dr. Radnai György bejegyzései

Nukleáris tárgyalás


• apa, még nem voltam Washingtonban
• hűha, hát ez már nem is hiba, bűn
• ki kéne ugranunk oda is
• és ki jönne még
• hát anyu is, meg mi hárman, lányok
• uccu, megszervezem, úgyis lesz ott valami nukleáris biztonsági nyavalya, az jó lesz fedősztorinak
• és hány napra megyünk?
• nekem elég lesz egy is, majd lejattolok az Obamával is, meg adok egy jelentős interjút a köztévének, amit majd szét lehet kürtölni, szóval egy hétre
• leugrunk Floridába is?
• nem fér bele, mert úgy látszik, április elején lesz egy kíbertámadás is a kormany.hu ellen, arra haza kell érnem, hogy szervezzem a védekezést
• apa, azt Floridából is lehet, az interneten keresztül
• az Árpi azt mondta, legyek otthon
• mi is mehetünk az Obamához?
• jöhettek, de csak a turista-csoporttal tudtok bejönni a Fehér Házba, majd előre megvetetem a jegyeket a lobbizókkal
• legalább New York férjen bele
• meglátom
• akkor megbeszéltük
• meg…

Tovább a folytatáshoz

„Én még hátramenetet is kapcsolnék! Biztos ami biztos!” – Józsefné Judit Stigelmaier Fidesz-KDNP veszprémi képviselőjének a commentje

Kormány információhazudni nem szép
Még mindig tart. Sőt: nemhogy csitulna, inkább egyre erősödik. A gátlások végre fölszabadulnak, az indulatok elszabadulnak, a dühök kitörnek, a „meg nem gondolt gondolat”-ok zavartalanul garázdálkodnak: most már ez a mainstream követelménye, ez a hatalom elvárása is.
A híres-hírhedt magyar kamionos, aki „Calais-nál a menekültekre húzta a kamionja kormányát”, a Facebook oldalán gyűlölködik tovább, örömet okozva, ’lájkolásra’ és hasonló megnyilatkozásokra okot adva követőinek. És a táncra szóló fölhívás működik: vallástól, nemtől, iskolai végzettségtől, kulturális beágyazottságtól függetlenül zúg a tetszés-nyilvánító aréna. Hiszen ezt akarja a vezér is, ezt sugallja a legfőbb hatalmasság is, ezt a mintát mutatja a magyar ’elit’, a magyar értelmiség is – tisztelet az egyre halkabb kivételnek.
Olvasom Rainer Hermann könyvét, amit az iszlám államról, még 2015-ben írt, hogy kialakulásának az egyik, ha nem a döntő oka a világi állam kudarca volt az arab világban. Az arab világban a nemzetállamok (ha voltak egyáltalán ilyenek) fölbomlanak, a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság, a reménytelenség egyre nagyobb; a fiatalok munkanélküliségi rátája az egekbe ér, esélyük sincs a normális életre. A sokszor kívülről szított, és szinte befejezhetetlen háborúk elviselhetetlenek: csak a menekülés marad. És ebben a helyzetben az iszlám azt mondja: a zsarnokság jobb, mint az anarchia! És ez történik: zsarnokság, diktatúra, terror az egyik oldalon – kiszolgáltatottság, (halál)félelem, menekülés a másikon. És ez kúszik, terjed, szétfolyik; most már nemcsak az arab világban, hanem azon kívül is, attól egyre távolabb is.
És akkor bevillan: hiszen nálunk sem alacsony a fiatalok munkanélküliségi rátája, hiszen Kelet-Közép-Európában a magyar fiatalok a legboldogtalanabbak a Millennial Dialogue nemzetközi kutatás szerint; hiszen tőlünk is menekülnek sokan, egyre többen; hiszen mi is félünk, rettegünk; a mi viszonyítási alapunk is az, hogy volt már rosszabb is, csak ne legyen még rosszabb!
Rápillantok a Facebookra: „Én még hátramenetet is kapcsolnék! Biztos ami biztos!” – írja a Fideszes-KDNP-és képviselő; „Mi sose mondtuk, hogy a migráció egyenlő a terrorizmussal” – olvasom Szíjjártó külügyér hazug nyilatkozatát; miközben folyik az egyeztetés az alaptörvény-módosításról a terrorelhárítás érdekében; aztán meg „EGY SZEGEDNYI EMBERT TELEPÍTENÉNEK MAGYARORSZÁGRA” – hirdeti a kormány hivatalos elrettentő oldala és mellette, hogy „12 MÁSODPERCENKÉNT ÉRKEZIK EGY BEVÁNDORLÓ” hozzánk.
Már nem is csodálkozom.
Hová vezet mindez?!

Tovább a folytatáshoz

„… egyértelműen kudarc…”


„… egyértelműen kudarc…” – mondta borostásan a borostásarcú kormányszóvivő az Egyenes Beszéd adásában Kálmán Olgának az oktatásért tiltakozók megmozdulásáról, „hiszen mindössze 100-150 iskolában sikerült rávenni a tanárokat, hogy politikát vigyenek az intézményekbe”. A borostásan a borostásarcú kormányszóvivő később enyhe dadogások és félrenézések között se tudta érvelően alátámasztani mondandóját: sem a kudarcot, sem azt, hogy a tanárok, szülők tiltakozása miért lenne politikai mozgalom csírája. Közben érik a pedagógus-sztrájk.
„… egyértelműen kudarc…” – mondanám borostásan, a borostásarcú kormányszóvivővel szólva, hogy már az Alkotmánybíróságnak is „sok” volt a Matolcsyra szabott, magánpénzzé foszló közpénzről szóló törvénymódosító javaslat, amely szerint a ’matolcsygyuris’ MNB-s pénzek azonnal elvesztik a közpénz jellegüket, ahogyan azokat a ’piros pöttyösseggű’ alapítványokba utalja és elutasította azt.
„… egyértelműen kudarc…” – mondanám borostásan, a borostásarcú kormányszóvivővel szólva, hogy az MTI csak egy olyan képet tud közölni „ne mi kapjuk a legtöbbet” miniszterelnökről, amin a Fehér Ház őreivel látható, Obama meg sehol. Pedig, mit nem adna a stadionépítő egy találkozóért, talán még angolra is taníttatná Vida Ildikót.
„… egyértelműen kudarc…” – mondanám borostásan, a borostásarcú kormányszóvivővel szólva, hogy hónapok óta semmi tényleges jel nem utal arra, hogy migránsáradat öntené el az országot, semmi egyértelmű információ nem szivárog arról, hogy kis hazánkat terrorista támaszpontként, pénzügyi bázisként, felkészülési központként használnák a gaz idegenek. Pedig még mindig hatályba van a migrációs válsághelyzet és a terrorfokozat hármas szintje.
„… egyértelműen kudarc…” – mondanám borostásan, a borostásarcú kormányszóvivővel szólva, hogy az a „nem is tudom miből él és ezért számoljon el a vagyonával” Juhász még mindig, minden nap jön elő az újabb és újabb korrupciós ügyekkel, kutyákhoz köthető majorokkal, a földmutyikkal, a Rogán Antihoz köthető ingatlan-panamákkal, és senki nem állította még meg, pedig az sem tudható: miből telik neki okostelefonra.
„… egyértelműen kudarc…” – mondanám borostásan, a borostásarcú kormányszóvivővel szólva, hogy március 15-én bérvendégekkel, fizetett csápolókkal és lengyel vendégmunkásokkal kellett megtölteni a Múzeum kertet, ráadásul még esett is, miközben indulatos zajokat, bekiabálásokat, fütyöléseket lehetett hallani a Kálvin tér felől.
„… egyértelműen kudarc…” – mondanám borostásan, a borostásarcú kormányszóvivővel szólva, hogy még mindig nem lett megszavazva a gránitszilárdságú alaptörvény n+1-dik módosítása a hatalom további megszilárdítása; a mindenfajta elégedetlenség, értetlenség, tiltakozás letörése érdekében; a vezérlő és a várba költöző Vezér nagyságának a dicsőítésére!
„… egyértelműen kudarc…” – mondanám borostásan, a borostásarcú kormányszóvivővel szólva: de ami késik, az nem múlik…

Tovább a folytatáshoz

„Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet”


• Főnök, a Lőrinc megint nyert
• és mi a baj vele?
• hát, tulajdonképpen semmi, hiszen csak ameddig a látóhatár ér, addig az övé
• a Lázár is nyert?
• persze, megvan a szak-vizsgája: már paraszt, úgyhogy vehetett és nyerhetett
• hát az Anti, ő mennyit nyert?
• most ő nem indult
• a többiek?
• mindenki a le-pacsi szerint kapott
• akkor ez szép szülinapi ajándék volt mindenkinek
• hát az már csak igaz, a Gyuszi bá is köszöni a szép szavakat meg a megemlékezést
• akkor meg nincs semmi baj, mit lógatjátok az orrotokat?
• úgy terjed az interneten egy szöveg, mint a vírus: „Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet”
• jaj de jó szöveg, honnan olyan ismerős?
• hát, még 2001-ben mondódott, egy taggyűlési jegyzőkönyv szerint
• nem is volt taggyűlés
• hát az tényleg nem
• akkor vetessétek le
• mindig újra íródik
• akkor a kitalálóra küldjétek rá a TV2 száguldó riporterét
• de Főnök, hát már le sem tagadhatjuk
• akkor hozzatok törvényt az internet káros hatásairól, változtassátok meg az alaptörvényt…

Tovább a folytatáshoz

Miért…

Orbán Viktor Oriana Fallaci kottájából játszik.
Oriana Fallaci 2001. szeptemberében New Yorkban megírta „A harag és a büszkeség” című, az általa „prédikációnak” nevezett kiskönyvét a 9/11-ről. A provokatív megállapításokat ’dögivel’ tartalmazó könyv, amely több mint 3 millió példányban fogyott el, óriási vihart kavart. Sokan rasszistának, fasisztának nevezték a szerzőt, s még bíróság elé is citálták gondolataiért. „… az iszlám nácizmusról, a Nyugat háborújáról, a halál kultuszáról és Európa öngyilkosságáról beszélek. Európa nincs többé, amely puhányságával, tehetetlenségével, vakságával és az ellenség előtt behódolásával éppen a saját sírját ássa. Eurábia van” – írja indulatosan, még az események után négy évvel is.
’Természetesen’ a könyv most újfent megjelent és várhatóan ismét és még jobban fölizzítja, az alig hamvadó indulatot és vitaparazsat. Fallaci – és mai hangos követői, köztük Orbán is – a folyamat mostani ’érettségéből’ próbálják kinyomni a gennyet, ’véglegesen gyógyítani’ a fekélyt. Szándékuk nemesnek, emberinek tűnhet, tűnik: hiszen a gennyes fekély fájdalmas, és tovaterjedése akár pusztító is lehet. Mégis, olvasva az író érveit – hozzáhallgatva a mai, orbáni argumentációt és indokokat is – az olvasóban inkább a kérdések száma sokasodik, inkább a hiányérzet erősödik, támad föl. Tudniillik föl sem merül az a kérdés, nem is beszélve a válaszadásról, hogy miből fakadt, mi okozta, okozza a gennyet, a fekélyt, a viszketően csípő sebeket. Meseszerű és rémísztő leírást kapunk az iszlámhódítók megszállottságáról, az egész világot fenyegető dühéről és terjeszkedési céljairól, halál-tudatuk erőszakot felszabadító hatásáról, a földet uralni akaró vágyukról. De a kiváltó okok, az előidéző indítékok nem jelennek meg a lapokon. Viszont a szemléletes mondatok nyomán kisagyunk kis képernyőjén ott füstölnek az ikertornyok, ott fekszenek a brüsszeli repülőtér indítási oldalánál a végtagnélküli emberek, ott van a síró kisgyerek is, aki éppen akkor veszti el édesanyját.
És akkor Oriana Fallaci még jobban ráerősít, még mélyebbre döfi a tőrt, egészen a szívig és még meg is forgatja ott: a kultúrák közötti óriási különbségre hívja föl a figyelmet. Arra, hogy az iszlám kultúra szinte nincs is, szinte nem is létezik: csak az erőszak, csak a halál kultúrájaként egzisztál. Viszont az európai kultúra, az aztán messze fölötte áll, mindenben meghaladja: az építészetben, a zenében, az irodalomban, az emancipációban, a demokratizmusban; megjelenik Fukuyama látomása, már a történelem, a ’kultúra’ végén vagyunk (netán a végét járjuk?). Ami szépet és jót alkotni lehet, azt az európai kultúra, a ’mi kultúránk’ teremtett meg, szemben az iszlám halál-, és pusztítás kultúrájával. Ugyan Oriana Fallaci szemérmesen hallgat arról a tényről, hogy a ’mi kultúránk’ az egyetlen, ami föltalálta és meg is csinálta a nagyipari, üzemszerű népírtást (nem derékra erősített robbanóbombákkal, öngyilkos ’kisvállalkozókkal’), mert „Auschwitz után többé nem lehet verset írni.”, de ezzel most ne törődjünk! Itt és most vérre megy a játék: ezekkel nincs kiegyezés, ezekkel nincs megalkuvás. Ha kell, akkor fogat-fogért, nem hátrálhatunk: rólunk, az életünkről van szó, mert ezek őrült gyilkosok, akikkel szemben nem lehet kímélet. Vagy Mi, vagy Ők; vagy Nélkülünk, vagy Nélkülük! Más lehetőség nincs – így Oriana Fallaci és követői.
Lebilincselő és megigéző, logikus és célravezető is, bódítóan olvasmányos, és ezért oly veszélyes és félelmetes is! Mert ezt akarjuk olvasni, mert ezt akarjuk hallani, mert a sok szörnyűségre, a megfélemlítésre, a nyomasztó sötétségre kell a narkotikum, a nyugtató kábítószer, a csillapító bódulat. De a tüneti kezelés nem jelent gyógyítást, a tünetek megszűnése, átmeneti csillapodása még nem jelent végleges gyógyulást, márpedig Oriana Fallaci megoldása nem eredményezne tartós egészséget.
Vajon miért, mert föl sem teszi az alapkérdéseket, a ’miérteket’, a ’mibőlöket’, a ’hogyanokat’ a ’mi lesz azutánokat’…
És Orbán Viktor Oriana Fallacinak ebből a kottájából játszik.

Tovább a folytatáshoz

Törzsben


• Jelentem, megjelentem
• kérek gyors és kimerítően rövid tájékoztatást a rendkívüli helyzetemről
• fölvettük a fordulatot, bekapcsoltuk a telexeket és a szünetmentes tápegységeket is, a mobilokat – állami biztonsági okokból és az asszonyok miatt – otthon hagytuk, meghirdettük, hogy beszerezzük a szükséges információkat, de már az, amit tudunk, az is elég , hogy minden szinten, szinte minden rendkívüli legyen, ahogyan azt már tegnap is mondani tetszett a vezénylő Parancsnok úrnak nekünk
• mi várható?
• az nagyon és mindenképpen, ezért rajta vagyunk és leszünk, mert már a további jelentéseket és a páncélos, acélos deszantokat is folyamatba helyeztük
• hol?
• mindenütt, de különösen ott, ahol jól le lehet filmezni őket, ahol a nép egyszerű gyermeke is érzékeli a helyzet nagyszerű tragikus megvalósíthatatlanságát
• meddig maradnak láthatóak?
• meddig maradjanak láthatóak?
• most én kérdezek
• a helyzet szükségességének az indokoltságáig, amíg be tudjuk szerezni a helyzet szükségességének az indokoltságát
• mi minden lett foganatosítva?
• minden: kiküldött tudósítói háttérinformáció-begyűjtés, postagalambos különleges információcsere gyorsított kukoricaosztással, többszörösen előírt megjelenések a központi és az ellenséges hírcsatornákon, elterelő bankrablás, rezsi-biztosi megtámadása a bűnös vidéki városnak, a Lagzi-Lajcsi ügy megfilmesítése és elterjesztése, a nem magyar kutyák törzskönyvezésének a szüneteltetése, Juhász vagyonosodási vizsgálatának az elindítása
• a magyar szállal mi van?
• gombolyítjuk, de mindig összegabalyodik, már ollót is bevetettünk, meg a Keleti pályaudvar indulási oldalát is ’riadósítottuk’
• ez még nem elég: be kell vetni az alaptörvénymódosítást is
• már beszélünk, egyeztetünk, indokolunk, dalt is iratunk majd Ákossal
• akkor pihenj
• jelentem, nem lehet
• aztán mért nem?
• ’operatívörzsbe’ helyeztem magam…

Tovább a folytatáshoz

Vedd már észre!


Itt minden a Te érdekedben történik:
miattad írták át az Alkotmányt alaptörvénnyé
miattad írtak bele az alaptörvénybe mindent, ami korábban Alkotmány-ellenes volt
miattad vált az Alkotmánybíróság, az Ügyészség, a bíróságok zöme kiüresített gyülekezetté
miattad váltak kegyvesztetté működő kis-egyházak
vedd már észre!

Itt minden a Te érdekedben történik:
miattad kellett elvenni a magánpénztárad pénzét
miattad kellett egykulcsossá tenni a személyi jövedelemadót
miattad kellett és kell az embereket az útmenti árokparton hagyni
miattad nem jut gyógyszer a rákbetegeknek
miattad kellett vasárnap bezárni a boltokat
vedd már észre!

Itt minden a Te érdekedben történik:
miattad lett Mészáros Lőrinc az ország legnagyobb nyertese
miattad születtek a trafiktörvények
miattad változtatták meg a reklámtörvényt is
miattad épültek a stadionok
vedd már észre!

Itt minden a Te érdekedben történik:
hisz miattad hazudnak reggeltől estig
hisz miattad lopnak éjjel nappal
hisz miattad fogalmazzák a közbeszerzést úgy, ahogy
hisz miattad állt saját lábára Tiborc és Ráhel
hisz miattad lett Orbánnak Nárcisz kutyája
vedd már észre!

Itt minden a Te érdekedben történik:
már miattad nézik el a kopaszoknak a Választási Irodában való beszélgetését
most miattad fogják bevezetni a rendeleti szabályozást a költségvetésben
most miattad fogják „Brüsszel tanulságait levonni”
most miattad fogják a telefonodat lehallgatni
most miattad fogják a számládat megtekinteni
most miattad fogják megakadályozni az internetezésedet
vedd már észre!

Tovább a folytatáshoz

Féleleműzők és keltők…


Apámék már félórája lefektettek bennünket, már az ajtót is becsukták a két szoba között, amit először mindig csak résnyire hajtanak be, hogy egy kis fény beszűrődhessen hozzánk, amíg el nem alszunk. Hét éves lehettem talán, vagy nyolc, már nem emlékszem pontosan. A gyerekszobában, ahol feküdtünk akkorra teljes lett a sötétség, a csend is nyomasztóan és félelmetesen nehezedett megszeppent, remegő valómra. Csak feküdtem az ágyamban és nem tudtam elaludni. Öcsém már régen „álmodott”, egyenletes alig érezhető volt a szuszogása, mégis biztató zeneként hallatszott. De nekem nem jött az „enyhet adó”. Forgolódtam, gyömöszöltem a párnát a fejem alatt, kidugtam, aztán behúztam a lábamat a paplan alá, mégsem jött. Féltem. Apám, mintha megérezte volna, bejött hozzánk. Nem szólt semmit, csak leült az ágyam szélére, bal kezével elkezdte a fejemet simogatni, a másik meleg, oly sima kezét rátette az enyémre és cirógatni kezdte. A sötétség enyhült, a csend sem volt már olyan bántóan szorongató, elaludtam.
Ferenc pápa „Nagycsütörtök délután a Róma közelében fekvő Castelnuovo di Porto menekülttáborába látogat és ott a Nagycsütörtök esti szertartás keretében mossa meg tizenkét fiatal menekültnek a lábát.” Ebben a szétrobbanó világunkban, amikor csak kapkodjuk a fejünket a sok borzalmas merénylet, önként vállalt halál és halálokozás miatt; amikor elbizonytalanodunk a jelent és a jövőt illetően; amikor rettegünk magunktól, egymástól, az ismeretlen idegenektől; amikor mindenütt terroristákat, bombákat és fenyegetéseket vélelmezünk; amikor szégyelljük, vagy nem szégyelljük, de félünk: akkor Ferenc pápa lehajol a menekülőkhöz és megmossa a lábukat. Ferenc pápa mutat valamit, ami segít föloldani a félelmünket.
Orbán Viktor „érti” a helyzetet, „érzi népe” félelmét, „tudja” cselekvési kényszerét: összehívatja az Operatív törzset. Behívattat embert, ellenőriztet beosztottat, gépet. Tájékoztatást és adatokat kér. Kérdez, elemez, értékel. De semmiből nem kap eleget: ezért kihirdeti a migrációs, népvándorlási válsághelyzetet, kettes fokozatra emeli a terrorfokozatot és utasítja a belügyminisztert, hogy „a szerdai kormányülésre minden olyan, a terrorizmussal kapcsolatos tervezetet készítsen elő, amely korábban politikai viták miatt megrekedt; ilyen például az alkotmánymódosítás”. És mindez neki nem elég! Fideszes információk szerint „kiadja a kilövési engedélyt” Juhászra; Gulyás megkapja az egy év próbaidőt; előterjeszteti Lázárral a rendeleti szabályozás bevezetését. A páncélozott járművek a látható helyükre kerülnek, a TEK katonái, állig fegyverben megjelennek, a királyi híradók éjjel nappal ontják a híreket a helyzet komolyságáról, a haza sérülékenységéről, a külső (és belső) ellenség aknamunkájáról. Orbán Viktor láthatóan nem fél…

Tovább a folytatáshoz

„Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.” Orwell

Mariska néni megint megszólalt: „Mindenki tudja, hogy a történetírás politikai csatatér, ahol az emberek szívéért és eszéért folyik a küzdelem. A tét az, hogy sikerül-e a birodalomhívő, nemzetállam-elleneseknek, akik nacionalizmussá akarják degradálni a hazaszeretetet, továbbra is megakadályozni bennünket abban, hogy nemzetünk erkölcsi tőkéjére támaszkodva írjuk végre újra az elmúlt évszázad történelmét.” Aki eredetiben akarja: Haza, szeretet.
Hogy más szavakkal, magyarra lefordítsam: nem az az érdekes, hogy mi történt, mi volt az igazság, hanem az, hogy újra írják, újra fogalmazzák a magyarok történetét, mégpedig úgy, hogy az „hazaszeretetre… vagyis saját magunk megbecsülésére és szeretetére” tanítson! Persze, hogy ez mit jelent, hogy mi tanít, és mi taszít; mi segít, és mi gátol; mi az, ami méltó a megbecsülésünkre, szeretetünkre, azt majd Mariska néni és a hozzá hasonszőrű, a mai hatalomhoz dörgölődzők, azt kiszolgálók akarnák megmondani.
„Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.” – tanultuk meg Orwelltől.
És ezt Schmidt Mária is nagyon jól tudja.

Tovább a folytatáshoz

Nem kell annyit gondolkodni…


• Főnök, a gyerek nyaggat
• és mi közöm van hozzá
• csak a Főnök oldhatja meg
• csak én, csak én: mondjad, miről van szó?
• táblát akar
• milyen táblát
• amit tartani kell
• hol kell tartani
• hát a riporter mögött, hogy az operatőr jól le tudja filmezni
• érthetően beszélj, miről van szó?
• hát a TV2-ről, ahol a leendő-gazdag Juhász gazdagodásáról csinálnak László Petra Díj -as filmet és ott kell tartani „MIBŐL” táblákat
• ja, a Millás Juhászról beszélsz?
• igen, Főnök, szólna a Vajnának, hogy segítsen?
• persze, nem gond, hívd föl a Kunfalvi Nóra Szilvit, mond, hogy ÉN kérem, hogy vegye be a gyereket
• jaj de boldoggá tett, Főnök
• és tovább, ahogy megbeszéltük
• már van régi Millás haver is, aki úgy emlékszik, hogy Juhász bele-kotort a Millás pénzekbe is
• ki vele, minél többen beszéljenek erről is
• de, Főnök, nem lesz ebből baj, ha nem is előbb, de utóbb?
• mért lenne?
• hát, mert a gyerek kérdezi tőlem, hogy nem tisztességtelen ez az eljárás?
• hányasa volt ennek a gyereknek erkölcstanból?
• hittanra jár, nem erkölcstanra
• inkább sportoljon, nem kell annyit gondolkodni…

Tovább a folytatáshoz