(Biztosan nem így történt.)
A páncélozott VW kisbusz hangtalanul gördült a kifutópályán álló Bombardier Global 6000 típusú luxus magánrepülőgép mellé. Még meg sem állt, de a vezető mellett, fekete öltönyben ülő testőr már ugrott is ki a kisbuszból, körülnézett, de semmi mozgást nem tapasztalt, elhúzta az ajtót és háttal állva biztosította a védett személyt. Ő még nyújtózkodott egy pillanatig, vállára terítette a zakóját, hóna alá kapta a dossziéját és kilépett a betonra, ahol egy pillanatra megborzongott a kora-délutáni kezdődő lehűléstől, majd föllépett a repülő lehajtható lépcsőjén és eltűnt annak gyomrában.
Jó estét kívánok – hallotta bentről az ismerős kánon-hangokat, mormolt valamit, s közben biccentett, majd lehuppant a szabadon hagyott fehér bőrfoteljébe. Már hozták is NEKI a pálinkát – a stewardess tudta, hogy a whiskyt nem szereti, mert olyan „szocilista” bárók italának tartja –, amit azonnal fölhajtott és már kettőt koppintva kérte a következőt.
Ma nyerünk, nyernünk kell, aztán jön a „na ugye” – gondolta magában, és hangosan megkérdezte: mi lesz, mire számítotok? Nyerünk, MINISZTERELNÖK úr – mondta a gép „tulajdonosa”, ma végre bejön az igazság, nem lehet ennyiszer pechünk, több góllal nyerünk, fejezte be magabiztosan. A másik, az elnök üzletember – kezében whiskyvel – hallgatott, nem szólt semmit. Tulajdonképpen unta az egészet, már átkozta a napot, amikor a fölkérésre igent mondott, de hát nem tehetett mást, ismerte a dörgést: aki visszautasít, az mehet, amerre lát, márpedig ő nem akart elmenni, még emlékezett arra, amikor a MINISZTERELNÖK első kormányzása után mennyire szorongott, mert nem hívta meg őt a valami összejövetelre, mert fogadta a Fletót, aki elzarándokolt hozzá a pénzügyminiszterével a bankadó miatt, de ezt sem nézte jó szemmel, pedig akkor tényleg bukott néhány milliárdot. Szóval el kellett vállalnia, mert továbbra is részt akart a koncból, még több részt, mert soha nem elég, így hát elnök lett. És nyomta bele a pénzt ebbe a szar magyar fociba, ahogy kellett. Persze nem panaszkodott, mert sokkal több folyt vissza; meg aztán bekerült a legszűkebb belső körbe, ahol eldőltek az ügyek, márpedig ott kell lenni, az ár nem számít! Ezért aztán ő is mindig jött a repülőre, bárhova is kellett menni. Készült is, már formálta a gondolatait, mert üzlet az üzlet, nincs megállás. De még várt, ki akarta puhatolni, milyen hangulatban van a miniszterelnök, mindenképpen odafele kell beszélni, visszafele rizikós, ha vesztés lesz, akkor isten ments bármit is szóba hozni, az pedig benne van a pakliban. Most még várt: előbb jön a vacsora, aztán egy kis iddogálás, talán aközben.
Már elérték a repülési magasságot, komótosan elfogyasztották a beefsteaket, aztán hozzáfogtak sörözni. A MINISZTERELNÖK már lazán elterpeszkedett, az inge kigombolódott a hasán, de nem törődött vele, a többiek meg igyekeztek nem oda nézni, a második sör után már jól érezte magát, a napi feszültség föloldódott és a meccs izgalma kezdte átvenni a szorongás helyét. Egyelőre nem foglalkozott a holnappal, majd visszafele, ráér arra még. Különben is, minden rendesen elő volt készítve, csak a szokásos elszámoltatások várnak rá, idegeskedjenek a hangyák, az a dolguk. Sándor, minden rendben, olyan komor vagy – fordult az elnökhöz, aki letette a söröspoharát és óvatosan belefogott: munkába állt a szövetségi kapitány, a srácok örülnek neki, a Leekens morog, de nem kell neki a végkielégítés, majd máshogy elrendezzük; a Puskás-stadion többe fog kerülni, kellene majd még egy kormány-határozat, majd az ÁFA többlettel magyarázzuk, az meg költségvetési pénz lesz, de Antiéknak be kéne segíteni, mert megint huhogni fognak a huhogók; Dzsudzsi nem jön a Vidihez, vannak megint egy ajánlatai az araboktól, de lehet, hogy nem is baj; a hitelezési piac meglódult, végre ott is van üzlet – vett hirtelen egy kis levegőt, kortyolt egyet a söréből, s ránézett a MINISZTERELNÖK-re, hogy vajon mit szól az eddig hallottokhoz. Semmit nem tudott leolvasni az arcáról, Ő hideg szemekkel, rideg, szenvtelen arccal hallgatott. A TAO pénzek lassabban csurognak, a tv közvetítési jogdíjak még rendben jönnek, de lehet, hogy az év végére elfogynak, kellene a tartalékból valami – folytatta, aztán Pista is keresett, több milliárd kellene neki, valami újabb pályázatról, meg a Lőrinccel való üzlet-egyesítésről lenne szó, de aztán inkább az MKB-t választotta – zárta le hirtelen, mert mindig óvatosan kell adagolni a kéréseket. A MINISZTERELNÖK rá sem nézett, inkább magának mondta: jó, majd szólok a kis-Gulyásnak, és már fordult is a gép-tulajdonoshoz, nálad minden rendben, ugye – de meg sem várta a választ, hátra-döntötte foteljének támláját és horkolva elaludt.
Arról álmodott, hogy egyre messzebb és messzebb szállt a géppel, egyre több és több stadionba látogatott el, aztán egyszer nyertek is egy meccset, de mielőtt hazaérkeztek volna megszakadt az álma és fölébredt…

2018. 09. 27. csütörtök