Beszélgetni kell Velük.

Nagyon sokat beszélgetni.

Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.

Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

• Papa, olyan jó veled beszélgetni.
• Na ne mond, aztán miért?
• Mert amikor kérdezek, akkor válaszolsz, pedig én csak egy kisgyerek vagyok.
• Addig jó, amíg fiatal vagy! Persze, azért jó beszélgetni veled, mert az izgalmas és meglepő kérdéseiddel engem is gondolkodásra késztetsz, és ez annyira érdekes!
• Pedig csak olyanról kérdezlek, ami velem történik és nem értem.
• Hát éppen ez az.
• Emlékszel, amikor a vonaton beszélgettünk a rasszizmusról?
• Persze, zötyögős út volt.
• Néhány napja az osztályban megint egy nagyot veszekedtünk.
• Ti mindig veszekedni szoktatok?
• Nem mindig, de amikor nem értünk egyet egymással, akkor általában, és persze soha nem értünk egyet.
• És olyankor?
• Dühöngünk, hogy miért nem érti meg a másik, meg van, amikor többen is beszállnak, akkor még durvább a purparlé.
• És hogyan szokott végződni a ti kis háborútok?
• Sehogy, illetve nem is tudom: én azt hiszem, hogy jókat mondok, de ő nem érti meg, és asszem ő is ugyanezt gondolja, pedig szerintem nekem van igazam, de van olyan is, hogy a Karesz beleszól, de mindig csak egy szót mond, hogy az magyarellenes, meg mi nem tudjuk jól, meg az Orbán nem fasiszta, pedig én nem is mondtam: tényleg Papa, mi az, hogy fasiszta meg fasizmus?
• Tudod, kis-unokám, az emberek nem szeretnek és mi sem szeretünk bizonytalanságban, félelemben élni, mert nem tudjuk mi vár ránk a következő pillanatban, amikor ugyan talán még nem rettegünk, de mégis „borzadozva kérdezzük, mi lesz még, / honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék”; ezért aztán rendet akarunk, bármi áron rendet; mert amikor rend van, amikor biztonság van, akkor tudjuk, hogy van remény; te is tudod és reméled, ha tanulsz, akkor annak meglesz majd az eredménye: lesz munkád, pénzed, házad, családod; tudod, hogy tetteidnek milyen jó vagy rossz következményei lehetnek, lesznek.
• Akkor ez, a rend nagyon jó!
• Persze: nagyon! Mindenki így szeretne élni, ezért aztán ha valaki rendet ígér nekünk, ha azt mondja, hogy megvéd minket, mert ő tudja, mi ellen, akkor mi hiszünk neki, mert hinni is akarunk és ettől vakokká, süketekké válunk hirtelen. Pedig aki ígér, aki azt mondja, ő tudja, az sokszor nem mond igazat, hazudik, mert csak ígérget, csak elkápráztat, aztán olyan rendet hoz a hamis ígéreteivel, hogy aztán attól koldulunk!
• Ezt nem értem, Papa!
• Nemcsak Te, kis-unokám, sajnos nemcsak Te. Pedig a költő is megírta már, hogy sokféle rend van, van olyan is, ami csak annak látszik: „mivelhogy rend kell a világba, / a rend pedig arravaló, / hogy ne legyen a gyerek hiába / s ne legyen szabad, ami jó”.
• Ezt se értem…
• Mert tényleg nem minden rend jó, nem mindegyik nyújt igazi biztonságot, és ez olyan megérthetetlen, mert „a haramiák emberek; / a boszorkák – kofák, kasok”; mert mindannyian úgy élünk, mert ma ilyen a világ, hogy ahogy a költő írta: „pénzre vált reményt” mindenki!
• Papa, ma olyan érthetetlen vagy, mintha nem is magyarul beszélnél.
• Igazad van, amikor mérges vagyok, amikor érzékelem a veszélyt, a közelgő veszedelmet, de az még mások, sokak elől rejtve van, akkor magammal is vitatkoznom kell, tényleg én látom jól? Közben féltelek téged is, a többi unokámat is, az unokatestvéreidet is.
• De hát mitől féltesz?
• Megint József Attilát idézem: „Óh, én nem igy képzeltem el a rendet. /  Lelkem nem ily honos. / Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, /  aki alattomos. / Sem népet, amely retteg, hogyha választ, / szemét lesütve fontol sanda választ /   és vidul, ha toroz.”, érted mit üzen a költő? Hogy a „fasiszta” rendben mindannyian védtelenek leszünk.
• De én meg tudom védeni magamat!
• Remélem is, kis-unokám, nagyon remélem. Csak tudod a védekezés nagyon nehéz, mert mindannyiunkban ott lakozik valaki rossz is belül, először csak kis „ártatlan” tréfaként, aztán egy kis gonoszságként és a végén – ha nem nézünk szembe vele és nem állítjuk meg – már itt is van, mi is olyanok leszünk: mert emberek vagyunk. És ahhoz, hogy meg tudjuk állítani magunkban is a „gonoszt”, a „fasisztát”, nem szabad engednünk a hamis prófétáknak, a hamis ígérgetőknek, nem szabad hagynunk, hogy becsapjanak bennünket.
• Papa, nem biztos, hogy megértettelek, pedig annyira szeretnélek megérteni és segíteni.
• Ez az első lépés, ezt máris megtetted…

2019. 04. 16. kedd