dr. Radnai György bejegyzései

„NEM NÁCI, CSAK…”

Ez (megint) csak egy plakát.

Ártatlan.

„Dehogy is az, aminek látszik.

Ez nem a Soros(ok) zsidóságáról szól…”

 

„Megírta a Kovács Zoli is, aki ért hozzá, mert közte volt a kitalálóknak, akkor meg az úgy is van, te vagy a rossz, amikor másra gondolsz, mert ez az ideológiáról szól, hogy már a fia is, hogy hol olvastam, hogy a fia is, a Zoli írta a facéra ki, az a szakállasan is szép magyar hazafi, de a kis-Soros nem az, nézd a kezét, az ujjait, azt a ronda nagy orrát, ahogy a szemüvege billeg rajta, egy számmal biztosan nagyobb, mint a feje, minek az ilyennek szemüveg, de legalább nem színes, hanem fekete-fehér, amilyen az életben is, dehogy vagyok náci, ez a rosszindulatú-libsi belemagyarázásod, én nemzethy-hazafi vagyok, aki tudja, érzi hol a helye, te meg mi vagy, egy internacionalista gender biztosan, ha ilyeneket kérdezel tőlem, dehogy vagyok náci, mi tudjuk, hogy merre van az előre, oda is megyünk, oda fogunk érni, csak most egy kicsit nehezebben haladunk, mert az Európa nem tudja, csak össze-vissza csatangol, meg nem az oroszoknak drukkol, nem hallgat a jó szóra, amit a mi Viktorunk mond, pedig abban van az igazság, nemcsak a magyaroké, hanem a kínaiaké, türköké, most már a hollandoké is, dehogy vagyok náci, mit képzelsz, a Hamaszt is gyűlölöm, meg a hazaárulókat is, mit csináljak, ha minden ellenzéki az, ahogy an azt a Kövér Laci bácsi is mondotta volt, muszáj lesz megint békemenetelni, azt meg a Zsolti mondta, dehogy vagyok én náci, csak szeretem a sokatmondó plakátokat és szeretek utálkozni-gyűlölködni is az ellenséggel, ez csak nem náciság…”

 

Ez (megint) csak egy plakát.

Ártatlan.

„Dehogy is az, aminek látszik.

Ez nem a Soros(ok) zsidóságáról szól…”

  1. 11. 23. csütörtök

(Kép: RTL)

FIGYELMEZTETÉS (III.)

„Én a „nem fekete bárány” vagyok, hanem „az első fecske” a sasok-sólymok között” – gondolja és nindzsához(?) méltón-bátran – persze csak rejtjelezve-fedve, mert szándékosan és mindig összekeveri-mossa önmagát Magyarországgal – hangosan és artikulálva, nagy hallgatósága derűjétől övezve ki is mondja. Pedig ő nem a verébalakúak rendjébe és a fecskefélék családjába tartozó, apró(!) testű, villámgyors(!) röptű énekesmadár. Csak egy szárny-csattogtató, nagyokat lódító Pica pica – magyarul egy szarka! Aki többnyire a fészke körül repdes és hajlamos fényes tárgyak eltulajdonítására. A kutatók és a propagandisták viszont már számtalanszor kikutatták és világgá kürtölték: ez tévhit, rágalom csak, Rossini (Soros, Gyurcsány stb.) bűne. Ezért aztán elhiszi-gondolja: ő a fecske, az énekesmadár, hát énekel mindig és állandóan. Hamisan. Ez őt egyáltalán nem zavarja őt, sőt híres vájt fülű zeneértőkkel, harsány zenekritikusokkal (bayerek-zsoltokkal, deák-dávidokkal, schmidt-marisokkal, török-gáborokkal veteti körbe magát, akik a zene Szoboszlai Dominikájának becézik, hát büszkén hangoskodik-kornyikál tovább. Már Adenauer és Helmut Kohl szellemeit idézi, „gagyog/ s ragyog”.

Pedig nem is madár, nem is szellem ő, hanem egy copy-főhős, egy „szemfényvesztő, szapora szavú, gunyoros és erőszakos mutatványos” reinkarnációja…

2023. 11. 22. szerda

FIGYELMEZTETÉS (II.)

Kövér. Nagyon is az. Szinte már kórosan. Nem fog már lefogyni. Ahogyan megváltozni sem. Már öreg hozzá. Meg aztán: nem is akar! Jól van az úgy. Az egykor fiatal, (talán akkor) demokratának. De lehet: már akkoriban is csak játszotta. Ma már csak a tagkönyvében az. Igaz: a főszerepet vállalta. Tagadhatatlanul egészen jól, hihetően. A szerep, amit meg akart formálni, el akart játszani, az jól sikerült neki. Viszont, a darab, az olyan lett, amilyen. A történet, a „mese” az shakespeare-i. Drámai. Még nem ismerjük a végét. De már sejtjük, talán tudjuk is.

Most nindzsásat játszik. Hogy beszéljenek róla. Hogy csak róla beszéljenek. Meg konzultációs-csacsogósat. Amit így ősz végén, tél elején évről-évre játszik. Ahol és amiben csak ő nyerhet. Úgy van kitalálva. A játék. Mert egyszer elbukta, amikor nem játék volt, hanem igazi, mert népszavazást kezdeményezett és az elbukott! Azóta „nem igazit” játszik. Ahol nincsenek szabályok, az és annyiszor válaszolhat a kérdésekre, aki csak akar. Akár komótosan, akkurátusan, ahogy ő. Aki mindig „benne van a tévében”. Az öreg főszereplő.

Mindig játszik. Stadionokban sállal a nyakában, tengerparton magára tekert fürdőlepedőben, fényképészkedve a Türk Tanácsban, egyedül-magányosan bevonulósat, álldogálósat az Európa Tanácsban – főszerepet! Csak azt. Mást nem válla. Ha ráosztják, akkor sem. Olyankor átírja a darabot. Hogy akkor is róla szóljon. A többi szereplő nem érdekli. Az író, a rendező, a karmester, de még nézők sem. Csak, ha alájátszanak. Csak, ha tapsolnak neki.

De a drámából nem tud vígjátékot faragni.

„Thus bad begins and worse remains behind…”

„Rossz kezdetnek rosszabb lesz vége majd…”

  1. 11. 21. kedd

FIGYELMEZTETÉS (I.)

Hű, mennyi minden-mindenki voltam már életemben!

Voltam a „de szép baba”, a „nem is igazi baba, ha nem sír”, a „Duli”, a „kisradnai”, a „miért nem nyugszik már”, a „nem téged kérdeztelek, maradj nyugton, mert az utolsó padba ültetlek”, a „majd ő felel, ha kérdeznek”, a „miért nem válaszolsz rendesen, ha kérdeztelek”, a „gitározd el légyszi a „ha volna valakit””, a „két szerelmes pár, mindig együtt jár”, a „miért nem tanulod meg már végre”, a „neki könnyű, az apja a …”, a „hányas lábad van, negyvenegyes, akkor belőled nem lesz kosaras”, a „ha még egyszer trükközöl velem a pályán, eltöröm a kezed”, a „még ott a fenekén a tojáshéj és máris dumál”, a „koncentrációs táborban a gyerekeivel a magyar Himnuszt éneklő”, a „Radnai elvtárs, magát jelöljük”, a „Radnai elvtárs, miért nem szól hozzá, nem ezt vártuk magától”, a „Radnai úr, segítene?”, …, aztán később a „büdös zsidó”, a „sorosista ügynök”, a „vén trottyos, még mindig ugrál”…

Hű, mennyi minden-mindenki voltam már?!

 

Nem vonz – és már nem fog – az „egyen”-mosoly, az „egyen”-taps, az „egyen”-öröm: megtapasztaltam, az hová vezet.

 

Most ezért éppen „sarokba szorított gyűlölet-fanyalgó” vagyok-lettem, mert nem „úgy” örülök a sikernek, nem „úgy” szeretem a válogatottat, nem „azt” énekelem és úgy, ahogy ők akarják.

  1. 11. 20. hétfő

VISSZAÉPÍTIK!

Lemondott.

A frászt: csak benyújtotta.

Azt gondolta: a magyarok mindannyian hülyék.

Nem fogjuk észrevenni.

Hogy éppen csak „eljátssza”.

A „NAGY LEMONDÁS”-t.

Persze nem gondolja komolyan.

Már a lemondását.

Tudja: ez nem „A lenni vagy nem lenni”!

Az itt nem kérdése.

Ő egy „Védett férfi”.

Most csak belefújt a trombitájába.

Harcba hívott.

Ezt osztották rá.

„Trombita harsog, dob pereg,

Kész a csatára a sereg.

Előre!”

Csádba, Irakba!

A Tiszához!

Átkelést imitálni!

A frászt, neki nem: neki csak az állóvízbe kellett belef@nia.

Persze ezt most nem ő rendezte.

Ezt most a főnöke, a legfőbb HADÚR – rendeztette.

 

 

Tizenkét éve háborúban állunk!

(Persze azér’ meccsre is járnia kell, akinek jár…)

Eközben Rómeó és Júlia?

Akkor a szerelem is legyen háborús, ha nem is az, akkor is az lesz!

Mikor fiaink Csádban, Irakban „vérüket ontják” a „legfőbb hadúrér’, a hazáér’”?!

 

Most érkezett: Vidnyánszky Attila le sem mondhatott, ha komolyan gondolta (volna), föl kellett (volna) mondania!

„Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:

Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár

Életében.”

(William Shakespeare)

 

  1. 11. 15. szerda

NAPLÓSZERŰEN

(159.)

Ma megint „ősz” van: ködös-párás, nyúlós-ragadós, ahogyan élünk.

Őszeink mostanában ilyenek, bár a levelek már bíboran-barnán-sárgán hullanak, méltóságteljesen libbennek alá, ez mégsem vászonra való csoda, hanem nyákos valóság: most éppen ez az évszak adatott: el kell fogadnunk – hát elfogadjuk. Igaz, biztosak lehetünk abban, jön majd a tél, aztán a tavasz is – és az életünkben is jön vajon a megújulás?

Én már „kifelé” tartok, de tartok még valamerre!

Emlékszem, néhány éve még évekre, évtizedre előre terveztem, amikor „nyugdíjba” küldtek-zavartak, akkor is tele voltam ötletekkel-elképzelésekkel, „engem nem tör meg majd senki, még a semmittevés, a múltba révedés, a kilátástalan jövő se: rendszerezni, írni fogok, „civilkedni”, hogy fog majd röpülni az idő” – gondoltam, és az tényleg elröpült…

Ülünk éppen a Dera patak partjánál Thesszával, megpihenünk a sétánkon az új híd lábánál, nézzük, „hogy úszik el a dinnyehéj”, a fejemben is csak „fecseg a felszín” és zavaros, mint lent a víz a híd alatt; viszont Thessza leheveredett a lábamhoz, pihen, őt nem gyötrik a kétségei: amíg a gazdit látja-tudja maga mellett… Hisz „rend” van itt, nézd új hidunk is van – mormolom megint magamnak, bár „Én nem ilyennek képzeltem a rendet”, most ez adatott, majd tavasszal – de lesz egyáltalán, mikor jön már az a tavasz?! „Magad uram, ha szolgád nincs” – súgom magamnak aztán belülről, tavaszt viszont nem tudok csinálni. Thessza meghallhatta morgásom, fölemeli a fejét, barna szemei kikeveredve néznek az enyéimbe, mintha mondaná: „nehogymá’ gazdi, hisz itt vagyok én is, ha kell, már hívlak is egy simire, ami neked lesz gyönyörűség…”.

„És elkezdett az eső cseperészni…”, de én csak néztem-hallgattam a patak csorgását, ahogy a víz kerülgeti-kóstolgatja-simogatja a köveket és arra gondoltam: „mennyi kavics, kő, szikla van az én csobogásom útjában, és én állandóan nekik csapódom, megtörik a hullámzó rohanásom, alig-alig csurranok már, nem lesznek így simák, kacsázásra alkalmasak azok a kövek”.

Milyen csönd van – kívül, csak a patakba hulló cseppek ütemtelen kopogása hallik; idebenn viszont megválaszolatlan kérdéseim csikarják a gyomron és nem hagynak üldögélni tovább, Thessza is fölugrik, megrázza magát, csillognak a vízcseppek körötte, megvillan a fehér folt is a mellkasán, elindulunk hazafelé, ez a nyúlós-ragadós ősz …

  1. 11. 14. kedd

(Kép: Facebook)

A ROGÁN ANTAL

„A Fidesznek nincs médiája” – mondta ma a „zAnti”, rögtön a vicc jutott eszembe:

 

Egy kabaréban hasbeszélő lép fel, a térdén egy kis bábu, a mutatvány lényege, hogy a bábu válaszol a művésznek. Emelkedik a hangulat, a hasbeszélő egymás után mondatja bábujával a jobbnál jobb szőke vicceket, amikor felháborodva feláll egy szőke nő:

– Na idefigyeljen! Elegem van abból, hogy a férfiak a humor ürügyén semmibe veszik a nők jogait és méltóságukat! Miből gondolják, hogy a hajszínnek bármi köze lenne az intelligenciához? Ezt kikérem magamnak a többi nő nevében is!

A hasbeszélő meghökken, majd elkezd szabadkozni. A szőke ráförmed:

– Uram, maga maradjon csendben! Ahhoz a kis szarházihoz beszélek ott a térdén!

  1. 11. 14. kedd

MAGYAR FOCI – MEGINT

Foci-őrült miniszterelnökünk van.

Magáról legendát-építtető!

Hogy a magyar foci ma megint ott van!

Mert ő …

 

Most például a Szöllősi György diplomata-sportújságíró írt egy vélemény-cikket.

A nemzetisportba.

Ez akár az Origón, a Mandineren, ha lenne, akár a Ludas Matyiban meg tudom is én melyik hithű pártlapban is megjelenhetett volna.

Vagy egy M4-en futó riportban.

Hogy is írta a Szöllősi: „majd Puskásék emigrációja után magára hagyta, engedte pusztulni a nagypolitika a futballt, a rendszerváltozás már egy végletekig legyengített, 1986-ban „gyógyíthatatlannak” minősített sportágat talált és erodált tovább, fosztott ki teljesen. Közben Romániában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Bulgáriában a lendületbe jövő sikeres futballt kapta oldalba az…”.

Hogy’54 után (el)pusztult volna?

Nézzük a listát:

VB:       

  1. csoportkör
  2. negyeddöntő
  3. negyeddöntő
  4. csoportkör
  5. csoportkör
  6. csoportkör

EB:       

  1. bronzérem
  2. negyedik hely

Olimpia:

  1. bronzérem
  2. aranyérem
  3. ezüstérem

Vásárvárosok Kupája

              1962-63. Ferencváros elődöntő

1964-65. Ferencváros aranyérem

              1967-68. Ferencváros ezüstérem

Albert Flórián 1967. aranylabda!

 

Akkoriban persze nem épültek új és grandiózus stadionok, nem volt TAO, se Akadémia minden kis faluban, nem volt a Kisvárda, a Mezőkövesd, a Paks, a Puskás Akadémia (magyar neve Felcsút) NB1-es, legföljebb a Dorog…

Igaz: a VB-re és az EB-re is „csak” tizenhat csapat juthatott ki, nem huszonnégy – persze akkoriban biztosan könnyebb volt…

 

  1. 11. 12. vasárnap

NÉMA SZIRÉNA

Kihívta a tűzoltókat a Belügyminisztériumhoz, mert egy homlokzati elem kilazult, de a bejelentő kérte: a sziréna maradjon néma, mert az zavarná a Pintért, a minisztert. Persze nyilvánosságra hozta a Momentum Pest megyei elnöke, erre a katasztrófavédelem följelentette (vagy csak fontolgatja még egy darabig) a nyilvánosságra hozó politikust, mert sérült a jó hírnevük.

 

Ez Magyarországon történik a NER korában.

 

Semmi csodálkoznivaló nincs itt kérem szépen, tessék lenyugodni: nem kell a minisztert meg a népet fölöslegesen, mindenféle szirénázással ijesztgetni.

Ijesztgetni ott van a magyar kormány miniszterelnöke meg a külügyminisztere.

Nekik szabad, sőt kell is.

Ja, ki ne felejtsem a hadügyminisztert se.

Ők még a Covid ellen is rendőrt küldtek az utcákra.

Meg „ő” Gázát vizionál Budapestre.

Meg haderőfejlesztésbe fognak, a hadsereg parancsnokát – egy fotóra – beültetik egy tankba is, a kormányzati tévékből, rádiókból folyamatosan szól-visít a sziréna: asszonyok, bújjatok el, mert jönnek a migránsok; emberek, elveszik majd a munkátokat a migránsok…

 

De a tűzoltók ne használják a szirénát, nem kell annyira sietni, legföljebb leomlik az a homlokzat, majd „két hét alatt” megtalálja Pintér a felelős „takarítónőt, titkárnőt, segédrendőrt”, „oszt jó napot”.

 

Magyarország előre megy – még sziréna sem kell hozzá…

  1. 11. 11. szombat

(Kép: Szemző Áron)

9.9%

Megmondta.

Megcsinálta.

A KSH kiszámolta és lehozta.

Hurrá.

Közben indul a NEMZETHY KONZULTCIÓ: „Nem táncolunk, úgy, ahogy Brüsszel fütyül!” (Orbán Viktor)

Tényleg nem: ott már hónapok óta egyszámjegyű!

Sőt!

Magyarország az első!

Hátulról!

Az az utolsó.

De erről kussol.

Inkább ijesztget.

Hogy nem akar „mini Gázákat” Budapest kerületeiben”.

Inkább ő is beöltözik katonának.

Az utcai harcos.

Akinek bunkerje is van.

Hatvanpusztán.

 

9.9%

 

Elhiszed?

Még van jogod kételkedni!

Közben időpontért állnak sorban a rendelő előtt.

Háromnegyed héttől.

Mire sorra kerülnek, elfogy a „havi időpont”.

Majd megígéri.

Hogy a halálod után nem kell sorba állnod.

Mert eltemetnek.

Ha bírják anyagiakkal…

 

9,9%

 

Minden kormányzati portál ezzel van tele.

Meg a Fradival.

Hogy az a kecskeméti pálya, meg a bíró, meg a Fradi „NEMZETHY KINCS”.

Te nem vagy az.

Én sem.

Csak itt élsz, mert itt maradtál lekapcsolni a villanyt.

A Túró Rudi is olcsóbb lett.

Hogy hazajöjjön az unokád.

Nem fog.

Hülye lenne.

Hogy konténerben lakjon.

Mint „vendég-munkás”.

 

9,9%

 

„ÉRKEZIK A NYUGDÍJKIEGÉSZÍTÉS”.

Az alamizsna.

Amit kegynek hazudik.

És röhög közben.

Megint megszoptad.

Ez a sorsod.

Ha ezt választod.

És ezt választottad.

Miért vagy ilyen?!

 

9,9%

 

A kudarcból siker lett.

Orbán szerint.

Meg a követői szerint.

Mert neked-nekem semmi nem jó.

Miért nem örülsz?!

Mindjárt jön a meccs!

Szerencsére nem Kecskeméten lesz…

 

9,9%

 

„A gyereknek kél káromkodni kedve” – a Mamának, Papának is…

  1. 11. 10. péntek