dr. Radnai György bejegyzései

Mit mondjak…

Az államfő – élve köztársasági elnöki jogkörével –
a mai napon meghozott határozatával az országos
népszavazást 2016. október 2.
napjára tűzte ki…

Mit mondjak: igen, nem vagy el ne menj szavazni; annak a népszavazónak

• aki színésznő, és nem tartja magát rasszistának, de utálja az arabokat – igaz Törökországban
• aki férj Magyarországon, és veri a feleségét, mert ezen a vidéken ez a természetes és a trendi
• aki rendszeresen vert feleség Magyarországon, mert ezen a vidéken ez a természetes és a trendi
• aki egyszerű szurkoló, és azt skandálja minden meccsen: „indul a vonat Auschwitzba
• aki egyszerű magyar-zsidó szurkoló, és nem akar megint menni a vonattal
• aki csak úgy, szereti a focit
• aki politikus, és Nyírő József hamvaival utazgat Erdélyben
• aki Erdélyből áttelepült magyar író, és nem akar hallani Nyírő József újra temetéséről
• aki magyarnak tartja magát és rovásírással ír, és minden magyar általános és középiskolában azt akar tanítani
• aki magyarnak tartja magát és „nem középiskolás fokon”, magyart akar tanítani
• aki a kormány által létrehozott Történetkutató Intézet főigazgatója és történész, és aki szerint „a numerus clausus nem jogfosztó
• aki „szintén zenész”, és Száraz György: Egy előítélet nyomában tanulmányával akarná megértetni a magyar-zsidó együttélés történetét
• aki egyszerűen ’csak’ rasszista, és undorodik minden idegentől
• aki nem rasszista, de utálják mindenütt, ahová megy
• aki a Nobel díjas Elie Wiesel halálakor elégedetten hátra dőlt a székén és örült, hogy kormánya semmit sem mondott
• aki ocsmányan röhögve, nem viccnek mondva meséli: „a cigányok 98 százaléka szeret a zuhany alatt dugni; a maradék 2 százalék még nem volt börtönben”
• aki volt parlamenti képviselő és úgy látja, itt lenne az ideje annak: „hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”
• aki most is parlamenti képviselő és annak a pártnak a tagja
• aki nem rasszista, nem idegengyűlölő, mentes az előítéletektől, de fél a tömeghisztériától, a megbélyegzéstől, az egyedül maradástól
• aki nem érti, de mégis megy a többséggel, mert azt tudja: a kisebbséggel biztos rosszabb lenne neki
• aki semmit sem ért, de azt igen, hogy nem miatta van, igaz: nem is érte
• aki nem jut ötről a hatra, és most azt mondják neki, hogy a betelepülők miatt van mindez
• aki már jutott ötről a hatra, és neki is azt mondják
• aki nem ért egyet a bojkottal, mert az nem hozhat eredményt – igaz, eredménytelen népszavazást viszont igen
• aki félti a gyereke biztos állását, ezért nem mer gondolkodni, véleményt mondani, még csak megszólalni se
• aki újra nyitja a gyűlölet csapjait, fölkorbácsolja az indulatokat, akinek semmi se drága
• aki nem akar és tud gyűlölni, de azt se akarja, hogy őt gyűlöljék
• aki őrző-védő biztonsági szervezet tagja, védi a Liget-projektet és közben alattomos, sunyi módon, gyomorszájon üti, lefújja paprikasprayvel a védtelen Ligetvédő aktivistát
• aki irodalmár, bölcsész, közgazdász, újságíró stb. és mégsem érti: mi van itt, mi történik ebben a kis országban
• aki miniszterelnök, és hatalmának megszilárdítása érdekében fogalmazza meg az uszító, hamis és hazug kérdést: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
Én most azt mondom: NE MENJ EL SZAVAZNI!

2016. 07. 06.

Kilépés…

„Aki nem lép egyszerre…”, az bizony nem kap, nemhogy rétest, de elfekvő ágyat, segélyt, rokkantsági ellátást se. Persze nem lehet akkor az ’uralkodó klán’ tagja sem, nem jut majd se zsozsóhoz, se trafikhoz, a pályázati pénzekről nem is beszélve! De még munkát se lát majd, a tisztességes megélhetés lehetőségéről nem is beszélve.
Úgyhogy, drága honfitársaim, nagyon kell figyelnünk minden rezdülésre, lépés-, és ütemváltásra, ami elől történik. Mert bizony mostanában nagyon gyorsan és megmagyarázhatatlanul változtatja a karmester ott a ritmust, az ütemet: kétnegyedből egyszer csak háromnegyedre vált; saját, ismeretlen kottájából dirigál, és mi, ha nem vesszük észre a váltást, rögtön kiesünk a ritmusból, akarom mondani a pikszisből.
Még csak tegnap volt, vagy tegnapelőtt, talán már nem is emlékszünk rá, hogy megjelentek az országban a „Nyithatok cukrászdát Bécsben?” óriásplakátok. Nemrégen volt, de már többek szerint ’talán igaz se vót’, hogy – 45,62 százalékos részvétellel, viszont 83,76 százalékos támogatottsággal, és 592690 honfitársunk elutasításával – Magyarország valódi, a belépést támogató népszavazást tartott az EU-hoz történő csatlakozásról. Akkoriban a média még nem ’nyomta agyon’ és diktálta mindhalálig a tempót, az ütemet, nem folyt orrán-száján a kormány által gyártott ’Üzenjük Brüsszelnek…’ üzenet: kevesen is mentek el véleményt nyilvánítani. Akkoriban, összességében a lakosság 38, 21 százaléka értett egyet a belépéssel: be is léptünk. A MIÉP ellene volt, Orbán meg járta a kacsatáncát, akarom mondani a pávatáncát: mellette is volt, meg nem is; ellene is volt, meg nem is; már az idő tájt is nehéz volt követni a követőknek ugrálásait. Akkor még csak azért nem állt a belépés mellé, mert nem Ő vezényelte a parádét, nem vele iratták alá a papírt, nem Ő volt a díszvendék. Külön-repülőn is ment az aláírásra, nem is a küldöttséggel vett részt a ceremónián, egyedül is koszorúzott (igaz nem ott, hanem Azerbajdzsánban, 10 évvel később).
Azóta eltelt 13 év, és ugyan a házasságban a 14-dik év a kritikus, úgy csatlakozásunkban ez, a 13. év vált kritikussá. Igaz: sok szép, közös emlék, rengeteg, szinte elképzelhetetlen mennyiségű pénz, virtuális határok, dalfesztiválok, épülő vizeskombinátok kötnek össze bennünket az Unióval. Orbán Viktor már az Unió soros elnöke is volt: akkor minden rendben is volt, talán igaz se ’vót’!
De mára az elnökségnek és a felhőtlen napoknak is vége: a szép brüsszeli menyecskéből – többek, köztük meghatározó kormányzati tisztségviselők, a minisztereket vezető miniszter, az „és sikerült?!” kormányfőszóvivő, és még több rejtőzködő, majd a vokálba később belépő szerint, állítólag – ráncos, csúnya, házsártos, önfejű, kiábrándító asszony lett, a vak komondor nemcsak megugatja már, hanem – Fülöpháza volt (Fideszes) polgármestere szerint – meg is veri a feleséget. Hol van már a gyurcsányi „öregecske feleség” miatti, Fidesz asszonykórusi tiltakozás.
Pedig milyen szépen indult. Emlékszem, még nem voltunk tagok, valamikor a 70’-es évek végén jutottam először ki Ausztriába. Busszal mentünk, átléptük a határt Hegyeshalomnál, elhagytuk a senki földjén az s-kanyart, intett az osztrák határőr, hogy mehetünk: és már Nickelsdorfban is voltunk. És akkor a főút virágba borult: minden ház előtt gondozott kert, csodálatos virágok, betonozott kocsibehajtó, sehol egy kerítés csak mindenütt virágok, a kapuk előtt, az ablakokban, mindenütt. Akkoriban nálunk még a sár volt az úr, meg „égig-nyúló giz-gazok”, itt meg… Az idő tájt gondoltam először: ez kell nekem!
Aztán beléptünk. Tele voltunk várakozással, illúziókkal: a bécsi cukrászda-nyitás ígéretével. De a gyors előrejutás reménysége hamar elillant: nem lettünk egyből gazdagok. Se okosabbak. Kaptunk ugyan lehetőségeket, esélyeket – de nem éltünk velük. Másoltunk, követtünk, konvergáltunk, demokráciát tanultunk, liberalizáltunk, reformálgattunk és tovább elégedetlenkedtünk. Nem magunkkal – a körülményekkel! Úgy, ahogy azt mindig is tettük: amióta elfoglaltuk e hont. Változtunk is, meg nem is; alkalmazkodtunk is, meg nem is; véleményeztünk is, meg nem is! Csináltunk mindent tovább úgy, magyarosan, ahogyan ezer éve belénk verődött, abból jottányit sem engedve: türelem és szolidaritás nélkül; a múltat letagadva és új történelmet alkotva; a kisebbségeket, a másként gondolkodókat és élőket megalázva. És újra csak csodálkoztunk és csodálkoztunk, hogy mért nem megy. És persze azonnal elkezdtünk hinni a fölkent(eke)nek, a megmondónak, az ’áldja meg az isten a nevét’-nek, a ’kézcsókoltnak’, a ’stadionmániákusnak’, a ’saját lábán álló’ apjának, aki megint – ahogy ezer éve már oly sokszor – rámutatott, megjelölt, és azonnali megoldást javasolt. És a gépezet azonnal beindult, azonnal zakatolni kezdett, sőt, turbófokozatba kapcsolt: és már népszavazunk az állítólagos kvótázásról, ’ma már nem lépnénk be’, ’most sokkal több szól ellene’, ’nem mennék el, vagy a kilépésre szavaznék’ dívik!
Így élünk mi most, itt Magyarországon: pedig benne vagyunk az Unióban!
Na, most képzeljétek el, ha … ne képzeljétek el!

2016. 07. 05.

Taxiban az új-dzsentri…

(nem lehetetlen, hogy megtörtént eset alapján)
• indulj má’
• hová kéri a kedves utas, így éjfél körül a budapesti éjszakában?
• megyek buliba, a Margitszigetre
• nagyszerű, és hol tegyem ki a kedves, aranyos utas-vendéget?
• hát a buli bejáratánál
• az nem fog menni
• ne pofázzá’, mennyé’
• szóval: hol rakjam ki a kedves utast, mert a sziget a taxik számára behajtásra tiltva vagyon
• mennycsakbeoda, én megengedem
• nem lehet, akkor se
• tudod, köcsög kivel beszélsz, ki vagyok én, ba@d meg?
• talán a Bayer, vagy a Kósa, vagy a …
• nem, azt a jó q@va életet, ki leszel rúgva, el leszel vitetve, be leszel zárva az elmések közé, majd meglátod
• na, akkor most ugorjál ki szépen a kocsimból, csukd be kívülről az ajtót és az asszonykáddal meg az apósoddal beszélj így, megértetted?!

2016. 07. 01.

Szabad!


Mert már kiengedték a pszichiátriáról, és ugyan újra elment a Ligetbe, de most ’csak’ megverték!
Mert bármelyik csatornán megnézheti a kormány hirdetését: ÜZENJÜK BRÜSSZELNEK, HOGY ŐK IS MEGÉRTSÉK!
Mert bármelyik kisvárosban szabad Turul-szobrot terveztetnie és felépíttetnie, mert magyar, és mert nem József Attiláról, Ady Endréről, a holokausztról, a cigány szegregációról, a hátrányos helyzetűek, a hajléktalanok megkülönböztetéséről, stb. szól.
Mert akinek ez nem tetszik, az mehet Izraelbe!
Mert bárki, bármilyen kérdésben kezdeményezhet népszavazást, csak legfeljebb nem lesz!
Mert a magyar focit újra minden magyar ember szeretheti és szereti is, és aki nem, az nem is magyar ember!
Mert szabad tiltakozni, tüntetni, petíciót benyújtani stb., csak nincs semmi foganatja!
Mert a sajtó szabad, a tényfeltáró újságírás megengedett, a civil szervezetek, a kisegyházak működhetnek, ahogyan az ügyészi munka is szabad!
Mert a magyar reformok működnek, a magyar nyugdíjasok jobban élnek, az államadósság csökken, a nép és a kormány(fő) kapcsolata bizalomra épül; és mindezeket szabad elhinni!
Mert vannak törvények, csak nem egyformán vonatkoznak mindenkire!

2016. 06. 30.

Elhiteti …

• hívják nekem az Árpit
• most nem tudjuk: helikopterezik
• mit csinál?
• helikopterezik Hongkongban
• megértem: néha neki is kell a pihenés, majd kérdezzék meg tőle, hogy mennyiért repült
• úgy egy Milláért, megírta a 444.hu tegnap
• de az Árpi már cáfolta, ugye?
• lehet, de csak magában: még sehol nem jelent meg
• akkor valaki más cáfolja
• hm, nem lehet, a miniszterelnöki legfőbb miniszter, a lézeres János szerint lehet kapcsolat „az érintett üzletember és Habony Árpád között
• kik között?
• hát, a hongkongi bankár, aki szervezte a helikopterezést és az Árpi között
• és ki ez a bankár?
• hát, a letelepedési kötvények egyik forgalmazója
• rendben, de ne legyenek egyéb szálak
• már vannak cáfolatok, a János is cáfolja, hogy lehetnének más Fideszes érintettek is, úgyhogy ez a része a dolognak rendben, tagadunk ezerrel
• de kéne az Árpival beszélnem
• szólunk a TEK-eseknek, hogy keressék
• ha megvan, szóljanak, mert nagyon kéne beszélnem vele
• aztán miről, Főnök?
• „a lehetőségek művészetéről
• miről?
• arról, hogy nekem kötelességem, hogy elképzelésem legyen, és van is: mert én garancia akarok lenni az embereknek, hogy minden folytatódik
• ehhez mért kell az Árpi?
• mert ő ezt olyan jól elhiteti velem…

2016. 06. 30.

Menekülőben, de nincs hová…


„Mocskos cigányok, az összest föl kéne kötni és fejbe lőni” – hallotta meg a szavakat maga mellett, amikor testvérével utazott a buszon. Azon a héten ez már nem az első ilyen beszólás volt irányukba. Pedig mindketten jólöltözöttek, tiszták, ápoltak voltak, sötétebb bőrrel és fekete hajjal „megáldva”. Leszálltak, és gyalog mentek tovább. De a beszóló – társával együtt – szintén leszállt a buszról, és követték őket. Amikor elég közel jutott hozzájuk, akkor megint belefogott: „minden cigányt a sárba kéne taposni”, majd amikor óvatosan visszaszólt, hogy talán ezt mégse kéne, itt, a nyílt utcán, a város közepén, akkor támadójuk tovább szitkozódott, hogy „elvágom a torkotokat”, és így tovább. Akkor döntötték el, hogy elmennek.
Az elhatározás már jóval korábban elkezdett érlelődni. Mert a jelek először alig látszottak, de aztán egyre élesebben és egyre gyakrabban jelentek meg. És tudták, mert az évszázados vándorlásaik alatt megtanulták már, hogy a jelek nem hazudnak, ami egyszer felfestődött, az onnan nem kerül le többet, mellé még több ’festődik’! De azért a következtetést levonni, a döntést meghozni, majd a következményt megtervezni, a megvalósítást előkészíteni, és végül el is menni, az kemény.
Most meg, itt kinn, Angliában, újra látja a jeleket megjelenni. Már nem is a megjelenésnél tartanak, már exponenciálisba fordult a folyamat. Már nem is suttogó, már nem is rejtőzködő, már nem is a négy fal között, a családon belül, a szűk baráti körben szól: már az utca is az övé!
Akkor megint csomagolni kell. Menni tovább, föl, északra, most Skócia jön, aztán meglátjuk…
Viszont most új helyzet van, most már nincsenek egyedül, most már egyre több sorstársuk van, és egyre többen váltak hirtelen menekültekké. Lengyelek, magyarok, románok, lettek, akik eddig ilyet nem is éreztek, tapasztaltak, most megdöbbennek: őket is elérte a megbélyegzés, a rasszizmus alanyává válás állapota. Az, hogy egyszer csak a szabályos, szabályozott világból kikerültek, hogy ami eddig biztos volt, az bizonytalanná vált, amire eddig támaszkodni lehetett, az most bottá vált, ami őket üti. Mert most már nem(csak) szírekről, afgánokról, iszlám államról szól a történet…
Mert a magyar (brit, lengyel, szlovák…) álláspont világos és egyértelmű: „… olyan megállapodás jöjjön létre az Egyesült Királyság és az Európai Unió között, amely a magyarok és a többi közép-európai ország érdekeit megvédi…”. Közben ’népszavazunk’ egyet. Közben tovább piszkáljuk az alvó oroszlánt, tovább szítjuk a tüzet, hülyítjük az embereket. Hogy majd megvédjük őket.
Ettől a politikától!
Amit naponta csinálunk…

2016. 06. 29.

Rend a lelke mindennek


Magyarország ma a rendet képviseli az egyre inkább rendetlenné váló Európában” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Rendészettudományi Kara és Katasztrófavédelmi Intézete tisztavatási ünnepségén, a budai Várban.
Dörgő, nem halkuló tapsvihar, mindent elsöprő, hatalmas lelkesedés, könnybe lábadó szemek, és a himnusz dallamai.
REND van – rögzíti a miniszterelnök, ezt akarjuk, és meg is csináltuk! Mert mi lenne, ha a bárányokat nem terelné egybe a pulikutya? Mi lenne, ha nálunk is az Európában ’honos’: beszéljük meg, és aztán döntsünk, demokráciája érvényesülne? Ha csak úgy, magunk döntenénk a vasárnapjainkról, az egyházainkról; ha harmincegynéhány százalékkal nem lehetne kétharmadot elérni; ha a Nemzeti Együttműködés Rendszere nem az egyszemélyes orbáni hatalom lenne; ha „a centrális erőtér nem az lenne, amihez mindenkinek igazodnia kell”?
Mert a REND-hez rendet kell tartani. És a rend fenntartása ma mindennél fontosabb! És ahhoz ERŐ kell! Meg rendfenntartók. Meg egy(séges) központi akarat. Meg persze rendetlenkedők: de ők ott vannak minden kilométerkőnél, az ellenzék, a másként gondolkodók, a cigányok, a zsidók, a migráncsosok, a melegek – annyian vannak, mint a nyű!
Ezért REND kell, hogy megőrizhessük, hogy megvédelmezzük, hogy elkerüljük a hanyatlást, a visszaesést és a velejáró káoszt. És persze a lelepleződést, hogy ez az egész, csak duma, csak porhintés, a ’zemberek hülyítése’, akik persze hagyják, mert meleg van, meg különben is: milyen jó, hogy van ’magyarságunk’, ezeréves identitásunk, mi vagyunk a bástya, meg miránk sújt az átok, de nekünk itt van a VEZÉR, az elöljáró, és már minden rendben, a nevét is, unokáját is áldjuk … „itt élned, halnod kell”!
Persze az esti meccsre azér’ ki kell mennie.

2016. 06. 26.

A mai napon: Brexit közben…


Brexit van.
Olvasom a Törökkoppányból származó, a „történelemtudomány habilitált doktorának” (ELTE), a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatójának, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, tudományos rektorhelyettesének (Szakály Sándornak) a Budapest Beaconban közölt, és a Mandiner internetes portálon rövidítve megjelent beszélgetését.
„BB: A numerus clausust jogfosztó törvénynek tartja? Sz. S.: Nem./ BB: Ténykérdés, hogy a törvényben nem volt benne a »zsidó« szó, de kimondatlanul ez nem volt egy nulladik zsidótörvény? Sz. S.: Ez egy vitakérdés, szerintem nem./ BB: Mint mondta, nem tekinti a numerus clausust nulladik zsidótörvénynek. Az adott, 1920-as helyzetben jó, de legalább vállalható törvénynek gondolja? Sz. S.: A kérdés az, hogy az adott időszakban az vállalhatónak tűnt-e vagy sem. Utólag lehet mondani, hogy nem volt szerencsés, mert a polgári jogegyenlőség elvét csorbította, más meg mondhatja erre, hogy pozitív megkülönböztetést alkalmazott olyan fiatalok javára, akik a felsőoktatásba való bejutáskor korábban lépéshátrányban voltak./BB: De mi az ön személyes véleménye? Sz. S.: Az, hogy a numerus clausus egy jogkorlátozó törvény volt, miközben másoknak nagyobb lehetőséget biztosított./BB: Tehát egyfelől-másfelől? Sz. S.: Igen. Egyfelől-másfelől.”
Most délelőtt fél tíz van: 78 embernek tetszik az idézett interjú, 13-nak nem. A ’tetszikek’ száma egyre nő…
Brexit van.
Olvasom a hírekben a Fideszes vezetőknek a Veszprémben született, volt országgyűlési képviselő, volt frakcióvezető, volt miniszterelnök-helyettes, valamint közigazgatási és igazságügyi miniszter, az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi Biztosa (Navracsics Tibor) elleni összehangolt támadását. Az össztűz oka, hogy az uniós Biztos a honi Fidesz vezetők számára bűnössé vált, mert június elején azt nyilatkozta, hogy „Én nem érzem azt, hogy az Európai Bizottság Magyarországgal kapcsolatban bármilyen szempontból is zsaroló tevékenységet folytat”-na. Erre a nyilatkozatra azonnal visszaszólt a debreceni születésű, „möszijő 20 százalék”, 2016-ban Magyarország 23. legbefolyásosabb embere (Befolyásos-barométer), (Kósa Lajos(, „agyeldobó”, hogy volt párttársa „a mundér becsületét védi”, és nem meglepő, hogy egy brüsszeli bürokrata nem érti a magyar kormány üzenetet. Viszonylag gyorsan ráerősített a pápai születésű, Fidesz alapító atya, 2010-től az Országgyűlés elnöke, aki rövid ideig „ügyvezető államfőként látta el a köztársasági elnöki teendőket” is, bajuszos, most már nem annyira fiatal Fideszes elnökségi tag (Kövér László), fokozva a támadást odanyilatkozott, hogy mélyen sajnálja a beteggé vált Biztost, hiszen: „Navracsics Tibort a brüsszeli levegő ilyen gyorsan megfertőzte„.
Ebben a kérdésben a miniszterelnök még néma maradt.
Hiába, Brexit van.
Olvasom a kérdést az interneten: „Mi a faszt szórakoztok”? Merthogy újabb, engedély-nélküli turul-szobor épül, most éppen Szentendrén. Az engedély-nélküli építkezést „az Eleven emlékmű – az én történelmem egyik aktivistája akadályozta meg, ami után rendőri intézkedés is történt. Mára az építkezés zsidó-ellenes megnyilvánulássá (is) vált, mert megjelent a talapzaton az „ÍRÁS”: „AKIT ZAVAR A TURUL SZOBOR, KÖLTÖZZÖN IZRAELBE! MAGYARORSZÁG A MI HAZÁNK! ISTEN ÁLDD MEG A MAGYART!”
Pedig a ’szobor-firkálók’ még nem is értelmezték Szakály interjúját.
Brexit van.
A kormányoldalról elkezdte mindenki fújni az előre leírt kottából a dallamot. Mit, dallamot: harsonát, kürtöt, riadót! Merthogy a Brit népszavazás egy utalás, egy komoly, utolsó figyelmeztetés volt. Ahogyan azt Orbán Viktor megmondta, ahogyan arra már régóta és hiába figyelmeztet. Elég a brüsszeli bürokratákból, a nemzeti akaratok semmibevételéből. vegyék végre figyelembe az üzenetünket, azt, hogy mi, mit akarunk! Mert – és ezt a budapesti születésű, egykori határőr és ügyvéd, majd reaktívált Katasztrófavédelmi Főigazgató, az UD Zrt. felügyelőbizottsági tag, kormánybiztos – Bakondi György is mondta: “kétségtelen”, hogy a brit népszavazás egyik meghatározó körülménye a bevándorlás kérdésköre volt. Mert, ahogy a britek, úgy a magyarok is maguk akarják eldönteni, hogy kivel éljenek együtt. Ne diktáljon senki a ’nagybüdösközpontból’, csak nyomja a lóvét, engedjen szabadon átmenni a határon, nyaralni a tengerparton, ott dolgozni, ha akarunk. De ide ne jöjjön senki se idegen.
Brexit van.
A ’tetszikek’ száma tovább szaporodik…

2016. 06. 25.

Brexit


Miért, mi lesz most, merre tovább – kérdezi a kutyám a reggeli séta közben, jut majd nekem továbbra is a NaturCroq Lamm & Rice kajából? Mért ne jutna – kérdezek vissza, csak egy kicsit drágább lesz, de persze, hogy megkapod, úgy, mint eddig.
Most mi lesz – kérdezi sógornőm, mi lesz a gyerekekkel, ott kinn, a szigetországban, ugye nem szívják meg? Mért szívnák meg – felelem visszakérdezve, van munkájuk, rendesen dolgoznak, a gyerek meg az iskolában. Persze, lehet, hogy mostantól egy kicsit másképpen néznek majd rájuk, de annyi baj legyen.
Orbán azt mondta – szólít meg a mama, hogy „Brüsszelnek meg kell hallania az emberek hangját”. Ezt mondta reggel, a Kossuthon. Aztán meg azt is mondta a Viktor, hogy a „britek keresték arra a kérdésre a választ, hogyan tudnak ellenállni a modern kori népvándorlásnak, hogyan tudják továbbra is saját kezükben tartani az életüket”. Ugye Gyurikám, most már megtalálták? Úgyhogy oda kell figyelnünk nekünk is a kvótás-szavazásra, hogy Brüsszel is megértse, fejezte be a Mama. Akkor már tudja a ’drága-Mama’ a tutit – kérdezek vissza, egy kicsit ingerültebben a kelleténél, hiszen a focirajongó megmutatta az irányt, csak érteni kell a szóból.
Hallottad – kérdi a fiam, tegnap a Lázár azt mondta, gondolkodnia kellene azon, hogyha most kéne szavaznia az Unióba lépésről, akkor mellette vagy ellene szavazzon. Ez jó – felelem, még ki se hirdették az eredményt, de már lehet szervezni a kampányt, lesz itt még hadd-el-hadd, meglátod.
Na, akkor megnézem én is az internetet, mit is írnak az okosok – gondolom el magamban, és máris szörfözök a világhálón, ugrálok a hírek között. „Az EU élén határozott vezetőre van szükség, olyanra, mint például Orbán Viktor” – robban a szemem elé a szlovák kormánypárti képviselő, valami Podmanicky kijelentése, aki egyúttal lemondásra szólítja föl Jean-Claud Junckert. 4 érve volt a kilépés-pártiaknak: sok a szabály, az EU túl protekcionista, sokan mennek dolgozni Angliába, torzul a brit munkaerő piac; és ezekre fölvetésekre a vitatkozó Unió-pártiak nem tudtak jó válaszokat adni.
Na, de mi lesz – zakatol az agyamban a kérdés. Azt írja Konok Péter, „Próbálom történészként mérlegelni az eseményeket. Egy rakás forgatókönyv látszik. Egyik rosszabb, mint a másik. Nos, e téren tulajdonképpen semmi sem változott. Azt mondanám, körülbelül 1912-ben vagyunk”.
Akkor rendben van. Van még idő…

2016. 06. 24.

Riasztás van…

IMG_2760Riasztás van!
Nem is kicsi. Vörösben az ország! Igaz: ’csak’ a 34 fok miatt, amit az árnyékban mértek, nem a Tanácsköztársaság vöröskatonái jelentek meg újra a színen, de olyan hőség van, hogy továbbra is hatályban kell tartani a rendkívüli helyzetet az országban.
Szóval riasztás van!
A TEK is riasztást adott ki: „Nagy eséllyel követhetnek el a következő három hétben terrorcselekményeket a foci-Eb helyszínein.” Ezt a partnerszolgálatok mondták, és akkor ez nem játék, mint a játék. Ezért aztán be kell tartani a rendszabályokat a szurkolói zónákban, meg mindenütt másutt, a magunk érdekében is. A gyanús, nem várt eseményeket árgus szemekkel figyeljük és jelentenünk is kell azokat. Én például láttam sok ilyen jelentést az interneten, mert többeket meglepett egy C Ronaldo nevezetű játékos, aki a pályán sajátos és meglepő figurákat mutatott be, és ezeket utólag ’mém’-ek formájában jelentették.
Merthogy: riasztás van!
Egy szentendrei fideszes önkormányzati képviselő is riasztást adott ki: ’nehogymá’ fogyatékos diákok használják a közös játszóteret Szentendrén. Meg aztán, mi az, hogy a Bárczi Gusztáv Általános Iskola előtt parkoljanak a szülők az autóikkal: tiltó-táblát oda! A zaklató, akarom mondani a riasztást kiadó képviselő, Zakar Ágnes szerint, Ő csak egy egyszerű kérést, véleményt fogalmazott meg az iskola, a szülők és a diákok felé.
Tényleg riasztás van!
Egy „Eszméletlen, félmeztelen nőt találtak a Dohány utcában a fociünnep után”, pedig arra és akkor nem is jártak a migránycsosok. Senki nem érti, hogyan történt, ami történt. Persze az is lehet, hogy ez csak egy ’ballibcsiújságíróitúlkapás’, és akkor a helyén kell kezelni a dolgot. Mindenesetre „Ismeretlen tettes ellen indult eljárás a Btk. 178. § (6) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kábítószer fogyasztásával elkövetett kábítószer birtoklás vétségének gyanúja miatt”. Mert ugyebár már kihirdetés-nélküli kampány van, ahol a kormánynak mindent szabad, a többinek, coki!
Hát, riasztás, az van!
Most olyan időket élünk, hogy meg kell védeni az Antit is; merthogy az a Portik nevű alvilági figura valami ’piti’ tízmillióról beszélt, meg egy zacskóról, amiben átadta az Antinak a pénzt. Méghozzá ’ropogós ajróban’! Ez már nyílt támadás, ez ellen föl kell lépni, méghozzá majdnem a legmagasabb szinten. Úgyhogy Lázár János, volt hódmezővásárhelyi kiskirály, most a foci EB alatt az ország vezetője, aki naponta háromszor jelent a nagypapának, kiállt a szokásos heti kiálláson, és belekiáltotta a világba: „nemcsak azt kell nézni, mit mondanak, hanem hogy ki mondja…”. Persze a Hagyó esetében nem ezt kellett nézni.
De hát, most riasztás van!
Még szerencse, hogy a kutyáim nem tudják: riasztáskor félelmetes dolgokra képesek, bár ennél azér’ nem…

2016. 06. 23.