dr. Radnai György bejegyzései
Az élet rendje…
Minden vélemény számít!
• Árpikám, Te a „a mi politikai közösségünkbe tartozó ember”: mire számítsak ma?
• Főnök, hát lesznek itt ma ügyek, jól föl kell kötnünk a gatyánkat
• csak a sűrűjébe, vágj bele
• ma megint itt a „D” nap, de ez most az tényleg igazi
• ne beszélj, még nem is kezdődik az EB
• az nem, de az MSZP megint jön a vasárnapi népszavazásos beadványával
• szóljatok a Kubatovnak, ő meg szóljon a rendező-védelmező-szervezőinek
• már meg is történt
• és ott van már az öreg néne is az őzikével?
• kire gondol, Főnök
• az igazi, az első helyezett lett beadványozóra, a szokásos mienk-ősz hajú, ártatlannénikére
• egy kicsit késett, de már beemelték az első helyre a tarfejűek
• akkor megint helyreáll az élet rendje
• helyre
Itthon…
Egy hetet síeltünk Semmeringen. Az idő is melegebb volt az ideálisnál, minden olvadt; egyszer-egyszer még esett is az eső; kevesebben is voltunk a pályán a kelleténél; nem is üzemelt minden felvonó: és mégis, az az egy hét fantasztikus volt. Sí, szauna, olvasás, séta – és az elmaradhatatlan pohár sör. Meg egy rövid kirándulás Mürzzuschlagba, a hegyek között megbújó kisvárosba. Meg Wiener-Neustadtba, a piac-térre, a sétáló utcába – egy melange…
Rövid volt.
Aztán hazajöttünk. Nem lehetett azonnal nem belesüppedni a sárba.
Rögtön ránk fröccsent a hír: „Elértük, amit akartunk…”. Persze azonnal kiderült, hogy a „Felcsút” nem nyert, hanem kikapott, nem rúgta a gólokat, hanem kapta, de ezek a tények csak kisebb magyarázatot igényeltek, amit a szakállas szóvivő azonnal meg is tett, megnyugtatva a hívőket. A higgadt kiállás, a rezzenéstelen arccal elmondott, minden ténybeliséget nélkülöző mondatok és a plafon mozdulatlansága mindent elárult: egy hét alatt semmisem változott.
Nem vitás: megérkeztünk.
Aztán elkezdett villódzni Babarczy Eszter publicisztikája: „Ne vegyük el a tanároktól, ami az ö ügyük!”, hogy „ne a közoktatás megjavítása helyett legyen politikai mozgalom…”, mintha a közoktatás bajai megoldhatók lennének a politika rendszer átalakítása nélkül; mintha az MNB nyaklónélküli ingatlanvásárlásai leállíthatók lennének a pettyesseggű Matolcsy Gyuri leváltásával; mintha Habony Árpád kiskirály ámokfutása befejezhető lenne Baán László menesztésével; és még hosszan lehetne folytatni a sort.
Szó se róla, átléptük a határt.
Aztán beleszaladunk ergé mandiner-blogger „Kínzó kérdés a kockásingingről” című izéjébe, hogy ez az egész kockásinges tiltakozás nem más, csak egy pótcselekvés, a facebookos karosszékesek újabb árnyékra vetődése, a „karosszékes politika” semmitevése. A kormánypárti-blogger egy levitézlett, „(volt, v.o.l.t.)” államtitkár-öregember rosszkedvének tudja be a hatalom arroganciáját, az emberek véleményének a semmibevételét, a megaláztatásokat, a megszégyenítéseket. Neki mindez csak egy „dohogó öregúr” szóra sem érdemes egyéni nézete (nem tudom, mit szól mindehhez a blogger kenyéradó gazdája…). Ergé szerencsére elégedett: ugyan nem tudtuk meg. hogy mivel és miért, de ez nem baj, csak ne legyen változás.
Szóval: átléptük a határt.
Nézem az egyik kisváros lokálpatriótáinak az oldalán a bejegyzést a rendkívüli bizottsági ülésről. Már nem először (és vélhetően nem is utószor) szól a bejegyzés a Fideszes polgármester (Vicsi László) minősíthetetlenül lekezelő, sértő, nagyképű stílusáról, ahogyan „vasalni küldi” és „lehülyézi” képviselőtársát, ahogyan a hatalom bástyája mögé bújva „osztja az észt”, magyarázza a bizonyítványát.
Akkor hát újra itthon.
Kire szavazzak?
• Gyuri, tudsz egy kicsit jönni?
• jövök már, jövök, drága mama
• akkor kire is szavazzak?
• ez most, hogy jön ide?
• hát, mert azt mondta a Bence, a kikiáltó fiú, hogy a Fideszben még egyik testület sem tárgyalta az előrehozott választásokat, úgyhogy biztos lesznek
• miből gondolja a drága mama?
• mert a debreceniek egyik ultrája, az a Kósa gyerek is odamondta, hogy az embereknek a biztonsága a legfontosabb biztonság, ezért ezt nem hagyják
• és akkor ebből mi következik, drága mama?
• azt nem tudom, de kire szavazzak?
• drága mama, az nem megy olyan gyorsan, előbb még…
• ne beszélj már itt nekem: holnap már itt is lesz „a nem megy olyan gyorsan”, ezt már neked is meg kellett tanulnod
• na, jó, de addig még
• már megint össze-vissza zagyválsz, a biztonságodat akarják, legalább is ezt mondják, ezért mindent szabad, ezért minden megengedett, hát nem érted?
• értem én, mégis
• nincs mégis, kire szavazzak?
• a drága mama úgy rohan, mintha most lenne tini, nem eszik olyan forrón a kását: azt mondják az elemzők, hogy
• kik azok a boncolgatók?
• elemzők, mint például a Török Gábor, meg a Stumpf András, meg a Mráz Sámuel, meg még a Rogán Anti is
• akkor már értem
• hogy a kormány nem gondolkodik előrehozott választásokban, csak megkérdezi az embereket, de nem népszavazás útján, mert úgy nem lehet az alaptörvény miatt, hanem a népszavazást pótló postai levelező képeslapokon, az általa nyomtatott Razglednicákon, hogy válaszoljanak a föltett kérdésekre a legjobb belátásuk és az előre megadott válaszok alapján, ami az lesz, hogy úgy legyen
• na, látod: kire szavazzak?
Beszélgetés: „az se jobb…”
• drága mama, hogy van a drága mama, tudunk egy kicsit beszélgetni?
• persze, Gyurikám, láttál valamit a tévében?
• nem, drága mama, hanem az élet, a mindennapok
• ne mondjad már, mi minden reggel ötkor keltünk és már etettünk is
• értem én, ezt nekem nem kell csinálni, de akkor is
• sártenger volt minden, így, ilyen időben, nem volt akkor autó, még bicikli se, akárhogy is vigyáztunk, nyakig szarosak lettünk
• ez is igaz, drága mama, ma már lehet száraz lábbal járni az utcán, van legalább utca
• híreket se hallgattunk, csak amit a messziről jött emberek hoztak magukkal, legfeljebb arról tudtunk, de az is sok volt, minek, azok fenn úgyis úgy intézték a dolgokat, ahogy akarták, elég volt, ha pletykálhattunk az Eriről, a Binciről, meg a Fenyődi Jóskáról
• aha
• apátok is minden hétfőn, hajnalban elment, péntekig nem is láttam, akkor hozta meg a busz, csak arra kellett figyelnem, hogy amikor leszáll, én is ott legyek, mielőtt bemegy a nylonba, hogy egy kis pénz legalább maradjon
• szép élet lehetett, drága mama, nem mondom
• nem is nyavalyogtunk, mint tik mostanában
• hát, mi tényleg csak nyavalygunk
• aztán mégis följöttem Pestre, mert nem volt elég meg jó, aztán hozattam a lányokat is ide, amikor már volt valami biztonság, munka, meg volt hol aludni
• ma is sokan vágnak neki az ismeretlennek
• na, látod, azok sem nyavalyognak, belevágnak, csak mindig az eleje nehéz, az a nagy belevágós rész, aztán meg a sok ismeretlenség, a „nem tudom, hogy kell, meg hogy lesz”, de aztán megy minden magától, a következő nehézségig
• és megoldódik, magától?
• magától, magától, attól se, meg mástól se, a nehézség mindig megmarad, abban aztán biztos lehetsz, csak néha enyhült, meg amikor hazamentünk: mi lettünk a messziről jött ember, aki mindig vitt valamit, a csodát, hogy lehetne, pedig…
• pedig
• haggyá má, elég volt, nézd inkább a tévét
• drága mama, az se jobb…
Jönnek a csehszlovákok…
• Gyurikám, itt vagy?
• persze, drága mama
• én szeretem a focit
• és ez most, hogy jön ide, drága mama?
• láttam az öreg Szepesit a tv-ben, tudod, aki mindig kiabált
• szerették is az emberek, de a rádióból
• ő már 1969-ben kikiabálta: jönnek a migránsok, jönnek a…
• mit mondott?
• hogy jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok
• na, de az a magyar labdarúgás „Mohácsa” volt, az 1969. december 3-án Marseille-ben elvesztett vb selejtező volt, ott tényleg jöttek a csehszlovákok, de nem a migránsok, mit csap be engem itt a drága mama
• ne mondjad már, akkor is teljes összeomlás volt, az emberek nem mentek ki az utcára, magukra zárták az ajtót, mert akkor nem volt még a Viktor, hogy kerítést húzasson a magyar kapu elé
• de az foci volt
• foci nem foci, nem mindegy, jöttek és nem tudtuk megvédeni a kapunkat
• de ez most más, a migránsok menekülnek, élni akarnak, a többségük rendes ember, aki dolgozni akar, a gyerekeit taníttatni
• de azt mondja a tv-ben egy okos ember, mert ottan mindig okosakat mondanak, még amikor nem, akkor is, hogy a terrorveszélyes helyzetbejelentő szituáció segítene, mert ez kell a Viktornak, hogy a Szepesinek ne kelljen kiabálnia
• a Viktor ma is megteheti, amit akar, a Szepesinek pedig már elment a hangja
• hát éppen ez az, de ő többet akar, ezért én nem értem ezt a kihirdetéses szimplisziti pakidzsot, ahogy azt a pöttyösseggű mondta
• és mit nem ért a drága mama
• hogy az mért lenne jó, hiszen most is azt hirdet ki, amit csak akar, arra mondja, hogy ellenség, akire akarja, azt büntettet meg, akit csak akar, azt vesz el, amit akar, azt nem ír bele a vagyonbevallásos noteszébe, amit csak nem akar, mi kell még
• nem tudom, még több fölhatalmazást akar
• az Anikó asszony nem adja meg neki?
• dehogynem
• akkor meg, mi a baja?
• nem tudom, drága mama
• aztán nem értem a sok okos embert sem
• mit nem ért rajtuk a drága mama
• az egyik azt mondja, hogy bejönnek majd ezek a migránsosok és kulturálisan ránk erőszakoskodják majd a kultúrájukat, és akkor aztán jól ki fogunk majd nézni; a másik meg azt mondja, hogy ebből nem lesz baj, majd idővel jól kijövünk egymással
• na, és akkor a drága mama, mit gondol?
• én még nem láttam migráncosat, de azt tudom, hogy a nagy háború előtt is így kezdődött a vég: egyszer csak ellenségek lettek, meg eltiprandók, meg férgek; és akkortól már nem is volt megállás; és én most is ettől félek
• mi is félünk, drága mama, mi is…
Védelem
• ugye, mondtam én neked Gyurikám: nem lesz jó vége ennek
• minek, drága mama
• ennek a bevándorlásos, migrációs vizes hullámnak
• most megint mi a baj, drága mama
• hallgattam reggel a rádiót, az a derék ember beszélt benne, de nem jön a számra, de nem is a Bolgár Gyuri volt, hanem a másik, na, mondjad már
• biztos a Pikó András
• nem, dehogy, a dakota lovas
• ja, az Orbán
• na, persze, hogy Ő, úgy megijesztett, hogy azóta se merem kinyitni a spejzajtót, pedig nincsenek is ott az oroszok
• aztán ma mit mondott a Viktor
• hogy: „Elegendő információ áll rendelkezésre arról, hogy növekedett a terrorveszély, és hiteles információink vannak arról, hogy terrorcselekményeket terveznek a magyar emberek ellen.”
• mit mondott?!, nem hiszem el, akkor erről már az MTI, a köztévé, a közrádió, a Heti Válasz meg a Mandiner is ordítana, a Magyar Időkről me a CÖF-ről nem is beszélve
• na, jó, később már egy kicsit másképpen mondta, de akkor már elfáradtam és nem tudtam úgy figyelemmel kísérni, nem is egészen értettem, hogy most beletartozunk, vagy nem tartozunk bele a terrorizált országok centrumába, de mindenesetre, a baloldal nem lát tovább az orránál és ezért is kellene abba a NER-es izébe belevenni még mást is, azt a terrorveszélyes-helyzetet
• ezt mondta?
• meg azt is, hogy kellenek neki eszközök és mozgásterek ahhoz, hogy ne legyen a veszélyből terroros cselekedet a népünk ellen, nagyon szépen beszélt, majdnem elsírtam magam, miközben csócsáltam a kekszemet
• drága mama, a rádiót se hallgassa
• de aztán megnéztem az internetes izén, azon a hálózaton, hogy a Gergő gyerek arról nyilatkozott, hogy a Jobbikosokkal ki tudnak majd egyezni 15 napban, az nekik úgyis elég, az eLeMPé-vel meg az alkotmányos bírókban lesz majd megegyezés, úgyhogy nagyon megy előre az országos szekér
• na, ugye, drága mama
• de ma a lejobban a pöttyösseggű Gyuri tetszett, hogy megvédelmezteti magát a zsandárokkal, meg a házát is, mondjad: neked miért nincsen ilyen védőfelszerelésed, biztos jól mutatnál benne, vagy legalább egy körkörös védelmi biciklis bétéd
• drága mama, nekem jól van ez így is, csak ne legyen rosszabb…
Nem lesz majd keksz se…
• Gyurikám, nézem a tv-t, úgy fölidegesedtem magamnak
• mondtam már, drága mama, ne nézze azt a tv-t
• azt mondták benne, hogy jön a statáriumlitás terrorhelyzetből kifolyólag
• még csak beszélnek róla, meg egyeztetnek, a fideszesek nyomják, de a többiek még ellenállnak
• nem lesz majd keksz, nem tudok majd mit csócsálni, meglátod
• drága mama, mondom, hogy most még csak az alaptörvény módosításának az előkészítése zajlik
• tej se lesz, meg kenyér, sót már most se nyalogathatok
• drága mama, ne fesse az ördögöt a falra
• festék se lesz, meg a gyerekek se mennek majd iskolába, meg a kukás autó se jön majd
• drága mama, még ez nem dőlt el
• a tyúkok se kapirgálhatnak majd szabadon, nem is lesznek tyúkok
• hagyja már abba, drága mama, beszéljünk másról
• de hát: miért
• mit miért
• miért lesz ez a statáriális kihirdetés
• a terrorveszély miatt
• és, ha kihirdetik, nem lesz veszély
• de lesz, de gyorsabban tud majd a kormány intézkedni
• és mit fog gyorsabban intézkedni
• „lezárhatja a határokat; átírhatja a költségvetést; kijárási tilalmat vezethet be; az ország védelme szempontjából fontos termékek, energiahordozók, fogyasztási cikkek forgalmát szabályozhatja és korlátozhatja (ez lényegében az élelmiszer- vagy benzinjegy bevezetésének lehetőségét jelenti); korlátozhatja a média működését; elrendelheti az internet-, levél-, csomag- és postaforgalom fokozott ellenőrzését; betilthatja a tömegrendezvényeket, nyilvános gyűléseket; meg is tilthatja a közúti, vasúti, vízi és légi járművek forgalmát; elrendelheti az ország meghatározott területén a lakosság kitelepítését” – csupa fontos dolgot csinálhat majd
• na, ne mond
• de, mondom
• és a terroristák tudják majd ezt
• mit, drága mama
• hát, hogy a kormány milyen gyors lesz
• nem tudom
• na, látod, ez a baj: nem lesz majd keksz se…