dr. Radnai György bejegyzései

„Terrorveszély-helyzet”…

Minden vélemény számít!


• állj, vagy lövök
• ne bomolj, Józsi, én vagyok, a tesód
• még egyszer mondom, hogy értse: állj, vagy lövök
• nézz már rám, Józsi, én vagyok az, a bátyód, az András
• akkor is: álljá’ má’ meg, a keserves úr istenit neki
• most akkor mi bajod van
• ne tegezz, mert mosta terrorveszély-helyzet fennforgatása van bevezetésileg előkészítése alatt legalább 60 napig, aztán meg majd meglátjuk
• mért, mi történt a faluban, lődözött valaki, vagy robbantott
• ne viccelődjünk, itt kérem, ne viccelődjünk: jött egy füles a szomszédból, hogy gyülekezés lesz itt nálunk, mert … az meg mindegy, de gyülekezés az ne legyen, csak, ha meccs van
• aztán kitől van a füles, Józsikám, csak nem attól a részeges Imrétől
• ne tegezz má’, mondtam má’, semmi közöd nincsen hozzá, úgy hogy lezárjuk a faluhatárokat, se ki, se be, még egy nyúlnak se
• mire lenne az a gyülekezés, azt tudjátok
• nem érdekel, már ki is hirdetésre került a „terrorveszélyes-helyzet” bejelentése, úgyhogy már a kijárás is tilalom alá esik mindenkinek
• de hát a kapálás nem várhat
• az mostan nem érdekes, le is foglalom a kapádat, mert az a falu védelme szempontjából fontos termék
• megbolondultál, te Józsi, hagyd már abba a hülyéskedést
• ne tegezz!, ezennel lefoglalom a postagalambjaidat is, mert veszélyesek lehetnek ránk nézve, meg a híreket hordozva
• de azokat csak sportból reptetem
• most meg tedd le a biciklidet is, mert a rekvirálási moratóriumomat is homályosításba helyezem
• mit csinálsz
• ha még egy szót szólsz, kitelepítelek a tanyára
• na, most fejezd be, mert hívom a mentősöket
• ha nem vigyázol, neked lesz rá szükséged…

Tovább a folytatáshoz →

Párbeszéd…

Minden vélemény számít!

• Főnök, már régen „párbeszédeltünk” egy jót a népünkkel
• igazad van, fogjatok hozzá
• több téma is lenne, nem tudunk dönteni
• na, akkor sorold
• itt van mindjárt a budapesti olimpia megrendezésének a kérdése
• szó sem lehet róla, az az én kedvencem, még labdarúgó vb-t is akarok Felcsútra vinni, ebben nem nyitok vitát
• akkor ott van a rendkívüli terrorellenes állapot kihirdetésének a kérdése
• ez már jobb, de itt is inkább maradjunk a hirdetések, a plakátok, a baloldaliak terroristázása mellett, az kevésbé kockázatos
• pedig ez tényleg egy combos kérdés
• és hallottál már olyat, hogy valaki megbeszélte a kényszerzubbony viselését a kényszerzubbony viselésére ítélttel, na, ugye,
• rendben, akkor legyen a köznevelés, az úgyis minden családot érint, a cserkész Bence államtitkár úr is kiemelte már az M1 hírharsonán, hogy „kormány mindig kész a párbeszédre … több mint száz iskolával sikerült konzultálni, és ezeknek számos tapasztalata volt”, amit persze hosszasan kell értékelni, mielőtt figyelembe vesszük
• ez se jó, „kerekasztalozzatok”, hívjátok meg a lojálisa partnereket, a többieket hagyjátok főni a levükben, amíg el nem forrnak
• de hát már tüntetéseket is szerveznek, meg demonstrációkat,
• hagyjátok, amíg nincs sztrájk, nem veszélyesek, azt meg úgysem tudják megszervezni, majd közbe lépünk, újra ígérünk valamit, lehet, hogy fölgyorsítjuk a pedagóguspálya kiigazítását, ha lesz rá pénzünk
• akkor legyen a Dusebajev-kérdés, hogy ki legyen a kézilabda szövetségi kapitány a fiúknál
• ez már jobbnak tűnik, de a Kocsist nem engedem, hogy támadják, de előbb kérdezzétek meg a Mocsait, kit javasol, aztán meglátjuk, hogy legyen-e közmeghallgatás
• khm, Főnök, akkor miről párbeszédeljünk
• itt van a bírák ügye, azok nem akarnak beállni a sorba, ezt meg kellene beszélnünk a fölhevült néppel
• és ki kezdje
• a rezsibiztos, őt úgyse értik az emberek
• de akkor hogyan lesz párbeszéd
• ki akar itt párbeszédet, hát nem érted…

Tovább a folytatáshoz →

A legstabilabb…

Minden vélemény számít!

 

Magyarország-Indonézia-gazdaság-diplomácia
RÖVIDHÍR – Orbán Indonéziában: Magyarország a legstabilabb állam Európában
Jakarta, 2016. február 1., hétfő (MTI) – Politikai szempontból Európa legstabilabb államaként jellemezte Magyarországot Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Jakartában, amikor a magyarországi üzleti lehetőségekre hívta fel indonéz befektetők figyelmét egy üzleti fórumon.
Magyarországról szólva Orbán Viktor a stabilitás mellett kiemelte, hogy az ország elkerülte a migrációs válság negatív hatásait.
A magyar és indonéz üzletemberek előtt hangsúlyozta azt is: a vállalkozói szférát nagy tisztelet övezi Magyarországon, és jelentősek az ország eredményei például a kutatás-fejlesztés területén.
bhz \ kpk \ kvs
MTI 2016. február 1., hétfő 10:41

• hogy érzed magad
• nagyon jó, így itt, a melegben, még nem is voltunk eddig Jakartában
• még dekoráció se voltunk eddig
• jól nézünk ki, így együtt, de nagyon élénkvörös a szám
• nálam meg túl sok az ősz tincs
• viszont annyira jó a mosolyunk, kár, hogy nem hoztuk a gyerekeket
• majd legközelebb, amikor Kim meghív
• az is szép ország
• amikor odamegyünk, sikeres is lesz
• mindig olyan jókat mondasz, szívem
• hallgasd majd meg a beszédemet, most megint sziporkázni fogok
• mindig, szívem, mindig
• most arról fogok beszélni, hogy az én NER-em, az én centrális erőterem stabil, megdönthetetlen, mint a
• tudom, drágám, tudom, de mondd: a vagyonnyilatkozatunk rendben van
• persze, nincs autóm, a tartozásom rendben, majd rámászunk a Gyurcsányra, mert megint eladott valamit
• az jó lesz, nagy csönd van mostanában körülötte
• majd szólok a kereszténydemokratáknak: mozgósítsák már magukat egy kicsit, már a vadászatukról se hallani semmit
• nem gondolod, hogy a migráns ügy is leült egy kicsit
• jó, erről is mondok valamit az indonéz üzletembereknek, biztosan érdekli majd őket
• tudtam, hogy Te vagy a legjobb

Tovább a folytatáshoz →

Válasz Lukács Zoltánnak

Minden vélemény számít!

„Látszólag harcolnak az emberek
az önkény ellen, – csak azt hiszik,
hogy ezt facebook megosztásokkal
le lehet tudni…”
Lukács Zoltán

Kedves Zoli!
Látom elolvastad bejegyzésemet a Facebookon arról, hogy „látszólag”-os országban élünk: van ugyan demokratikus ellenzékünk, vannak szakszervezeteink is, meg kórházaink, iskoláink, lehet, hogy olimpiát is fogunk rendezni, olvashatunk, vitatkozhatunk – és mégis, itt valami hibádzik, valami nincsen rendben, itt csak látszólag működnek a dolgok, mert valójában nem élhetünk szabadon, úgy, ahogy szeretnénk.
Megmorogtál: facebookos, „látszólagos” hőzöngőnek mondtál. Olyannak, aki dumál csak, beszél bele a virtuális nagyvilágba, de nem engedi el a fotelja karfáját. Akit hiába vezet(ne) a politikai elit(je): nem követi. Csak ül. Igaz, nem némán, de mégsem csinál forradalmat. Aki csak megoszt, lájkol, töröl, kommenttel. És mégsem csinál forradalmat. Csak otthon dühöng, veszekszik a feleségével, legurít egy sört, elmegy egy kocsmába meghallgatni az öccse beat-zenekarát, aztán kiviszi sétálni a kutyáját. Forradalom helyett!
Zoli!
Kommented – ismeretségünk okán – durva dorgálás, megrovás, feddés: hogy miért nem értem meg szorgosságatokat, küzdelmeteket, azt a rengeteg erőfeszítést, amit nap, mint nap tesztek. Értünk. A sörözőkért, a kutya-sétáltatókért, a nép egyszerű „nyuggereseiért”. Mikor ti fölszólaltok, szavaztok, nyilatkoztok, javaslatot tesztek éjt nappallá téve. És jövőt is mutattok, meg kivezető utat, meg állandó megújulásban vagytok. Ahogyan a többiek is, a többi demokratikus párt is.
Csak hát mi végre ez a nagy nyüzsgés, mi végre ez a förgeteges sürgés-forgás?! Mert az egyetlen látható következmény az, hogy mindannyian részesei, tevőleges, legitimációs, törvényesítő szereplői vagytok az eseményeknek, az orbáni önkény kiteljesedésének. Mert sikert, eredményt, hogy valamit megakadályoztatok, hogy valamit elértetek volna: nem látni, nem lehet tapasztalni.
Hol voltatok, amikor 2010-ben közszolgákat: orvosokat, rendőröket, pedagógusokat, köztisztviselőket alázott, hurcolt meg, küldött a „lecsóba” az Orbán kormány; amikor családok tízezrei jövője szállt el a semmibe; amikor a NER hazug jel szavával elindult egy új, senki által nem legitimált alkotmányozási folyamat. Hol voltatok, amikor Orbánék mindent elfoglaltak, bekebeleztek, megszálltak, kisajátítottak; amikor törvényesítették mocskos tevékenységüket és nem a tevékenységüket igazították a törvényekhez. Hol voltatok, amikor elkezdődött, amikor a „meg lehet élni 47 ezer forintból is” előszőr hangzott el; amikor a jog a politika nyílt eszközévé vált; amikor elég volt „Nokiás doboz”-t kiáltani és már vége is lett mindennek; hol voltatok … folytatnám, de minek, hisz te is tudod: ott voltatok, mindannyian, a teljes politikai elit, liberálisostul, szociig mindenki, még a józanabb konzervatívok is! Ott voltatok, részt vettetek, persze egy kicsit tiltakoztatok – belülről – aztán ennyi, és azóta is ott vagytok, részt vesztek, a vitatkozásotokkal csavar vagytok a gépezetben; a többi meg….
Pedig voltak „olyan” pillanatok, amikor lehetett volna, amikor sokan voltunk ott, még „Facebook-megosztók” is: ott az Operánál, az Erzsébet hídnál, a rendvédelmisek Kossuth téri tiltakozásánál, a választási rendszer egyoldalú megváltoztatásánál és még sorolhatnám az elszalasztott lehetőségeket. De akkor és ott senki se szólt, senki nem állt az élére – ahogyan most se áll senki az élen, csak úgy tárgyalgattok, vagy nem tárgyalgattok, tiltakozgattok aztán meg tartózkodtok a szavazásnál, azaz megint benne vagytok. Pedig ez a legújabb alaptörvény-módosítás már nem is a folyosó, ez már maga a cella lenne!
Zoli!
Ebben nem szabad részt venni: se így, se úgy!

Tovább a folytatáshoz →

Látszólag

Minden vélemény számít!


Látszólag van demokratikus ellenzék – csak mi alig vesszük észre
Látszólag vannak szakszervezetek is – csak észrevehetetlenül képviselik tagjaik érdekeit
Látszólag lehet véleményed – csak magas ívben leszarják
Látszólag mehetsz színházba, hallgathatsz zenét, olvashatsz könyvet – csak alig van kedved hozzá
Látszólag egyeztetnek az alaptörvény-módosításáról – csak aztán ellenvélemények miatt abbahagyják
Látszólag egyetértés van az budapesti olimpia megrendezéséről – csak népszavazás nem lehet róla
Látszólag a gyerekek tanulnak az iskolákban – már amikor a tanárok sutyiban más könyvekből tanítanak nekik
Látszólag gyógyítanak az orvosok a kórházakban – már, ha vannak orvosok, és viszel elemet a kórházi műszerekbe, hogy működjenek
Látszólag a média szabad – csak van, akinek a szabadsághoz sok pénz is jár az államtól
Látszólag nincs antiszemitizmus – csak Oscar díjra jelölt filmek vannak
Látszólag mindenről lehet beszélni – de amikor nem a kormány álláspontját szajkózod, akkor a terroristák pártját fogod, vagy rárontsz saját nemzetedre
Látszólag érdemi vita folyik a köznevelésről – de az ellenvélemény „nem szolgálja a párbeszéd eredményességét”
Látszólag közbiztonsági ügy a migránsok bevándorlása – valójában az önkény legitimációja
Látszólag „Magyarország és Mongólia a világ sikeres nemzetei közé tartozik” – valójában csak a két ország miniszterelnöke tárgyalt egymással
Látszólag a nő egyenjogú a férfival Magyarországon – meg a komondorral is
Látszólag egyszerű a helyzet – Látszólag

Tovább a folytatáshoz →

Szavazás – valahol Magyarországon, akár Pomázon is a 2016. év januárjában

Minden vélemény számít!

 


• akkor most kérem, osszák ki polgármester úr még meleg, a sokszorosító xeroxból éppen kivett, sziporkázóan egyéni, városunk sajátosságaihoz illeszkedő előterjesztését az Európába illegálisan belépő bevándorlókkal kapcsolatos kötelező betelepítési kvóta elleni tiltakozásunkról
• de hiszen ezt 25-én írta alá és ma 26-a van, nincs meg az SZMSZ szerinti nyolc napos határidő, lehet így benyújtani javaslatot
• a polgármester úrnak lehet, sőt neki mindent lehet, mert ő a polgármester, mester
• de még a kiküldött meghívóban se szerepelt a napirendek között, mi indokolja ezt a nagy sietséget
• mi indokolja, hát hogy kérdezhet ilyet, kedves ellenzéki képviselőtársam: nem itt él, a mi szép kis hazánkban, hát nem látja: hiszen tavaly óta, nem szűnő mértékben áramlik be a siserahad, akarom mondani a muszlim sereg Európába, még szerencse, akarom mondani, köszönet Orbán Viktornak, hogy kitalálta a kerítést, így minket elkerülnek
• akkor pláne nem értem ezt a fene nagy sietséget a soron kívüli benyújtással
• mit nem lehet ezen érteni: ezen a héten minden megyében, városban az önkormányzatok megszavazzák a kvóta-ellenes határozatot
• ja, így már más, és vita azért lesz a határozatról?
• egy kis szolid beszélgetést megejthetünk
• akkor halljuk az érveket
• hát nem elég, maguknak, amit az újságban olvasnak, amit a köztévében látnak, amit a kormány a hirdetéseiben közzétesz, a várható erőszak, a növekvő terrorveszély, a lányok megbecstelenítése
• a lányokat mások is megbecstelenítik, pl. most írták meg a lapok, hogy „5 kislányt és egy kisfiút erőszakoltak meg európai katonák Afrikában”, meg egy magyar apa…
• hagyja már abba ezt a demagóg dumát, pont úgy beszél, mint a Soros meg a sok libsi, értse meg: ezek csak egyedi, véletlen példák
• rendben, de vegyük be, hogy akit politikai nézetei miatt üldöznek, azokat befogadjuk
• fölösleges, ez triviális, különben se küldjenek ide vissza senkit
• a szöveg is az, pont beleillik
• na, zárjuk le ezt az értelmetlen vitát, látom, magukon kívül mindenki egyetért, akkor megszavazva, kérem polgármester urat, hogy a határozatot ismertesse majd a P Polgár szócsőben és a P TV szóképben is, soron kívül …

Tovább a folytatáshoz →

„nehogymá”…

Minden vélemény számít!

• polgármester uram, Lacikám
• mondjad, Anikó, drága alpolgármester és igazgató asszony
• itt vannak ezek a civilek és én ellenérdekeltségű fél vagyok
• hogy a csudába lehetséges ez
• termet szeretnének kapni, de méltányos áron, ami ugye ebben a zavaros, anyagilag-érdekeltségű világban nem olyan egyszerű
• és kik ezek a civilek
• van vagy hatvan szervezet, a csuda tudja követni mindet, de miért nem állnak össze a mieinkkel, akkor minden egyszerűbb lenne
• és mit akarnak valójában
• hát a művelődési házban egy termet, amit használhatnának, ahová leülhetnek, ahol beszélgethetnek, ahová szervezhetik a programjaikat
• biztos nincs egy szabad termed se, meg semmi szabad óra se, ugye, ez a baj
• terem az csak lenne, meg idő is, alig veszik igénybe a házat, de hát én rendes bérleti díjat akarok tőlük beszedni, mert minden fillérben érdekelt vagyok, pénzük az meg nincs
• és ők nem is akarnak fizetni, csak az ingyen ebédre fáj a foguk
• de, fizetnének, de ők csak a rezsire gondolnak, én pedig nonprofit szervezetként – tőlük – profitot is akarok, ahogyan azt megbeszéltük a közgyűlésen, az éves tervezéskor, a költségvetésünk jóváhagyásakor
• és adtak már be valami tervet is: kik ők, mit akarnak, hányan vannak, mi a programjuk, miért lesz jó az nekünk, ha csak önköltségesen se adjuk nekik oda a termet
• dehogy adtak, kedves Lacikám, dehogy adtak, de azért tudjuk, kik ők, mit akarnak, kiket hívnak meg előadásra, a múltkor is, ide hívták a Lengyel Lászlót, alig fértek el, annyian voltak a teremben, ahelyett, hogy a G. Fodort hívták volna meg, azt az igaz konzervatívot
• ne engedd őket be, de most hol tart az ügy
• egy levelet írtak a képviselő-testületnek, amiben kérik, hogy önköltséges díjért bérelhessenek egy termet, és ezt sokan aláírták
• kérd el tőlük és hozd be a kulturális bizottság elé, add elő a témát, aztán majd leszavazzuk
• az jó lesz: én korrekt ellenérdekeltségű félként jól elő tudom majd adni a kérésüket, és majd jól meg is bírálom
• persze, de eszedbe se jusson meghívni őket az ülésre
• eszembe se jut
• „nehogymá” bele tudjanak szólni abba, ami őket érinti
• „nehogymá”-…

Tovább a folytatáshoz →

„Magyarország Európa egyik legszabadabb országa”…

Minden vélemény számít!


Nálunk levélben kérdezik a népet, ezért még népszavazást se kell tartani
Nálunk a dogmatikus gondolkodás mindig előbb kapitulál a valóság és a „józanész” előtt, mint odaát
Nálunk az emberek „nem tudnak korlátok” nélkül élni, de nem is próbálnak
Nálunk vendégszeretőbb nép nincs is a világon, bár „a magyar álláspont szerint a legjobb, ha egy bevándorló sem jön”
Nálunk senki sem szereti jobban a szabad véleménynyilvánítást, ezért a kormány szerint a migránsok útvonala „oda terelődik, ahova akar, de hogy Magyarországon nem megy majd keresztül, az egészen biztos”
Nálunk a nemzetállam azokat a problémákat is megoldja, amiket a „brüsszelizmus” föl se tud fogni, egyébként nálunk nincsenek is problémák
Nálunk a kis, feltörekvő, vidéki községnek is lehet repülőtere és kisvasútja, mégpedig nemzeti ügyként kezelve a beruházásokat, ha a legnagyobb szülöttje miniszterelnök lett
Nálunk az Alkotmánybírók pártatlansága nem kérdőjelezhető meg
Nálunk az alaptörvény módosítását is 30 évre titkosítják
Nálunk a közmédia minden közérdeklődésre számot tartó, az embereket érdeklő döntésről beszámol: úgy és akkor, ahogyan jónak látja
Nálunk a „vak-komondor” védett állat
Nálunk még a miniszterelnök lányának is van lába

Tovább a folytatáshoz →

Benne vagyunk…

Minden vélemény számít!


Reggel fölkelünk, belépünk a darálóba, tesszük, amit kell.
Élünk.
Ki így, ki úgy. Most éppen 2016. van, de lehetne 2015., 2014. vagy 2013. is. Tök mindegy lenne: akkor is ugyanúgy mentek a dolgok. Vagy nem mentek.
Élünk.
Most éppen olvasok. Az „Egy év története naplójegyzetekben”-t, Zimándi Pius Istvánnak, az 1944. március 19. – 1945. március 17. közötti időszakról szóló naplóját. A „jászóvári premontrei kanonok, legendás tanár és irodalomtörténész” lejegyezte annak az egy évnek a történetét. Úgy, ahogy akkor látta, megélte. Ahogyan „benne volt”. Amit észlelt, amit fontosnak, lejegyezhetőnek ítélt. Nem látott előre: nem láthatta a jövőt, az elkerülhetetlen véget; és ezért nem is tudta elválasztani a fontosat a kevésbé fontostól; a korszakot meghatározót a személy számára érdekes, mégis lényegtelentől. „Csak” lejegyezte, amit átélt: ahogyan látta, ahogyan érintette, ahogyan vélte, hogy őt érinti.
Olvasom a napokat: 1944. március 19. vasárnap, március 20. hétfő, kedd…, az első bombázások, április 13.: az első találkozás a sárga csillagosokkal, a könyvkiadás leállása, az óvóhelyek fülledtsége …, a félelem a bolsevizmustól, az újabb Trianontól …, június 1. csütörtök, a könyvnapok megnyitása, a cserkészek sátra, a zsidók kizárása, aztán a front megjelenése, Nagyszalonta elesett (elfoglalták az oroszok), Nagyváradot fölszabadították és így tovább.
Most éppen mi írhatnánk naplót, amit majd olvashatnának hetven év múlva. Itthon most nincs háború, nincs bombázás, nincs óvóhely-fülledtség, most nincs sárga csillag sem; könyvnapok vannak, a könyvkiadás rendben, lesz vizes-vb, olimpia. Meg van, vagy lesz(?!) terrorveszély, meg a „veszély” bevezetése az alaptörvényben.
Élünk.
Ki így, ki úgy. Most éppen 2016. van, de lehetne 2015., 2014. vagy 2013. is. Tök mindegy lenne: akkor is ugyanúgy mentek a dolgok. Vagy nem mentek.

Tovább a folytatáshoz →