„CLXXXII.
Még a megértésben sem árt mértéket tartani.”
Ancsel Éva Összes bekezdése Kossuth, 1999.
dr. Radnai György bejegyzései
Amikor a szar házhoz megy…
A szar bizony nem ismer tréfát, se kormányt, se választást. Ha jön, akkor jön: mindegy neki Orbán, Simicska, Tarlós, önkormányzati választás – jön.
Történt pedig, hogy széles e hazában, annak is a székesfővárosában, ott is a legfőbb tér közelében, ahol az ország gyűlése székel, újjáépítési szépítkezési és történelmi átértelmezési akció lebonyolításába kezdtek a munkások, mert országunk fölkent kétharmados vezére és táltos társai imígyen gondolták. Nem volt apelláta, nem volt közmegbeszélési meghallgatása a terveknek, sőt a le civilezési effektus óriási támadásban és meg félelmesítésben öltött testet. A föladat egyértelművé volt téve: a választásokra késznek kell lennie a régiségében pompázó, a múltat visszahozó térkompozíciónak, a megszakított folytonosságig visszatérve meg kell szakítani a megszakítást és folytatni kell a kontinuitást. Tervezőt, munkást, ott lakó-embert próbáló rendeltetése volt mindenkinek. Minden haladott szépiben, még egy műemlék szennyvízgyűjtő-csatornát is sikerült titokban átfúrni, ami pediglen azonnali javításra szorult – volna. De nem, jöhet a szar, terjenghet kibírhatatlan bűz, nem nyúlunk hozzá – döntötték el ízibe a megkent, akarom mondani fölkent elől járóságok: hiszen választás lészen kishazánkban, azt pedig nem lehet megzavarni építkezéssel, csak átadással, azzal aztán dögivel. A szar, meg a bűz vegye tudomásul, hogy most nincs itt az idejük, nincsenek is, az csak a liberalista, gyurcsányista, bajnaista bagázs álnok mesterkedése a mindig egyre jobban és jobban teljesítő ország gyarapító többség hangulatának a megrontása érdekében elkövetve.
De ennek egyszer és mindenkorra vége: vegye tudomásul a szar meg a bűz, hogy október 12-ig nincs! Az ott lakók ne nyissanak ablakot, átjáró házakon keresztül menjenek be lakásaikba, fordítsák el tekintetüket a szarról és csak a szépet, a csodát, a Dunát lássák meg, és így dobják be a (wc)papírt a szavazó úrnába!
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 68.
Motozás…
Ma megint nagy kivir-kavar volt az osztályban, a zsibongás nem akart abbamaradni, még akkor sem, amikor az ofő bejött az osztályba. Három csoportba verődve üldögéltünk a padokon: a viktoriánusok, az osztály bal-felén csoportosulók és a még soha meg nem szólalók – na, ők voltak a legtöbben és ’leghangtalanabb’ süket csendben. A viktoriánusok arról vitatkoztak, hogy nemcsak az Obamának kellene levelet írni, hanem a Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság megválasztott elnökének is, mert az mégse nem járja, hogy ő is, meg az Újhelyi apukája is állandóan bántják a szegény a Tibi, a Navracsics apukáját, pedig ő olyan hithű és legalkalmasabb európai támogató, mint ahogy a Pintér Attila apukája is a leghasználhatóbb arra, amit elvállalt. Aztán beszéltek a civilekről is, hogy vannak a mi civiljeink, meg az ő civiljeik és nem keverhetőek össze a jogaik és a kötelezettségeik, mert az egyiknek vannak jogaik, a másiknak meg vannak kötelezettségeik. Meg aztán az egyiknek vannak pénzeik is, míg a másiknak honnan vannak pénzeik.
Tovább a folytatáshoz
Kertész Imre interjúrészlet…
„…Ez egy félelmetes folyamat, amelyet meg kell értenünk, mielőtt ítélkezünk. Nem arról van szó, hogy gonosz emberek gonosz tetteket követnek el, hanem hogy az ember minden gonosztettre alkalmassá válhat anélkül, hogy ő maga gonosz lenne. Ez új fordulat a 20. században, s aki ezt nem érti meg, azt sem értheti, hogyan történhetett meg mindaz, ami megtörtént, s ha nem érti, megtörténhet holnap ugyanúgy.”
Sehogy sem tud megtörténni – Haffner Zoltán beszélgetése Kertész Imrével A nyomkereső című kisregényről (Budapest, 2004. február 20.) Idézi Múlt és Jövő 2014/1.
Ancsel Éva Összes bekezdése
„X.
Kihez hasonlít inkább az ember: Júdáshoz avagy Jézushoz?
Egyikhez sem.
Az ember leginkább talán mégiscsak Pilátushoz hasonlít, mert jobbára úgy keveredik a dolgaiba, mint ő. Csak úgy belekerül. Mert fáradékony, fejfájós, és mosná kezeit – ami nem szokott sikerülni.”
Ancsel Éva Összes bekezdése Kossuth, 1999.
A WALESI BÁRDOK…
Ma megint egy ilyen nem örömös nap van, pedig minden adott lenne, hogy ne így legyen: szép, esős vasárnap van, nem is esik, csak csöpög odakünn (ezt a szót most tanultam a „Drága Mamától”), a Pintér Attila bácsi vezetésével délután meccs lesz a Tv-ben, és mégis. De hát eszembe jut a tegnapelőtti egyik iskolai óránk, amit most mindenképpen meg akarok írni, mert nagy tanulságul szolgálhat majd mindenki fiának széles e faluban.
Szóval az úgy történt, hogy az irodalom órán a Vera néni, akit nagyon szeretünk (persze csak mi, akik ’másképp’ nézünk a világra, akik nemcsak a magyar nemzeti kulturális íróságokat, hanem más – nyugati és északi és déli és keleti és persze magyar – olvasnivalókat is meg akarnak érteni), azt mondta, hogy ma a ’Walesi bárdok’ című balladáról fogunk beszélgetni. Tovább a folytatáshoz
Kitömött barbár
„… Aki azzá válik, aminek születik, az pusztán csak ember marad: lehet jó ember, derék ember, becsületes ember, még boldog ember is, de kizárt, hogy emember váljon belőle. Aki úgy viselkedik, ahogy azt elvárják tőle a családban, az osztályban, kasztban, amelybe beleszületett, nem emember, és nem emember az sem, aki nem jelleme csodálatosan véletlenszerű egyszeriségéből vezeti le a cselekedeteit, hanem isteni parancsra, eleve elrendelésre, sorsra, családra, nemzetre, hazára mutogat. Az ememberséghez emberfeletti erőfeszítés szükséges…”
Péterfy Gergely: Kitömött barbár Kalligram, 2014.
Megnyitó…
Ma nagy veszekedés volt az osztályban. Ilyet még nem láttunk, amióta ebbe az osztályba járunk. Történt pedig az, hogy az L pont Simon Lacika, az egyik viktoriánus csemete, akinek az apukája már nagyon sok posztot írt a Facebookra és sok posztot is betöltött már az orbánkormányban, ja, meg hosszú, 18 éven felülieknek szóló verset is írt már, átadott megint valami „Zsibáru-kereskedést, zsibit, keleti zsibvásárt”, vagyis bazárt, amit mégse nem lehetett még használni. Pedig a második megnyitón is nagy volt a zsongás, ragyogás, hacacáré, fölhajtás meg sajtó és médiajelenlét. Még egy igazi főpolgár is megjelent, a Tarlós Pista bácsi is és hozzászólásba fogott éltetni a nagyszerű pillanatát az életének és ócsárolni a „nem örülőket”. Az egyik, viktoriánus Tv, az, amelyik híres a híreinek a gyors bemondásáról meg a helyszínelésekről, akart csinálni az L pont Lacika ősével egy kérdezz-felelek játékot, de nem barkohbát. Azt az igen, nem, is játékot ugyanis a Tv-ben nem szeretik, Tovább a folytatáshoz