(134.)
ELLENTÉTPÁROK. ELLENTÉTPÁROK?
Minden nap sétáltunk Thesszával, de régen beszélgettem vel ilyen jót, mint a mai kiruccanásunkon. Nem volt ma olyan meleg, Thessza mégsem rohangált el, inkább mellettem sétált, figyelt rám, szinte megint ösztökélt az újabb beszélgetésre.
Tudod mik azok az ellentétpárok – csaptam bele azonnal a közepébe, és Thessza máris rám nézett, a tekintete folytatásra biztatott; mint te meg a szomszédék macskája vagy a kerti tavunkban úszkáló békánk és az idetévedő kócsag. Thessza vakkant kettőt, biztosan a szomszédra gondolván, mégis nyugodtan poroszkált tovább a járdán, még az orrát sem túrta egyszer sem a bokor tövéhez.
Cikáznak a gondolataim, villóddzanak a képek a szemem előtt, miközben érzem a póráz rángását: mikor elernyed, mikor meg megfeszül. „Stabil az ország” – írta nemrég üzenetben egyik barátom, „viszont nem konszolidált”, írtam vissza neki és folytattam is, „csak így lehet; a kettő együtt, párban jár?”, de még nem válaszolt. Morzsolom a szavakat: stabil-konszolidált, tényleg ellentétei egymásnak? Ahogyan az erős is a szabadnak? Mert erős a hatalom, viszont nem érzi szabadnak magát az ember, ott lent, alul, kiszolgáltatottan. Csak így lehet? Eszembe jut, amikor a reformokat kellett megszervezni, a magánpénztár törvényt, az egészségügyi ellátásszervezőkre vonatkozó szabályokat megalkotni, elfogadtatni, milyen jó lenne, ha nem kellene egyeztetésekkel bíbelődnöm, menne minden, mint a karikacsapás. Aztán persze egyeztettünk, kompromisszumokat kötöttünk – az egyik megvalósult, a másik nem. Ma már az „egyik” sem létezik. Arról nem kellett egyeztetni.
Mégsem bánom.
Thessza most megáll, valamit nagyon szaglász, farka az égben – lám amott egy macska háta púposodik. Aztán elhúzom a kutyámat, óvatosan terelgetem a pórázzal, s már megint haladunk.
Mennyien meggazdagodtak, lettek sikeres vállalkozók. És mennyien kerültek lehetetlen helyzetbe, kerültek az árokba, „ahol a helyük” a hatalom szerint. Mennyi elkölthető forráshoz jutott az ország és hogy megnőtt, üzletszerűvé vált a korrupció a legfelsőbb szintekig. Csak így lehet? Így kell ennek történnie?
Ellentétpárok.
Már szótlanul sétálunk tovább, Thessza liheg, lóg a nyelve, mintha rajtam vigyorogna…
- 08. 11. csütörtök egyszáz-hatvannyolcadik nap