dr. Radnai György bejegyzései

Macsónak látszó Fideszesek

Minden vélemény számít!

id_macso– Jánosom, nagy voltál tegnap
– én is éreztem, Főnök
– körülötted is élvezték a mieink
– láttam, hallottam, szerencsére csupa gatyás volt benn akkor
– jó ez a vonal, új lendületet ad majd nekünk meg a „vak komondornak”
– tele volt már a tö@öm ezzel a Bernadettel, mit kérdezősködik annyit, nem attól függ, hogy mennyit ér, hogy mennyit kérdez
– jól látod
– és akkor még Ő az, aki kikéri magának ezt a stílust, hát hol élünk
– jól beszélsz, már csak egy bőrzakó hiányzik rólad
– a kérdezősködés helyett inkább egy fakanalat vegyen a kezébe az ilyen, nem is értem: mit keres ennyi nő a parlamentben
– jó ötlet: majd átírjuk az Alaptörvényt
– de most már nem vagyunk elegen
– van a többi frakcióban is elég hasonszőrű macsó, majd megszavazzák…

2015. április 21.

Gondolatok…

harom-nemzedek-es-ami-utana-kovetkezik--11176406Szekfű Gyula írta, nem ma, hanem 80 éve írta:

„… sem a társadalmi tagozódás, sem a társadalmi gondolkodás nem igen változtak,s minden maradt e téren úgy, amint azt már a harmadik nemzedék idején megszokták az emberek. Középosztálybeli intelligenciánk legfeljebb ha múló kívánságokkal vagy formalisztikus beszédekben közeledett az alatta álló néposztályokhoz és sem a parasztság, sem az ipari munkásság nemzeti öntudatosítása demokrácia útján nem haladt előre lényegesebben. A társadalom élte csoportokba bomlott életét, s borzongva a kommunista forradalmi kor emlékétől, mindennemű demokratikus fejlődéstől ösztönösen elzárkózott.”

Szekfű Gyula: Három nemzedék. Budapest, 1938, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 409-410. Idézi: Romsics Ignác: Múltról a mának, Osiris Kiadó, Budapest, 2004.

2015. április 16.

Könyvek az éjjeli szekrényemen…

Minden vélemény számít!

IMG_2297
Jonathan Littell: Jóakaratúak

A rettenetes, megtorló, haragvó ősi istennőket, az Erinnüszeket nevezték Eumeniszeknek, jóakaratúaknak – talán, hogy meglágyítsák őket.
„Ám a címnek más jelentése is lehet. Az üldözést, mészárlást, tömeggyilkosságot nem dühös sors- és bosszúistenek, hanem emberek hajtották végre, akik között persze voltak tébolyult szadisták, akik örömüket lelték a vérengzésben. De – mint minden populációban – ők voltak kisebbségben, s többségben azok a nem éppen rosszakaratú emberek voltak, akik belekerültek, akik rákényszerültek, akik meggyőzték magukat, hogy így kell cselekedni; akár félelemből, akár ideológiai indoktrinációból, akár a parancsteljesítés kényszeréből, akár tompultságból.”

Romsics Ignác: Múltról a mának

„A kötet a szerző 1998 és 2003 között készült tanulmányait, esszéit és előadásait tartalmazza – öt tematikai csoportra osztva. Az írások első része nemzet, nemzetiség és állam feszültségekkel teli viszonyrendszerét vizsgálja a 19. és 20.századi magyar és kelt-európai történelem példáján. A következő fejezet tárgya: folyamatosság és megszakítottság a 19. és 20.századi magyar történelemben. A harmadik rész írásai a 20.századi nagyhatalmi politika Magyarországra gyakorolt hatását vizsgálják, elsősorban a határok alakulása szempontjából. Ez után a 20.századi magyar történelem első felével foglalkozó történetírást értékelő historiográfiai munkák következnek. A kötetet a szerző részben szubjektív jellegű írásai zárják a történelem és a történetírás természetéről, valamint a történész feladatairól.”

Goethe: Faust

Goethe maga is elismerte: sok mindent „beletitkolt” (így mondta szó szerint: „hineingeheimnisst”) ebbe az „összemérhetetlen” egészbe, ebbe a hagyományos példák vagy merev műfaji szabályok közé nem kényszeríthető alkotásba. A Faust titkai sokfélék: a természet titkai, az ember titkai, a társadalom titkai. És Goethe személyes titkai. Ezek sem akármilyen titkok persze – ezek is egy világba látó ember titkai. A Faust azonban mégsem titkoknak holmi rejtélyes kultusza, hanem éppen ellenkezőleg: az ember életre-halálra való viadala a titkokkal – az emberé, aki megfejteni hivatott őket. A Faust a megismerés drámája – a világot ésszel, érzékekkel megismerni vágyó emberé. Nem is ölthetett volna hát más alakot, csak ilyen „összemérhetetlent”, amelybe beleépül a „világ és az ember története is”.”

Eszmélet Társadalomkritikai és kulturális folyóirat

Jólét gazdasági növekedés nélkül – A „Nemnövekedés” felé

József Attila Összes versei – Megjelent a költő születésének ötvenedik évfordulóján

2015. április 16.

Tapolca után…

Minden vélemény számít!

imagesI.

– hívta nekem a Gábort meg az Árpit?
– a Kubatovot meg a Habonyt?
– Őket
– konferencia-beszélgetésre gondol, miniszterelnök úr
– azzal ne zargassanak, rengeteg gombot kell kézzel nyomogatni, mert ha még lábbal kéne, szóval jöjjenek be
– már itt is vannak
– Gáborkám-Árpikám, szóval mi történik itt, nem ezt beszéltük meg
– fogynak a talpasok
– ne fogyjanak,
– már nincs lelkesedés
– ha nem elég a pénz, a trafik, a föld, a pályázati zsuga, amit szétszórtunk köztük, ha még több kellene, akkor miért nem szóltok: még becsukunk néhány bölcsödét, óvodát, középiskolát, vagy megint átszervezzük a szociális segélyrendszert és ami még ott maradt, azt is berakjuk a közösbe
– nem ez a gond, pénz az van elég, még a Lajos nélkül is, viszont azt mondják a zemberek, hogy sok a lopás, kevés a lebukás, meg nyilvánosság előtt zajlik az urizálás, ez nem tetszik nekik
– hát mit csinál a közmédia, mindent megkaptak, amit csak akartak, Magyarország jobban teljesít, akkor teljesítsenek ők is jobban
– hát, jobbak is, jobbak, mint a Duma Színház meg a Mikroszkóp Színpad együttvéve, röhögnek is eleget rajtuk az emberek, bár van, akik lekever nekik egy sallert
– ne bomoljatok, most komolyan Árpikám, nem jegyeztettétek még be április 9-én a Modern Media Group Befektetési és Vagyonkezelő Zrt.-t, amely az új sajtóbirodalom központi cége lesz
– de, azzal minden rendben
– akkor meg mért nem jött az eredmény, pedig még a Fletó is besegített a nyilatkozatával
– mert mindez nem volt elég, meg az se, hogy csak a Csabát tetetted előzetesbe, valakit be kéne áldoznod
– az Egervárit már beáldoztam
– akkor mindent csináljunk tovább, ugyanúgy, ahogy eddig?
– kezdjetek gondolkodni: nem kellene egy kicsit változtatni a választási törvényen, valami nem stimmel vele…

Tovább a folytatáshoz →

Kit is akarunk…

Minden vélemény számít!

unnamed„Bárki, csak ne a Fidesz!” – mondja a politikai elemző a mai Magyarországon kialakult véleményekről.
„Bárki, csak ne a Jobbik!”, „Bárki, csak ne a szoci!”, „Bárki, csak ne a …!” – mondja a mai Magyarország többsége. Tagadás – tagadás hátán.

Akkor ki? Akkor mit? – kérdezem aggódva a maradékkal.

Nincs egy állítás. Nincs egy végiggondolt javaslat. Nincs egy út, nincs útbaigazítás. Pontosabban: javaslat még csak lenne, de annak megértése, támogatása, továbbgondolása és megértetése, az nincs! Ha meg lenne, ha meg van, akkor össztűz rá: ezért nem, azért nem, nehogy már.

Még a kérdést se tudjuk föltenni, még a probléma megfogalmazásáig se tudunk eljutni, nemhogy a megválaszolásához. Mi a legfőbb, az eredendő, az igazi probléma?

„Nem vagyok koldus, de kérem segítsen ha tud.
Nem tudom kifizetni teljesen a közüzemi számláimat, nincs miből. Még nem tartoztam senkinek.
79 éves, egyedül élő, rokkant és rákos beteg vagyok. Dolgozni már nem tudok.”
„Bár a depriváció csökkent Magyarországon, annak egyik statisztikai elemében, a váratlan kiadások kezelésének képességében elképesztően le vagyunk maradva. Az elmúlt 9 évben még soha nem élt olyan sok ember Magyarországon, akinek gondot jelentett volna egy váratlan kiadás fedezése, mint 2014-ben. Tavaly ugyanis a teljes lakosság 76,1 százalékát érintette ez a probléma.”

„Versenyt!” – kiáltják liberális barátaim, „teljesítsen” – jön egy másik válasz, „cigány vagy bevándorló vagy?” – jön a megelőző kérdés, „nincs annyi pénz” – zúgják az okosok, „ennyit érsz” – zárja le a vitát a regnáló hatalom.

Ezek a mai hivatalos válaszok.

És ezek nem válaszok!

Miért csodálkozunk?!

2015. április 14.

Tegnap szép idő volt…

imagesTegnap szép idő volt. A nap melegen sütött, szellő sem rebbent. A fagylaltosok nem győzték a gombócokat a tölcsérekbe mérni.

Tegnap délután több ezren vettünk részt Budapesten az Élet Menetén. Beszélgettünk, csendesen vonultunk, egy kicsit emlékeztünk. Beszédek is voltak.

És tegnap a Jobbik megnyert egy egyéni országgyűlési választói körzetet. Meglepetés tulajdonképpen nem történt. Eddig még ugyan ilyen nem volt, de tegnaptól már ez sem újdonság.

Történt valami?

Semmi, tegnap szép idő volt. Vagy mégis…

2015. április 13.

Ez még mindig nem az igazi…

Minden vélemény számít!

orbán árvízEz még mindig nem az igazi
mondta az Úr, mikor lenézett a földre –
és elfordította a fejét

Ez még mindig nem az igazi
mondta a fiú a lánynak, miközben izgatottan nézte
és lehúzta a bugyiját

Ez még mindig nem az igazi
mondta a lány a fiúnak, és fölöltözött
miközben lassan elengedte a kezét

Ez még mindig nem az igazi
mondta a gólya, mikor megérkezett Afrikából a szabolcsi faluba
és továbbrepült

Ez még mindig nem az igazi
mondta az orvos a várandós anyának
és nem indította meg a szülést

Ez még mindig nem az igazi
gügyögte a csecsszopó a cicire
majd ínyével jól megcsípte a bimbót

Tovább a folytatáshoz →

Riport az örökkévalóságról…

Minden vélemény számít!

images– Semjén atya, megrendülten és átszellemülten olvastuk az Önnel készült interjút a Mandiner internetes portálon
– áldásom rátok, édes fiaim
– egy „érdekcsoporttól” jöttünk, akik a szabad vásárnapokért és Darwin szólásszabadságáért emelnek szót
– maguk írták azt az elmés dalocskát, a „Baszódjál meg, KDNP, s külön Semjén Zsolt…” címmel?
– nem, de nekünk bejött: jót röhögtünk rajta
– hát én nem paskoltam meg a lovam nyakát köszönetül, viszont abban nagy segítségemre volt, hogy ezután már biztosan nem fogok „lelkiismeret-vizsgálatot” tartani
– nem igazán láttuk, hogy eddig tartott volna
– mert vasárnap is a Plázákban lófráltak
– ott is, meg máshol is: igaz, meccsekre nem jártunk, meg vadászni se, lovas-túrára meg nem hívtak bennünket
– maguknak is bajuk van a keresztyénséggel meg VELEM?
– a keresztyénséggel még csak jól meg lennénk egymás mellett,
– akkor meg még egy áldás rátok
– különösebben nem érdekel bennünket maga sem: „magyar teológus, szociológus, politikus” úr, amíg békén hagy, az viszont már zavar, amikor csak úgy beosztja az időnket, előírja, hogyan gondolkodjunk, meg effélék
– pedig a szabad vasárnap a KDNP bizarr sikere, amit a nép egy emberként követelt Frivaldszky Gáspár száján át
– ja, Ő az a munkatársuk, aki a párt külügyi titkára 2006 óta és 2009-ben a Fidesz-KDNP Európai Parlament jelöltje is volt, és a KDNP Szabad Vasárnap kampányának koordinátoraként is dolgozott…
– igen, Ő az, áldott legyen a neve, de most független, mint a Stumpf Alkotmánybíró úr is
– Ön egy nagyon bátor ember
– szeretek vadászni, ahhoz bizony néha bátorság is kell
– momentán mi nem erre gondoltunk, hanem arra, hogy Ferenc pápa szerint az állatok is mennyországba juthatnak, azaz „Vadászként ön akkor gyilkos”
– a „vadászat nem szórakozás, hanem szenvedély… az ember antropológiai természetéből következik”
– és gyógyítható?
– nem, ahogy a szerelem sem
– akkor a Szentatya tévedett?
– Ő biztosan nem, csak maguk csavarják ki a szavait szenzációhajhász módon
– végezetül mégiscsak visszatérünk a szabad vasárnaphoz, mit tanácsol azoknak, akik vasárnap felkelnek, indulnának a templomba, de látják, hogy a cipőjükben a fűző elszakadt, és ráeszmélnek, hogy itt kurva nagy baj van…
– hát, isten bocsássa meg nekem, de „ ba@odjanak meg”…

Húsvét

Minden vélemény számít!

imagesFázott. Pedig annyira nem is volt hideg. Már fölkelt és gyengén sütött a nap, de a szél befújt a kabátja alá is. Félig feküdt, félig ült. Lyukas kesztyűs kezét lukas zsebében dörzsölgette. Nem mozgott, a papírdoboz a feneke alatt már egy kicsit átmelegedett, legalább annyira nem érezte a beton hidegét.
Enni akart. Valami meleget. Inni: legalább egy teát. Meg fürdeni. Érezte ugyan göncei büdösségét, de ez nem érdekelte: a víz simogatását akarta.
A legjobban mégis aludni akart. Újra álmodni. Visszamenni a múltba, feledni a jelent. Kómában lenni.
De már világos lett, bár még alig volt mozgás.
Újra becsukta a szemét. „Hazaindult”, vagy legalábbis haza akart indulni. Minden elalvás előtt a feleségére és a lányára gondolt. Arra, amikor még jóban voltak. Amikor még hazamehetett, vacsorát kapott, beszélgettek. Simogatta a lánya fejét, becézgette. Az asszonyhoz vacsora után odabújt, tapogatta, becézgette is. Hétvégeken később keltek, hosszan lustálkodtak. A lánya ilyenkor odafeküdt közéjük, és egyik kezét az Ő kezébe, a másikat pedig az asszonyéba kulcsolta. A paplan és a gyerek keze selymesen cirógatták. Bevillan egy születésnap is: talán 8 vagy kilenc éves lett a lánya, csak a gyertyák imbolygó fénye világított, míg a gyerek el nem fújta a gyertyákat. Utána asztalhoz ültek, a gyöngyöző húsleves illata most is ott van az orrában. A leves után az asszony tálalta a csirkepörköltöt nokedlival, talán csemege uborka is volt, meg persze a kőbányai. A lánya kapta a csirke combját, Ő meg a melle húsát, az asszony a nyakát szopogatta. A gyerek alig várta már, hogy majd fölszeleteljék a tortát is. A barna marcipán mackó még sokáig „brummogott” egy kistányéron…
Váratlanul megint fölriadt, hirtelen nem is tudta hol van, mit csinál, hogy került ide. Lassan kezdett tisztulni a kép, tegnap után már megint ma van.
Lenézett a lába mellé, a másik kartondobozra. Vakarcs, a keverék szuka-kutyája összegömbölyödve, halkan szuszogott, összeharapdált füle kókadtan lógott mellette, mintha ő is álmodott volna valamit: halkan vonított egyet.
A kólás flakonból egy kis vizet töltött a kutya tányérjába, megcirógatta a kutya fejét, majd alig hallhatóan kezdte dünnyögni: „Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni?! Igyál, Vakarcs, vedd úgy, hogy meglocsoltalak, Húsvét van”…
2015. április 6.

Feljegyzés

70175_orban_havasi_bertalanMiniszterelnök úr kérésére és utasítására a mai nappal közlöm, hogy befejeztem a vizsgálatot a családban arról, hogy ki vezetett értékpapír számlát a Quaestornál, adott-e valaki, például a 83 éves „drága mama ” megbízást állampapír vásárlásra a Quaestornak vagy sem. Az eredményről tájékoztattam G Sz Andrást és L Jánost is, akik majd jövő csütörtökön adnak tájékoztatást a sajtó igen tisztelt képviselőinek.
ui: senki

2015. április 2.