dr. Radnai György bejegyzései

ORBÁN LEGYŰRI A „ZINFLÁCIÓT”!

I

In

Inf

Inflá

Inflác

Infláci

INFLÁCIÓ!

 

Emlékeztek ti is?

Annak idején, mikor még isibe jártunk?

És vártuk a vakációt?

Aztán az MINDIG eljött?!

Ma már tudjuk: nem azér’, mert mi fölírtuk a táblára …

viszont az újszülöttnek minden vicc új.

 

Szóval: legyűri.

Korunk Toldija (bár a hasa lecsüng, lehet, egy seprűt se tudna fölemelni egy kézzel és mutatni az irányt, arra van Felcsút!).

Aki nem mellesleg korunk Nostradamusa is.

Mert megjósolta.

Az index is megírta: „Mindenki erre figyel, bejöhetett Orbán Viktor nagy jóslata”!

A „Rádi Balázs” volt a soros író-deák.

Biztosan a főnöke inspirálta a „Balázs”-t.

Hogy ezt írja le.

Lehetett volna a szalagcím az is: „Európa élén már közel egy éve, senki nem tudott megelőzni minket!”.

Vagy az: „Bezzeg(h) Gyurcsány, bezzeg(h) Soros meg a sok károgó nem tud így jósolni!”.

Ez így NER-korrekt!

Ez így NER-konform!

„Aztán kussolj arról, hogy 2009 és 2023 között a kenyér ára 718%-kal, a burgonyáé 225%-kal, a tojásé 220%-kal, a rizsé 224%-kal emelkedett” – mondta neki biztosan a rogáni szerkesztője.

 

Hát megírta.

Legalább nem olyan büdös a szája, mint a Zsoltinak, aki fröcsöghet naphosszat a tévében.

 

I

In

Inf

Inflá

Inflác

Infláci

INFLÁCIÓ!

 

Hogy nem szakad le rájuk az ég…

  1. 11. 09. csütörtök

HELYZETKÉP??!

Megjelent a Professzionális futballkörkép első száma” – írja az MLSZ internetes oldala és folytatódik: „A 2010-óta dr. Csányi Sándor elnöklésével működő Magyar Labdarúgó Szövetség komoly energiát és erőforrásokat fordít a honi klubfutball nemzetközi versenyképességének növelésére. A szövetség időről-időre a gazdasági és sportszakmai adatok összegyűjtésével, elemzésével és értékelésével összegezi az iparág hazai helyzetét és a nemzetközi mezőnyben is elhelyezi, mindezt megbízható, konkrét adatok alapján.”.

„Végre” – gondolom, „akkor szembenéznek a valósággal”.

Olvasom a „jellemző megállapításokat” és megdöbbenek (ez persze nem igaz, sejtettem eddig is, hogy így van, viszont így leírva-látva tényleg megdöbbentő), rögtön az első megállapítás: „2021-es üzleti évben, az OTP Bank Ligában szereplő klubok átlagos működési bevétele 10 429 ezer EUR volt, amely alapján a jelentésben vizsgált nemzetközi mintán belül a középmezőnyben helyezkedtek el”. Biztos így van. És ebből itthon mennyi volt a KÖZPÉNZ??? A négyötöde? Vagy „csak” a fele? És odaát?

De itt a második megállapítás: „2021-ben Magyarországon az egy klubra jutó adózott eredmény értéke 880 ezer EUR volt, amely nemzetközi összehasonlításban is jelentősnek mondható, míg a magyar klubok saját tőke állománya majdnem 3,5-szörösére emelkedett 2017 és 2021 között, amely érdemi pénzügyi stabilizációt mutat”. Persze, a KÖZPÉNZ-ből „fussa”! Hisz az árbevétel is közpénzből lett!

Aztán itt is van a harmadik: „az NB I-es klubok összbevételének 37%-át adták szponzorációs és reklámbevételek. Kereskedelmi bevételek tekintetében a hazai kluboknál a vizsgált országok közül kizárólag a dán és a svájci klubok átlagos bevétele volt magasabb.”. És ebből mennyi volt az állami cégeké, a Szerencsejáték Rt-é, az elnök által irányított és tulajdonolt OTP-é?!

Aztán itt is van a működési ráfordítás és a személyi jellegű ráfordítások nagysága, a megállapítás: az bizony még régiós szinten is magas…

Bezzeg a jegyár-bevételek csak alig 1,4%-át teszik ki a bevételeken belül: ez bizony ÖNLELEPLEZÉS a javából!

Aztán jön az értékelés: a magyar labdarúgók arányáról, játékperceiről…

Ezt már nem vártam meg, jegyem van a Nemzeti Múzeumba: nagykorú vagyok ugyanis…

  1. 11. 08. szerda

NAPLÓSZERŰEN

(158.)

Szürke minden, ködösen barátságtalan az idő, sehol a sarki fény…

Ma csak rövid séta lesz Thesszával, aki hangos vakkantásokkal kéri, azonnal engedjem ki, mert kutya-postája érkezett, bár én nem hallok semmit, de neki biztosan „igaza” van, hát kiengedem, utána lépkedek a kerti kapuhoz, valaki egy kis fehér kutyussal éppen elsétál a kerítésünk előtt, Thessza élénken szaglássza, a farka égnek áll, aztán megint minden elcsendesül, újból belep minket a szürkeség, hív a meleg szoba…

Holnap biztosan vidámabb nap lesz: megyünk az unokákhoz! Este szülői lesz a legkisebbnél, végre „lett” osztályfőnök-tanító nénijük, megismerkedik a szülőkkel is, addig mi vigyázunk a „kis-emberkékre”. Akkor lesz móka-kacagás-mesélés, talán megint „vesztek-nyerek” a birkózásban…

Olvasom Haffnert, az 1914-1933 évek közötti életéről írt emlékeit: „(Szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy érdemes figyelemmel követni, hogyan reagálnak a gyerekek a politikai eseményekre. Az, amit „minden gyerek tud”, végső kvintesszencia.)” írja, amikor a forradalomról ír, ami számára, aki akkor gyerek volt csak érthetetlen zűrzavart okozott a fejében, szemben a háborúval, amiről elszabadulhatott a képzelete, a fantáziája, akár győzhetett is volna… Vajon mit gondolnak most a gyerekek, unokák, vajon mit reagálnak-szólnak?

Nem süt ki a nap, talán egy kicsit világosabb lett, de a szürkeség továbbra is nyomasztó.

Olvasom a CKP (Civil Közoktatási Platform) közleményét: „Ha hivatalos összesítő adatok még nem is léteznek arról, hogy hányan léptek ki a közoktatásból a státusztörvény miatt, a PDSZ és a CKP adatkéréseire kapott válaszokat érdemes összesíteni, elemezni… Rétvári Bence október elején azt nyilatkozta, hogy a státuszváltást 1205 pedagógus nem fogadta el, ami elenyésző a 160 ezer pedagógushoz képest… Azt kérdeztük, mire alapozza Rétvári Bence állítását: begyűjtötték-e az iskoláktól, illetve a tankerületektől az adatokat… Mind a két esetben azt a választ kaptuk, hogy ők nem adatkezelők, mivel az adattal a pedagógusok munkáltatói, a tankerületek rendelkeznek.”, szóval az államtitkár fecseg csak össze-vissza, vagy titkolja a tényeket – a gyerekek meg levannak xarva, úgy is jó…

A lengyel elnök is a „vesztest” bízta meg kormányalakítással, de már nem is csodálkozom: a „magyar recept” szerint megy minden a maga útján, húzzák, amíg bírják, addig tojnak az emberekre, hátha történik valami, de a „csoda” megint nem fog eljönni, csak a zűrzavar fog fokozódni, talán az elégedetlenség robbanni is fog, akkor meg majd be lehet avatkozni – ez is „balkáni” szemlélet, nem „EURÓPAI”, már tapsikol is a mandiner nevű szennylap is. Ennél sokkal nagyobb a baj van a világban: megint és újból átszakadt a gát, tombol megint az antiszemitizmus mindenütt, megint nem vettük a manni figyelmeztetést „Vigyázz Európa”, itthon is jön az újabb pofon: „Újabb lexet írt a kormány, így Budaházy hamarabb hálálhatná meg az államfői kegyelmet „a haza szolgálatában””, hát magunkra vessünk…

Viszont vannak „jó” hírek is: „„Ami itt, Felcsúton elkezdődött a kétezres években, abból lett mindaz, ami most már a honfitársaink százezreinek, sőt millióinak szerez nagy élményeket itthon és világszerte” – mondta volt a diplomata útlevéllel rendelkező nemzeti sportos főszerkesztő a Puskás Akadémián, arról nem cseverészett, hogy ez mibe került, mit kellett mindezért elhalasztani, hogy ez csak a „felcsúti Csuti” abnormális mániája, ahogy az Olimpia megrendezése is…

 

Tényleg szürke minden, ködösen barátságtalan az idő, sehol a sarki fény…

  1. 11. 07. kedd

A MENCZER TAMÁS KERESZTJE…

Menczer Tamás (egykor volt labdarúgó kommentátor, mára már felelős beosztású jobbkéz vagy balkéz) gólt kiáltott, pedig „les” volt, ezért nem lett az!

 

Ami történt, ismert: „augusztus végén ismeretlenek felgyújtottak a Nagy-Szénás hegytetőn álló keresztet. A keresztet néhány éve szintén ismeretlenek állították fel: engedély és megfelelő alap nélkül, ami a szakszerűtlen felállítás miatt azóta párszor ki is dőlt” – írta meg a Telex, majd folytatta, „A Nagy-Szénás a Budai-hegység harmadik legmagasabb csúcsa, fokozottan védett, Európa diplomás terület. Füves teteje kedvelt kirándulóhely, az Országos Kéktúra is áthalad rajta”. Később, a helyi KDNP újraépítette a keresztet, ami a kormányhivataltól(??) megkapta az engedélyt, viszont a törvény szerint a hivatal nem adhatott volna engedélyt (vágod, Menczer haver?!).

Most újabb bejegyzésben erősíti meg megerősíthetetlen véleményét:

  1. „Elfogadhatatlan, hogy Magyarországon … keresztet égessenek” – írja, tényleg az (egyszerűen le kellett volna bontani és kész); ahogy az engedély-nélküli építkezés is az; a kormányhivatal kivételezése is; az „ október közepe óta nem tudták helyreállítani a fűtést a János kórház pszichiátriáján” is az; az állam és az egyház újra egymásra-találása is az; a pedagógusok megalázása, meghurcolása is az; a türkökkel való kvaterkázás is az; a találkozgatások diktátorokkal, semmi eredménnyel nem kecsegtető kiabálás is az…
  2. A kereszt tényleg nem jelent semmi veszélyt a természetre, de nem is járul hozzá a természet megvédéséhez, ezzel szemben viszont felhívás a „törvénytelen táncra”, a „nekem mindent szabad” megoldásokra – legföljebb majd módosítjuk a törvényt, ahogyan annak idején a Borkai még nem Jachtos Zsolt esetében is…
  3. Templom és természet, nem érdemes összemosni, összekeverni, nem, hogyan is írta Petőfi „A korláttalan természet/Vadvirága vagyok én”.
  4. Végül sport-riporter úr, („Lám, csak jó az isten, jót ád,/Hogy fölvitte a kend dolgát!”): ne aggódjon, én nem szeretem magát…

 

2023. 11. 06. hétfő

KEZEK

Politikus-kezek.

Nem kérges munkás-kezek.

Manikűrözöttek, ápoltak.

Húsosak-hurkásak.

Egyik a másikban.

Kéz a kézben.

Az egyik keményen megmarkolja.

A másik puhán belesimul.

 

Vajon mi tapad ezekhez a kezekhez?!

Ha megszólalnának egyszer, miről mesélnének?

Golyós-tollakról?

Számítógépes billentyűkről?

Netán szövegekről, utasításokról, megfellebbezhetetlen ítéletekről?!

Miről még?!

 

Vajon ez most/már kéz kezet mos?

 

 

  1. 11. 05. vasárnap

ERŐS ORSZÁG – ERŐS „AZ AMAZON”

„Egy ország annyira erős, amennyire meg tudja védeni a területét és határait” – nyilatkozta ma a Sky News Australia televízió műsorvezetőjének (veszélyhelyzetben, éves rendes szabadságán lévő) Novák Katalin Elnökasszony Ausztráliában.

„Erős ország. Erős hadsereg” – mondta volt a jelölő főnöke, aki anno katonákat rendelt az utcákra a Covid ellen is.

„Higgyük el végre, hogy erős nemzet vagyunk!” – fogalmazott Sz B Kristóf is, aki hadovált arról is a béke, a biztonság és az önvédelmi képesség a legfőbb érték. Ezért(???) aztán „janicsárképző” akármi indilt a Matthias Corvinus Collegiumban…

 

Hogyan is írta Berzsenyi valamikor 1796 és 1810(!) között:

 

Most lassu méreg, lassu halál emészt.

Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki

Szélvész le nem dönt, benne termő

Férgek erős gyökerit megőrlik,

 

S egy gyenge széltől földre teríttetik!

Így minden ország támasza, talpköve

A tiszta erkölcs, melly ha megvész:

Róma ledűl, s rabigába görbed.

 

Mintha ma írta volna!

De nem ez a baja az Amazonunknak, dehogy is ez, erről egy szava sem volt ott a távoli földrészen. Ott sem, itthon sem: csak papol a kereszténységről, a „család-barátságról” – bort iszik, miközben vizet prédikál.

„Magyarok, vigyázzatok! Ha ti még mindig nemzetiszínű katonanadrág-zsinórért, magyar királyhimnuszért s több efféléért kockáztatjátok a nyakatokat, mikor a titánok modern harca előtt áll a világ, úgy elmúltok, mintha sohse éltek volna itt magyarok.”  – írta Ady a Budapesti Naplóba 1905. március 5-én Rácz Gyula gondolatát idézve.

Az „Amazon” biztosan nem olvasta…

  1. 11. 04. szombat

(Bocsi: a kép nem sikerült)

„MÉLTÁNYOSSÁG”

„A méltányosság az egy standard” – vágta a „pofánkba” az ATV-n tegnap este a H. Zsolt MOL vezér, a Corvinus Egyetem főkurátora, amikor a „közbotrányt okozó témára” rákérdezett az Egon.

Tényleg így gondolja vajon?

Vagy csak benne volt és szerepelt a tévében?!

„Ez nem egy tévés műsor, normálisan tessék válaszolni” – figyelmeztette a bíró Marosi Beatrix tankerületi vezetőt a Bíróságon, ahol a maga-módján és stílusában, pofátlan-pikírten válaszolgatott a Bíró kérdéseire az általa elbocsátott tanárok perében. H Zsolti a tévében volt, nem a Bíróságon: mondhatta, amit akart – hát mondta is.

Hol él ez az ember? Biztosan sokat utazik a nagyfőnök-haverjával Keletre, mert azokhoz képest talán, de az se biztos. Méltányosság. Kinek jut, kinek nem: bizony csókosnak kell lenni ahhoz, hogy „a méltányosság standard legyen”! Ő ne tudná? Akit egykoron köröztek Európában, mint manapság Putyint. De a „mi” H Zsoltinknak kutya-baja, röpködhetett és röpköd is ide-oda – a világban.

„Miért lett belőle ügy? Mert befújta a szél” egy újságíró szobájába!” – mondta később H Zsolti röhögve, egyébként nem lett volna belőle semmilyen ügy, hisz’ csak abból lehet és lesz, amiből a rogáni-agytröszt ügyet akar kreálni, ezt kell(ene) mindenkinek szem előtt tartania, de az a sok „mitugrász újságírócska meg aktivista-propagandista” ezt nem fogadja el, hogy „elmennének már a búsba”! Mit kell olyan ügyből ügyet farigcsálni, ahol semmi látnivalója nincs a földi halandónak, egyetemistának, csoporttársnak, pláne bárki másnak – his demokrácia van itten, kérem szépen, ahogyan azt a Török nevű Gábor is megmondotta a Partizános fiúnak.  Különben is, a H Zsolti ismeri is az érintett diák-vagy diáklány szüleit, egy meccsen szurkolt az egyikükkel, ott ismerkedtek össze, a VIP páholyban, a Főni mellett, oda meg nem mehet be akárki „tréningruhában”. Szóval „anyunak” nem kellett volna bemennie ahhoz a tanárhoz, mert mégis csak nagykorú már a diák gyereke, de minek fogadta az a tanár, benne van a kifüggesztett házirendben is, ehhez neki nem volt joga, szóval nem is az anyuka a hibás meg a gyerek, hanem a tanár: az ilyennek nem jár még „méltányosság” se! Most meg a többi gyerek szívja meg, mert megy a suttogás, hogy a te apád vagy a másiké volt, aki odaszólt, pedig az egyetemen minden rendben van, ha valami nincs, akkor azt alaposan kivizsgáljuk, az eredményhez meg senkinek sincs köze, az az egyetem belügye, szóval beszéljünk inkább a benzin árakról, ami viszont jövőre nagyot fog lendíteni a profitunkon…

 

Lehet: nem idéztem a beszélgetést szó szerint, ezért Egontól elnézést kérek, de akkor jár nekem a „méltányosság”.

 

Hát így élünk mi itten, ebben a kis országunkban, boldogan és békességben, hogy le ne szakadjon végre az ég…

2023. 11. 03. péntek

MÉSZÁROS BANK(?!)

A mellékelt levelet hozta ma a postás.

Szerencsére nem ajánlva, mert olyankor „csak” bedob egy cetlit, hogy itt járt, de mi a fülünk botját se mozdítottuk, hát magunkra vessünk, menjünk csak a Postára, álljunk ott nyugodtan egy órát, míg sorra kerülünk, aztán …, de most bedobta a levelet.

Aminek se füle, se farka.

Annyi kiderül belőle, hogy a kiállított számla valószínűleg hibás, de az is lehet, hogy nem, majd meglátják; ők szóltak. Arra magas ívben xar@ak, hogy csoportos megbízás esetén a bank (no nem a LÖLŐ-féle bank, hanem egy igazi) azonnal teljesít. Akkor meg futhatok a pénzem után: telefon majd ide, mai oda, adjam meg a lábam méretét, azt is mondjam meg, süket vagyok-e vagy sem; kire szavazok, mert ha rájuk, az más.

„A probléma megoldásán” dolgoznak. Hogy oda ne szaladjak helyettük dolgozni…

Közben olvasom, hogy elkészült a látványterve a Bank központjának: azok tervezték, akik a MOL házat is, gyerekmedencét-gyártók figyelem, új biznisz-szag terjeng a levegőben.

Vagy nem is annak a penetráns bűzét érzem: hogy nem mennek el a pi@@ába!

2023. 11. 02. csütörtök

BÉLSÁR IJESZTŐ

(„a 3. mellékletben található fejadagok alapján határozzák meg az igényeket”) …

 

Csikar.

Még tartod magad.

Mégse rohanhatsz ki a prof előadásáról az előadóteremből, az izgalmas filmen éppen a sex-jelent közben a moziból, a megrázó monológ közben a színházból, a kedélyes baráti csevegésről.

De egyre jobban és jobban.

Kétségbeesetten szorítod össze a combjaidat, fogadat is csikorgatod már.

Nem bírod tovább!

Akkor fölpattansz, már rohannod kell.

Mégsem érsz el oda időben.

Nem kerülheted el a végzeted…

 

Elkészült „végre” a „Módszertani útmutató a gazdaságmozgósítási helyzetre való felkészüléshez

a követelménytámasztó és tervező szervek részére VÉDELEMGAZDASÁGI TERVEZÉS” című anyag a Gazdaságfejlesztési Minisztérium „gondozásában”.

Most ez jött a sorban.

Kormány(unk) már kihirdette és folyamatosan hosszabbítgatta a veszélyhelyzetet; aztán a védelmi képesség(ünk) fokozása érdekében is intézkedett; megváltoztatta az utcán viselhető egyenruha-szabályokat is: most már „végre” a fejadagunkról is döntött.

Nem is kell sok szappan.

Háromhavonta egy fogkefe

30 dkg kenyérrel naponta kibírod majd.

Persze lehet, ha a fölmérés eredményei indokolják, akkor 35 dkg lesz.

Hús, tojás is „lesz” az étlapon.

Hogy mindenkinél lesz-e, azt nem mérik föl…

 

Persze: háborúk vannak a világban, véres-kegyetlen háborúk.

Kormány(unk) a helyén van: van, amikor a békéért kiált; van, amikor meg se mer „szólalni”-an háborúpárti.

Mikor mit gondol-dönt.

Nem mondja: miért így vagy miért úgy.

Mi közöd hozzá?!

Ijesztgetni lehet – ijesztgetni kell!

Akkor jöhet ő, a megmentő, aki fönntartja a rendet, aki tudja a megoldást a problémára.

A nem is létező problémára.

 

Ki akar velünk háborúzni?

Ki akar megtámadni?

Úgy rohannak át rajtunk a menekülők, hogy észre sem vesszük őket.

Már a szlovákok a magyar határt védik.

Már vízágyút is telepítettek oda.

Közben a kormány tovább trianonozik, az elnök asszony a „pápuaiakkal” tárgyalgat, a miniszterelnök meg diktátorokkal – és erős hadsereget építünk.

 

Ijesztgetnek!

Most ezzel a módszertani útmutatóval.

Meghatározott mennyiségű toalett (WC) papírral.

Mert Brüsszel, mert Soros, mert Gyurcsány.

Meg megint „megkérdezzük na minisztert”, akarom mondani „Nemzeti Konzultáció”-inzultáció indul.

Ami Lengyelországban csúfos kudarcot vallott.

Magyarországon „siker” lesz, akkor is, ha kudarc.

Mert „Magyarország előre, éljen Rákosi!”

 

Ijesztgetnek.

Ennyi.

Ne rohanj (még) a boltba papírért, toalett (WC) papírért.

Persze amikor csikar…

(Kép: telex)

  1. 10. 31. kedd

NAPLÓSZERŰEN

(157.)

Mindjárt itt van a november: és kinn huszonkét fok van. Thessza nem érti, inkább élvezi a napozást, a meleget; a tóban a halak sem értik, ahogy a kerti virágok sem. Mi, emberek viszont vonogatjuk csak a vállunkat: annyi baj legyen, legalább kisebb lesz a fűtésszámla idén. Amíg enni van-lesz mit…

A napsütés ellenére rossz a hangulatom.

Már napok óta rossz.

„Az Európa árulása”-t is leraktam: nem lett az „én könyvem”. Legalább megpróbáltam. Nem sikerült ez sem: nem az a baj, hogy nem értek egyet az íróval, hanem az, hogy kinyilatkoztatásokat, megfellebbezhetetlen, érvnélküli, még állításokként sem fölfogható „szavakat, mondatokat” olvastam, viszont ez kell a „népnek”…

Thessza kinn rohangál – elment valahová Mari is, Viktor is, őket várja, rám sem hederít.

Belefogok a Babarczy Eszterrel készült interjúba: a „hisztériát” kellene valahogyan csillapítani – sugallja. Miközben a hisztéria csak fokozódik, eszkalálódik, az erő egyre erőszakosabb, már szadista gyilkossá is lett – és ez így mehet tovább. „55 ezer gázai zsúfolódik egy kórház épületében” rettegnek és várják a…; alattuk a Hamasz „bátor” harcosai az alagutakban bújva kikényszerítik-elfogadják a „civil védőpajzsot”; szerencsétlen emberek megrohamozzák a segély-szállítmányokat; másutt megint megjelent a házfalakon a jel, zsidókra vadásznak a repülőtereken, újra zúgnak a lelátókon a rigmusok…

Viszont süt a nap, szellő sem rebben odakinn.

Nem hagy békén a Babarczy: lehet-e; ha igen, hogyan lehet a hisztériát csökkenteni?! „Érdekes, az mindig újratermelődik, mint az évelő virág, évről-évre kivirágzik, illatozik, a csodájára jársz” – gondolom nem minden él nélkül, inkább ironikusan. „Hisz a hisztéria mögött mindig ott áll az erő” – mormolom magamnak megint, mindig csak egy pici szikra, jel kell és már lángba is borul minden. Amióta élünk itt a földön, nem tanulunk az átélt, megtapasztalt következményekből. Vajon miért nem? És most sem fogunk?! Mit kellene csinálni, mondani, tenni – hidat kell-e most építenünk vajon, vagy dörögjön csak az a fegyver?! Erővel szemben csak erővel lehet?!

Kinn csak süt tovább, nem múlik nyomtalan…

Mi lesz ebből? Világégés? Elsimul majd ideig-óráig? Aztán majd megint újrakezdődik?!

Thessza élénk csaholásba kezd, megjöttek…

  1. 10. 30. hétfő