dr. Radnai György bejegyzései

Koncert

Minden vélemény számít!

omega– Főnök, beat-misét akarnak tartani a Kóborék a felcsúti Arénában
– beszéljétek meg a Lőrinccel, miért zavartok engem ilyen piti üggyel
– a Lőrinc küldött Hozzád, Önhöz, hogy a pénzügyi kérdésekben az Aréna ügyében csak a miniszterelnök úr dönthet
– ez már csak igaz, no, hogyan tervezitek az egészet bonyolítani
– azt úgy gondoltuk, hogy kirendeljük Felcsút, Alcsútdoboz, Szár, Vértesboglár, Tabajd, Vértesacsa, Csákvár, és ha kell, akkor Etyek lakóit az Arénába, ez nem lesz gond, hiszen mindenütt Fideszes polgármester van, busszal hozzuk-visszük őket, adunk nekik ebédet, kapnak sört is meg és „ÉLJEN A FIDESZES PUSKÁS AKADÉMIA ÉS AZ OMEGA MEGBONTHATATLAN, ÖRÖK BARÁTSÁGA” feliratú sálakat és pólókat is osztogatnánk, azokat persze adományok ellenében, ami 4325 forint + Áfa lenne
– ez jól hangzik, mi lesz még
– az „ORBÁN VIKTORT NEM HAGYJUK, MARKÓ BÉLÁT NEM ADJUK” hosszú – ujjú, csíkos pólót viszont már csak a duplájáért lehetne megkapni, és persze kötelező lenne a gyereknek és az asszonynak is venni otthonra az otthonka alá
– egészen jó ötleteitek vannak
– és még nincs vége, a köztévé reggeltől élő közvetítést adna az Arénából: „Napfelkelte és napnyugta között” címmel, amit kiajánlanának a CNN-nek és CBS-nek is, természetesen a befolyó zsozsó minket, akarom mondani…
– ne dumálj annyit, mibe kerül mindez
– hát a Kóborék már megkapták a Kossuth-díjat, a polgármesterek viszont rendkívüli támogatásokat kérnek, plusz a helységeket összekötő hatsávos sztrádát is
– rendben van, megbeszéltük, de mondjátok meg a Gáspárnak, hogy tegyen valami marhaságot föl a Fészbukra elterelésül a sok,marha újságírónak…
2015. május 6.

József Attila: Mama

józsef attila Mama Tartalom.previewMár egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

1934. október

Mosoly…

Minden vélemény számít!

11210132_10203591480181574_646298739_nI.
Csak egy pillanat. Csak egy kép. Nem is színes: csak fekete, fehér. Nem is éles. Az egész elmosódott, kopott. A háttér, az emberek, a tárgyak. Szinte minden fölismerhetetlen: a helyszín, a személyek, az idő.
Mi ez? Ott és akkor, vajon mi történhetett?
Egy asszony batyuval a hátán. Mosolyog. Egy fehér batyus asszony, aki mosolyog. Talán ágyneműbe, lepedőbe gyömöszölt cuccok. Talán ruhák? Talán gyerek ruhák? Esetleg cipők? Gyerekcipők? Körülötte egykedvű, kalapos emberek. Bámulnak, nem beszélnek, csak bámulnak.
Hátul egy másik asszony megy. Szinte rohan. Talán a házba. Vajon miért? És miért ilyen sietősen? És a többiek, a férfiak, miért nem mennek? Ők miért állnak?
És akik nincsenek a képen? Ők hol vannak? És miért nincsenek a képen?

A kép 1944-ben készült, Hajdúnánáson. A háttérben a hajdúnánási Zsinagóga. Zsidó akkor már egy se. 1944-ben, tavasszal egyezernyolcvanan voltak. De akkor már, a kép készültekor nincsenek a hajdúnánási gettóban. Már Debrecen felé haladnak. És onnan tovább…
De az a mosoly. Miért?

II.
Nincsen semmink. Pedig gürcölünk: reggeltől estig, és még tovább. A fillérek meg alig jönnek, csak mennek. Szerencsére már nincs olyan hideg. Mert állandóan fázunk. Minden nedves. Takaró sehol. A gyerekek örökké éhesek. Néha egy-egy krumpli, hagyma. Meg köhögnek is. Az ember meg iszik. Minden áldott nap. Amikor kapott valamit. Akkor aztán kibírhatatlan. Ordibál, verekszik, belerúg a kutyába is. Még a gyerekeket is megveri. Pedig amúgy jó ember. Jó szíve van. De most az egyszer szerencsénk lett. Ezeket reggel elvitték. Talán Debrecenbe, vagy messzebb is. Nem érdekes. A lényeg, hogy úgysem jönnek vissza már. A szomszéd mondta, Ő meg csak tudja: az Ispán mellett cselédeskedik. Akkor meg nincs is már szükségük rá. Vihetünk, amit csak akarunk. Végre van valamink: hát persze, hogy örülök. Régen mosolyogtam már.
Hát persze, hogy mosolygok.
III.
Hát elindultunk végre. Legalább együtt vagyunk. Mindenki: apa, anya, nagyapa, nagyanya, meg a három testvér. Meg az unokatestvérek. Meg az Ő rokonságuk. Mindenki itt van. Senki sem hiányzik. Együtt megyünk az új élet felé. Azt mondták, majd ott is dolgozni kell. Majd kapunk érte pénzt is. Nyugodtan hagyjunk itt mindent. Hát itt hagytunk. Mindent. Az egész életünket. Ott talán jobb lesz. Itt sem volt se jó, se rossz; de talán ott jobb lesz. De ezek az utolsó napok, ezek már nagyon nehezek voltak. Se víz, se ennivaló. Mi lehet a lakással. „Meg van-e még…”? Meg amit ott hagytunk. A kutya biztos talál magának valamit. Az ablakot rendesen becsuktuk. Alig hoztunk el valamit magunkkal. Igaz, nem is volt sok, és mégis. De legalább együtt vagyunk.
Legalább együtt vagyunk.

Vidéki gettó kifosztása, Magyar Zsidó Levéltár, Jalsovszky Kati
2015. május 2.

Alattvaló 1

Minden vélemény számít!

313886_orban_viktor_szombathelyen-1024x682És senki sem szólt egy szót sem.

Az alattvaló más hatalmától függő személy, aki egy uralkodó országában él és végrehajtja annak parancsait. Alattvaló az is, aki egy „ország polgára, és akire az állam törvényei vonatkoznak”. Micsoda különbség!

Hol a vacsora – rikácsolt a gyerek feje mellett az anyához, mire várjak.
És az anya nem szólt egy szót sem.
Hozzad – szólt rá nyersen a nagyfiú a kisebbre az iskolában, csak nem gondolod, hogy majd én cipelem a táskámat.
És senki sem szólt egy szót sem.
Te nem állhatsz be, veled nem játszom – mondta a labda tulajdonosa az udvaron a cigánygyereknek.
És senki sem szólt egy szót sem.
Téged nem kérdeztelek, mit szólsz bele a nagyok dolgába – mondták a lánynak a fiúk.
És senki sem szólt egy szót sem.
Hol a sör – förmedt rá az asszonyra a férje, már megy a meccs.
És az asszony nem szólt egy szót sem.
Hányszor szóljak még – és csattant a pofon kérlelhetetlenül az asszony arcán.
És akkor sem szólt egy szót sem.
Tovább a folytatáshoz →

NEMZETI KONZULTÁCIÓ

Minden vélemény számít!

20150422orban-habony– Árpikám, ismerjük mi egymást?
– nem is tudom, FŐNÖK
– azt tudom, hogy jókat szoktunk beszélgetni a teraszomon
– ja, már rendezettebben néz ki a Kossuth tér, mint amikor beköltöztünk
– mi van a koronával?
– ne is kérdezd, már megint el kellene vinni, hajókázni
– nem rossz ötlet, de ez persze nem tanács, csak tipp
– jól látod, FŐNÖK
– na, akkor beszélgessünk egy kicsit arról, hogy nem jól mennek mostanában a dolgok, ki kellene találni már valamit, ami megfordítja a széljárást
– meteorológus ugyan nem vagyok, de én is látom, már össze is írtam néhány dolgot, amit majd ki lehetne adni föladatként az apparátusnak
– mondjad, csak úgy barátilag, barátom, Árpikám
– szóval ki kellene menni a Gyurcsányék házához egyet balhédzani, mert még a végén ő is kap pénzt uniós forrásokból, azt pedig nem lehet megengedni, hogy 2010 után ne csak Fideszesek kapjanak pénzt
– de hát azt a pénzt nem is mi adjuk, hanem közvetlenül Brüsszel
– akkor is kell a balhé, mert már túlságosan elkanászodtak
– jó, majd szólok a cöfösöknek, úgyis imádnak sétálni
– más is lenne
– tudom, itt vannak ezek a derék Jobbikos gyerekek, még csak most vettem be a Polgári Körömbe őket, és már úgy kinyílt a csipájuk
– mi van velük
– állandóan megelőznek a jobbnál jobb ötleteikkel, nem győzöm lenyúlni azokat
– már megint milyen új ötletük van?
– most azt javasolják – pedig nem is fizetek nekik a tanácsaikért, mint neked –, hogy módosítsuk a büntető törvénykönyvet: már a 18. életévüket betöltött elkövetőkre is lehessen életfogytiglani szabadságvesztést alkalmazni, már a gyerekeket is lecsukathatnánk, akiket akarnánk
Tovább a folytatáshoz →

A miniszterelnök beszél…

Minden vélemény számít!

jhr3xxbsntmhcu8zn9xuPéntek, 6 óra. A hajnali ájtatos hallgatás és megértés ideje. Kutya kizavar, ajtó becsuk, függöny behúz, kávét a kisasztalra, telefon kihúz, rádió bekapcs. Minden a helyén. Várakozás. Pulzus, vérnyomás emelkedik. Szapora, egyenetlen légzés. A rádióban zene, beszélgetés, megint zene. Kávészürcsölés, orrpiszkálás. Hólyagfeszülés, vizelési inger visszatartása. Most jön. Nem, még nem: most reklám. Akkor még egy kávé. Ma biztos megint szépen fog beszélni. A jelenről, a jövőről. Meg a gonoszokról. Olyan szépen, egyszerűen mondja. Minden érthető, gondolkodni se kell. Ő tudja, ki tehet róla. Hogy ki miatt van ez az egész. Hogy hogyan lesz tovább. Mert minden olyan érthetetlen. Zavaros. Huszadikáig sem elég már a pénz. Nincs már mit eladni sem. A kutya is egyre soványabb. És a szomszédban ugyanez a helyzet. Mi lesz így. Még mindig reklám. Ki kéne menni a vécére, egyre kibírhatatlanabb. Vakarózás. És ha ma nem is fog beszélni? Az nem lehet, hiszen be is mondták. Idegesítő várakozás. A gyerek is elment. Londonba, vagy hova. Ott könnyebb – üzente. De én ezt nem hiszem. Csak úgy mondja. Mert most elköltöztek. Liverpulba, mert az olcsóbb. És ugyanaz a munka, meg a pénz is. Már nem jönnek vissza. Belül tudja, de nem mondja az asszonynak. Hadd reménykedjen. Na, jön már, mi a csuda lesz. Tegnap kiment a csúcsra. Védeni minket. A bevándorlóktól. Az idegen menekülőktől. Mert azok maradjanak otthon. Mit akarnak itt. Nekünk se jut. Annyian vannak már, hogy a fene se érti mennyien. És viszik a munkát. Mert nekik kevesebb is elég. A francba velük. Mégis ki kell menni. Nem bírom már tovább.
És akkor végre megszólal. Ő az! Milyen szépen beszél. Nem is érdekes, hogy mit mond, csak beszéljen. Már nem is fáj a gyerek. Már a pénz se érdekel.
Csak be ne pisáljak…
2015. április 24.

És a napok csak mennek…

Minden vélemény számít!

no_signal_1363643562És akkor beleköpött a cipőjébe. Habony Árpád nevű ember nincsen a miniszterelnökség bérlistáján. Matolcsy György nem írta bele a vagyonnyilatkozatába az egyik alapítványtól kapott 1.2 millió forintos havi jövedelmét. Elképzelhető, hogy beszántják a Győri ETO labdarúgó stadionját. Sokan akarják, hogy Budapest rendezzen Olimpiát. A disznóhús ÁFA terheit 5%-ra mérsékli majd a kormány, mert a disznóhúst fogyasztja leginkább (???) a magyar ember. A Jobbik először nyert egyéni parlamenti képviselői helyet Magyarországon. 8500 forintért kapható Thomas Piketty: A tőke a 21. században című könyve, 17 ezer forintért lehetett meghallgatni a könyv bemutatását. Magyarország 100 katonát küld az Iszlám Állam ellen. Bróker-botrány bróker-botrány hátán. Az egyetemisták megint az utcán vannak. Deutsch Tamás konzultál az internetadóról. Egyes helyeken az ápolóknak nem fizetik ki a túlórájukat, a kórházi adósság a csillagos égig ér. Fölgyorsult a kivándorlás Magyarországról, főleg fiatal, agilis, kezdeményező emberek mennek el.
Az „elmúlt nyócév”.
Már elmúlt öt év!