Nem mentem el.
Az ötvenötödikre.
Ötvenkilenc évvel ezelőtt.
Kezdődött.
Akkor észre sem vettem.
Akkor még állt a Népstadion.
Meg a Blahán a Nemzeti is.
Csilingeltek a villamosok a Nagykörúton.
Napsütötte napokon rengetegen sétáltak arrafelé.
Éledezni kezdett.
Már autók is szép számban.
Pezsegni kezdett …
Akkor kezdtem el a gimit.
Akkor még nem tudtam: életem legszebb négy éve lesz!
(Bár emlékszem: már akkor is gondoltam arra, hogyan fogok emlékezni ötven-hatvan év múlva az akkori időkre – most itt van, akkor szebb volt…)
Lassan oldódott.
A feszültség.
Az ismeretlen társakkal, az ismeretlen (szigorú) tanárokkal szemben.
A fegyelem volt talán a legnehezebb.
Ülni a padban.
Ott, a legfölső emeleten a sarok-szobában.
Tizennégy-öt évesen.
Amikor mozogni, rohangálni kellett (volna).
Aztán „csajozni”.
Helyette a „város-államok”; Arisztotelész, Homérosz, angol, rajz-ének…
És persze az „orosz”.
Az Oszival.
Aki akkor még nem volt az „Oszi”.
Csak később lett azzá.
Az elsőben – nekem – nagyon nehéz volt.
Alig találtam a helyem.
Hamar megkaptam a „nehezen kezelhető”, „rá mindig figyelni kell” szerepet.
Az első háromnapos osztálykiránduláson is…
Aztán hirtelen minden szép lett: a történelem, a matek, a közösség, a tanáraink – a lányok…
Eszmélni kezdtem, kezdtünk.
De most nem erről akarok írni.
Sokat kaptam.
Talán mindent „is”.
Útravalót.
Reményt.
Világnézetet.
Élni-akarást.
Talán „élni-tudást” is.
Értékeket.
A kudarcok, botlások, „kis”-bűnök elfogadását.
Szépséget…
Azóta eltelt félévszázad!
Elmúlt.
Sokan meghaltak.
Mi mégis itt vagyunk.
Csoszogósan, megöregedve, a szavakat keresgélve: már az „idegen anyag” se tud szaporodni a fogunkban…
Ideje (lenne) szembenézni.
A tanultakkal.
Kívülről ránézni.
Talán megérteni.
Hogy úgy éltem-e (le) az életemet?
Hogy csak azt tettem, amit kellett?
Úgy, ahogy megírták?
Írtam-e én is, vagy csak eljátszottam?
Talán írtam, írtuk is.
De mi fogta a ceruzánkat?
Hűek maradtunk önmagunkhoz?!
Ha még egyszer kezdenénk, „jövőre veled ugyanitt”?!
Akarsz erről beszélni?!
Nem mentem el.
Az ötvenötödikre.
Jövőre nem lesz.
Ötvenötödik.
Lesz ötvenhatodik…
- 06. 10. szombat