(1.)
„Ha valaki megkérdezte volna ezektől a nyomorult gennyládáktól” – írta B bádog a blogjában, majd folytatta is: „hogy mégis, egészen pontosan mit szerettek volna csinálni az üres Fidesz székházban, vajon mit válaszoltak volna? S ami ennél is fontosabb: ha bementek volna, mit csináltak volna?”
Nos bádog úr, nos (magának) jogában áll kérdezni (hallgatni), CÖF-ös fölvonulásokon az első sorból csápolni, bagóért lakást venni a Várban, minősíteni is, hisz maga az „ötös számú tagkönyv” birtokosa. Emlékezni is joga (lenne) van, de azt már csak szelektíven teszi.
Uszítani nem lenne joga.
Mégis megteszi.
Hogy is „kérdezte” annak idején a haverja, a Kovács Z.: „És sikerült?” – és Olga elnevette magát.
Ma én nem tudok magán nevetni.
Hisz’ sikerülhet.
Ezért nem tudok nevetni.
Ahogy annak idején sem tudtam, a B bádog által is fölhergelt „békés” tüntetőkön, akik „csak” be akartak menni a TV-be, „beolvasni” a követeléseiket, talán utána a büfébe is egy kávéra. „Békésen”, nem zavarva az ott folyó munkát. Aztán persze nem hívták a tűzoltókat, az üvegeseket, a biztosítókat – mit nem írok. Ők, „lettek” a „békés” tüntetők, akik „szakszerűen és arányosan” végezték a dolgukat, „igazi szabadságharcosokká” váltak – ahogy mondták akkoriban és azóta is maguk felé. Nem diákok voltak; nem tanáraikért kiálló tanulók. Ők „nem voltak veszélyesek” senkire. Minek mentek oda a rendőrök. Vidékről. Felkészületlenül. Szervezetlenül. Még egy sokkoló sem volt náluk. Hát megkapták. A rendőrök. Amit – maga szerint – megérdemeltek.
Viszont most, bezzeg(h) most: papírrepülőket dobáltak, szinte elsötétült az ég is; üres sörös-dobozok is röpülhettek; egy csavart is ott hevert valahol, de „szerencsére” megtalálták a nyomozók. Ahogy azt a zászlórudat is: egy asztalra fölfértek a bizonyítékok! Hű az anyját!
„A gennyládák”.
Tudja B bádog „úr”, a haverja, akinek a zsebében volt a golyó, bejelzett az elektromos kapu, mikor be akart annak idején lépni a parlamentbe, ami az ereklyéje volt a Szabadság téri harcok emlékére, na ő provokált, szándékosan balhét generált a Hadházy fiával, aztán megvágva levetítette, na ő tényleg a tollára való!
Viszont ő haver.
Harcostárs.
Csak nem rúg bele egy „igaz, magyar” hazafiba, ugye B bádog?!
(2.)
„Most még Oroszország nem háborúzik Ukrajnával szemben, ez még különleges hadművelet vagy különleges akció” – fejtette ki Schmidt Mária milliárdos, történész, Dózsa-kitaláló Sorsok Háza projekt-szervező.
Mert a háború arról ismerszik meg, hogy nemcsak zsoldosok vívják. Márpedig a Dózsa-kitaláló szerint az oroszok eddig csak azokat vetettek be, következésképp … Sch Mária föltalálta az új koordináta rendszert.
Persze arról nem beszélt: ha „különleges akció” zajlik, akkor minek a békéről beszélni? És vajon: mik a „különleges akció” alatt mik a szabályok, az egyik „akciós” azt csinál, amit csak akar, a másik meg kussoljon?
Mariska, Mariska, miért nem maradtál inkább csöndben?
Ja, mert a B bádog meghívott egy haknira, hogy uszítsd csak a népet?
Írjál egy könyvet is a témában, talán Dózsát is idézhetnéd vagy a Bencsiket, netán az új vezérkari főnököt is akár.
A Polttól nem kell tartanod, a Vargától sem – legföljebb hegedül majd egyet, amíg a Kató zongorázik…
Mi meg, akik – szerencsénkre – nem érünk föl hozzátok, élünk, ahogy tudunk, neveljük a gyerekeinket, mesét mondunk az unokáinknak, tesszük, amit tehetünk.
Hát tegyük végre!
- 05. 22. hétfő
(Kép: demokrata alapján)