(Kovács Pisti harmadik osztályos tanuló, 10 éves leszek, évvesztes)
Anyu mondta nekem, hogy elindult egy nagy pályázat az országban, amin a nagy-fater és én is elindulhatunk, mert olyan fontos, hogy fölfedezzük újra a teremtést, amit a mi kormányunk is támogat, lehet nyerni akár 15000, azaz tizenötezer forintot is (a nagy-fater akár 25 ezret is nyerhetne, de szegény nem lát már jól, meg sehogy se, de lehet, hogy a nagyszájú Gizit, a másod-unokatestvéremet ráveszem, hogy csináljon egy rajzot a nagy-fater helyett, hátha nyer vele a nevében), ha akarunk, ami nagyon jó dolog lenne, mert a támogatás az jó, ha és amikor megkapjuk, de nem szoktuk. Erre pedig szokott esélyünk lenni, mint a lottón, mert megvesszük azt is, bár most drágább lett és akkor se nem nyerünk soha, viszont ahol lakunk van kis-Fidesz iroda és anyu ott takarít meg főzi a kávékat, amikor köll és ezért bizakodók vagyunk.
Szóval van az a rajzos-pályázati izé, amin el köll indulnom, mert anyu mondta, akinek meg a kis-Fidesz irodán mondták, hogy Juli mama (ez az anyukám neve ott, mert viccesek azok a fiúk ám): indítsa csak el a Pistit a versenyen, biztosan nyerni fog, mint a Lölő bá’ szokott nyerni a közbeszerzési vissza nem térítendő rajzversenyeken is. Mást nem mondtak? – kérdeztem anyutól, amikor hazaérkezett a takarításból, de nem mondtak.
Akkor elindulok, de rendhagyó módon, mert tornából és rajzból fölmentettek és az éneket meg nem szerettem az óvoda-előkészítőben, ahova viszont nem jártam, mert nem is volt, ezért írásban és nem rajzban „engedem szabadjára” fantáziámat a teremtésből. Már meg is néztem a honlapot az interneten, hogy mi ez, de ott nincsenek képek, csak egy nagy rakás marhaság van a dinókról meg valami „Nóé”-ról, aki állítólag jobb volt úszásban, mint a Shane Tusup, de ez nem biztos, mert még nem láttam a filmet. A dinókról nem sokat tudok, mert nem vagyok már én dedós, vagy mi a szösz, de a teremtés már birizgálja a fantáziámat. Anyu a múltkor mondta is, hogy még kicsi vagyok hozzá, de ezek szerint nem, mert nyerhetek is vele, ha van elég fantáziám: Az ám, Hazám”! Ezt most azér’ írtam le, mert ez nagyon tetszik, mert az a költő, aki ezt írta, olyan jókat írt meg mindent, ezt például a születésnapjára írta csecse becsének magának. Az Attila nagyon szerette a Hazát, aki viszont nem mindig, sőt ritkán, de ez is mindegy. A költemény ugyan nem a teremtésről szól, hanem egy szablyával vagdalkozó Horger úrról, de most ez sem érdekes, mert nekem ez tetszik és kész, ha nyerek, akkor adok belőle kétszázat biztosan.
De vissza a teremtéshez, ami nem a leteremtésből fakad, mert azt csak én kapom mindig (és én már meg vagyok teremtve), amikor megnézem a Cinát, aki a szomszéd padban ül és olyan érdekes arca van, meg a bőre is sötétebb, mint a miénk, meg fekete a haja is, a szeme is, és sok testvére is van, akik hangosak, de olyan jó viccesek és énekesek. A többiek nem szeretik a Cinát, azt mondják rá, hogy cigány egy lány, és neki nem itt lenne a helye, hanem máshol, de hogy hol, azt nem mondják, csak mutatják neki. Én meg mindig megvédem, meg haza is kísérem egy darabig, amíg sokat beszélgetünk, de nem a teremtésről, hanem a kajáról meg a jövőről, hogy mi lesz majd azután, amikor nem ma lesz. A Cina azt mondja, hogy ő orvos akar lenni, aki gyógyítja majd a romákat meg a nemromákat, meg nyelveket is akar beszélni, pedig magyarul is tud már. Néha nagyon furcsákat mond, amiket nem is értek: hogy újra kéne teremteni a világot, mert ez nem jó világ, mert ember embernek a farkasa itt mindenki, különösen, ha cigány az ember, és valami nagyon el lett cseszegetve, hogy vonyítani van kedve a farkas fiának vagy lányának, ha tudna vonyítani. Én elmondtam akkor neki, hogy elindulok írásilag a rajzversenyen a teremtésről, és akkor majd írok a farkasokról is a dinók helyett, de ő ezen nem nevetett, hanem szomorú lett a kedve. És akkor azt mondta, hogy inkább arról kellene írni egy rajzosat, hogy mindenki megértse, hogy milyen lenne a világ, ha a mai eszünkkel és okosságunkkal teremtenénk meg azt: lenne-e alul meg fölül, kívül meg belül; lennének-e éhezők meg szomjazók; az új megteremtetésben is verné-e apu az anyut; s lenne-e tűz, amihez közelebb lenne valaki, más meg nem; lennének-e menekülők a határon, sőt lenne-e határ, a kerítésről nem is beszélve. Akkor Cina azt mondta, hogy úgysem lehet a világot újjáteremteni, legföljebb hazudni lehet róla, hogy a régi milyen jó és szép lett.
És akkor én elhatároztam, hogy mégis újjáteremtem a világot és ott Cinának is jó lesz és orvos lesz és nyelveket tud majd beszélni és rögtön hozzá is fogtam:
„Kezdetben teremtette…”
2020. 02. 20. csütörtök