ELSÍRTA MAGÁT…
„A nyilasok hetvenöt évvel ezelőtt 328 ártatlan, védtelen embert mészároltak le Budapest tizenkettedik kerületében.” A Maros utcai rendelőintézetben. Tegnap, a megemlékezésen részt vett Pokorni Zoltán polgármester is, aki – a MAZSIHISZ tudósítása szerint – „megrendítő beszédet mondott, szót ejtve a nyilasok közé állt és gyilkossá lett nagyapjáról, Pokorni Józsefről, a városmajori tömeggyilkosságok meghatározó alakjáról. Beszéde közben a sírástól elcsuklott a hangja.”
Én elhinném neki, hogy sírása a valódi megrendüléséből fakadt. Elhinném. Ha lenne folytatása is. Ha nem fejeződne be könnyei letörlésével. Mert a sírás, a rádöbbenés „csak” a kezdet, ha nincs folytatása, akkor „annyit is ér”.
Leveszem a polcról Görgey Gábor, „A kivégzés éjszakája” kis könyvét és belelapozok:
– „Ki volt ez? – kérdezte anyám, amikor apám visszajött a hálószobába.
– Nem tudtad? A Prónay Pali.
– Prónay? Az a különítményes?
– Az. Mindig bolond volt.
– Ez neked bolond? Egy szörnyeteg! És mi az, hogy Pali?
– Huszártiszt bajtársam volt ő is valamikor.
– Na és! Neked egy szörnyeteg akkor sem lehet Pali!
Anyám mondta megint ki a lényeget.”
Mert a következmény nélküli sírás megint nem elég!
Mert következmény nélkül megint beláthatatlan következményei lesznek. Ahogyan akkor is történt.
Pokorni Zoltán a Fidesz egyik meghatározó vezetője. Gondolkodó, látó tanárember. Véleményvezér, aki felelős azért, amit a kormányzópárt tesz. Szavai, megnyilvánulásai, tettei figyelmet kelthetnek, elgondolkodásra késztethetnek.
Mindenkit.
De „csak” sírni, „csak” kimondani nem elég: még ha bátorságra is vall!
Tettek kellenek!
A Turul-szobor még ott áll a helyén. Wass Albert szobra, a német megszállás áldozatainak emlékműve ott virítanak Radnótival, a holokauszt áldozatainak (többször meggyalázott) civil megemlékezésével szemben. A „zsidózás” ma (hivatalos, a miniszterelnök megerősítésével) cigányozásba és migránsozásba aljasul. A kormány szándéka szerint Trianon emléke megint kibeszélés és megértés nélküli (hiteltelen) „összetartozássá” silányul.
Pokorni Zoltán, ma megint „Nem elég megborzongni”…
2020. 01. 14. kedd