dr. Radnai György bejegyzései

STAFÉTA (14.) A morgolódó emberségről …

Beszélgetni kell Velük.

Nagyon sokat beszélgetni.

Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.

Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

 

  • Papa, olyan régen beszélgettünk.
  • De most végre tudunk, kis-unokám!
  • Annyi mindenről kéne pedig…
  • Kezdjünk hozzá…
  • Most szünet van az isiben, de sokat találkozunk a többiekkel.
  • És olyankor mit csináltok?
  • Beszélgetünk, sétálunk, este elmegyünk egyet lógni, tökjó az egész.
  • És beszélgettek is, vagy csak lógtok?
  • Mindig van valami: most például az kérdezte a Zsófi, hogy nálunk is olyan morgósak, elégedetlenek-e az ősök, mint nála.
  • És, Te mit feleltél?
  • Hallgattam, aztán elgondolkodam
  • Az jó, s jutottál valamire?
  • Nem is tudom, nálunk is sok a veszekedés, néha kiabálás, de azért nagyon jó otthon a hangulat: apu amikor hazajön, és nem ül a számítógéphez rögtön, elmondja anyunak, hogy mi történt odabenn, anyu meg a konyhából válaszolgat neki, aztán a vacsi közben is megy a csevegés.
  • Zsófi ilyenről nem mesélt?
  • A Zsófi apukája most keres munkát, mert megszünt a munkahelye, az anyukája meg ápoló-nővér, sokat panaszkodik, meg náluk lakik a nagyijuk is.
  • Nem lehet egyszerű nekik.
  • De apu is sokat morog, hogy nem hallgatják meg, amit javasolni akar, hogy az nem illik bele a „kocepcióba”, meg ilyesmi.
  • És anyád olyankor mit felel neki?
  • Hogy ne morogj mindig, nézd a dolgok szép oldalát: papa, mi a dolgok szép oldala?
  • Hogy van munkája, meg szereti amunkáját, meg ott vagy Te is neki.
  • Ezt értem, de hogy lehet egy dolognak egyszerre szép és nem szép oldala?
  • Ez jó kérdés, kisunokám, ez jó: mert minden attól függ, merről nézzük!
  • Ezt nem értem, papa.
  • A dolgokat sokfelöl is nézheted: elölről, hátulról; a nappal szemben is; közelrő vagy távolról, olyankor mást és mást veszel észre.
  •  
  • Meg olyan is van, hogy csak valamit akarsz látni, s csak azt veszed észre, amit akarsz, mást nem.
  • Igen, akkor nem is lehet tudni, hogy valójában milyenek?
  • Hű, nem ide akartam kilyukadni, amit látsz, azt Te látod, ha más nézné, nem biztos, hogy ugyanazt látná, ebben igazad van!
  • Jaj, ez nagyon nehéz nekem.
  • Szóval: akinek van munkája, pénzt keres, az emiatt elégedett és boldog (is) lehet; nekem itt vagy Te, kisunokám, van nyugdíjam, lakásom, akár én is lehetnék boldog, elégedett ember.
  • És nem vagy az?
  • Nem! Elégedetlen vagyok, sőt morgós! Valaki azt írta: „ … az előrelépéshez egyenesen elengedhetetlen, hogy kellő irritáció, frusztráltság és elégedetlenség legyen bennünk, másképp egy helyben toporognánk.”.
  • Mi az a irritáció meg frusztráltság?
  • Hogy valami ingerel, nem hagy nyugodni, csalódott leszel, esetleg csüggedt. De ha olyankor legyőzöd a csüggedésedet, harcolsz ellene, akkor…
  • De papa, harcolni, én?
  • jaj, ezt csak úgy mondtam: Neked „csak” el kell gondolkodnod rajta, észre kell venned, szóvá kel tenned: de látom, ezt is teszed!
  • Papa, jó veled beszélgetni.
  • Veled is, kisunokám, Veled is…
  1. 08. 02.péntek

KUPAMECCSEK…

Tegnap a mindhárom magyar kupacsapat – a pályán – kikapott és kiesett az Európa-ligából: a Debrecen egy nála jobb olasz csapattól, a Fehérvár FC egy, a svájci másodosztályban(!) szereplőtől, a Kispest a román Craiova együttesétől. Így– a dolgok mai állása szerint – nem lesz magyar csapat augusztustól – ahogyan már az a korábbi években (egy-egy kivételt nem számítva) is történt – nem lesz magyar csapat az Európa-ligában.

Igazándiból ez nem lenne nagy ügy, nem lesz, nem lesz és kész: sok országban élnek emberek, akiknek országából nincs csapat a ligában, oszt’ mégis jól érzik magukat.

Csakhogy nem így a MAGYAR!

Nálunk a foci, a stadionok építése, az Akadémiák létesítése Nemzeti Ügy: az állam százmilliárdokat, elképesztő mennyiségű pénzt fektet be, akarom mondani szór, tékozol el a miniszterelnök kedvenc játékára.

Közben semmi, de tényleg semmi előrelépés nem látható; se a játékban, se pénzügyi megtérülésben (hacsak azt nem számítjuk bele, hogy ezen a csatornán keresztül is ömlenek az állami pénzek a csókosok magán zsebeibe): a pénznek itt nem lenne helye!

A pályán mindegyik csapat elvérzett: a mutatott játékuk alapján „megérdemelten”! Azér’ edzők és játékosok a meccs után nyilatkozgattak: a szurkolóktól nem ilyen bánásmódot érdemeltünk – mondta például a „legendás”(?) középhátvéd; ha ennyien jönnének ki a bajnokira, bajnokok lennénk – így az edző, aki alig tudja összefogni a hasán a gatyáját.

De van még esély!

Történt ugyanis, hogy a Honvéd idegenbeli meccsén – a hazai román szurkolók – hanggránátot robbantottak, majd öngyújtóval úgy megdobták az ír bírót, hogy hosszú percekig, a mentőautóból kilépő orvosoknak kellett ápolni. Aztán a meccs furcsa körülmények között fejeződött be(?). Több megjegyzés kívánkozik ide:

  • a mérkőzés előtt, alatt és után történteknek vajmi kevés közük volt a sporthoz;
  • a két ország között újra „háborús” hangulat van (kialakulóban), az emberek fölhergelve, a szurkolók beizzítva, a legfőbb magyar vezető (és lakájai) provokatív beszédeikkel az élen járnak a fölbujtásban;
  • a román fél „természetesen”(?) fölveszi a kesztyűt és tevőlegesen is előidézi a „helyzeteket”;
  • mindeközben … de ez nem érdekel senkit.

Feleim, ne csüggedjetek: azér’ nem árt a bespájzolni…

2019. 08. 02.péntek

LUJZA ÉS JENŐ (utánzat)

  • Jenő, kérdezhetek valamit?
  • Persze.
  • De Jenő: miért nem mondod meg előre, hogy mit kérdezzek?
  • Lujza, ez milyen kérdés?
  • Mert azt mondta a Kovács Zoltán, hogy az Orbán Viktor azért nem megy el interjút adni kormánykritikus médiumoknak, mert nem tudnak olyan kérdéseket feltenni, amiből ne sütne az elfogultság, az én kérdésemből nem fog sütni az elfogultság?
  • Még nem is kérdeztél: honnan tudjam?
  • És az Orbán Viktor honnan tudja?
  • Tapasztalatból: egyszer vitatkozott a Gyurcsánnyal, azóta tudja!
  • És Te nem tudod?
  • Lujza, de tudom.
  • Akkor is kérdezhetek?
  • Persze: hisz a feleségem vagy!
  • Miért nem paskolod meg a popsimat, megengedem.
  • Beteg vagy, Lujza? Na jól van, gyere ide, megpaskolom
  • Látod, ez így jól esett, de Jenő: az a magyar gyerek, tudod, a Tamás, tud koreaiul?
  • Miért tudna?
  • És arcról ismer minden koreai táncoslányt?
  • Nem tudom, nem hiszem.
  • Akkor honnan tudta, hogy az a lány, akinek a popsijához ért, az tudott magyarul?
  • Nem tudom, nem hiszem: de miért kellett volna tudnia magyarul?
  • Csak mondott neki valamit a Tamás?
  • Lujza, hagyjuk: hazaengedik és kész!
  • Jenő: mi miért nem beszélgetünk itthon a liberalizmusról?
  • Ha akarsz, beszélgessünk róla. De miért kéne nekünk arról beszélgetnünk?
  • Mert Rákosi elvtárs azt mondta, hogy ha „nem szűnik meg ez a politikai liberalizmus, ha nem térünk rá a politikai felvilágosító munkára a saját otthonainkban is”, akkor a reakció fog győzni.
  • Rákosi?
  • Igen, Jenő, Te nem hallottad?
  • A Rákosi már régen meghalt, Lujza!
  • Ja, akkor az Orbán Viktor mondott ilyeneket.
  • Na ugye?!
  • Jenő, akkor hallgassunk Quimbyt: a neki megadom magam!
  • Nem hallgatok!
  • Akkor a Lovasitól a hosszú árnyékot, a tudod-e miért…
  • Lujza, tényleg hagyd már abba: miért hallgassak én Lovasit?
  • Mert az Orbán Viktor is őt hallgatja!
  • Na látod, Lujza: lehet, hogy mégis igaza volt a Kovács Zoltánnak, ezután előre kérem a kérdéseidet!
  1. 07. 30. kedd

EGY ALUL FUTÓ SZALAGHÍR: „KÜLFÖLDI VERSENYZŐ” MARGÓJÁRA …

Semmi különös: egy lány szórakozni ment egy kvangdzsui éjszakai bárba.

Semmi különös: ott már zajlott a buli, szólt a zene, a „parkett” csurig izzadt táncoló lányokkal-fiúkkal, hát ő is beállt.

Semmi különös: arra „tévedt” egy sikeres fehér (magyar) férfi-ember is; éppen befejeződött a nem igazán jól sikerült versenye, aki így immár a ragyogó fényről az árnyékba kényszerült; műtét is vár rá a közeli napokban; hát bulizni támadt kedve és ahogyan korábban is szokta, bevetette magát.

Semmi különös: a lány éppen ott volt előtte, a zene ütemesen tombolt, a fények izgatóan cikáztak, az ösztönök föl és elszabadultak, kívánatosnál is kívánatosabb popsik hullámoztak, hát a fehér (magyar) férfi-ember oda-kapott az egyikhez, s ha már odakapott …

Semmi különös: a lány nem értette, mi történik vele, tiltakozott, majd rendőrért kiáltott és a dolgok innentől elindultak a maguk hivatalos útján.

Semmi különös: a fehér (magyar) férfi-ember (a helyszínen élők szerint) visszament a szálláshelyére, ahonnan a rendőrök elvitték kihallgatásra; bevallotta, hogy a hozzáért a lányhoz („talán meggondolatlan mozdulatot tettem … nem követtem el semmilyen súlyos vétséget, azt viszont meg kell értenem, hogy megsértettem bizonyos erkölcsi normákat, amely a helyi értékrend alapját képezik”); megbánást tanúsított és együttműködést ígért.

Semmi különös: a hír világgá röppen, miközben a koreai tévében „csak” szalaghírként „egy külföldi versenyző”-ről, se név, se ország…

Semmi különös: a magyar sajtó az „ártatlanság vélelme” „szlogent” harsogja; hasonló(?) koreai esetekkel példálózik; bagatellizálja az esetet, ahogyan azt a korábbi közismert és szomorú úszó-történeteknél is tette.

Semmi különös: egy fiú „csak” „megbotlott”; egy fiú „csak” bevált szokásai szerint cselekedett egy másik országban, egy másik kultúrában; egy fiú „csak” egy megbocsájthatót tett; egy fiú „csak” elhitte, amit a „keresztény szabadság” szószólója szajkóz neki és mindenkinek, hogy a magyar egy különleges ezeréves nép, akinek ennek tudatában kell mindig cselekednie.

Semmi különös: semmi különös?

2019.07.29.hétfő

A „KERESZTÉNY SZABADSÁG” …

„Már csak azt a mondatot vagy szóösszetételt kéne megtalálunk, amely az alapvetően negatívnak hangzó illiberális szónak megadja a pozitív értelmét … akárhogy is forgatom és gondolkodom, nem tudok jobb definíciót adni, minthogy az illiberális politikának az értelme, az nem más, mint a keresztény szabadság, Christian liberty.” (Orbán Viktor beszéde a XXX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban, 2019. július 27.)

Ízlelgetem: „keresztény szabadság”, az illiberalizmust helyettesítő pozitív definíció.

Kóstolgatom: „keresztény szabadság”, ahol „egyébként előzőleg keresztény kultúra is létezett”.

Akkor most mi van?

Hiszen én nem vagyok keresztény (se), nem úgy gondolkodom, nem vallom: „Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.” (János 8:36); nem tudom, értem, érzem: hogyan lehet, kell elérni, hogy „a Fiú” szabaddá tegyen: teljes önátadással; iránta érzett teljes bizalommal; önmegismeréssel, amiben is csak Őt keresem?!

Akkor most már (hivatalosan) nem vagyok, lehetek szabad?

Akkor tehát ki vagyok zárva, rekesztve a szabadok közül?

Kinyilatkoztatott és elvégeztetett?!

„Többség igenis van, és azt tiszteletben kell tartani, mert ez a demokrácia lényege” – harsogta a szónok és rögvest letért az általa kijelölt keresztényi útról, hisz „Monda Isten: Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra…” (Mózes I. könyve 2. 26.); és „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.” (Mózes I. könyve 2. 27.): se kisebbséget, se többséget; azaz kisebbséget és többséget is: embert, aki aztán azzá lett, amivé.

Először is emberek vagyunk: ha akarja, ha nem a bálványosi szónok. Aztán jön minden további: zsidó, keresztény, magyar, román vagy menekülő, akár liberális is, többség vagy kisebbség!

Mindenkinek jár a szabadság!

A bálványosi szerint nem, mert csak annak jár, aki egy közösséghez tartozik: ami nem közömbös a kultúrájával szemben (mi az a kultúra, amit az állam annak tart?); a családdal (a család, amit az állam annak tart) kapcsolatban; „és az nem lehet közömbös azzal a kérdéssel szemben, hogy ugyan már, miféle népség, vagyis kicsodák tartózkodnak a saját országa területén.”

És ezekben a kérdésekben a bálványosi kinyilatkoztatja véleményét, és „teremté” a „köz” véleményét, mert a többséget véli maga mögött.

Pedig a közösség többségből és kisebbségből (is) áll!

Én a kisebbséghez tartozónak vélem magam, ugyanakkor e közösséghez tartozónak is: magyarul beszélek, gondolkodom; még ha „Anyám kún volt, apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az.”; s „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, /nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt /kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.”; apám vissza, hazajött ide, ahonnan pedig honfitársai gyerekként marhavagonba zárva elűzték és mégis e közösséghez tartozónak nevelt és én nem menekültem el előle…

Most sem fogok …

  1. 07. 28.vasárnap

MINDEN RENDBEN …

Hiszen a KSH becslése szerint 2018-ban 4,8 százalékkal nőtt a magyar GDP, ami az uniós és a régiós átlagnál sokkal jobb; már tőke-exportban is gondolkodik a magyar pénzügyminiszter; egymás után nyeri Budapest világversenyek megrendezésének a jogát; szárnyal a bankszektor; Orbán-papa ott nyit kőbányát, ahol csak akar; és még külön lehajtó is épül Lölőnek az M1 autópályáról; nem is folytatom tovább

Vajon a „nép egyszerű fiai” mit éreznek ebből? (Hát kétharmad van – jönne rá azonnal a válasz.)

Közben

  • az Onkológiai Intézetből (már) kizárják reggel a korán érkezőket, van az Intézet körül elég fa, végezzék ott a „dolgukat”, ha az ország másik végéből érkeztek;
  • már Orbán Viktorig ér a Microsoft korrupciós botránya (szara);
  • ragasztószalaggal rögzítik a MÁV vonatok elektromos csatlakozóit egyes vonalakon;
  • Rogán miniszter minisztériuma (több áttételen keresztül) tömi pénzzel felesége vállalkozását;
  • már az Unióban is arról beszélnek, hogy a magyar foci-támogatási rendszer a korrupció melegágya;
  • megint rabosítottak egy utcán élő hajléktalant;
  • a magyar tengert már csak Lölő-tengernek becézik, ahol az agyontámogatott nyaralás is horribilis összegbe kerül és még csak XX. századi ellátással sem jár.

Minden rendben van.

Tényleg rendben?

  1. 07. 26. péntek

(HVG képe)

ELGONDOLKODTÁL MÁR AZON,

 

  • amikor összeveszel a feleségeddel, válásra kerül a sor, ügyvédet fogadsz és fizetsz neki;
  • amikor állsz a csúcsforgalomban, fogyasztod az üzemanyagot majd veszel a kútnál;
  • amikor bébiszittert hívsz a gyerekhez és kifizeted;
  • amikor elviszed kimosni a ruháidat az önkiszolgáló mosodába és bedobod a pénzt;
  • amikor szennyezed a környezetet a vállalkozásoddal (mert nem tartod be a „drága” szabályokat) és a másik cég elszállítja, megsemmisíti a te szemetedet, amit kifizetnek neki;
  • amikor félig szívod a cigidet, szivarodat és újat veszel;
  • amikor berúgsz, fölgyújtod a házat és újjá kell építeni azt;
  • amikor drogosan kocsiba ülsz, karambolozol és megjavítják az összetört autókat;
  • amikor százmilliókért focistákat vesznek, majd eladják őket;
  • amikor a hatodik mobilodat is megveszed;
  • amikor a százéves tölgyfát kivágják, szekrény készítenek belőle és eladják;
  • amikor a kormány milliárdokért rendel „hurrá” plakátokat a vállalkozótól és kifizeti;
  • ..

akkor az a GDP növekedését jelenti és azt a kormány büszkén kiáltja világgá, nem győzve saját vállát veregetni.

Viszont

  • amikor nem veszel össze a feleségeddel, mert jól kijöttök egymással és boldogan éltek;
  • amikor biciklivel mész dolgozni, egészséges maradsz;
  • amikor magad neveled a gyerekedet, aki ettől boldogabb lesz;
  • amikor otthon mosod a ruhádat;
  • amikor szelektíven gyűjtöd a szemetet;
  • amikor nem cigizel;
  • amikor nem rúgsz be;
  • amikor nem szívsz füves cigit;
  • amikor nem veszel, hanem nevelsz focistákat;
  • amikor nem veszed meg az összes új mobilt;
  • amikor tovább él a százéves fa;
  • amikor nem tudsz arról, hogy „hurrá” van, mert nincsenek róla plakátok, te meg nem érzed úgy…

akkor a GDP nem növekszik és a kormány nem tud büszkén a világba kiáltani, a vállát büszkén veregetni.

És valahogy mégis…

  1. 07. 25. csütörtök

VÁSÁRLÁS …

(képzelt beszélgetés)

  • FŐNÖK! Tovább mentünk!
  • Láttam.
  • 2840, nem is 2841 néző látta az Arénában!
  • Az jó, mindenki fizetett?
  • Hát igen: a gyerekek után az MLSZ.
  • Jó!
  • Erősítenünk kéne!
  • Kit kartok fölhozni a „fakó”-ból?
  •  
  • Akkor az Akadémiáról?
  • Onnan se.
  • Jó, akkor?
  • A Zinadine most mondta, hogy a Gareth nagyon közel van a távozáshoz, keresnek neki egy jó csapatot.
  • És?
  • Hát…
  • Mennyi?
  • 1 milliárd!
  • Mennyi?
  • Euró…
  • Szóljatok a Misinek: emelje meg egy kicsit a növekedési előrejelzést, tegye a tartalékomba, ki kell hagyni az öregek otthoni ápolását a ápolási díjemelésből, halasszák el a mentősök ügyét is, meg amit még akarnak, aztán ugorjatok neki.
  • Kommunikáció?
  • 50 évre titkosítva: Nemzetgazdasági szempontból kiemelt ügyként kezeljük.
  • Hadházy, Széll Betti?
  • Ahogy eddig is: szokásjogom szerint!
  • Legyen a Gareth magyar?
  • Persze, jó ötlet: Ria-Ria…
  1. 07. 22.hétfő

A KÖCSÖG …

A köcsög egy „magas cserépedény, amely alul öblös, nyakánál elkeskenyedő, bő szájú, általában egyfülű, de lehet fületlen is. Leggyakrabban (faluhelyen) tejet, tejfölt tartanak benne.” A köcsög, a börtönszleng szerint „a nőt alakító férfi”, akit kezdetben kényszerrel vesznek rá a szerepre.

A NER Magyarországában az első jelentés kikopóban van, a „köcsög” szót használó közbeszéd rendszerint a második jelentést favorizálja. Gyakori és közkedvelt jelzője a „migráns”, ami mára az egyszerű ember számára – nem kis részben a kormányzati propaganda „áldásos” és „keresztény” magatartásának köszönhetően – az illegálisan Magyarországra betolakodó (gyerekekkel, nagyszülőkkel, nőkkel) idegenekkel azonos. Ez persze nem mindig volt így, még 2015-ös felmérések is azt igazolják, hogy a „magyarok” (kik is azok és nemazok a magyarok?) inkább együtt érzőbbek voltak a hozzánk érkezőkkel kapcsolatban, mint elutasítók (persze ez a felmérés a Keletihez „terelés”, a röszkei kiprovokált balhé előtt készült).

Mára már „elolvadt a tavalyi hó”, mára mindenki gyűlöltté vált, aki egy kicsit másképp ejti a szót, aki egy kicsit másként néz ki, aki egy kicsit másként gondolkodik, aki egy kicsit másként bulizik a Balaton Soundon…

Köcsögök vagyunk hát mindannyian! Ne legyen egy fikarcnyi kétely sem bennetek: mindannyian. Te is komám, aki még észre sem veszed, Te is az vagy, pedig most kiszolgálod a NER-t és élvezed Júdáspénzét, pirruszi előnyeit: mert te is rajta vagy a listán, meg vagy jelölve és már csak egy rossz lépésedre vár a gazda…

Hisz’ mind idegenek lettünk e hazában, ha úgy akarja …

  1. 07. 20.szombat

MESE, TÉNYLEG MESE?

„Régen volt ez nagyon, abban az időben, amikor az ember, ha követ látott, kőembernek vélte, ha medvét látott, tajgait embernek hitte, ha hal úszott feléje, vízi embert látott benne, ha fa akadt útjába, úgy gondolta, faemberrel találkozik. Akkoriban sok minden történt az emberekkel. Olyan dolgok is megestek, amelyek manapság csak ritkán történnek…” – kezdhetném így a mesémet, hát így is kezdem.

Eleinte lassan múltak a napok, az évek, évtizedek, évszázadok; akkoriban szűk volt a világ, olyannyira messze volt a messze, nem is tudtak róla, hogy van olyan nagyon messze is. Kezdetben idegenül és gyanakvón néztek csak egymásra az emberek, ha ismeretlennel találkoztak s nem tudták: ki fia-borja a másik, bizony rossz vége lett annak.

Lassan-lassan – kik előbb, kik utóbb – rájöttek, nem mindenki ellenség, aki ismeretlen; nem mindenki veszélyes, aki idegen; lehet tanulni, megtudni a tőlük olyat, ami hasznos lehet: csak meg kell ismerni, érteni a másikat! S lőn: nagy háborúk, milliók „kiirtása” után beköszöntött a béke.

Fölgyorsult és kinyílt a világ hirtelen: az évezred ripsz-ropsz elröpült; a távolságot, mint üveggolyót az emberek megkapták; már más bolygókat is méregetni kezdtek: nem féltek a sötéttől, az égtől; a reményt nemcsak várták, tettek is érte, hogy eljöjjön.

De volt egy kis ország, a NER országa, ahol a nép boldogabb életéért a NER Legfőbb Ura (a LU, népiesen dakota lovasa) stadionokat, sportcsarnokokat építtetett (a tervezettnél mindig háromszor-négyszer többért); kedvenc hűbéreseinek földet, gyárat és laktanyát adományozott; megvetett mindenkit, aki nem szajkózta, beszélte a „nyelvét”; aki más volt vagy „csak” más akart lenni. Utasította bérrabszolga szolgáit, hogy éheztessék a NER országába érkező idegeneket; ne szavazzák meg emberek kimentését a Földközi tengerből; „örökös” rendkívüli állapotot vezettetett be; és a rádióból, a televízióból reggeltől estig ontotta az álhíreket az idegenek rémtetteiről, borzalmas szokásaikról.

Az idő megint lelassult, megállt. Az emberek megint az égre néztek: onnan várták a csodát.

A mesének itt nem lett vége, de most el kell mennem egy másik országba, mert még nyitva van a határ: onnan majd hívlak benneteket, hogy a LU verje meg …

  1. 07. 19. péntek