Ma dolgozatírás volt, ami nem mindig öröm, sőt inkább nem, mert először is sohasem tudjuk, hogy mi lesz a címe, másodszor az is lutri, hogy ki ül majd mellettünk, mert újabban az Ofő jelöli ki a padtársakat dogaíráskor, harmadszor sokszor nincs idő arra sem, hogy jól végig rágógumizzuk a témát, mert csak röpdorit kell csinálnunk. Ma nagyon nagy volt a meglepődésünk, mert egyszerre nem is 1, hanem 2 cím közül választhattunk és eddig, amióta 4 éve az Ofő az Ofő, még soha nem választhattunk: az lett az egyik cím, amit az Ofő odatálalt az osztály elé, hogy „Merre haladsz Hazám, Magyarország”, a másik pedig az, hogy „Mi lesz veled Hazám, Magyarország április hatodika után?” Megint nem lett meglepetés viszont, hogy a viktoristák egy kupacba kerültek az utolsó padokban, mi pedig az első padokat kaptuk, pont az Ofő asztalával szemben. Viszont rögtön a dogával kezdődött az óra, úgyhogy tudtuk, ez nagyon nagy dogának számít majd az év végi jegyek kiszámolásánál. Az Ofő azt mondta, hogy most kihirdeti a „rendkívüli helyzetet”, merthogy olyannak ítéli az osztály hangulatát, hogy ezt kell neki tennie. Mi persze nem ijedtünk meg, mégis csöndbe tettük magunkat, de a viktoristák, a Viktor brancsa tovább sustorgott az utolsó padokban és az Ofő süketnek tettette magát, mert ő ezt is tudta csinálni, amikor akarta, vagy amikor kellett.
Először arra gondoltam, hogy nincs is nagy különbség a két cím között, de anyu azt mondta, hogy mindig nézzek a feladatok mögé is, mielőtt el kezdek írni. Ezt ugyan nem értettem, mert, hogy lehet egy cím mögé nézni. De ezen nem volt időm elbambulni, amúgy is a Robi már böködött, hogy melyiket írjuk: az elsőt vagy a másodikat? Nem tudom- súgtam neki, amikor az Ofő ránk dörrent, hogy kizavar minket az osztályból, ha nem hagyjuk abba, miközben hátul a viktoristák már a padon ülve beszélték meg a fogalmazványukat. A simaarcú Rétvári Bencus, aki annyi mindent tud egy szakállas emberről, a Marxról, még azt is, hogy utálta a két évszázaddal ezelőtt élt zsidókat, felszólamlott, mint a parlamentben. Kiállt a pad elé és kijelentette, hogy ők egyen-dolgozatot fognak beadni, mert ők olyanok, mint a CÖFisták: mindenről ugyanaz az egy jut az eszükbe, meg a gondolatukba is csak az az egy dolog van és ezt nemcsak a vonulásukkal, hanem az egyen-írásukkal is ki fogják kommunikálni. És hangosan belemondta az Ofő arcába, hogy ők a második címet választották, mert már nemcsak azt tudják, hogy mi lesz április hatodika előtt, alatt, hanem már azt, hogy mi lesz utána, és ekkor elővette a készen lett, leírt és letisztázott dogát.
Mi ezen nem tudtunk elcsodálkozni, mert erre nem volt időnk, mert nekünk még meg kellett írni a dogát és még hozzá se fogtunk. A Robi fölnyújtotta a kezét, meg a Szanyi is, de a Szanyi gyorsabb volt és azt mondta, hogy akkor mi is közösen írjuk meg ezt a dogát, amire az Ofő elkezdett tombolni a lábával, meg sikoltozni a szájával, és kizavarta a Szanyit, meg a Robit is, mire mi, a többiek fölálltunk és kimentünk az osztályból.
tanuló