Olvasom L. Ritók Nóra keserűen szép bejegyzését Illyés Gyula Lélek és kenyér című könyvéről: a megdöbbentő párhuzamokról, arról, hogy ’39-hez képest a társadalmi tagozódás megdöbbentően azonos:
„úri (a társadalom legmagasabb rétegei, pl. főispán, gyárigazgató, földbirtokos, báró, bíró, stb.)
polgári (akiknek van foglalkozásuk, pl. hentes, rendőr, kereskedő, stb.)
proletár (a városi szegény réteg, pl. mosónő, alkalmi munkás, munkanélküli)
paraszt (a föld nélküli vidéki szegény, többnyire béres, napszámos)”
írta Illyés annak idején, közel száz éve.
És most?!
Más a helyzet vajon?
Aztán a kezembe kerül az MNB adatai alapján készült tanulmány: Magyarországon a második negyedévben 105 517,1 milliárd forint megtakarítása volt a háztartásoknak, ami háztartásonként átlagosan már 26,3 millió forint körüli megtakarítást jelent! És ebben nincsen benne a lakás!
Aztán bepötyögöm a jó-öreg Excel táblázat-kezelőbe az adatokat, egy kissé más nézőpontból, és mi derül ki hirtelen, na mi: a legfelső tizedben élőknek a birtokában, hogyan is írta Illyés: az úri rétegnek (a Mészárosoknak, Csányiknak, Tiborczoknak, Récsölöknek, Lázároknak, Deutschoknak) a 105 ezer milliárdból jutott 70 ezer; a másodi-harmadik tizedben élőknek 17 ezer milliárd; az alul lévők hetven százaléknak meg maradt a resztli.
Hogy érthető legyek: az átlag 26,3 millió forint úgy jött ki, hogy a Mászárosoknak, Csányiknak, Tiborczoknak (stb.) 175,3 millió megtakarítása keletkezett (???) …
De Illyés Gyula már nem él…
- 08. 21. szerda