• megcsinálták a Nézőpontosok?
• meg
• úgy, ahogy megbeszéltük?
• úgy
• és hogy állunk?
• kurva jól
• az mit jelent?
• a teljes népességben dupla annyi, mint a többinek együtt
• jön föl valaki?
• csak mi, a többiek mennek a lecsóba, bár a Jobbik is javult egy kicsit
• mi van?
• na, jó, a potenciális szavazóknál szinten maradt
• azért
• a rejtőzködők?
• csökkente, hozzánk jöttek
• akkor minden bejött
• be
• én már nem is csodálkozom
• már én sem
• és mi lesz még azután, hogy Viktor megszólal az ENSZ-ben
• abszolút többségünk lesz
• nem korai ez?
• semmi nem lehet korai
• és tudjuk az okát?
• minek
• hát, hogy így megyünk fölfelé, mint a szökőár
• persze, jó szól a kolomp
• akkor szóljon tovább is, lehetne sűríteni a kutatásokat
dr. Radnai György bejegyzései
ADY ENDRE: A MAGYAR VIGASSÁG

Nótázó bűnök, hetyke gazság,
Törik-szakad és csak azért is,
Halál-hivás,
Csuhaj: ez a magyar vigasság.
Már nem várunk, semmit se várunk,
De egyet még ugrik a kedvünk,
Egye fene:
Hátha vigabb lesz a halálunk.
Magyar fegyver-simogató…
• a Város Napja lesz megint
• tudom, polgármester úr, mit szervezzünk?
• először is: jól kell elhelyezni a sátrakat
• azzal soha sincs baj
• jó, akkor, ahogyan tavaly is: egymás mellé a Fidesz, a Jobbik, az Önkormányzat, a Fegyveres Egyesület, a KDNP sátrait, az se baj, ha összenyitjátok a sátrakat, úgy legalább nagyobbnak látszanak majd
• és hol legyenek az LMP, a szocik, a DK, az Együtt és a civilek sátrai, polgármester úr
• ahol mindig, a legvégén, a Posta mellett, ha valaki elmegy odáig, megérdemli
• rendben
• a programok a szokásosak legyenek: gyerekeknek, talpalávaló az ivóknak, aztán este valami táncosat és később tűzitek
• fantasztikus lesz, polgármester úr
• kéne azonban valami, valami, ami igazán nagyot szól
• lövessünk agyaggalambra?
• mit mondtál, lövessünk?
• agyaggalambra
• az hülyeség, sokba kerül az agyag, különben sincs haverom az agyaggalamb iparban,
• keresünk egyet, biztosan fogunk találni
• nem kell, viszont a lövetés egészen jó ötlet, egy kicsit kellene még dolgozni rajta
• szólnánk a közmunkásoknak, azok mozgatnák az agyaggalambokat
• mondtam, hogy valami másképpen kellene
• de akkor hogyan, polgármester úr
• először is, nekünk semmi közünk hozzá, tehát valamelyik, hozzánk közelálló civil szervezet szervezze a programot, másodszor legyen benne simogatás, mert az félrevezeti és megnyugtatja a sok, agyalágyult libsit, harmadszor nevelő célzatú legyen, mert az fontos, negyedszer erősíteni kell a haza védelme iránti elkötelezettséget, mert most olyan időket élünk, ötödször a dicső magyar múlt emlékét is kellene ápolni, mert abból értenek a mieink
• akkor megvan, polgármester úr, legyen a program neve: MAGYAR FEGYVER-SIMOGATÓ
• látod, fiam, tudsz te, ha akarsz…
A gyerek kérdez…
Szíriai gyerek kérdez
• anya, miért hullnak bombák az égből?
• mert háború van, kicsinyem
• anya, és kik háboruznak egymással?
• sokan, nagyon sokan, nem is tudom megmondani mennyien, kicsinyem
• anya, és kik a jók és kik a rosszak?
• mindenki rossz, kicsinyem
• anya, az nem lehet: kellenek lenni jóknak és kellenek lenniük rosszaknak is, és mindig a jók győznek majd
• ebben a háborúban nem lesznek győztesek, mindenki vesztes, kicsinyem
• anya, és apa is részt vett a háborúban?
• nem, nem vett részt, kicsinyem
• anya, akkor mért ölték meg apát?
• nem tudom, és sem tudom, kicsinyem
• anya, és hová ment Aziz, már régóta nincs itthon
• a békét keresni, a csendet keresni, a boldogulást keresni, kicsinyem
• anya, és megtalálta?
• keresi, nagyon keresi, kicsinyem
• anya, és ha megtalálja, szólni fog nekünk?
• persze, hogy üzenni fog, kicsinyem
• anya, és akkor mi is megyünk a csendet hallgatni?
• megyünk, ha még élünk, ha még élünk kicsinyem
Magyar gyerek kérdez
• anya, miért jött ilyen sok kisgyerek, akik nem tudnak magyarul?
• menekülnek, bogaram
• anya, és honnan menekülnek?
• nagyon messziről, bogaram
• anya, még az Óperenciás Tengeren is túlról?
• még az Óperenciás Tengeren is túlról, bogaram
• anya, és hogyan jöttek át a Tengeren?
• csónakkal, bogaram
• anya, és nem féltek a nagy hullámoktól, meg a cápáktól?
• de, nagyon féltek, bogaram
• anya, és mégis elindultak?
• el kellett indulniuk, bogaram
• anya, és ha kell, mi is elindulunk majd?
• el, bogaram
• anya, veszel nekem Túró Rudit?
• veszek, bogaram, veszek
Elnök Úr! Képviselő hölgyek és urak, tisztelt honfitársaim!
(Nem hangzott el a magyar parlament 2015. szeptember 21-i ülésén, a miniszterelnök napirend előtti felszólalása után)
Rendhagyó módon kérek most szót.
Magyar állampolgár vagyok, aki közel 66 éve élek itt Magyarországon. Egy ember, aki döntött. Igaz, nem úgy, ahogyan azt az urak az utak mentén, 800 ezer válasz-levélre hivatkozva hirdetik. Igaz, nem úgy, ahogyan azt az önök véleményt formáló hatalmi elitje, és ön, miniszterelnök úr előírja. Döntöttem: „Magyarországot meg kell védeni”, ezért NEM AKAROK HÁBORÚT, NEM AKAROK POLGÁRHÁBORÚT, NEM AKAROK TOVÁBBI GYŰLÖLKÖDÉST! Sokan vagyunk ilyen másként-gondolkodó másként-döntők, de maguk szerint még arra sem elegen, hogy meghallják, meghallgassák szavunkat. Azt sugallják, sulykolják: ismernek bennünket, ezért a haza ellenségeinek, a haza elárulóinak kiáltottak ki minket. Csak azért, mert másként gondolkodunk, más a véleményünk. Elég volt!
Mi, akiknek egyszerűen „kussolj” lett a nevünk, most szót követelünk!
Azt mondta az előbb a magyar miniszterelnök: „Az illegális bevándorlás kérdése olyan erővel tört be az életünkbe, hogy most erről kell jelentenem, erről kell jelentést tennem a Tisztelt Háznak.” A magyar miniszterelnök nem tud arról(?): a 200 ezer MENEKÜLŐ ember úgy robogott át az országon, hogy akit nem akadályoztak az áthaladásban, az észrevehetetlenül, néhány óra alatt el is hagyta az országot? Akik viszont nálunk „ragadtak”, mert nem indult a vonat, mert nem oda ment a vonat, mert nem akartak ujjlenyomatot adni; azoknak a civilek százai segítettek. Nem tud arról, hogy az általa felépíttetett pengés kerítés, a GYODA, a megváltoztatott törvények, az új időszámítás gerjesztették – és következményei tették láthatóvá – a problémát?! Nem emlékszik a történelem számos példájára: a magyarok meneküléseire, a magyarok befogadására?! Nem tud arról sem, hogy mindeközben 2013-ban 10 millió 624 ezer, 2014-ben 12 millió 140 ezer külföldi, köztük muszlimok, kínaiak, afrikaiak látogattak Magyarországra, mindenféle megszállási, elfoglalási, áttérítési igény, terrorista akció nélkül? Dehogy is nem emlékszik, pontosan tudja a tényeket. Akkor miniszterelnök úr, miért hazudik, miért riogat folyamatosan bennünket?! Akkor miért kelt félelmet, piszkálja föl a gyűlöletet óriásplakátokkal, háborús retorikával, Európa és a környező országok megbélyegzésével?!
Azt mondta az előbb a magyar miniszterelnök: „A probléma egyszerűen, nevén nevezve a gyereket: tömeges népvándorlás. A bevándorlók már nemcsak dörömbölnek, de ránk is törik az ajtót.” Akkor tehát „tömeges népvándorlás”-sal nézünk szembe. Szóval akkor nem arról van szó, hogy az „Európai Egyesült Kalifátusok” megalapításától kellene tartanunk, hanem a népvándorlástól! A magyar miniszterelnök nem tud arról, hogy például Romániából az elmúlt években 5 millió ember ment Nyugat-Európába dolgozni, Románia lakosságának több mint 20%-a, és senki, de senki nem beszélt félelmetes, tömeges népvándorlásról. Hogy Magyarországról is közel 600 ezer ember, a lakosság 6%-a vándorolt már ki Angliába, Németországba, Ausztriába és még számos más országba, és senki nem kiáltott föl: vigyázat, tömegesen bevándorolnak a magyarok, állítsátok meg őket a határon! És senki sem szólt: miért törtük rájuk az ajtót, miért nem maradunk otthon a „seggünkön”?! És erre nem válasz, hogy az Európán belüli népvándorlás nem népvándorlás, hanem szabad munkaerőmozgás. Nem, mert a Nemzetek Európája, ahogyan azt a magyar miniszterelnök vizionálja, ugyan tudomásul veszi a munkaerő szabad mozgását, de attól még ez népvándorlás, gazdasági ki-, bevándorlás marad. Akkor miniszterelnök úr: miért kelt félelmet, bizonytalanságot, piszkálja föl a gyűlöletet a vándorlók ellen?!
„Nem néhány százan, nem néhány ezren, hanem több százezer, sőt milliónyi bevándorló ostromolja Magyarország és Európa határait. Nem látni, hol a vége.” – hangzott el a következő miniszterelnöki mondat. És sorolja is az országokat: Irak, Szíria, Afganisztán, Líbia, Eritrea, Mali, Szomália; és ezekben az országokban HÁBORÚ dúl, bombák hullnak, ártatlan gyerekek, civilek halnak meg értelmetlenül. Tudja, miniszterelnök úr, az ENSZ illetékes bizottsága szerint ma a világban közel 60 millió ember(!), igen, jól hallották képviselő hölgyek és urak, mintegy 60 millió ember menekül a háborúk, a diktatúrák, a gyilkosságok, az éhhalál, az embertelen életkörülmények miatt. Az egyetlen reményük, hogy találnak majd valahol a világban egy talpalatnyi földet, ahol a gyerekeik élve maradhatnak, tanulhatnak, és talán egy jobb életet remélhetnek. Önök, tisztelt képviselő hölgyek és urak, akik alig várják már, hogy az újabb válságintézkedésekről, az Uniót elítélő határozatról szavazhassanak, Önök mit tennének a szeretteikkel, családjukkal, rokonaikkal hasonló helyzetben? Ahogy lehet, iszkolnának, elhúznák a csíkot, szednék a sátorfájukat, MENEKÜLNÉNEK, mert tudnák, hogy gáz van, kurva nagy gáz van. És tudomásul vennék-e, hogy a világ – hiszen a világ már csak ilyen – falakat húz, kerítést épít önök elé, és elzárja az egyetlen menekülés útját? Akkor most miért piszkálják a parazsat?
Aztán azt is mondta a miniszterelnök az előbb: „… Európa nem képes magára venni a világ összes baját. Nem vagyunk képesek eltartani az összes gazdasági bevándorlót…”. Nem is kell, miniszterelnök úr, nem is kell. Már eddig is: Törökország 2 millió, Libanon 1,2 millió (a lakosság száma emiatt egyharmaddal nőtt!), Jordánia 650 ezer szír embert fogadott be, a rajtunk keresztülszaladt 200 ezerrel, az Európába eljutott közel 400 ezer menekülővel szemben! Egyébként, miniszterelnök úr, ahol jut 500 milliónak, ott jutni fog néhány millióval többnek is. Kérdezze csak meg, nyugodtan a környezetét; no, nem a mostanit, nem a Vajnákat, a Simicskákat, a Lázárokat, a Rogánokat, hanem ahonnan jött, miniszterelnök úr, ahonnan indult, ha még emlékszik rájuk, őket kérdezze: az ötödik mellé jutna-e a hatodiknak is?
És egyszer csak előhúzza a kommunikációs kalapjából a „gazdasági bevándorlók” terminológiát, elkezd arról papolni, hogy ők „rossz politikai döntések áldozatai…”, akiknek a „… világ valójában hátat fordított…”, mert a világ „hátat fordított azoknak az államoknak, amelyekben az emberi méltóságot nem tisztelik, sőt naponta lealacsonyítják…”, amit ön, a keresztény Magyarország miniszterelnöke „ért és megért”. De én: NEM! És nem is akarom elfogadni a megértését, a „hátat fordítását”, miközben látom, hogy napról napra ezt teszi a saját, a magyar „menekültjeivel”, a magyar földönfutóival, a magyar hajléktalanjaival, az egyre jobban leszakadó, kilátástalan helyzetbe kerülő családok százezreivel. Látni sem akarja őket: kitiltja a városokból, a közterületekről mindnyájukat, rabszolgamunkára ítéli, emberi méltóságukban megalázza, az árokpartjára löki és otthagyja őket. Mert ön szerint, miniszterelnök úr, sem Európa, sem Magyarország nem elég gazdag: akkor mért épít annyi üres stadiont, mért költ a csíkszeredai labdarúgó csapatra, miért akar olimpiát rendezni?!
Sajnos hosszan folytathatnám képviselő hölgyek és urak, de látom, lejárt az öt percem.
Maguknak legyen öt percük elgondolkodni mindezeken!
Én, mi: el akarjuk kerülni a nagyobb bajt!
Filozófiák

Anyám azt mondta: tiszteld a másik embert, és én tisztelem és nem félek tőle.
Neki azt mondták a szülei, a másságtól félni kell, és ő fél és gyűlöl.
Engem arra tanított az életével az apám, hogy segítsem az elesetteket, és én segítem
Neki azt mondták, hogy az elesett tehet róla, ezért ő átnéz rajtuk.
Én azt tanultam a tanáraimtól, hogy beszéljem meg, és én megbeszélem.
Neki azt mondták, hogy az erősebbnek van igaza, ezért ő először mindig üt.
Én mindig bíztam benned, s Te sohasem csaptál be.
Ő állandó bizalmatlanságban élt, mindig be is csapták.
Mindent kritikával fogadtam, keveset is csalatkoztam.
Ő alig várta a parancsot, a végén mindig vesztes lett.
Amikor jöttek a menekültek, nem hittem el, hogy meg akarnak szállni minket.
Amikor jöttek az emigránsok, falakat épített, és mégis jöttek.
Amikor azt mondta Orbán Viktor, hogy ránk törték az ajtót, én Bródy Jánossal válaszoltam neki.
Amikor ő meghallotta, hogy ránk törték az ajtót, azonnal pillangókést rántott.
Amikor én azt mondtam, hogy a „szó veszélyes fegyver”, ő a pofámba nevetett és megváltoztatta az alaptörvényt…
ui: Egy általános iskolás pillangókést tartott az osztálytársa torkához, és lebevándorlózta a nyári táborban
Tanács
• Excellenciás Miniszterelnök úr, a Gyurcsány minden kutatás szerint úgy tör föl, mint a buzgár
• aztán mért
• úgy hazudik, mint eddig, és mégis
• miről hazudik
• hát, hogy mi miket mondtunk meg csináltunk a zelmúlt hat évben, meg mostanában, meg hogy igen tisztelt Excellenciás Miniszterelnök úr szervezte a röszkei balhét
• az még jól jöhet
• ez már csak igaz, mert az Ipsosnál meg az Excellenciás Miniszterelnök úr támogatottsága nőtt az egekig
• akkor minden rendben van, ugye megmondtam
• mégis: ha így kiismert minket ez a Gyurcsány, és azt hazudja, hogy hazudósak vagyunk, és ez segít rajta, ne változtassunk mégis a mondanivalónkon?
• rendben van, változtassunk: hazudjunk mi is
• ezt tettük eddig is, abban nem volt hiba
• hát akkor hazudjuk az ellenkezőjét
• akkor az igazat kellene mondani, abból meg nagy baj lenne: mit szólnának a visegrádiak, a bajorok, az azeriek, az Excellenciás Miniszterelnök úr talpasairól nem is beszélve
• azt hiszed, ők nem tudják az igazságot?
• de hát akkor miért nem lepleznek bennünket?
• na, látod, ez a jó kérdés
• és erre mi a jó válasz, Excellenciás Miniszterelnök úr?
• az igazat akarod hallani, vagy a …
• nem is tudom, ami a hatalomhoz kell, mert az olyan édes, és ahogy Excellenciás Miniszterelnök úr mondta egy interjúban: „még jobb, mint amilyennek elképzeltem”
• akkor tényleg nem kell az igazság…
Beszélgetés
• Excellenciás Miniszterelnök úr, hivatott
• no, akkor mi legyen, János
• csak az, amit mond, tisztelt Excellenciás Miniszterelnök úr
• eddig jól adtad, amiben megegyeztünk
• természetesen, nem is tennék mást
• a terelés sikeres volt, a Habony is mondta
• még a mieink is megzavarodtak egy kicsit
• nem nekik szólt: a sok nemzetellenes balosnak akartam egy kis csontot dobni, csámcsogjanak egy kicsit
• rá is haraptak
• no, akkor mi legyen, János
• csak az, amit mond, tisztelt Excellenciás Miniszterelnök úr
• akkor megkapod a Puskás Akadémia Tiszteletbeli Főgondnoka címet is
• nagyon örülök, Excellenciás Miniszterelnök úr
Beszélgetés
• Excellenciás Miniszterelnök úr
• mondjad, Antikám
• ez a Gyurcsány már megint sajtózott egyet
• aztán ki mert küldeni oda tudósítót
• hát a Financial Time, a Le Monde, a CNN, a BBC…
• hát azok még mindig itt lehetnek, a műveleti területen?
• itt ragadtak, mert lezárult minden határ
• megmondtam már: az uniós forrásokon kívül ide be nem teheti senki a lábát
• de jönnek drónok is, méghozzá kamerával
• szóljatok a CÖF-ös nagymamáknak, hogy kapdossák el mindegyiket
• ne inkább a Semjént küldjük ki sörétes puskával
• de, azt is kihirdetem a válság-rendeletek keretében
• de akkor most mit csináljunk a Gyurcsányról készült felvételekkel
• mondjátok, hogy beteg emberről a magyar egészségügyi törvények szerint nem lehet felvételeket készíteni és nyilvánosságra hozni azokat
• de már fönn vannak a hálón, sugározzák a TV adók
• akkor betiltom mindegyiket
• de már Hágába is elküldte
• mondjátok meg a Handónak, hogy tegye át egy másik Bíróságra a bejelentést
A politika „apró” történetek és történések kreálása, majd színes elmesélése
Ez történik most is.
Nézzük Orbán történetét.
Orbán, az év eleje óta folyamatosan riogat az Európát elfoglaló muszlim behatolással. Levelezéssel álcázott kampányba kezdett a hangulat szítására, a kevés választ (még a Fidesz tábor tagjai sem küldték vissza a levelet), a hatalmas kudarcot elferdítve a magyar nép követeléseként állította be a fenyegetettséggel fölizzított határvédelem megerősítésének a szükségességét; több száz milliós plakátkampánnyal olajat öntött a gyűlölet – Magyarországon mindig izzó – parazsára; Magyarországot olyan útra vezette, ahol egyedül csak ő áll a vártán, szemben a hatalmas és mindent elsöprő ellenséggel; minden fórumon akadályozta a normális párbeszéd lehetőségét; az ország megvédésének szükségességével indokolva pengés kerítést épített, falakat húzott a magyarok és a környező népek közé; törvényeket alkottatott a válsághelyzet bevezetésének a lehetőségére; folyamatos háborús retorikájával farkast kiáltott; tisztázatlan körülmények között megveretett menekülteket; a horvátokkal, a szerbekkel, a románokkal szinte megszűntette a normális párbeszédet; behívatta a tartalékos katonákat; fegyverrel fölszerelkezett támadókról, elfogott terroristákról beszél; az év elején „megálmodott” történetét történéssé kreálta.
Az ország 80 százaléka beszopta fátyolos szemekkel imádja ezt a történetet; tehát Orbán megnyerte az első menetet: repülnek a lányok virágai a leendő hősök felé; most a felhőtlen tombolás és nem a gondolkodás; most a tettek és nem a morfondírozás ideje van; le minden gaz ellenséggel, legyen az a határokon kívül vagy belül; „Ugy Zrinit nem ijesztheti gond, sem rettentés,/Ha Atlas leromlik, ha az nagy ég leés;/Mert állhatatosra az félelem nem és,/Az ki igaz üggyel s jó szüvel fegyveres.” (Zrinyi: Szigeti veszedelem V. ének). De mi lesz holnap?
Gyurcsány nem történetet kreált: Ő Orbán történetét meséli a fonákjáról, éppen hogy az orbáni történetet magyarázza, az ellenkezőjeként mutatja be, a manipulálás technikájára hívja föl a figyelmet; emberiségellenes bűntettesként bemutatva Orbánt. Gyurcsány ma még nem aratott sikert színes meséjével. Az első menetet elvesztette.
A politika csak másodsorban szól a politikusokról: mert a politika rólunk szólva, hozzánk beszél. A mi életünket határozza meg: percről-percre, óráról-órára, napról-napra. De mi a mesének nemcsak szenvedő szereplői, szövegbe zárt marionett figurái vagyunk, mi írjuk a mesét: mi fegyverként eldobjuk, vagy segítségként odaadjuk a vizes palackokat; mi menekültnek vagy/és terroristának állítjuk be a hozzánk érkezőket; mi vagyunk, akik bólogatva kommentezünk a gyűlöletkeltő bejegyzésekre, vagy elutasítva töröljük a rasszista beszólókat; mi vagyunk, akik gondolkodás nélkül, kontroll nélkül elfogadunk, támogatunk, szajkózunk, vagy …
Mindjárt megszólal a gong a második menethez.