dr. Radnai György bejegyzései

Beszélgetés …

Minden vélemény számít!

• Antikám, le kell ülnünk komolyan beszélgetni
• Főnök, ugye nincs baj
• azt még nem tudom, beszélned kellene Cecília asszonyoddal, én már megbeszéltem Anikóval, ő mindig egyetért velem, még akkor is, amikor nem: szóval, hozzánk költözöl
• huh, ez aztán a meglepetés, szóhoz se tudok jutni, de már is örülünk a Cecíliával, bár még vele nem beszéltem, mert a politikáról nem is szoktam
• szóval, csomagolj, és amikor elkészültél, gyere
• hm, és mennyi időről lenne szó?
• meglátjuk, minden attól függ, megint tanulni fogsz
• rendben, bár ezt nem egészen értem: egy miniszternek miért kell tanulnia, hiszen ő a tananyag írója és lektora és vizsgabiztosa is
• ez igaz, de a szipós szabad szájú Deutsch Tomit se engedtem diploma nélkül rárepülni a titkárnőire
• de nekem van már diplomám
• viszont te egy jó pap leszel, aki holtig fogsz, mert ez kell nekem
• és miről kell majd bifláznom?
• hát, nem is tudom, kis Fidelitasos harcostársam, azt szeretném, hogy méltó utódja légy a nagy elődöknek, mert az majd az én fényemet fogja növelni
• máris elhatároztam a méltó utódságot, most, rögtön mondja, főnök, mit tegyek
• na, jó, „nem várok holnapig, Jó, ha kibírom félhatig,”, énekelgette apám, már amikor nem törte a követ
• ezt most nem egészen értem, Főnök
• ezért kell tanulnod, neked mindent értened kell, még azt is, amit nem
• máris értem, hogy nem értem
• szóval, te lettél az én propaganda miniszterem, ettől kezdve ehhez is tartsd magad
• már teljesen belegörbült a hátam is, úgy tartom, sőt már szemüveget sem hordok, mert azt mondta a…
• nem érdekel!, meg kell értened és a szerint kell cselekedned, hogy „a hatalom megszerzésének, majd megtartásának legfőbb eszköze a tömegekkel való kommunikáció”, ezt az álmodból fölébredve is tudnod kell, ezért is költözöl hozzám, a sufniba a TEK-esek mellé
• már mormolom is, hogy nehogy „kifittyenjen”
• mindig „a legszélesebb rétegeket kell megszólítani, így azt a közös minimumot kell megcélozni”, „amely a társadalom különféle csoportjai számára egyaránt befogadható”
• értem, szóval mindig egyszerű, közérthető blabla, kevés jelszó, sok kép, semmi lelkizés
• egészen tanulékony vagy, Antikám, ezért is választottalak téged és nem a Lázárt
• de Főnök, mi legyen az a kevés jelszó?
• ne kapkodj: először is képszerű legyen, ami „nagyon élénk hatást gyakorol a hallgatóságra, és a kiváltani szándékolt élmény mélyen bevésődik a hallgatóba”
• akkor tudom, ezt csináltuk eddig is: a migráns terrorista, büdös, betegséget terjeszt
• úgy van, „nagyon jól bőgsz, oroszlán”, ezért voltak a Keletinél is szabadjára engedve
• de ez sem volt elég
• persze, mert nem szüntettük meg teljesen a „nem uralható kommunikációs csatornákat”, azok meg tele dumálták a népünk fejét mindenféle zagyvasággal
• de ezek ellen fölléptünk „a személyes kapcsolatokon keresztül terjesztett, tehát a hitelesség látszatát nyújtósuttogópropaganda” eszközeivel
• látom jó iskolába jártál
• nagyon élvezem, Főnök
• akkor mára ennyi elég is…
ui: a „Nyelv és propaganda a náci Németországban” című tanulmány fölhasználásával… (http://www.nyest.hu/hirek/nyelv-es-propaganda-a-naci-nemetorszagban)

Tovább a folytatáshoz →

Beszélgetés

Minden vélemény számít!

• Főnök, berendeltem a Coca-Cola és a McDonald’s, a Visa és a Budweiser elnökeit magamhoz raportra
• nagyon helyes, ne pofázzanak bele a nagypolitikába
• bántották a Blatter urat, és azt mi nem hagyhatjuk, mert aki a Blatter urat bántja, az a mi Miniszterelnökünket is bántja és rajta keresztül egész Magyarországra támad
• jól mondod, futsallos, és még az is fontos, hogy Blatter úrnak rengeteg a barátja meg a támogatója, akikkel mi is jóba vagyunk, és nem hagyhatjuk azt sem, hogy aztán meg idejöjjön az a sok migráns, szóval, térdepeltesd csak le őket, még kukorica is legyen a térgyök alatt
• csak az a baj, hogy van velük is hosszú távra, talán a világ végezetéig szerződésünk, hogy minket is támogatnak
• akkor súgd meg nekik, hogy ne azt nézzék, amit mondasz, hanem amit majd elfogadsz tőlük
• úgy lesz, Főnök
• valamit kezdeni kellene a FIFA-val is, ne bántsák már ezt a jó embert, hát korrupt, és akkor mi van
• én is így látom
• na, most képzeld el, de csak képzeld: elkezdene nyomozni nálunk is a svájci ügyészség mindenféle, csip-csup, korrupció miatt, hányszor kellene a svájci ügyészséget berendelned és följelentened elfogultság és a szocialisták szekerének a tolása miatt
• még csak képzelődöm, de már is borsódzik a hátam
• szóval hívjátok a Putyin marsallt, beszélnem kell vele
• ő most Asszadnál van
• akkor hívjátok az Asszadot, vele is beszélnem kell
• a BLATTER MIATT, Főnök
• nem, dehogy, de kellene egy olyan válogatott meccset szervezni, ahol biztosan nyerünk majd…

Tovább a folytatáshoz →

Beszélgetés

Minden vélemény számít!

• Tónikám, minden rendben?
• minden, Főnök, ugyan a Giró-Szász betett egy kicsit, mert meg van sértődve
• ne törődj vele, majd én megoldom, úgy is csak én tudok megoldani mindent
• tudom, tudjuk, Főnök
• akkor csapj a dakota lovak közé, mert még ellustulnak a végén
• ragyogó ötleteim vannak
• azt majd én mondom meg, mi a ragyogó
• mint mindig, most is, igaza van, Főnök
• szóval, mi az a ragyogó ötlet
• gyerekek látogatnak ki a határra, hogy megköszönjék a hazát hősiesen védő magyar katonáknak a helytállásukat
• ez tényleg olyan, mintha én találtam volna ki
• akkor mehet?, Főnök
• jól van, csináljatok belőle hírt
• abban nem lesz bibi: megszólaltatjuk majd a gyerekeket, akik szívecskéket visznek a katonáknak
• a saját szavaikkal mondják el, amit gondolnak, úgy a leghitelesebb
• úgy lesz, Főnök, ez aztán tényleg nagyszerű, de mi lesz, ha nem tudják jól kifejezni magukat?
• legyen mögöttük ott z óvó néni vagy az óvó bácsi, legyen előttük a súgógép is
• de még nem tudnak olvasni
• akkor fusson alatta a felirat, hogy valójában mit is akartak mondani
• már intézkedek is
• és beszéljenek a gyerekek a migránsokról is, mert ők veszélyeztetik most a hazát, de nehogy megkérdezze valaki a gyerekektől, hogy mit is jelent a migráns
• dehogy kérdezik meg, egyre jobbak az M1 Híradósok
• aztán kérem az óvó néni nevét és címét, mert majd még egyszer akarok tőle kérni valamit, és aztán kinevezem az óvó nénik Egyesült Védelmi Minisztériumát Előkészítő Bizottsága Elnökének

Tovább a folytatáshoz →

A Gondolat-tárház kapujában

Minden vélemény számít!

„A törvény kapuja előtt áll egy őr.”
„Olyan törvények uralkodnak
rajtunk, amelyeket nem ismerünk.”

Azt mondják itt, nálunk, a vidéki kisvárosban, hogy Budapest határánál, de még a tábla előtt, a főút mellett van a Gondolat-tárház. Még ugyan senki sem látta, de nálunk esküsznek rá, hogy ott van. Nem lehet máshol, csak ott, mert mostanság megint Budapest a hős védőváros, az Európai Uniót megóvó főváros. Márpedig akkor ott kell lennie a Gondolat-tárháznak is: meg aztán, az emberek már csak tudják.

Elindultam hát, föl a Fővárosba, a Gondolat-tárházba akartam bejutni. Van ugyanis egy Beszélgető Asztaltársaságunk, és ott aztán minden szóba kerül: a város ügyei, hogy milyen várost is szeretnénk, a csatornaépítés visszásságai, az egyoldalú kinevezések, a sok butaság és törvénytelenség a Városházán, a városi korrupciók, a polgármester pénzügyei; és természetesen a nagy-politika kérdései is, a menekültek migránssága, a reménytelen szegénység, az oktatás elbutító követelményei. Ilyenkor aztán elszabadulnak a gondolatok, az ötletek, szabadon szárnyalnak az ideák is. Szóval nem üres kézzel indultam, nem is gondolattalanul, sok minden volt nálam, amit át akartam adni a föntieknek.

De nem találtam. A tábla körül tébláboltam, már majdnem egy óra is eltelt, igaz, még így sem ütött az óra kilencet. Csak egy ember volt a közelben, eléggé furcsa alkat: lezserül állt ugyan, de valami sehogyan sem stimmelt vele. Talán a kackiás bajusza, talán a ruházata volt különös: valamilyen egyenruhában lehetett, tányérsapkáját a kezében tartotta, a nyaka szabadon maradt, gallérja kihajtva, és az inge vállára és a melle fölé mindenféle mintás díszek voltak varrva. Mintha a múltból szalajtották volna. Mégis magabiztosan, egykedvűen szívott bele a cigarettájába, mintha nem is lenne más dolga a világon.

Egyszer csak megmozdult a föld, először egy kis morgást éreztem, mintha a tábla mellett egy darabon a fű odébb mozdult volna. Egy rúd nőtt ki a talajból, és mintegy három méter magasba emelkedett. Aztán egy lapocska lebillent a tetejéről és egy tükörszerű gömb jelent meg a lap helyén. Néhány másodpercig semmi sem történt, lehetett az talán egy perc is. Mintha nézelődött volna, de biztosan csak képzelődtem. Aztán még hangosabb mordulás hallatszott, azon nyomban kiemelkedett egy fedélzeti felépítmény, és akkor megláttam, hogy egy tengeralattjáró jelenik meg a Budapest tábla közvetlen közelében. Egy tengeralattjáró! Már csak az ellentengernagy úr hiányzott. Ránéztem a mellettem ott sétafikáló emberre, de ő nem csodálkozott, még csak meglepettnek sem látszott. És most, jobban megnézve észrevettem, hogy tengerész egyenruha van rajta: kihúzta magát és azt hiszem díszlépésben odamasírozott a tengeralattjáró mellé. Megállt, szétvetette lábait – akkor már a fején volt a tányérsapka – és „pihenj”- be helyezte magát.

Hát ez meg mi a csoda – kérdeztem az őrembertől, mi lenne – válaszolta, a Gondolat-tárház. De ez egy tengeralattjáró – folytattam, mért, mi tiltja, hogy az legyen a Gondolat-tárház – kérdezett vissza, nem minden él nélkül. És hogyan lehet oda bejutni, mert hoztam egy csomó gondolatot vidékről – folytattam a különös beszélgetést. Oda nem lehet csak úgy bemenni, pláne nem lehet mindenféle gondolatot bevinni – próbálta lezárni a disputát az őrember. Máshol is van bejárat – faggatóztam tovább, mert akkor inkább ott próbálkozom. Persze, hogy van, 2010 bejárat létezik, de ott sem jut be – szigorodott el az őrember. De hát én gondolatokat hoztam, amiknek itt van a helyük – kísérleteztem újból. Hát először is – kezdett bele egy hosszabb kioktató monológba az egyenruhás, már ott hibádzik a dolog, hogy gondolkodni is csak a kiválasztottaknak szabad. Másodszor is, még a kiválasztottak gondolatait is szűrőbizottságok tanulmányozzák át tüzetesen, és azokon a vizsgálatokon átjutni szinte lehetetlen. Harmadszor – emelte most már föl a hangját az őrember, ha a gondolat rendben is lenne, még akkor is egy „C”típusú átvilágításon kell átesnie a kiválasztott gondolkodónak, amit aztán el kell fogadnia az Ország Gyülekezetének. De még ezzel sincs vége az eljárásnak, mert ekkor az Ellentengernagy úr Agytrösztje értékeli a gondolatot nemzetbiztonsági, államháztartási és sportpolitikai szempontból, s ha minden rendben van, akkor nyithatom ki a tengeralattjáró csapóajtaját. És hozott már ide gondolatot bárki is – folytattam a kérdezősködést. Megőrült – felelte, kinek van erre ideje meg energiája, különben is, van még egy biztonsági rendszerünk is, ami eddig mindig segített – próbálta lezárni a kioktatást. És az micsoda – dühítettem tovább az őrembert. Hogy még ezt sem tudja – csodálkozott el, hát kiépült már mindenkiben az elő-önszűrő védekező cenzúra, ami már eleve blokkolja a gondolkodást. De hát akkor én, mi mégis hogyan tudtunk gondolkodni – ijedtem meg és már a sokk kerülgetett. Hát ez az – fejezte most már be véglegesen az eszmecserét, minden öt évben van egy hiba, ami valahol előjön, és ott közbe kell lépnünk és tisztogatásba kell kezdenünk. Most maguknál kell ezt megtennünk, de semmi gond: majd jönnek a lejáratók, a besározók, a hamis tanúk, az ügyészek, a bírák és minden visszazökken a normál kerékvágásba. És bármikor is, vittek már innen el gondolatot – próbálkoztam még egyszer. hova gondol, innen, el, ugyan már.

Tovább a folytatáshoz →

A FACEBOOKON…

Minden vélemény számít!

A Facebook egy sajátos, általad torzított tükör-napló. Benne vagy te, a világod, a szeretteid, a barátaid és a kívülállók; érzéseid és gondolataid; fajdalmaid és örömeid. És benne van a külső világ is, amiben létezel: ami hat rád, ami kivet vagy befogad, ami segít vagy elgáncsol, ami enged vagy kényszerít. Érdemes – újból és újból – visszanézni, visszaolvasni és újragondolni az elmúlt éveket!
Megtettem.
Bár ne tettem volna!
Olvasgatom a bejegyzéseimet, a hivatkozásokat, nézegetem a videókat, értelmezgetem a hozzászólásokat. Mintha hatvan vagy száz évet mentem volna vissza ebben az elfuserált, elb@ott magyar időben, mintha nem is én éltem volna át mindezeket, hanem nagyanyáim, nagyapáim, apámék. Mintha ezek a „dolgok”, nem itt és most történtek volna meg: velem, velünk. Mintha nem is én, mi lettünk volna e történet szereplői és írói és tanúságtevői is: pedig ez a történet már lejátszódott, nem is egyszer, ennek a történetnek már réges-rég „lejárt lemez”-nek kellene lennie. Borzalmas látlelet, diagnózis, így együtt, egymás után, egymásra rakódva: a kulturálatlanság, a tanulatlanság, az igénytelenség, a vezérmítosz, a mozdulatlanság, a „hőkölés”, az „úri kíméletlenség” suhintása, ez a „Nem rúg vissza, csak búsan átkoz” önbecsapása, a fillérekért vállalt árulások sokasága. A mozdulatlanságban szinte vágtat a gyűlölet, a kirekesztés, a másik megbélyegzése, lenézése…
Ez egy rossz képregény: nagyon rossz, mégis elfelejthetetlen képregény.
És napról napra újra indul…

Tovább a folytatáshoz →

…

Már megroppannak évtizedes barátságok is, már szakadnak soha el nem múló szerelmek is, már elnémulnak az őszinte szájak is: és a láncok csak csörögnek, csörögnek, csörögnek tovább…

Beszélgetés…

Minden vélemény számít!

• Antikám, most, hogy te lettél a te lettél, milyen volt a mai szózatom?
• pengés, Főnök, pengés, hatott, mint a röszkei vízágyú
• de most nem megállítani akartam az én népemet, hanem új irány mutatni a bizonytalankodó bizonytalanoknak
• akkor az is sikerült, bár nem is tudom: mi lett az új irány, Főnök?
• mindjárt leváltalak, mint a Giró-Szász Andrást, mit nem lehet észrevenni: hát a horvátok az új ellenség most
• ja, tényleg, most, hogy a Főnök mondja
• ez legyen a szalagcím mindenütt: „Amit a horvát miniszterelnök mond, nem tekintjük a horvát emberek véleményének”
• nagyon halkan kérdem, és csak így, négyszemköztbizalmasansuttogva, nem lesz ebből baj?
• mire gondolsz, Antikám?
• hát, ha valakinek eszébe jut, és azt találná mondani, hogy „Amit a magyar miniszterelnök mond, nem tekintjük a magyar emberek véleményének”
• az nem is magyar ember, meg nem is keresztyén, meg nem is szereti a magyar HAZÁT
• nem is tudom, lehetnek pár millióan
• a 80 százalék velem ért egyet, megkérdeztük őket, és ezt hozza ki mindig a Nézőpont is
• khm, a 80% az 8% volt, de elírták, csak mindig a Főnök mondja 80-nak, ezért ez már rögzült
• akkor meg mit akadékoskodsz
• de vannak nagyon jó híreim is:
• halljuk, de gyorsan, mert kezdődik a Felcsút meccse és ott a helyem
• a Főnök szerepelt a legtöbbet az európai hírekben
• többször, mint a Gábor Zsazsa?
• sokkal
• na. látjátok, mondtam én, hogy európai léptékű referencia pont leszek még egyszer…

Tovább a folytatáshoz →

Szelfi 3.

Minden vélemény számít!

Körpanoráma

1. „Hagyják figyelmen kívül, amit mondok…”
a. „a keresztény hozzáállás nem tűr meg semmilyen muzulmánellenes politikát”a tömeges bevándorlás destabilizálni fogja Európát – veszélyben van a törvények tiszteletére épülő életformánk, veszélyben van Magyarország és egész Európa is; szeretnénk-e, hogy az unokáink az „Európai Egyesült Kalifátusok”-ban éljenek?
b. korlátlan a folyamatban részt vevő emberek utánpótlása – ezek gazdasági bevándorlók
c. világkvótarendszer – csak Magyarország mondott nemet a menekültekre
d. „országaik rossz kormányzásának” és „olyan elhibázott nemzetközi politikai döntéseknek az áldozatai, amelyek különböző térségekben háborúkhoz vezettek” – ezek gazdasági bevándorlók, tömeges népvándorlók
e. szenvedésük elmondhatatlan – mobiltelefonokkal, repülőn jönnek, dörömbölnek, de ránk is törik az ajtót, ami most történik, az lerohanás, valójában lerohannak bennünket
f. visszakapják saját életüket, saját hazájukban –
g. „A muszlim hit, amelyet becsülünk és tisztelünk, nem felelős e népvándorlás alapvető okaiért. Mindannyiukat felhívom, hogy csatlakozzanak azokhoz az erőfeszítéseinkhez, amelyek célja a muzulmánellenes hangulat terjedésének megakadályozása” – meg akarjuk védeni Magyarországot, a magyar embereket, meg akarja őrizni nemzeti kultúránkat és európaiságunkat.
2. Motozás, igazoltatás: egy hónapos fokozott ellenőrzés lesz országszerte
a. ezen intézkedés nyomán a rendőrök bárkit igazoltathatnak
b. ruházatukat átvizsgálhatják
c. és a gépjárművek csomagtartójába is benézhetnek.
3. „Összeurópai békemenetre” készül a CÖF
a. több mint ezer önkéntes jelentkezett a CÖF felhívására kerítésépítőnek
b. „folyamatosan figyeljük a nemzetközi helyzetet…”
c. a jelzőtüzek meggyulladtak
d. „…ha eljön annak az ideje, hogy elindítsunk egy európai békemenetet, el is fogjuk indítani”.

Édes Hazám: merre haladsz mostanában?

Tovább a folytatáshoz →

Szelfi 2.

Minden vélemény számít!

Tervezés

• jó a kép, bár rossz pillanatban kaptak le
• mert nem mi csinálhattuk, de már mindenki erről beszél, minden Tv-ben benne van, az internetes portálok is vezető hírként hozták
• na, ugye: mégis találkoztam vele
• tudtuk, így van ez rendjén, hiszen világpolitikai tényezővé vált, Főnök
• mi van a Tátraiékkal?
• ő 4 évet kapott, Császi is 3 évnél többet
• és a Dávid Ibolyáék?
• őket is elmarasztalta a Handó-féle Bíróság
• kezdett már kifulladni a migráns buli, új hírek kellettek, jól ütemeztétek
• Simicskát is kirúgta Tarlós
• nagyszerű, ezen is csámcsoghatnak
• a többi téma előkészítés alatt van
• majd szólok, amikor jönniük kell…

Tovább a folytatáshoz →

Szelfi 1.

Minden vélemény számít!

Parlament

Egykoron, még az első Nagy Háború előtt néhány évvel, Ady Endre azt írta publicisztikájában: „Örülj Magyarország, van már prókátorod a rágalmazó külfölddel szemben: dr. Nagy Dezső orsz. képviselő és társai kimondták, hogy őrködni fognak, s visszavernek minden Magyarország ellen jövő külföldi támadást. Ezt ők, mint az Országos Magyar Szövetség huszársága fogják cselekedni. Meg vagyunk róla győződve, hogy komoly emberekkel van dolgunk, s Nagy Dezső komoly hadvezér, aki tudja, hogy ellenségeinkkel szemben milyen fegyvereket kell harcba vinni. Tehát, ha ellenségeink azt mondják, hogy nincs magyar tudomány, Nagy Dezsőék csinálni fognak. Franciaországból megtámad esetleg bennünket Anatole France, hogy nincs demokráciánk, Nagy Dezsőék csinálni fognak demokráciát is. És így tovább, mert őrködni és védekezni csak így lehet, nemde dr. Nagy Dezső úr? Tehát örülj, Magyarország, Nagy Dezsőék mindazt meg fogják csinálni, aminek a nincsensége miatt bántanak téged.” (Budapesti Napló 1908. február 1.)

Aztán, már a Nagy Háborút követően, amikor a törvényhozó hatalom alárendelt szerepet játszott a korabeli Magyarországon, Bajcsy-Zsilinszky Endre így „írta” le ezt a „dicstelen” ténykedést: „A magyar parlamentarizmus beteg 1867 óta. Ez a betegség csak fokozódott az ellenforradalom nyomán. Ez alatt a tíz esztendő alatt annyira elvékonyodott és megkopott a magyar parlamentarizmus, annyira hitelét vesztette lassanként a magyar közvéleményben ez a parlamentarizmus, ez az álparlamentarizmus és burkolt diktatúra, hogy igazán nincs szükség arra, hogy a burkolt diktatúrából most már nyílt és intézményes diktatúrára térjünk át.” (In: Sipos Péter, Állam és hatalom a Horthy-korszakban… RUBICON LINE, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/allam_es_hatalom_a_horthy_korszakban_ormany_kormanyzo_parlament/)

Közeledvén a második Nagy Háborúhoz betekinthetünk a Felsőház munkájába és hozzáállásába is: „Az a körülmény, hogy a felsőház jogköre ma újra összhangban áll a régi alkotmányjogi fejlődés eredményeivel és nagy vonalakban megfelel az országgyűlés dualisztikus szervezete keretében kifejlődött egyenrangúság és egyensúly követelményeinek, kétségtelenül a kétkamarás rendszer alapgondolatának megerősödését jelenti, egyben pedig növeli a felsőház tekintélyét és lehetővé teszi az eddiginél hatékonyabb törvényhozási közreműködését is. Ezzel párhuzamosan a felsőház beléleti önállósága legelemibb előfeltételeinek egyidejű helyreállítása módot nyújt arra, hogy belügyeiben ezután egyedül és kizárólag a felsőház maga, illetve arra hivatott szervei intézkedjenek…” (Felsőházi napló, 1939. I. kötet 1939. június 13.)

A későbbiekben, már a II. Világháború után, volt olyan év, amikor csak két alkalommal ülésezett a magyar parlament: tavasszal és télen. A gondosan ki, akarom mondani megválasztott képviselők összegyűltek, meghallgatták az aktuális napirendi pontot előterjesztő miniszter expozéját (amit előtte gondosan elemzett, értékelt, átírásra jóváhagyásra, majd elmondásra érdemesnek tartott a politikai bizottság), udvarias, kissé unalmas „vita” után egyhangúan elfogadta a javaslatot és az törvényerőre emelkedett.

És napjainkban, több mint 25 évvel a rendszerváltás után, a szabadság, a függetlenség, az önállóság után milyen parlamentünk van? Változott valami?!

Tovább a folytatáshoz →