Címke: Lujza és Jenő

LUJZA ÉS JENŐ

(40.)

(utánzat)

Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…

 

  • Jenő, megvetted már a karácsonyi ajándékokat?
  • Persze, hogy meg, nem hagyom a vásárlást az utolsó napokra…
  • Kár, annyi jó ötletem lett volna, mit vegyél nekem.
  • Annyi pénzem úgy sem lett volna…
  • Jenő, most panaszkodsz, hogy kicsi a nyugdíjad?
  • Annyi-amennyi. Ez van, Lujza, ennyiből kell kijönnünk és kész, majd kijövünk és így ünnepeljük majd Jézuska születését.
  • Jól van na, nem azért mondtam, különben is, nem is akartam volna olyan drága dolgokat kapni, ma már nem divat a „fülbevaló” sem…
  • Lujza, most miért kezdesz el megint politizálni?
  • Nem kezdek, de az unokáknak kellene egy új kisvasutat vennünk, föl kéne újíttatnunk a kerti tavukat is, meg …
  • Lujza, hagyd már abba, erre az isten pénze se lenne elég!
  • Nem? Nem hallottad? Most mondta az Orbán miniszterelnök úr, hogy a „2025-ös év” nagyszerű lesz!
  • Nem azt mondta, hogy NEKÜNK, Lujza…
  • Nem? Pedig azt hittem, hogy ilyenkor, karácsony táján, azért szólt, mert HOZZÁNK szólt, az ÚR hangján.
  • Na most már tényleg elég, az Orbán Viktor nem az az ÚR!
  • Pedig azt hittem, mert nemrég jött ki a templomból…
  • Lujza!
  • Ne kiabálj velem, Jenő, itt állok melletted, főzöm a csülkös bablevest, mert azt szeretsz, különben sem „vitatkozom veled”, ahogyan nem vitatkozik a Viktor sem azzal a brüsszelita Magyar Péterrel.
  • Nem vitatkozik ő senkivel már több, mint egy évtizede, megvan ennek a böjtje…
  • Jenő, ne böjtöljünk tovább, inkább legalább mi vitatkozzunk!
  • Hagyd abba, Lujza!
  • Ez már a vitatkozásunk, Jenő? Akkor – karácsony ide, karácsony oda – inkább nem hagyom abba…
  • Jenő, te az én „ellenzékem” vagy éppen?
  • Mi vagyok én, miket fecsegsz itt nekem össze-vissza???
  • Jól van, akkor inkább „kormányzok”, „nem dolgom”, hogy a …
  • Hagyd már abba, karácsony jön, te már mindent megvettél, amit akartál?
  • Persze, hogy megvettem, mit gondolsz, minden az én gondom, alig látszom ki a munkából, és te mégsem emeled a minimálbéremet, se a segélyemet, az egészségügyemmel sem törődsz, csak az a fotel, a TV meg a sör.
  • Már csak teázom, Lujza…
  • Na végre, akkor kapsz még egy doboz Earl Grey fekete szálas teát egy kg kiszerelésben, de ugye te már megvetted a karácsonyi ajándékokat…
  1. 12. 21. szombat

LUJZA ÉS JENŐ

(42.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

 

  • Lujza! Miért nézed a hasamat?!
  • Csak
  • Valami nem tetszik a hasamon?
  • Olyan jó nézni a te hasadat, Jenő; amikor ülsz a tv előtt a fotelodban, sokkal nagyobbnak, már egészen férfiasnak látszik!
  • Mi bajod van a hasammal?
  • Kicsi.
  • Lujza!
  • Szolidaritásból megnöveszthetnéd.
  • Miért növeszteném meg??!
  • Szolidaritásból! Azt mondta ma a rádióban a miniszterelnök úr, hogy szolidaritásból lélegeztető gépeket küldünk Ukrajnába, akkor te is megnöveszthetnéd a hasadat szolidaritásból, nemde??
  • Nem akarok veszekedni, Lujza, ne beszélj ilyen butaságokat: „öt lélegeztetőgép és hét fecskendős infúziós pumpa” még nem szolidaritás!
  • De hát a miniszterelnök úr azt mondta!
  • Akkor sem az.
  • Persze Jenő, mert te is fegyvereket-katonákat akarsz Ukrajnába küldeni!?
  • Nem akarok, se oda, se Csádba, ahogyan korábban Szerbiába se.
  • Persze, neked nincsen, még egy kis fegyver-bizniszed se, mert te egy olyan élhetetlen ember vagy!
  • Nincs Lujza, én nem vagyok a magyar hadügyminiszter! De azért elitélem az orosz inváziót!
  • Akkor jól mondta a miniszterelnök úr ma reggel, te is olyan propagandista vagy és olyan hangulatkeltő, mint azok, a második világháború előtt!
  • Lujza, biztosan félreértetted a miniszterelnök urat, az nem lehet, hogy ilyen badarságokat és hazugságokat mondott.
  • Nem értettem félre, „Horthy Miklós kormányzó is megpróbált kívül maradni a II. világháborún, ameddig tehette vagy ameddig képes volt rá, de a németek végül is „belenyomták Magyarországot a háborúba”, és most is bele akarnak nyomni bennünket, de mi nem hagyjuk!
  • Akkor sem volt ez igaz!
  • Pedig ezt mondta, még az index is megírta, hallgasd majd meg az ismétlést!
  • Nem fogom, elég, ha te hallgatod, sőt az is sok!
  • Jenő: most vitatkozol velem? Mindjárt áthívom a „drága mamát”, hogy vezesse, moderálja a vitánkat, és ha nem lesz az úgy jó, akkor majd kizár a vitánkból!
  • Lujza, ez nem hiszem, hogy jó ötlet lenne…
  • Persze, mert te nem akarsz NERszerűen-sportszerű keretek között beszélgetni, neked csak a főztöm jó, akkor ma nem lesz vacsora, ezt most jól megfőzted magadnak!
  • Lujza, nem is szoktam vacsorázni.
  • Tudom, akkor azt hallottad, hogy megint kimaradtunk a legjobb földvásárlási buliból?
  • Miből?
  • Hát, biztosan nem ismered a Tamást!
  • Nem ismerem.
  • De hallottál róla, ugye? A Sulyokról?!
  • Persze, ő a köztársasági elnökünk.
  • És a te zsebedbe még nem tett egy olyan izét?!
  • Milyen „izét”?
  • Olyan szerződést, ami oda való, ami az élvezetekről szól!
  • Miről?
  • A haszonélvezetről! A „drága mama” úgyis itt lesz nálunk, majd megkérjük őt, mint a Kósa Lajos is megkérte a drága anyukáját, hogy legyen a csibekeltető strómama anyukája és akkor majd a Tamás ellen-aláírja és punktum.
  • Lujza, mégis készíts inkább egy jó rántottát vacsorára!
  • És akkor fölveszed a „golyóálló mellényedet” is!
  • Nincs is nekem!
  • Tudom, de van olyan zakód, amiben legalábbis úgy tűnik!
  • Minek vegyem én föl azt a zakómat?
  • Mert itt lesz a „drága mama”!
  • Lujza!!!
  • Jól van, Jenő, de a hasad lehetne egy kicsit férfiasabb is…
  1. 05. 24. péntek

LUJZA ÉS JENŐ

(41.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

 

  • Jenő, menjünk most moziba!
  • Miért menjünk, nem elég a tévében megnézni a filmeket?
  • De ott most még nem adják!
  • Mit nem adnak?
  • Most mondom harmadszor: a Most-ot!
  • Aztán mért nézzük mi meg azt a filmet?
  • Mert a Kálmán azt mondta!
  • Ki az a Kálmán?
  • Hát a Rákay!
  • De ő már Philip lett!
  • Nem baj, Jenő, ha nem Kálmán, hanem Philip, legyen Philip, ő mondta, hogy „hazafias kötelezettség megnézni”!, nézzük meg, Jenő!
  • Az „Elk*rtuk”-at nem akarod megnézni?
  • Hogy beszélsz velem, Jenő?! Te is akarsz fizetni majd 88 ezer eurót?
  • Miért fizetnék neked 88 ezer eurót?
  • A házimunkámért, amit végeztem melletted, amióta veled vagyok! Most olvastam az interneten, hogy egy spanyol bíróság a váláskor ennyit ítélt …
  • Lujza!
  • Jól van, ha nem, hát nem, de március 15. van, ünnepeljünk legalább!
  • Aztán mit ünnepeljünk?!
  • Hogy elfoglaljuk Brüsszelt! A drága miniszterelnök úr megígérte!
  • Ő már nagyon sokat ígért, aztán mi lett az ígéreteiből?!
  • Stadionok is épültek, meg olimpia is lesz hamarosan, meg jön a Fundam is…
  • Az Fudan Egyetem!
  • Nem mindegy: kínai-kínai.
  • Az se lesz, ahogy a többi ígéretéből se lett semmi!
  • De olyan jó hallgatni!
  • Lujza, hallgass és nézz mást a tévében!
  • Most hallottam, hogy „Láss, láss, ne csak nézz!”, a Szörényi énekelte, aki rendőri védelmet kért a drága miniszterelnök úrnak, hogy el ne üsse egy Trabant!
  • Azt csak úgy mondta a Levi.
  • Igen? Akkor jó, akkor ő nem „látott” valamit?!
  • Öregszik ő is, nemcsak a Medgyessy!
  • Jenő, az „öreg ember, nem vén ember”!
  • Lujza!
  • De Jenő, nálunk még vannak nem vénember öreg emberek, most olvastam valahol az interneten, hogy Magyarországon öt évvel is korábban halnak meg az emberek, mint másutt Európában?! Ehhez a drága miniszterelnök úr mit szól?
  • Semmit, a Szentkirályi Alexandrát jelöli fővárosi főpolgármesternek, mert ő fiatal.
  • És nő is! Jenő, nem lesz ebből baj?
  • Miért lenne baj?
  • Hátha kegyelmet ad majd valakinek.
  • Ő nem adhat!
  • Akkor jó, akkor meg vagyunk mentve. De Jenő: olyan szép idő van, nem akarsz zászlót bontani?
  • Mit, Lujza?
  • És te is tudod a Nemzeti Dalt, azt is elszavalhatnád most nekem!
  • Hagyd abba Lujza, inkább pihenjünk egy kicsit.
  • Jól van Jenő, de utána menjünk megnézni azt a filmet…
  1. 03. 17. vasárnap

LUJZA ÉS JENŐ

(40.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

  • Jenő, megvan nekünk a Benedek Ágota naplója?
  • Nincs, miért keresed?
  • Mert „öncélúan szexelni” akarok veled, ugye Jenő, te is akarsz?!
  • Lujza! Mi nem jut az eszedbe?!
  • Nekünk nem kerülne semmibe sem, mint a Librinek, őket ötszázezer forintra büntették, mert a polcra tették és nem fóliázták be ezt a könyvet, Jenő, végre valami, aminek nem ment föl az ára, bújjunk gyorsan az ágyba!
  • Lujza, most nem megyek, mert olvasom a híreket! De nekünk ahhoz nem kell könyv, se a Pest Vármegyei Kormányhivataltól engedély, hogy bármikor ágyba bújjunk csicsikálni!
  • Jenő, pedig most nem fáj a fejem!
  • Na végre, Lujza! De azt a könyvet csak az olvassa majd el, aki azt akarja elolvasni, azt ért meg majd belőle, amit akar majd megérteni – ahogyan az más könyvvel is történik; nem lázít, nem kelt másokkal szemben gyűlöletet, majd holnap megveszem, ha azt akarod olvasni!
  • Köszi Jenő, de én akkor inkább a presbiter Endre idős bácsira lennék kíváncsi: hol tudok róla olvasni?
  • Miért gondolod, hogy idős?
  • Mert most találtam az interneten, hogy a presbiter szó előfordul a görög nyelvű Újszövetségben is, jelentés „idős” vagy „vén”, akkor a K. csakis öregember lehet.
  • Lujza, a presbiterek a protestáns egyházakban a lelkész mellé választott, világi emberekből álló döntéshozó testületek tagjai!
  • És K.-t is annak választották, pedig nem is olyan vénember?!
  • Oda választották, az ő döntésük, lelkük rajta.
  • A gyerekek is szavazhattak a K.-ról?
  • Nem szavazhattak
  • És a Viktor, a Katalin, a…?
  • Lujza! Nem tudom, nem voltam ott.
  • És a Zsolti ott volt?!
  • Elég legyen, Lujza!
  • Jól van Jenő, akkor beszélgessünk a bizniszről!
  • Miről?
  • Hogy patikát fogunk nyitni a konyhában és mindenféle gyógyszert kotyvasztani és árulni fogunk!
  • De Lujza, én nem vagyok patikus és te se!
  • Nem is kell, Jenő, már nem kell patikus a konyhába, elég tartani vele a távkapcsolatot, az is jó, tudod milyen jó biznisz lesz, mindenfélét kotyvasztok majd, ahogy eddig is szoktam, ráírjuk, hogy …
  • Lujza!!! Elég legyen, nem lesz patika a konyhánkban és kész!
  • Ne kiabálj velem Jenő, ha nem, akkor nem, gazdagok se leszünk.
  • Már nem leszünk!
  • Jenő, mentősök se leszünk? Legalább megmegmentjük majd a nyulakat!
  • Lujza, mit olvastál megint?
  • A mandiner megírta, hogy „nem hagyták magára a mentők a lakástűzben megsérült nyulat”, aki súlyos égési sérüléseket szenvedett”, ugye milyen jó az új rendszer, amit a Viktor kitalált?
  • Nem ő találta ki!
  • Nem?! Azt hittem, mert annyi mindent kitalált már, ez biztosan jó lesz: aki nyulakat tud menteni, az időben odaér, ahova csak akar!
  • Na latod, Lujza, ezt jól mondod: ahova akar…
  • Jenő, ugye ellened nem indult Közigazgatási eljárás, mert meghallgattad a Partizánon azt az interjút a Péterrel?
  • Miért indult volna?
  • Mert most olvasom, hogy a Bedő Dávid ellen indult!
  • Lujza, ne keverd össze a dolgokat: aki hallgatta, arra kivonult két busszal a rendőrség, a Bedő nem azt hallgatta, hanem egy koporsót vitt a Belügyminisztérium elé.
  • Akkor rendben van, ott nincs temető, akkor értem.
  • Nem érted, Lujza, a Bedő az oktatást temette.
  • De miért pont oda akarta?!
  • Mert a Pintér felügyeli az oktatást… is.
  • És a Pintér nem orvos, nem tudta megmenteni, ki felügyeli az egészségügyet?
  • Lujza, hagyd inkább abba!!!
  • Jól van Jenő, abbahagyom: de akkor ugye most ágyba bújunk?!
  1. 02. 29. csütörtök

LUJZA ÉS JENŐ

(38.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

  • Jenő, ülj le ide mellém a kanapénkra, ölelj át, mint régen, légy szíves!
  • Lujza, beteg vagy?
  • Nem, Jenő, komolyan akarok veled beszélni.
  • Jól van, itt vagyok.
  • Meg akarom változtatni a gránitszilárdságú házassági szerződésünket…
  • Mit akarsz megváltoztatni?
  • Hát a SZIKLASZILÁRDUNKAT: neked is a feladatod lesz a házasságunk önazonosításának és kultúrájának a védelme.
  • Lujza, mi van veled, már megint mit olvastál?
  • Ne szólj közbe, kérlek Jenő, ez most nagyon komoly: ennek érdekében létre is fogok hozni egy Nagy-Tanácsot, aminek majd én leszek a vezetője és te is benne lehetsz, ha akarsz.
  • Lujza, mi ez a zagyvaság?
  • Ez nem zagyvaság, most olvastam a Facén: a Bence nevű, a vezetékes nevét elfelejtettem és a Kocsis, de nem az a híres focista, benyújtották a mi nemzeti és keresztényien kulturált parlamentünknek a javaslat-dömpingjüket, amit biztosan el is fogadnak majd, mert enni mindenkinek kell!
  • Mit kell enni a képviselőknek, akik majd megszavazzák?
  • Azt én nem tudom, de meg kell dolgozniuk nekik is a pénzükért, még ha néha ők sem értik a csíziót!
  • Lujza, ne keverd össze a dolgokat, most nem olyan időket élünk, mindenre figyelnie kell a kormányunknak, mert köröttünk háborúk dúlnak minden felé!
  • Értem én, Jenő, ezért kell szuverénen megőriznünk, amink van!
  • És mink van nekünk?
  • Hát a szerelmünk, Jenő!
  • És azt akarod a Nagy-Tanáccsal megőrizni?
  • Persze: én leszek az elnök, te meg…
  • És miért te leszel az elnök?
  • Mert akkor tényleg független lesz, azt is fogom vizsgálni, hogy ki mindenkitől kapsz majd pénzt dugiban és azt mind beadod-e a kaja-pénzbe.
  • Lujza, amit benyújtottak törvényjavaslatokat, azok mind komolyan megfontolandóak, mert mi, magyarok más, önálló utat járunk itt Európában és nem hagyjuk, hogy a szép eszméinket pénzzel bemocskolják!
  • Értem, Jenő: akkor a Navracsicsa miért kuncsorog állandóan a pénzért, az a focista lány miért mondja állandóan, hogy „ami nekünk jár, az jár”?!
  • Először is Navracsics miniszter úr, másodszor mi is tagjai vagyunk az Uniónak, ezért jár, ami jár nekünk is?
  • És a Karácsonynak nem jár, az ellenzéknek nem jár, most olvastam azt is, hogy se Szegednek, se Hódmezővásárhelynek nem jutott pénz.
  • Ők „úgy” jártak!
  • Ennyi?!
  • Ennyi, szóval hagyd ezt a Nagy-Tanácsot a csudába.
  • Aha, Jenő, pedig már elterveztem azt is, hogy lerajzollak téged, a kezedet is és kiplakátozom a szekrényre, a konyhába, az ablakra, aztán majd eltakarom a kezedet mert azt úgy szokás!
  • Lujza!
  • Meg már a konzultálós kérdéseim és a válaszaid is megvannak már: ki volt a legjobb feleséged, melyik feleséged főzte neked a legfinomabb pörköltöt-nokedlit, ki volt a legcsinosabb feleséged, kivel volt a legjobb…
  • De Lujza, csak te voltál és vagy a feleségem!
  • Na ugye, már tudod is a választ!
  • Lujza!
  • Na jól van, Jenő, ülj le ide mellém a kanapénkra, ölelj át szépen…
  1. 11. 23. csütörtök

LUJZA ÉS JENŐ

(39.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

 

  • Jenő, megint nem vittél el Bölényesre!
  • Hova??
  • Hát, ahova az Orbán Viktor is elment…
  • Ő Tusványosra ment, nem a romániai Bölényesre!
  • Nekem mindegy: oda se vittél el, pedig már a múltkor is megígérted, hogy most aztán tényleg elviszel oda.
  • Oda csak az mehetett el, akit meghívtak!
  • Igen? És azokat a román-zászlós embereket, akik …
  • Lujza, nem is engedték be őket!
  • Nem?
  • Nem!
  • Akkor is, Jenő, ne viselkedj úgy, mint egy kiöregedett bokszbajnok, legalább meg kellett volna próbálnunk.
  • Aztán miért kellett volna megpróbálnunk odamenni, Lujza?
  • Hogy végre élőben is lássam az Orbán Viktort!
  • Nézd meg a Facebookon, annyi is elég belőle.
  • Jól van, Jenő, ne idegeskedj, olvasd inkább a híreket…
  • Attól se leszek nyugodtabb.
  • Nem? Pedig itt vannak a celebek!
  • Kik, Lujza?
  • Hát a celebek, például az Alexandra is, aki bevitte azt a gyomrost is az inflációnak!
  • Az az Alexandra nem celeb!
  • Nem? Pedig úgy néz ki, nem egy bokszolónak!
  • Hagyd abba ezt, Lujza.
  • De Jenő, azt írja az internetes újság, hogy a benzin nem hallgatta az Alexandrát és szerdától emelkedik fog!
  • Mi fog emelkedni?
  • Hát az ára!
  • Persze, mert a benzin nem élelmiszer!
  • És nem fog majd „begyűrűződni”?
  • De, fog és akkor majd az élelmiszerek ára is emelkedni fog.
  • És akkor is kiáll majd az Alexandra, hogy csak nyolcat számoltak a gyomros után és fölállt?!
  • Nem fog!
  • Mondom, hogy celeb az az Alexandra! Olyan helyes pofikája van, biztos lesz majd róla is egy bikinis kép a mandinerben!
  • Ott nem lesz!
  • Kár, de ő mért nem úszta át a magyar Balatont?!
  • Nem tudom, Lujza.
  • Biztosan nem elég pénze fürdőruhára.
  • Mért ne lett volna?
  • Annyi biztosan nem volt…
  • Százezer forint? Neki az nem pénz!
  • Jenő, erről jut az eszembe: mi van a Jachtunkkal?
  • Mivel???
  • Hát a 62STEEL Szuperjachtunkkal, amivel majd Capriba megyünk hajókázni!
  • Lujza: meg vagy bomolva?!
  • Potom 2,6 milliárdba kerül csak, vegyünk egyet az egyik cégünkkel!!!
  • Ki vagyok én, egy Mészáros?!
  • Nem, Jenő, te nem vagy még egy gázszerelő sem, de a nyugdíjunkból csak telik?!
  • Nem telik.
  • Akkor lízingeljük!
  • Hagyd abba, Lujza!
  • Te Jenő: láttad tegnap a meccset?
  • Melyiket?
  • Nem a Fradit, azt már nem érdemes nézni: a Szoboszlaiét!
  • Láttam!
  • Azt is láttad, hogy letérgyepelt a Dominikünk? Pedig magyar ember nem térgyepel le, csak az asszony előtt!
  • Hát ő mégis.
  • De…
  • Fejezd be végre, Lujza: inkább nézegesd a celebeket.
  • Jenő: mért nézegessek én celebeket?!
  • Az olcsóbb, Lujza…
  1. 08. 14. hétfő

LUJZA ÉS JENŐ

(38.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

  • Jenő, én félek!
  • Mitől félsz, Lujza?
  • Hát a Sorostól!
  • Lujza, a Gyuri bácsi már kilencvenkét éves, most adta át a fiának a huszonöt milliárdos vállalkozásának az irányítását, miért félsz tőle?
  • Mert azt mondta ma reggel az Orbán Viktor a rádióban, hogy a Soros György „egy háborús spekuláns, aki hatalmas emberi veszteségek árán reméli, hogy anyagi előnyhöz juthat”.
  • És Lujza: te félsz egy kilencvenkétéves embertől?
  • Ha az Orbán Viktor mondja! Te nem félsz, Jenő?
  • Nem!
  • Kár, mert félni olyan jó!
  • Mi van veled, Lujza, miért lenne jó félni?
  • Mert akkor megment majd az Orbán Viktor, mert ő tudja, mit kell ilyenkor csinálni!
  • És mit kell csinálni szerinte?
  • Amit szoktunk mindig: „jóoldalon állni”!
  • És mi a jó oldal most, Lujza?
  • Azt nem tudom, de mi biztosan „erkölcsi szempontból is helyesen járunk el”, mert nekünk lesz igazunk, ahogy ezer évünk alatt mindig is!
  • Lujza! Ne beszélj már badarságokat!
  • De hát az Orbán Viktor mondta, meg azt is, „a Soros-birodalmi hálózaton keresztül szétfutott a hír a migránsok világában, hogy új helyzet van, Európa várja őket”, és fel is bátorodtak az illegális határátlépők, azt tapasztalni a déli határnál, hogy egyre agresszívebbek, Jenő én úgy félek!
  • Ne félj Lujza, amíg engem látsz! De mondd, Lujza, az Orbán Viktor a pedagógusokról, a státusztörvényről nem beszélt?
  • Nem, viszont a háborús inflációról igen, meg a költségvetésről is, amiből ellensúlyozni lehet a rossz brüsszeli döntéseket.
  • Tényleg?
  • Azt én nem tudom, Jenő, de ha az Orbán Viktor mondja, hogy azért kellett emelni a jövedéki adót is…
  • Most már elég, nézd inkább a tévét!
  • A Phillipet?
  • Ha őt akarod?!
  • Tőle biztosan nem fogok félni, meg a rendőrök is megvédenek engem a Pankotai Lilitől, aki közveszélyes a veszélyes a társadalomra, nem a sevillai drukkerek!
  • Nem kell a propagandát olvasnod, Lujza!
  • Jól van Jenő, akkor vigyél el engem Hatvanpusztára!
  • Miért vinnélek el oda?
  • Mert ott vannak lakosztályok, földalatti folyosók, medencék is és érdekel, hogy a miniszterelnök hogyan tudott a kevéske fizetéséből egy olyan majort fölépíteni.
  • Nekünk ahhoz semmi közünk, oda minket nem várnak.
  • Nem, Jenő? Pedig azt hittem. No sebaj, majd megnézzük, amikor megnyitják, mint a NER-ről szóló kiállítást a majorban, csak ne felejtsünk el vinni csontot a kutyának!
  • Lujza!!!
  • Jól van, Jenő, abbahagyom, de ugye téged nem hívnak be majd katonának?!
  1. 06. 16. péntek

LUJZA ÉS JENŐ

(37.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

  • Jenő, mosolyogjál már egy kicsit!
  • Lujza, ma nincs kedvem mosolyogni.
  • De Jenő: ott repül a kismadár!
  • Mit akarsz, Lujza, ki repül ott, milyen kismadár?!
  • Filmet készítek rólad és fölrakom a jutubomra!
  • Lujza, neked nincs is kamerád, se YouTube-csatornád, mi ez a butaság?!
  • Jaj, Jenő, ne morogj folyton, inkább mondd az esküt utánam!
  • Milyen esküt, Lujza?
  • Hogy örökké hű leszel hozzám meg a zászlóhoz és az anyaföldhöz!
  • Lujza, miket hordsz itt össze nekem?
  • Jenő, tessék neked is esküt tenni, mert letelt már a harminc is amióta együtt vagyunk, úgyhogy esküdj és én akkor lefilmezlek meg kapsz a mellyedre egy szép krumplivirágot is, amivel én alezredességre foglak följogosítani.
  • Lujza! Az a köztársasági elnökasszony férjének sikerült, még csak évek sem kellettek hozzá veled, csak néhány nap kellett neki, mert ma megint katonásdi lett a divat.
  • Igeeen, Jenő? Azért te tegyél önkéntesen egy esküt nekem, és aztán lemondhatsz arról, amit kapnál tőlem érte.
  • Lemondok róla, le én.
  • Akkor gyere ide mellém, beszéljük meg, hogy mi veszélyezteti az életmódodat.
  • Mit beszéljünk meg, Lujza?
  • Hogy veszélyben van a te „magyar életmódod”, ezért bejelentést fogunk tenni oda, ahova köll. Akkor mondjad el Jenő, hogy miben vagy te veszélyeztetett.
  • Lujza, az a javaslat még csak javaslat, nem is biztos, hogy elfogadja az országgyűlés, mert…
  • Lehet, hogy megint vita lesz, Jenő? Már nálunk is vitatkoznak, mint a Dumában, lehet, hogy össze is verekednek majd a képviselőink? Csak nehogy baja essen valamelyiküknek, mert akkor hívniuk kell majd a mentőket, mert az ügyeleti orvos is már mentő!
  • Lujza! Ne keverd össze a szezont a fazonnal: erről biztosan nem lesz vita, se verekedés, de akkor is meg kell várni a végrehajtási rendeleteket is, addig nekem semmi bajom az életmódommal.
  • Semmi? Akkor miért nem etted meg a lebbencslevesemet?
  • Mert nem szeretem a lebbencslevest.
  • Kár, pedig olyan jól sikerült a mai, bár a krumplival takarékoskodtam, mert fölment az ára.
  • Kolbászt se láttam benne…
  • Nem baj, azt holnap kapod reggelire, de Jenő, van egy jó hírem: „a földön kívül is van élet”.
  • Biztosan, olyan hatalmas a világegyetem, az lenne a csoda, ha nem lenne!
  • Jól van, de akkor a miniszterelnök úr miért ezt mondta a svájci újságírónak, még ki is rakatta az internetes oldalára, ami hivatalos.
  • Nem tudom, Lujza, a mi miniszterelnökünk mindig mond valamit, amiről lehet beszélni és amit lehet csócsálni, mint majd holnap reggel a kolbászt.
  • Jól van, akkor rumos teát adok a kolbász mellé, te úgysem rúgsz be, mert nem vagy olyan fajta…
  • Lujza, milyen fajta?!
  • Olyan diktátor-fajta, aki három nap után berúgna.
  • Lujza, azt csak úgy mondta a miniszterelnök úr, meg különben is a Juncker miatt, akit az Origo lealkoholistázott…
  • Tényleg?
  • De az Index megcáfolta, persze akkor még más Index volt az.
  • Jól van, Jenő, már értem: de mosolyogj már rám.
  • Rád, rendben…
  1. 03. 03. péntek

LUJZA ÉS JENŐ

(36.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

  • Jenő! Kár, hogy nincsenek itt most velünk a rokonaid meg a feleségük se.
  • Miért lennének itt most, Lujza: nem is hívtuk meg őket!
  • Hát ez az: őket is meg kell hívjuk hozzánk és a kedves Külhoni Magyar Elöljárókat is, meg a hőseinket, akikre büszkék lehetnénk!
  • Miért hívjuk meg őket magunkhoz?
  • Mert jó lenne, ha előttük mondanád el te is az évértékelő beszédedet!
  • Lujza!
  • Én fölvenném azt a virágmintás pongyolámat, összefognám a színes övvel, te meg magadra öltheted majd azt az elegáns kínai tréningruhádat, amit a Józsefvárosban kaptál tőlem a szülinapodra. Megírtad már a beszédedet, Jenő?
  • Nem és nem is fogom, nem vagyok én miniszterelnök, hogy csak úgy kipenderüljek a mikrofon elé a Várkert Bazárban egy nappal a beszédem előtt próbálni és másnap mondjak egy beszédet?!
  • Pedig már megkértem a Sanyit, a szomszédék kisfiát, akinek jutubos képernyője van nagy közönséggel, hogy vegyen téged filmre és szórjon az interneten szerteszét, és amikor mondja, akkor tapsolni is fogunk!
  • Lujza! A családban nem szokás évértékelőt mondani, mindenki úgy él, ahogy tud, néha-néha összejövünk és olyankor beszélgetünk, nem egy beszédet hallgatunk, pláne nem tapsolunk vezényszóra.
  • Persze, mert te nem tudsz lovagolni, még az elkóborolt csikóinkat sem tudod befogni, mint a frankok…
  • Nincsenek is lovaink!
  • Tényleg, Jenő: miért nincsenek nekünk se lovaink, se tyúkjaink, se malacaink, még csak egy porse kocsink sincs, mint annak a Matolcsy gyereknek, mert te nem azt veszel abból a szépen megemelkedett nyugdíjadból, amit az a drága miniszterelnök úr adott neked megint! Jenő, mire költöd az a sok pénzt?
  • Nem is tudom, neked adom, hogy vezesd a háztartást, tényleg: elég a pénz?
  • Jenő, most miért viccelsz velem, nem vagy megelégedve a főztömmel?
  • De, Lujza, meg vagyok elégedve, nézz csak rám, ugye milyen jól nézek ki?
  • Hát az biztos, hogy neked nem remeg a hasad, meg nem kell sálat venned, hogy eltakard a lelógó tokádat, de persze nem is volt olyan hideg szerencsére idén, na látod, például erről is beszélhetnél az évértékelődben!
  • Nem lesz évértékelőm és kész! Még elmegy majd az életkedvetek amiatt, amit mondanék!
  • Pedig jó lenne, ha beszélnél a katonai helyzetünkről, mert már nagyon ideges vagyok, hogy mi lesz veled, lehet, hogy téged is behívnak katonának, hogy megvédd a békét?
  • Miért hívnának engem be katonának?!
  • Mert kellenek a fiatal, életerős emberek a hazának! Nem olyan tisztek, akik ott benn vannak és ki kellett rúgnia őket annak a snájdig és fegyver-üzletekben tevékenykedő milliárdos honvédelmi miniszternek.
  • Engem nem fognak behívni.
  • Pedig Jenő te nem is vagy túlsúlyos!
  • De túlkoros vagyok!
  • Jenő, az meg mi a csoda, olvastam a népszámlálási előzetesben, hogy ma a szépkorúak vannak a legtöbben, előbb-utóbb a nyugdíjkorhatárt is fölemeli majd a drága miniszterelnök úr, mert ő felelősséget érez a haza és a nyugdíjasai iránt; nem megy külföldre kitelepülni, mint az a sok fiatal, csak utazni megy néha-néha, mint a külügyminiszter úr is, amikor kell és olyankor alig fogyasztanak valamit a repülőgép-járaton, amit a katonaság üzemeltet, csak egy kicsivel költenek többet, mint mi egy-két év alatt.
  • Lujza, ne keverj mindent össze!
  • Csak a beszédedhez adok ötleteket, Jenő, ami ugye felvillanyozó lesz, mert a ’23-as év sikere azon fog múllani, hogy le ne lombozódjunk! És szív is kell meg szerencse is!
  • Jól van, Lujza, most már beszéljünk másról!
  • Nem, Jenő, el kell mondanod neked is a beszédedet, hogy mi is kiegyenesedtünk, bár nem kaptuk el a COVID-ot, hogy most már meg akarunk érkezni oda, ahová vágytunk… tényleg, Jenő, mi hova vágyunk?
  • Nem tudom, Lujza, nem tudom: talán egy kis nyugalmat szeretnék itthon, veled élni békességben.
  • Azt megkapod, Jenő, de legyenek terveid is, mert a Nyugat belépett a háborúba, most oda nem tudunk menni, mert háborús övezet van ott.
  • Ott nincs háborús övezet, nálunk van kihirdetve.
  • Igazad van, mi is blokkosodunk, szerencsére a stratégiai kezükbe vette a Lölő bácsi meg a neje és a Tiborcz vej a bankszektori ágazatokat és másokat is és lobogtatjuk a szélzsákunkat üptre, a Monarchia idején se volt ilyen jó a széljárásunk!
  • Lujza, elég, elfáradtam.
  • Jenő! Ne akarj kimaradni a beszédírásból és elmondásból!
  • De, kimaradok.
  • Pedig azt szeretném, ha a több tiszteletről is beszélnél, meg arról is, hogy a történelem milyen jól megmagyaráz sok mindent, olyan jól el tudnád magyarázni a „mi lett volna, ha” érettségi tételt is, talán még a miniszterelnök úr is megértené.
  • Lujza, hozzál inkább légy szíves egy kávét.
  • És akkor belépsz a többiekkel együtt a béketáborba, de ne legyenek illuzionista álmaid, azok csak félrevezetnek és még a végén te is veszel egy porse autót!
  • Nem veszek, Lujza, megígérem, de lefőtt végre az a kávé?
  • Le, Jenő, hozom már! De ugye fölolvasod amit már megírtál a beszédedből…
  1. 02. 19. vasárnap

LUJZA ÉS JENŐ

(35.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

  • Jenő, mikor kezdődik a kiképzésed?
  • Milyen kiképzésem, Lujza?
  • Hát az űrhajós!
  • Ne bomolj, én, űrhajósnak?!
  • Miért, Jenő: most olvasom, hogy a Csepreghy államtitkár azt válaszolta a Vadai képviselő asszonynak, hogy ugyan nem tudja, hogy hamarabb lesz-e kész a Planetárium, mint lesz újabb magyar űrhajós, de lennének ötletei; Jenő, nekem te vagy az ötletem!
  • Örülök, Lujza, de ugye nem gondolod komolyan?
  • Miért, én nem álmodhatok nagyokat?
  • És még miről álmodsz, Lujza?
  • Egy tele bevásárlókocsiról.
  • Egy tele bevásárlókocsiról?
  • Igen, amit, amit tolok a Lidl-ben és a pénztárnál ki tudom fizetni.
  • Lujza, miket vásárolsz újabban, amit nem tudsz kifizetni?
  • Olyat nem vásárlok, mert már figyelek az árcédulákra és nem dőlök be, hogy vegyek kettőt, aztán hármat kapok, mert már az egy is annyiba kerül, mint a három. Jenő, mi lehet ennek az oka?
  • Ez egy jó kérdés.
  • Én nem ismerem a szankció-kartársat, de szívesen megszorongatnám a nyakát, hogy hagyja már békén a zINFLÁCIÓT.
  • Miért gondolod, hogy a szankciók az okai az inflációnak, Lujza?
  • Hát nem azok? Azt olvastam az interneten, hogy a magyarok 97 százaléka megszavazta papíron, akkor biztosan így van, nem így?!
  • A magyar kormány szerint a szankciók a hibásak a magyar inflációért is, de a zemberek kevesen küldték vissza a kérdőíveket, nem kell vele foglalkozni, keress olcsóbb cikkeket.
  • És azt is megeszed majd, Jenő?!
  • Persze, amikor éhes vagyok, eszek, ami van!
  • És homárt is ennél?
  • Lujza!!
  • Na jól van, akkor azt nem veszek majd, pedig annak az ára nem ment annyival föl, mint a zsíroskenyéré, de úgysem tudom, hogyan kell megcsinálni.
  • Na látod, ez a jó válasz!
  • De Jenő, de tényleg: most jó az infláció vagy rossz?!
  • Hogy kérdezhetsz ilyet, nekünk, fogyasztóknak a magas infláció, amikor nem emelkedik ugyanolyan mértékben a nyugdíjunk, akkor rossz!
  • Akkor nem értem. A mandinerben azt olvasom, hogy örülnünk kellene a magas inflációnak, Jenő, hol él az a Sebestyén Géza, aki ilyeneket ír?
  • Egy tehetséggondozóban, aminek a kuratóriumi elnöke a zOrbán Balázs, ne erre fecséreld a drága idődet, Lujza, inkább olvass…
  • Vármegye táblákat, Jenő, annyira cukik, hurrá, megint vannak vármegyéink! De Jenő: mitől fognak megvédeni a vármegyék, az inflációtól?
  • Lujza, semmi köze az inflációnak a vármegyékhez!
  • Csak a szankcióknak van köze?
  • Lujza! Fejezd be végre.
  • Már csak egyet kérdezek, így ebéd előtt: megint nyelvújítás van Magyarországon?
  • Miért lenne?
  • Mert a polgármestereket főispánoknak kell szólítani, a kormányban is többen lettek Vitézek, Jenő: hogy szólítsalak az ebédnél?!
  • Lujza!!!
  • Jól van, Jenő, akkor tálalok: de utána visszatérünk az űrhajós képzésedre…
  1. 01. 19. csütörtök