INTERJÚ VELEM, A SEMMIRE SEM KELLŐVEL…
– Régen beszélgettünk…
– Csöndesen telnek napjaim, karanténban vagyok.
– Csak nem kapta el?
– Dehogy, bár ki tudja: lázam ugyan nincsen, de minden nap fáj a fejem a sok rémes hírtől, a székletem sem a régi…
– Értem, akkor vágjunk bele: az interjúra az adta az apropót, hogy magát, Gyuri bá’ most sem nevezték ki semminek, az egyetemi átalakítás kormánybiztosa sem lett, az Északnyugat-Magyarország Gazdaságfejlesztési Zónájának a kormánybiztosa se, nem látom a nevét egy kuratóriumban sem, még a DAL zsűrijébe se delegálta a Kamara…
– Most, hogy mondja: tényleg nem, biztos azér’ nem, mert nem fizettem be a kamarai regisztrációt, ami pedig nudlifül a Parragh szerint.
– Nem hiányzik?
– Az ötezer forint? Mondom, hogy nem fizettem be, mert vállalkozó sem vagyok!
– Nem az!
– Akkor mi a csoda: valamilyen tagság? Ebben az időben? Nagyon veszélyes az, nagyon veszélyes.
– Mi lenne egy tagságban veszélyes?
– Hát az érintkezések: a sok találkozón, értekezleten, zsűrizésen az a sok beszéd, a fröcsögésről nem is szólva, tudja mennyi vírus szabadul el ilyenkor? Nem kell az nekem, jobb itt a karanténban.
– Miért mondja ezt Gyuri bá’: a kötelező maszkviseléssel minden fröcsögés kivédhető!
– Gondolja? Először is: látott maga már egy konzultációs beszélgetést is, ahol a résztvevők mindegyike maszkot viselt? No nem akkor, amikor a fotósok még benn voltak a teremben, hanem utána, amikor már kimentek, „na ugye”. Másodszor: a maszk azok ellen a fröcsögések ellen, amik ott elhangzanak nem véd! Érti: NEM VÉD! Mert az a vírus nem cseppfolyósan terjed, az közvetetten és hallás után.
– Tényleg?
– Persze, hogy tényleg. Az ellen a fröcsögés ellen az oltás sem véd meg, még az orosz se, a kínai se, pedig a Szijjártó szerint azt már öt millióan megkapták. De hát ilyen az élet: aki kapja, marja!
– Térjünk vissza az interjúhoz.
– Térjünk: kérdezzen!
– Alig hallunk magáról, Gyuri bá’, hogy van?
– Végre valaki megkérdezi, megvagyok: olvasgatok, tanulgatok, készülök a jövőre!
– Így, hetven felett?
– Persze, mit gondol, nekem nincs időm csak üldögélni, süttetni a hasamat a napon, jachtozni, húszmilliós órával a karomon várni a herceget, hogy földet vegyen nekem kölcsönből!
– Inkább olvas…
– Amikor kérdeznek, válaszolok!
– Értem, akkor Gyuri bá’ alig várja a konzultációs kérdéseket?
– Várja a nyavalya, ki nem állhatom, azok nem kérdések…
– Maga mást kérdezne?
– Nem kérdeznék, ha én lennék a góré, hanem … de hagyjuk ezt, még baja lesz magának.
– Miért lenne bajom?
– Mert Soros!
– Hogy jön a Soros ide?
– A Soros mindig ott van, minden kilométerkőnél, jól hangzik ma, meg a migráncs is, szóval most védem magát, mert maga legalább beszélget velem.
– Értem. És amikor szabad ideje van?
– Tanulok, persze, hogy tanulok: meg akarom érteni ezt a rohadt világot, mielőtt itt hagyom…
2021. 02. 09. kedd