SZELFI…
– Te mindig az Orbánt szidod, nincs jobb dolgod?
– Ma bementünk a gyerekkel a városba, és gondoltuk megnézzük a nagynénikém és bácsikám urnáit a templomban és gyújtunk egy-egy gyertyát, de ki volt írva: urna-látogatás pénteken 16 órától 18 óráig, egy „lélek” sem volt benn.
– Ezt most miért mondod?
– Nem az Orbánt szidom.
– Tényleg.
– Aztán a csodálatos napsütésben sétáltunk a Váci utcában, Te, mennyi ember, mintha Párizsban lettem volna: feketék, kínaiak vagy japánok, lányok-asszonyok csadorban és anélkül, angol, német, olasz csivitelés, sehol egy magyar szó, mikor egyszer csak hallom, húzzanak már haza ezek a migráncsok.
– Khm.
– Aztán nézegettük a kirakatokat, a csajokat, meg a plakátok is belevigyorogtak a pofánkba, tudod: a kicsik, az „amatőrök”, az éppen hogy a fán fennmaradtak összefirkálva, libcsizve, letépve, miközben fönn a magosból magabiztosan „lesomolyognak” a vegzáló hatalom milliomos képviselői, bocsi, a milliókért díszelgő reprezentánsai.
– Már közelítesz.
– És akkor hazaérek és benyomom a Facebookot, ahol a civil szerveződések támogatásával, frissen megválasztott polgármesterem írja: a mai naptól nem működik a Polgármesteri Hivatalban „ideiglenesen állomásozó” Okmányiroda, mert létszámhiány, pénzhiány, „tudomisén” milyen hiány lépett föl és ezért menj a másik városba, ha kell.
– Majdnem megint ott vagy már.
– És akkor elolvasom, hogy mit mondott reggel a FŐNÖK a rádiójában az alákérdező mikrofonállványnak, és fölrakok magamról egy szelfit a Váci utcából.
– Na jó, így rendben van, látod: tudsz te, ha akarsz…
2019. 10. 25. péntek

RAPORTON…
– Mindenki itt van?
– Igen, FŐNÖK: a Kövér Laci, a Gulyás Gergő, a Rogán Anti, a Bayer Zsolti, a Kocsis Máté, meg én is.
– Rendben, Árpád, akkor kezdjük: mi volt ez tegnap?
– Mire gondol, FŐNÖK: a Gulácsiék nyertek, első helyen állnak, az Orbán is játszott.
– Most hagyjad abba, Lacikám!
– Akkor nem értjük a kérdést.
– A Zeneakadémián!
– Nagyon jók a visszajelzések, a Nézőpont rámért és vidéken sokan ültek az M5 előtt és a szomszédban kiabálást hallottak, amikor a FŐNÖK beszélt, úgyhogy ez nagyon jó, mert volt hatás.
– Félház sem volt! Olyan egyedül éreztem magam, mint a felcsúti Arénámban!
– De nem magányosan, FŐNÖK, hisz ott volt a Schmitt Pali bá’ is, meg a Boross Péter bá’ is, de az álmoskönyv szerint egyedül jobban lehet gondolkodni.
– Na, most már elég! Kinél van a lista?
– A Gábornál.
– És hol van a Gábor?
– A Fradival ment a meccsre.
– Az rendben, akkor is kérem a listát, azonnal.
– Itt van a telómben, FŐNÖK, mire kíváncsi?
– Bal zsöllye 7. sor 5-6-7-8 székeken kinek kellett volna ülnie?
– Mindjárt nézem…
– És a 8. sor 9-10; 9.sor 2-3-4; 11 sor…
– Ne olyan gyorsan, egy kicsit lassabban!
– AZ összes hiányzó nevét, iskolai végzettségét, botlásait, titulusát, érdekeltségeit, kicsapongásait, a megjelent videóit kérem.
– Kigyűjtjük, reggelre azasztalán lesz, FŐNÖK! De el kell mondanom, hogy nem mindenkit tudtunk elérni a meghívóval, mert későn kezdtük szervezni a bulit, mert nem tudtuk, a FŐNÖK mit akar: szabadban vagy fedettben beszélni?!
– Mindig fedettben! És miért ilyen későn fogtatok a szervezéshez?
– Bizonytalan volt, hogy a FŐNÖK mit akar.
– Hát: találkozni a Salvinivel!
– Khm, de Salvini most nem ért egyet a FŐNÖKKEL!
– Akkor az Erdogannal!
– Ő 7-én jön majd!
– Akkor a bölcsekkel!
– Velük már kétszer találkozott.
– Na jó, akkor csendet akartam.
– Tudtuk, ezért nem csináltunk mást, csak közvéleménykutatásokat, azok meg azt mutatták, hogy a FŐNÖKÖT akarja hallani a nép, legalábbis a Fidesz-(KDNP) népe.
– Hát hallottak. De miért nem az Ákos adta a zenét?
– Hogy ez nekünk miért nem jutott az eszünkbe…
2019. 10. 24. csütörtök

Orbán Viktor tegnap a parlamentben válaszolt Szabó Tímeának Budapestről szóló, napirend előtti hozzászólására. Magabiztos(?) megengedő természetességgel mondta ki, ha a budapestiek nem akarnak valamit, akkor az nem lesz, punktum.

Hát akkor minden rendben?! Hiszen (eddig), amit Orbán kimondott, az úgy is volt (van, lesz).

Szerintem nem: a budapesti csata ezzel elkezdődött.

Elkezdődött, ne legyen egy percnyi kételyünk! (Bayer Zsolt tegnap este már – kezeit tördelve, elcsukló hangon, bajtársai körében – be is jelentette, bár faramuci módon, mintha azt a gaz budapesti ellenzék, akarom írni a győztesek kreálnák.) És a csatákban (majdnem) minden megengedett: hazugságok, csapdák, rejtett szó-aknák is.

Eddig minden orbáni kezdeményezés, ötlet, javaslat átment, mint kés a vajon; a propaganda-gépezet működött, „a nép, az istenadta nép” mindent beszlopált: migránsokat, Sorost, magyar érdekből a török megelőző béke-offenzívát, még háborús bűnökkel megspékelve ugyanúgy, mint a Várba-költözést, a Liget és a tüntetők szétverését, a stadionok építését, a foci pénzzel stafirungozását, az úszó VB megrendezését, a kézilabda EB, az atlétikai VB lebonyolításának az elvállalását és hozzá a létesítmények felépítését, mindent! És persze az ennek nyomán kiépülő „új magyar középosztály” gazdagodását, zavaros pénz és nőügyeit, helikopter és repülő útjait, hajókázásait.

De most hirtelen megváltozott a helyzet: talán a Borkai-ügy és annak elbaltázott kezelése, talán az önkormányzati kampány arctalansága, pökhendisége volt az ok; talán az, hogy az ellenzék fölismerte egymásra utaltságát és váratlanul „stabilan” összezárt, ez a nemvárt összeállás, de ez most mindegy.

A lényeg: új helyzet van!

És akkor – ország-világ előtt – kiröhögtették és kiröhögték a miniszterelnököt. Az ORBÁN VIKTORT! Aki nem tudta kezelni a helyzetet. Kínosan „vihogott” saját tehetetlenségén, a fölötte tornyosuló házmesteréhez fordult segítségért, aki nem tudott segíteni… de ezt mindenki úgyis látta. „Meztelen lett” hirtelen, ha nem is úgy, ha nem is olyan pozitúrában, mint azon a videón a tornász. És akkor jöttek a pattogó-támadó kérdések, amire nem és kevés volt a válasza, fölmondta ugyan a bemagolt mondatokat, de azok csak koppantak, nem hatottak (semmi dakota, semmi ló, legföljebb egy szerszám, de az se tőle).

De persze – ahogyan az a jó ketrecharcoshoz illik – azonnal reagált is: ha nem kell Budapestnek, akkor nem lesz; ha nem kell a „bűnös városnak” a sokezer milliárdos fejlesztés, akkor nem lesz; ha nem kell a fény, a pompa, amit Ő teremt(ene), akkor nem adja. Akkor véget vet Budapest aranykorának!

Szóval a budapesti csata elkezdődött!

Hazament. Biztosan dühösen. De már rendezi a sorokat, már új parancsokat osztogat, már szövegezi az újabb direktíváit.

2019. 10. 22. kedd