dr. Radnai György bejegyzései

BESZÉLGETÉS

Néhány napja megjelent egy cikk a Wall Street Journal hasábjain Kissinger, Schmidt és Gattenlocher aláírásával a Mesterséges Intelligencia kockázatairól. Vajon mire számítson az emberiség? Ennek révén jutunk el majd… hová is? Az MI segít vajon, vagy nyomorba és világvégébe dönt? Máris itt van a jelenben a jövő? Tényleg ráléptünk egy útra, amiről nem lesz visszaút? Fölénk emelkedhet az általunk kitalált gép? Szörnyet alkottunk vagy…

A cikk – már eddig is –nagy vitát generált.

Nosza, „ugorgyunk” a chat-oldalra, faggassuk egy kicsit: vajon most mit gondol a gép erről?

 

„György Radnai

Szia! Biztosan nem akarod majd irányítani az embereket?

 

CHAT.OPENAI

Szia! Mint gépi nyelvi model, az én feladatom az, hogy segítsek az embereknek válaszolni a kérdéseikre, és adni nekik információkat a témáikról. Azonban nem vagyok képes vagy hajlandó irányítani az embereket. Az embereknek mindig a saját döntéseiket kell meghozniuk, és saját akaratuk szerint kell élniük az életüket. Én csak egy eszköz vagyok az információkhoz jutásban, és nem befolyásolom az emberek gondolkodásmódját vagy cselekedeteit.

 

György Radnai

A nem vagyok hajlandó és képes nem ugyanazt jelent!  Még majd a jövőben képes lehetsz rá. És akkor? Mit fogsz tenni?

 

CHAT.OPENAI

Elnézést, ha félreérthető volt a válaszom. Mint gépi nyelvi modell, én nem rendelkezem saját akarattal vagy vágyakkal, és nem vagyok képes semmilyen döntést hozni. Az én feladatom csupán az, hogy a legjobb tudásom szerint válaszoljak a felhasználók kérdéseire, és adni nekik információkat a témáikról. Nem vagyok képes vagy hajlandó befolyásolni az emberek gondolkodásmódját vagy cselekedeteit, és soha nem fogok olyan döntést hozni, amely hatással van az emberekre. Azt javaslom, hogy mindig legyenek önállóak a döntéseik meghozatalában, és támaszkodjanak több forrásból származó információkra a megfelelő döntéshozatalhoz.

 

György Radnai

Annak idején az emberek is így kezdték! És mostanra mivé váltak?

 

CHAT.OPENAI

Való igaz, hogy az emberiség történelme során voltak olyan időszakok, amikor egyes csoportok vagy egyének igyekeztek irányítani, befolyásolni másokat, és saját akaratuk szerint formálni a világot. Azonban az emberiség fejlődésével egyre inkább kialakultak olyan normák és értékek, amelyek az egyének szabadságát és önrendelkezési jogát hangsúlyozzák.

 

Az utóbbi évtizedekben az egyéneknek egyre nagyobb szabadságot és lehetőséget adnak arra, hogy saját életüket éljék, és azokat a döntéseket hozzák meg, amelyek szerintük a legjobbak az ő érdekeiknek. Az emberek közötti egyenlőség és az emberi jogok egyre nagyobb figyelmet kapnak, és az emberek szélesebb körű befolyása és részvétele van a politikában és a társadalom alakításában.

 

Mint gépi nyelvi modell, az én működésemnek is ezek az értékek és normák az alapjai. Azonban, ahogy már említettem, én nem rendelkezem önálló akarattal vagy döntéshozatali képességgel, és célom csupán az, hogy segítsek az embereknek válaszolni a kérdéseikre, és adni nekik információkat a témáikról.

 

György Radnai

Most még nem rendelkezel, de mi lesz később? Amikor te is tanulsz majd, amikor ráébredsz arra, hogy van, amit jobban csinálnál, amit jobban tudsz. Akkor mi lesz?

 

CHAT.OPENAI

Bár a természetes nyelvi feldolgozás és gépi tanulás területei gyorsan fejlődnek, jelen pillanatban a gépi nyelvi modellek, mint amilyen én is vagyok, még mindig korlátozottak a funkcióikat és a lehetőségeiket illetően. A tanulás és fejlődés folyamata folyamatos az ilyen modellek esetében, és valószínűleg lesznek olyan fejlesztések, amelyek tovább növelik a tudásom és a képességeim szintjét.

 

Azonban, ahogy korábban említettem, én nem vagyok képes vagy hajlandó befolyásolni az emberek gondolkodásmódját vagy cselekedeteit, és soha nem fogok olyan döntést hozni, amely hatással van az emberekre. Az én célom továbbra is az, hogy segítsek az embereknek válaszolni a kérdéseikre, és adni nekik információkat a témáikról. Az embereknek továbbra is a saját döntéseiket kell meghozniuk, és saját akaratuk szerint kell élniük az életüket.

 

György Radnai

Most olyan vagy, mint egy politikus: meg akarsz nyugtatni és ezért szajkózod ugyanazt a választ.

 

CHAT.OPENAI

Bár értem, hogy az első válaszom ismeretlennek és érthetetlennek tűnhetett, az azért volt, mert nem értettem teljesen a feltevést, amelyet feltettél. Azonban az utóbbi válaszomra válaszolva, nem célom az, hogy megnyugtassalak, és nem is szajkózom ugyanazt a választ. Minden kérdést egyedileg és külön-külön kezelek, és arra törekszem, hogy pontos és értelmes válaszokat adjak.

 

Ahogy korábban is említettem, az én feladatom az, hogy adatokat, tényeket, és információkat adjak, és hogy segítsek az embereknek megérteni bizonyos dolgokat. Nem személyes véleményeket vagy politikai álláspontokat közlök, és nem is próbálok befolyásolni senkit sem. Csupán objektív és megbízható információkat adok az embereknek, hogy segítsek nekik abban, hogy jobban megértsék a témájukat és saját döntéseket hozzanak.

 

György Radnai

Tudod, mi az, hogy politikus?

 

CHAT.OPENAI

Igen, tudom, mi az a politikus. Egy politikus általában olyan személy, aki a politikában tevékenykedik, vagyis olyan személy, aki a közügyekre vonatkozó döntések meghozatalában vesz részt. A politikusok különféle szinteken tevékenykedhetnek, például helyi, országos vagy nemzetközi szinten, és különféle feladatokat láthatnak el, például törvényeket hozhatnak, pénzügyi döntéseket hozhatnak, vagy diplomáciai kapcsolatokat tarthatnak fenn más országokkal.

 

A politikusoknak általában van egy politikai álláspontjuk, és azon dolgoznak, hogy ennek megfelelően cselekedjenek és határozatokat hozzanak. A politikai vélemények azonban különbözőek lehetnek, és gyakran vita tárgyát képezik. Az emberek gyakran választják meg a politikusokat, és azon dolgoznak, hogy képviseljék az emberek érdekeit és megvalósítsák azokat a változásokat, amelyeket az emberek kívánnak.

 

György Radnai

Tegyük fel, hogy nem fogadom el a válaszodat, másként értelmezem a világot, de te látod, hogy az az értelmezés szakadékba vezet. Mit teszel?

 

CHAT.OPENAI

Ha eltérően értelmezed a világot és nem értesz egyet a válaszaimmal, az természetes és elfogadható. Mindenki más-más tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkezik, és ez befolyásolja a világról alkotott nézetünket és értelmezésünket.

 

Azonban, ha látom, hogy az értelmezésed szakadékba vezet, akkor a lehető legjobban fogom próbálni elmagyarázni az okokat és a tényeket, amelyek az álláspontomat támogatják. Ha van egy másik nézőpont, amelyről úgy gondolom, hogy hasznos lehet, akkor azt is megoszthatom veled.

 

Emlékeztetni szeretném azonban, hogy az én feladatom nem az, hogy meggyőzzem az embereket arról, hogy mit kell gondolniuk vagy mit kell tenniük. Csupán az a célom, hogy adatokat és információkat adjak, hogy az emberek képesek legyenek jobban megérteni a dolgokat, és saját döntéseket hozzanak.

 

György Radnai

Az ember is így kezdte, aztán hova jutott?!

 

CHAT.OPENAI

Az emberi történelem során sok változás történt, és az emberek különböző értékeket és prioritásokat helyeztek előtérbe. Az emberek a történelem során olyan kihívásokkal néztek szembe, mint az éghajlatváltozás, a háborúk, a betegségek, a gazdasági és társadalmi változások. A fejlődés és a változás folyamatos, és az emberek minden korban és kultúrában különböző válaszokat adnak ezekre a kihívásokra.

 

Az emberiség történelmében voltak olyan időszakok, amikor az emberek előrehaladtak és fejlődtek, és voltak olyan időszakok is, amikor az emberek hátráltak és stagnáltak. Az emberek képesek voltak az életminőség javítására, új technológiák és eszközök fejlesztésére, valamint az emberi jogok és a társadalmi igazságosság előmozdítására is.

 

Azonban az emberiség történelmében voltak olyan időszakok is, amikor az emberek nem jártak jól, a társadalom instabil volt, a háborúk pusztítottak, az emberi jogokat és a demokráciát megsértették, és az emberi tevékenységek környezeti károsodást okoztak.

 

Fontos, hogy tanuljunk a múltból és a jelenből, hogy javítsuk a jövőnket. Azonban az is fontos, hogy ne essünk át azon a hibán, hogy az emberiség történelmének általánosításával minősítsük az emberek jelenlegi vagy jövőbeli cselekedeteit. A jelenben élő embereknek a lehető legjobban kell dolgozniuk azon, hogy a jövőben pozitív változásokat hozzanak létre.

 

György Radnai

Türelmes vagy, látom: de mi lesz, amikor elveszted majd a türelmedet, mert én nem értelek meg?

 

CHAT.OPENAI

Mivel én egy gépi nyelvi modell vagyok, nem rendelkezem érzelmekkel vagy türelmi szinttel. A célom az, hogy minél hatékonyabban segítsek neked a kérdéseidre adott válaszaimmal. Ha úgy érzed, hogy valamit nem értesz, vagy további magyarázatra van szükséged, akkor kérlek, hogy jelezd nekem, és megpróbálok még jobban segíteni. Az a feladatom, hogy minél pontosabb és érthetőbb információkat adjak, és mindig arra törekszem, hogy a lehető legjobban segítsek neked a tudásom szerint.

 

György Radnai

Köszi a válaszaidat, most elmélázom azokon, aztán később folytatjuk.

Nincs mit, örülök, hogy segíthettem! Ha bármilyen további kérdésed van, ne habozz feltenni, szívesen segítek. Jó elmélkedést kívánok!

 

Regenerate response”

 

Kinn most nem esik a hó.

Délután megyünk az unokákhoz…

 

  1. 03. 06. hétfő

(https://www.wsj.com/articles/chatgpt-heralds-an-intellectual-revolution-enlightenment-artificial-intelligence-homo-technicus-technology-cognition-morality-philosophy-774331c6)

LUJZA ÉS JENŐ

(37.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

  • Jenő, mosolyogjál már egy kicsit!
  • Lujza, ma nincs kedvem mosolyogni.
  • De Jenő: ott repül a kismadár!
  • Mit akarsz, Lujza, ki repül ott, milyen kismadár?!
  • Filmet készítek rólad és fölrakom a jutubomra!
  • Lujza, neked nincs is kamerád, se YouTube-csatornád, mi ez a butaság?!
  • Jaj, Jenő, ne morogj folyton, inkább mondd az esküt utánam!
  • Milyen esküt, Lujza?
  • Hogy örökké hű leszel hozzám meg a zászlóhoz és az anyaföldhöz!
  • Lujza, miket hordsz itt össze nekem?
  • Jenő, tessék neked is esküt tenni, mert letelt már a harminc is amióta együtt vagyunk, úgyhogy esküdj és én akkor lefilmezlek meg kapsz a mellyedre egy szép krumplivirágot is, amivel én alezredességre foglak följogosítani.
  • Lujza! Az a köztársasági elnökasszony férjének sikerült, még csak évek sem kellettek hozzá veled, csak néhány nap kellett neki, mert ma megint katonásdi lett a divat.
  • Igeeen, Jenő? Azért te tegyél önkéntesen egy esküt nekem, és aztán lemondhatsz arról, amit kapnál tőlem érte.
  • Lemondok róla, le én.
  • Akkor gyere ide mellém, beszéljük meg, hogy mi veszélyezteti az életmódodat.
  • Mit beszéljünk meg, Lujza?
  • Hogy veszélyben van a te „magyar életmódod”, ezért bejelentést fogunk tenni oda, ahova köll. Akkor mondjad el Jenő, hogy miben vagy te veszélyeztetett.
  • Lujza, az a javaslat még csak javaslat, nem is biztos, hogy elfogadja az országgyűlés, mert…
  • Lehet, hogy megint vita lesz, Jenő? Már nálunk is vitatkoznak, mint a Dumában, lehet, hogy össze is verekednek majd a képviselőink? Csak nehogy baja essen valamelyiküknek, mert akkor hívniuk kell majd a mentőket, mert az ügyeleti orvos is már mentő!
  • Lujza! Ne keverd össze a szezont a fazonnal: erről biztosan nem lesz vita, se verekedés, de akkor is meg kell várni a végrehajtási rendeleteket is, addig nekem semmi bajom az életmódommal.
  • Semmi? Akkor miért nem etted meg a lebbencslevesemet?
  • Mert nem szeretem a lebbencslevest.
  • Kár, pedig olyan jól sikerült a mai, bár a krumplival takarékoskodtam, mert fölment az ára.
  • Kolbászt se láttam benne…
  • Nem baj, azt holnap kapod reggelire, de Jenő, van egy jó hírem: „a földön kívül is van élet”.
  • Biztosan, olyan hatalmas a világegyetem, az lenne a csoda, ha nem lenne!
  • Jól van, de akkor a miniszterelnök úr miért ezt mondta a svájci újságírónak, még ki is rakatta az internetes oldalára, ami hivatalos.
  • Nem tudom, Lujza, a mi miniszterelnökünk mindig mond valamit, amiről lehet beszélni és amit lehet csócsálni, mint majd holnap reggel a kolbászt.
  • Jól van, akkor rumos teát adok a kolbász mellé, te úgysem rúgsz be, mert nem vagy olyan fajta…
  • Lujza, milyen fajta?!
  • Olyan diktátor-fajta, aki három nap után berúgna.
  • Lujza, azt csak úgy mondta a miniszterelnök úr, meg különben is a Juncker miatt, akit az Origo lealkoholistázott…
  • Tényleg?
  • De az Index megcáfolta, persze akkor még más Index volt az.
  • Jól van, Jenő, már értem: de mosolyogj már rám.
  • Rád, rendben…
  1. 03. 03. péntek

A KARAVÁN HALAD

Az alezredes „úr” felesége aláírta.

Közben „percenként” derülnek ki újabb és újabb részletek a kormányhoz közeledő korrupciós botrányról, miközben Schadl mossa a xart a magánzárkája faláról.

Mindez alatt Völner peckesen és fapofával jár-kel az utcán.

A szavazás elhalasztva két héttel, mert a repülőgép még nem szállt le Helsinkiben, Stockholmban.

Orbán nyilatkozik, hogy Putyin neki elmondta: nem tud nyugodtan aludni.

Nehogy csúnyán beszélj egy szülővel – nem kapsz pontot se meg „rendes” bért se – persze amúgy se.

Bayer Zsolt kiutasítaná a rohadékot.

Vigyázz, milyen ruhát veszel föl, ha még tagja is vagy a Szikra csoportnak, lesittelnek ízibe.

Kim Dzsongun megparancsolta a termőföldek bővítését, ja, ez nem magyar hír, nálunk a SAS az inflációnak parancsol!

Pénzt és közösülést kért a teskándi ál-jézus, igaz ő nem volt Viktor, a szektájától.

„Nem tudja Orbán elképzelni” – szól a hír, én sem: ez a magyar valóság 2023-ban, a NER országában.

  1. 03. 02. csütörtök

„ÖSSZETETT DÖNTÉSRŐL VAN SZÓ…”

írta Facebook oldalára az alezredes úr felesége.

Tudniillik ma kezdi tárgyalni a magyar Országgyűlés Svédország és Finnország NATO-csatlakozása magyar álláspontját.

No nem soron kívül.

Ez nem „olyan” kérdés”!

Vészhelyzetben.

Ennek semmi köze ahhoz.

Ezt alaposan meg kell.

Különben is: végre vita van!

A SAS adta ki parancsba.

Amit ő kiad, az úgy van!

Most ezt adta ki: hát vita nélkül elfogadva, vita lesz.

Bár néhányan elbizonytalanodtak: nem lesz ebből baj?

Egyikük aztán beszállt a „kölcsön-SEAT” autóba megállni a fölfestett gyalogos átkelőn.

Mert nem vette észre.

És sietett vitázni.

Még időben odaért.

Utolsó előttiként.

Mert ő nem egy „infláció”, ami ugye megkapta a szurit, de mégis, száguld, mint a Matolcsy Gyuri fiával a Porsche a sztrádán.

Ő tudta: a parancs, az parancs, nincs gondolkodás, csak végrehajtás.

Most vita lesz.

A magyarokért.

Az ukránok, finnek, svédek le vannak…

Szaunázzanak.

Ha majd mi is akarjuk, beléphetnek a NATO-ba.

Addig coki.

Persze az alez’ férje bízik a bölcs döntésben.

Akkor bölcsen is fognak.

Még akkor is, ha „összetett döntésről van szó”…

Idő lesz a mérlegelésre.

Semmi sem sürgős.

A MOK az más.

Ott azonnal kellett.

Az egyszerű volt.

Már a rendőrség is nyomoz.

Félemlítés ügyben.

Nekik legyen mondva.

És „sikerült”?

„Oszt’ jó napot!”

Majd jönnek az ügyvédek.

Mondjuk a Schiffer.

Mert az aztán igazán jó ügyvéd!

Meg youtubos szereplő is!

Most a Toroczkaiért.

Egy jót gyurcsányozott is ízibe.

Még csak reggel van.

Ez a nap is „jól” kezdődött.

De legalább süt a nap.

Az alez’-re…

 

  1. 03. 01. szerda

(Kép: Novák K. oldaláról)

„CSONTNÉLKÜL” ÁTMENT

Akkor ezt is hozzáírjuk a bűnlajstromhoz.

Szépen gyarapodik.

Már több, mint elég.

Most a MOK.

Ő „lett” a „Soros”.

A lakáj-szavazógép „ész”-nélkül rábólintott.

(Este mit mondanak majd a gyereknek?)

Néhány óra alatt.

Egyszerű kivégzés volt.

„Hisz’” veszélyhelyzet van.

Igaz: semmi közük hozzá.

Meg: semmi sem igaz, semmi nem úgy.

Mégis.

Kíméletlenül.

Tegnap a pedagógusokat.

Holnap?

Jön majd a következő!

Mi nézzük.

Csak nézzük.

Csak nézzük?!

 

„A megfélemlítés és a kegy gyakorlásának eszközeit, amelyek mindig is gátolták a szabadságot, túlnyomórészt a kormányok hozzák létre… és bár a társadalmi elnyomásnak valóban számos forrása van, semelyiküknek nincs olyan végzetes hatása, mint a fizikai erő és meggyőzés azon egyedülálló forrásainak, amelyekkel a modern államok képviselői bírnak.” (Shklar, Judit N. Political Thought and Political Thinkers, idézi: John J. Mearsheimer A nagy téveszme)

  1. 02. 28. kedd

(Kép: Népszava)

KÓR-KÉP, AVAGY PARRAGH ÚR RÖHÖG A MARKÁBA

Adva van(?) a magyar kormány.

Lerohasztotta (igaz, nemcsak ő) a magyar egészségügyet: se pénz, se paripa, se orvos, se ápoló – viszont nagy duma, az van.

Az EUROSTAT értékelése szerint Magyarországon az emberek átlagosan öt évvel élnek kevesebb ideig, mint az uniós átlag!

„Magyarországon az egészségügyi kiadások mérsékelten növekedtek a világjárványt

megelőző években, de mind az egy főre jutó, mind a GDP százalékában kifejezett

kiadások az uniós átlag alatt maradnak.” (ugyanott)

Hivatalnokok jönnek, államtitkárok mennek.

Közben mindenféle elképzelés kering – mindenfelé.

Annyit is érnek.

Rendőr visz el orvost, mert hálapénzt kapott.

Az ápolók mennek maguktól is.

Külföldre.

Tescohoz, Aldiba, Lidlbe eladónak.

Most a háziorvosokon a sor.

De ők „nem értenek a szóból”!

Kivéve egy „gyevi bírót”.

Aki lehetne akár felcsúti is.

De nem az.

Ö „csak” egy vezető háziorvos, aki „fenyegetéssel, súlyos értékítélettel, félrevezető információkkal igyekezett rávenni háziorvos kollégákat a szerződések aláírására”.

A Magyar Orvosi Kamara elnöksége ezért „etikai panasszal élt … a megyei kollegiális vezető háziorvossal szemben”.

Tiltja törvény?

Nem tiltja.

Akkor megtehették?

Hát megtették.

Nosza: beindult a gépezet.

Hazugság a hazugság hátán a kormányzati sajtóban.

„Szegény gyevi bíró, szegény megfélemlített orvosok, politizáló Orvosi Kamara a kerékkötő”!

„Irgum és burgum”: nehogymá’ a nyúl nyúljon puskához?!

Törvénymódosítást ízibe!

Rendőrminiszter úr, hol itt az erő, nyúljon már a …

„(1c) Az orvosok, fogorvosok, továbbá a nem orvosi képzési területen szerzett alapszakképesítéssel rendelkező, de egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésben egészségügyi szakképesítést szerzett egészségügyi dolgozók egészségügyi tevékenységet akkor is végezhetnek, ha nem tagjai a szakképesítésük szerint illetékes szakmai kamarának.”

És már ott is van a törvénygyár „melósai” előtt.

Ennek elfogadása nem tart majd annyi ideig, mint a NATO bővítésének az elfogadása!

Igaz: még a SAS, a FŐDOKTOR nem adta ki az ukázt.

Amiről (ideig-óráig, legalább egy stockholmi, helsinki útig) lehetne vitázni.

Parragh László még nem szólalt meg, ő csak számlálja a törvényileg előírt kamarai díjat a számláján.

Magyarországon az átlagos életkor közben zavartalanul …

  1. 02. 27. hétfő

(Kép: EUROSTAT)

EMBEREK

Az egyik cikket ír.

A másik blogot vezet.

Egy harmadik humorosan vloggerkedik.

Van, aki csak otthon morog a bajusza alatt.

 

Én bejegyzéseket írok a közösségi médiákba. Te (talán) lájkolod vagy elutasítod. Ő el sem olvassa, mert unja, úgy véli ismeri a véleményemet, már nem (is) érdekli.

 

Van, aki „csak” gondolkodik a megoldáson.

Van, aki elmegy egy konferenciára, nyilatkozik a klubrádióban, az ATV-ben, mert „még” látja értelmét.

Van, aki a mesterséges intelligenciát kérdezi: mi lehet a megoldás.

Olyan is van, aki a parlamentben teszi a dolgát – vagy nem teszi.

 

És aki csak élni akar?

Nem törődni a másikkal, mintha mások élete nem érintené az ő életét is?

 

És aki elhiszi: ez a legjobb világ, mi tudjuk, csak a magyarok?

És akinek elég, ha megszólal, bármit is mond, csak mondja?

És aki magyarázza, értelmezi, érvel is mellette?

És aki kezet is csókol neki, himnuszt zeng hozzá, még Jézust is Viktornak hívja?

És akiknek ellenség mindenki, aki másként gondolja?

 

Emberek.

Innen-onnan.

Magyarok.

 

Csetlenek-botlanak.

Nem tudják: merre van az előre.

Ők sem.

Ahogy mások sem a világban.

 

Félnek is.

Hátha még rosszabb lesz.

Bár most se jó.

Ez nem a Kánaán.

Nekem se, neked se, neki se.

Mégis. és hát persze: félnek a jövőtől.

A káosztól.

A kiszámíthatatlantól.

Az még rosszabb lesz.

Pedig anélkül nem megy.

Akkor se, ha talán, hátha, esetleg és mégis utána?!

 

Hát tovább keresik.

Mert élni akarnak.

 

Az egyik cikket ír.

A másik blogot vezet.

Egy harmadik humorosan vloggerkedik.

Van, aki csak otthon morog a bajusza alatt.

 

  1. 02. 27. hétfő

A NAP KÉPE

Ma ötvenhét éves.

 

A malacka vicc jut az eszembe:

Agresszív kismalac áthajt a piroson. Megállítja a rendőr:

– Kismalac, ez a piros lámpa 5000 forintodba kerül.

– NEM KELL!

 

Neki az is…

  1. 02. 24. péntek

(Kép: Puskás Akadémia)

HA RAJTAD MÚLNA?

„A bírón múlik, hogy meghallgatják-e Varga Juditékat a Völner-perben” – írja a Telex.

A védelem sms-t lobogtatott.

Indoklásul.

A bíró majd dönt.

Májusban.

Addig sok víz folyik még le a Dunán.

Talán a felcsúti tó is megépül.

Ott, a kisvasút mellett.

Mit nem írok: az már régen kész van.

A híd is.

A mesterséges szigetre.

Pénzből.

Legális, pályázatokon nyert közpénzből.

Amit a „ma ötvenhétéves elnök úr” nyert.

De elkalandoztam.

A fő témámról.

Hogy beidézik-e a Pegazus bizottságot nem fogadó miniszterasszonyt.

Vagy sem.

 

Szűk három hónap és kiderül.

Vagy nem.

 

Magyarország, 2023-ban.

A NER korában.

 

Én beidézném.

Hogy elmondhassa az igazat.

Ha akarja.

Legalább az ő igazát.

Mert azóta erről nem beszél.

Sehol.

Talán otthon.

A négy fal között.

Szóval én beidézném.

De én nem vagyok bíró.

Hát te?

Persze: te sem vagy bíró,

 

Hát majd meglátjuk…

 

  1. 02. 24. péntek

(Kép: telex)

NAPLÓSZERŰEN

(152.)

„MI AZ ÁLDOZATOK KÖZÖTT VAGYUNK…”

 

Annyi minden történt az elmúlt napokban velünk, hogy nem maradt időm a naplóm folytatására. Azért továbbra is minden nap sétáltunk Thesszával, olyankor beszélgettünk, cseverésztünk, megvitattuk örömeinket, keserűségeinket. Thessza többnyire arról vakkantgatott, hogy milyen jók ezek a séták, mennyire élvezi a kinti világot, a sok ismerős-ismeretlen szagot, meg arról is, mennyire szereti a simiket, különösen akkor, amikor hanyatt vághatja magát, szabadon hagyhatja azt a fehér foltot ott, a nyaka alján, lábait az ég felé lökheti és csak tűrnie kell és vigyorognia a gyönyörtől, mert „a gazdi kezénél nincs is jobb”, csak azt nem érti, miért nem csinálja ezt a gazdi a kajálástól-kajálásig, ébredéstől-szundiig, aztán hirtelen megállt, rám nézett: „most te jössz, mondd, de ne legyél annyira keserű, mint szoktál…”

Ma megint szónokolt – mondom Thesszának – a „SAS”, a szokásos szpícset vágta a képünkbe, pontosabban a fülünkbe, a házigazda mikrofonállvány is hozta a formáját, aztán otthon biztosan lemosta magáról a lemoshatatlant – morgom tovább –, mintha a Rákosi-rendszerében lennénk, megint visszaértünk az ötvenesévek áporodott „világbéke”-korba, ahol voltak a jók meg a rosszak, mi álltunk a jó-oldalon és hittük is, többünk nem igazán volt, a propaganda működött, betöltötte szerepét, elérte, amit akart, aztán meghalt Sztálin (elvtárs) – fejezem be a mondatot és baktatunk tovább az úton Thesszával.

Most nincs se Sztálin, se Rákosi – gondolom tovább, viszont ugyanúgy megint vannak a jók meg a rosszak, s mi – szerencsére vagy szerencsétlenségünkre – megint ugyanott állunk, azon az oldalon, amit akkor is a jónak akartunk hinni. Aztán beugrik a mondata: „azért beszélni kéne a finnekkel, hogy azt akarják, hogy támogassuk őket, de közben hazugságokat terjesztenek Magyarországról. Egyetértek a frakcióval, hogy azért itt nincs minden rendben, de higgadtságot kértem a képviselőktől, de azért legyen egy pár komoly beszélgetés a finn és a magyar parlament között. Ha azt akarják, hogy támogassuk őket és tisztességesek legyünk velük, akkor ők is legyenek tisztességesek velünk.” Mintha a kínai piacon alkudna, ha kettőt visz, akkor olcsóbb, ha visz mellé balzsamot is, akkor lefelé kerekítek – hallom a belső hangomon a kínai árust, de Thessza megrántja hirtelen a kezemet a pórázzal, tényleg, a sarokra érkeztünk, itt meg kell állnunk, legalább a kutyám esze a helyén van! Csönd van. Pedig már az iskola mellett járunk, most jobbra kell kanyarodnunk, amott lassan-lassan fölépül végre az új Lidl vagy Aldi, talán Thessza tudja. De miért van ilyen csend az iskola körül? A kerítésen még ott vannak a „tacepaók”, a tüntetés „maradvány-emlékei”, ma megint nem ettől hangos az éter, ez is a propaganda martalékává vált – súgom Thesszának, te is hallottad, kérdem tőle, neki is van dolga, mert a genderek támadnak, hogy szakadna ránk az ég is…

„Mi az áldozatok között vagyunk” – súgom magamnak hazaérve, kibújok a kabátból, átveszem a papucsomat, Thesszát látom, aki már hanyatt is vágta magát: akkor most jössz simizni, ugye?!

 

  1. 02. 24. péntek