dr. Radnai György bejegyzései

LUJZA ÉS JENŐ

LUJZA ÉS JENŐ

(20.)

(utánzat)

  1. rész
  • Jenő, olyan bús vagy, miért búslakodsz?
  • Azért, Lujza, mert nem szeretek nyugdíjasnak lenni és belefájdult a fejem az össze vissza beszédekben.
  • Örülj inkább annak: „ez az évtized az elmúlt száz év legsikeresebb évtizede volt Magyarországnak”. Jenő, ha mégsem, itt van egy aszpirin, és nyugodj meg!
  • De Lujza, honnan veszed ezt a „legsikeresebb” zagyvaságot, miért mondasz ilyeneket, aminek a fele sem igaz?
  • Jenő, hát nem hallottad, ezt Viktorunk mondta a Kossuth rádióban. A nyugdíjasok is hatalmas pénzt kapnak majd, és nem te mondtad korábban, hogy most jönnek a választások, nem hazudhatnak, mert megbüntetik őket a hazudozásaikért?
  • Akkor figyelj ide egy kicsit, Lujza, mert megpróbálom elmondani, hogy…
  • Jenő! Nagyon figyelek, de ebédet is kell főznöm…
  • Lujza, szerinted mit akar „visszaadni” a Fidesz? Például a nyugdíjprémiumot, amit a Bajnai kormány iktatott törvénybe 2009-ben? Neki csak 1 éve volt, így ő nem is adhatta oda nekünk, de hogy lehet, hogy a baloldal még ezt is „visszavette”? Annak viszont én is örülök, hogy ezt a passzust legalább a FIDESZ nem törölte el. A nyugdíjszelvényemen 2017- 2019 években, novemberben is ott van külön soron összesen 26 000 forint prémium.
  • De Jenő, legalább odaadták, sőt most Viktorunk sokkal többet fog adni, az mondják 80 000 forint lesz!
  • Lujza, nem érted, hogy ez nem Viktorunk önkéntes adománya, hanem Bajnai törvényének a végrehajtása. Na, jó, nekem csak 78 000 forint járna, +2000 forint tényleg Viktorunknak köszönhető.
  • Jenő, most már én is kezdem kapizsgálni. De nem értem, miért nem mondják meg magyarul, hogy ne kelljen a nyugdíjasoknak, a 2 éve szürke hályog műtétre váró, rossz szemükkel azokat a rébuszos jogszabályokat bogarászni.
  • Azért Lujza, mert nem akarnak mindent a nyugdíjasok orrára kötni! Csak azt kell elhinni, amit Viktorunk mond, amit elhallgatnak, arról nem szabad tudnunk. Így volt ez a múltban is, és ez van most is a választások előtt.
  • Jenő, azért nagyon büszke vagyok rád, olyan okos vagy, hogy egy fél nap alatt a nyugdíj prémiumról kibogoztad az igazságot!
  • Jól van Lujzám, de éhes vagyok, hozhatnád már az ebédet.
  • Mindjárt terítek, Jenő. De addig is örüljél annak, hogy idén már januárban és júniusban is kaptál nyugdíjemelést, és még novemberben is lesz harmadik nyugdíj kiegészítés.                                       
  • Meglátjuk, Lujza, de minek is kell örülnöm? A nyugdíjemelésekről is annyit beszélnek, hogy sok időbe telik ezeket a jogszabályokat is tanulmányoznom. Sok mindent nem értek még, de nem adom fel, folytatom…
  • Jól van, Jenő, de azt is nyomozd majd ki, hogy mi lett a magánnyugdíj pénztárakkal. Azt olvastam valahol, hogy a 15 év alatt befizetett 3000 milliárdnyi tagdíjvagyon elköltéséről nem számolt el Fidesz.
  • Elég legyen, Lujza! Annak kiderítésre, hogy hogyan védte meg a nyugdíjakat Selmeczi szenátor asszony, még jóllakottan sem vállalkozok, ehhez nincs elég tudományom.
  • Jól van, Jenő, de azért ugye a novemberi kiegészítő emelést képes leszel megfejteni, mert kellene vennünk egy……
  • Megígérem, Lujza! Csak add már azt a far-hátas ebédet!
  • Én pedig azt ígérem neked, Jenő, hogy novemberben pacalos csülköt is főzök neked! Vagy inkább csülkös pacalt szeretnél?

(Folyt. köv.)

  1. 10. 13. szerda

LUJZA ÉS JENŐ

LUJZA ÉS JENŐ

(20.)

(utánzat)

  • Jenő, úgy örülök, mert csodálatos lesz a novemberünk!
  • Igen, Lujza? Aztán miért?
  • Nem tudod, Jenő? Hát azért, mert novemberben majd pénzeső zúdul rád!
  • Miért áltatsz ilyen badarsággal, Lujza, hisz én nem is lottózom!
  • Pedig igazat beszélek, Jenő, mert íme a FIDESZ hirdetése, hogy te vagy az „az évtized nyertese”!
  • Mért lennék én az „évtized nyertese”?
  • Mert NYUGDÍJAS vagy. És a „baloldal csak sanyargatta a nyugdíjasokat, a FIDESZ visszaadja, amit Gyurcsány elvett tőlük”, hát nem érted?
  • Nem, Lujza! De add csak a nyugdíjszelvényes dobozomat, nézzük meg tételesen, mert én úgy emlékszem, hogy Medgyessy és Gyurcsány idejében sok pluszt kaptunk. Látod, 2002-től 2009-ig itt vannak külön sorban a 13. havi nyugdíj összegek. Számold csak: 1+2+3 heti, meg 4 éven át teljes havi összegek, hát ez összegezve 22 heti.
  • Idén még csak 1 hetit kaptál, de majd fogsz többet is, Jenő.
  • De akkor sem értem, Lujza, mit is vett el tőlem Gyurcsány, amikor ő négyszer adott teljes 13. havit? Ja, megvan, a 2010-es szelvényeken a Bajnainál már nincs külön +sor. De nézd csak Lujza a 2006-os februárit, azon is van egy külön sor: „korrekciós emelés + 8%”  a régi nyugdíjak  felzárkóztatására. Látod erre már emlékszem, hisz a szomszéd akkor szentségelve jött, mert ő nem kapott pluszt. Panaszára azt írták neki, hogy a 2005.évi CLXXIII törvény alá nem tartozik, mert csak 2 éve nyugdíjas.
  • Na de, Jenő, akkor miért mondják, hogy amazok elvették, a Fidesz meg visszaadja?  Itt van a „Jókor” közérdekű ingyen újság, amit mindenki postaládájába bedobtak, és a címlapján, az Orbán köszöntőjében is azt írja, hogy a „BALOLDAL ELVETTE”, és ugye Jenő, ez nem is igaz!
  • Lujza, ezt alaposan végig kell gondolni! Tényleg becsapnának minket, mert az öregeket butának tartják, akik a hazugságot is elhiszik???
  • És Jenő, azt is olvastam, hallottam többször is a híradóban, hogy az idén 3-szor is emelik a nyugdíjat, és prémiumot is kapunk novemberben
  • Kapunk, Lujza, ezt én is hallottam, de már fáradt vagyok, ezt máskor beszéljük meg, mert a nyugdíjszelvényeket tüzetesebben át kell még böngésznünk, hogy kiderítsük az igazságot.

      (Folyt.köv.)

 

  1. 10. 12.kedd

NAPLÓSZERŰEN

(76.)

KIKAPTUNK…

Thessza nem nézte a meccset: összekuporodva feküdt és aludt a lábamnál. A pipámból áradó füstfelleg alig hullámzóan lebegett fölötte, néha-néha nedves orra megmozdult ugyan, de a füst nem ingerelte ébredésre – ahogyan dühös horkanásaim sem.

Kikaptunk tegnap (is). Itthon. Annak ellenére(?), hogy a „FŐNÖK” is a tv-én(?) nézte. Lényegében (bár matematikailag még lenne esély, mint a lottó ötösre) kiestünk, nem jutunk ki a VB-re. Megint nem. Semmi meglepő nem történt. Úgy játszottunk, ahogy szoktunk: nem rosszabbul, nem jobban. (Az EB-én ez a játék – a később megbukott – sztár-csapatok ellen arra elég volt, hogy azt higgyük, minden rendben van.)

Tulajdonképpen nem történt semmi különös: a benzin ára így is a csillagos égig fog emelkedni, a választási osztogatás is tovább folytatódik majd, ahogyan az előválasztás is rendben lezajlik majd.

A NER világában a cirkusznak helye és funkciója van.

Thessza ezt nem ért: éli világát, várja a simiket, isteníti a gazdit és örökké játszani akar vele.

Emlékszem Végh Antal könyvére (Miért beteg a magyar futball), emlékszem Hofira („Szúrd ki, mert pattog”), az „átkosban” a „vérre menő vitákra”, pedig akkoriban a magyar foci egészen más színvonalon volt.

És mi van ma? Semmi. Egy valódi kritikus hang sem hallatszik. „Csalódás” a legnagyobb bírálat. A nép egyszerű gyermeke(i) persze dühösek, morognak, de hangjuk mit sem ér. A hivatalosságok? Ha, tele lett volna a stadion, ha piros-fehér-zöld lobogóval vonulhattak volna a Dózsa György úton az emberek, az a gaz FIFA (Brüsszel, Soros, Gyurcsány, Karácsony)…

Minden megy majd tovább a lenini (orbáni) úton: stadionok épülnek majd, milliós fizetéseket kapnak neve nincs, nézőket nem vonzó, nullát produkáló játékosok, ömlik majd tovább a TAO, az MTV milliárdjai: cirkusz kell! Különben is: a „FŐNÖK” kedvenc sportja.

Thesszát ez nem érdekli, de amikor ideges leszek emiatt, vakkant kettőt: hagyd a francba, gazdi…

  1. 10. 10. szombat

 

BALOLDALI EGY JOBBOLDALIRA?!

„Nem látja a fától az erdőt” – szól a mondás, mert nem látja a lényeget a részletektől.

De vajon ma: mi az erdő?

Elöljáróban egyezzünk meg: aki az előválasztáson szavazni fog, aki választ majd egy jelöltet, az nem lesz ellenség, nem lesz utálat és gyűlölet „tárgya”.

Mindannyian (legalább is azok, akik elolvassák ezt a bejegyzést) támogattunk, támogatunk valakit ezen a furcsa, mégis valós, igazi, tétre-menő előválasztáson: volt, akinek a jelöltje már az első fordulóban elvérzett és nem került a második fordulóba; volt, akinek ez a „fekete leves” a mai naptól lett az ebédje. A szavazásunkkal egyrészt és elsősorban azt fejeztük ki: nem kérünk tovább Orbánból, a NER-ből, a közpénzek pofátlan „családi”, maffiaszerű lopásából, a másként gondolkodók meghurcolásából és még sok másból. Másrészt természetesen – indíttatásunkból, gondolkodásunkból adódóan – választottunk magunknak egy miniszterelnök-jelöltet, érveltünk, vitatkoztunk mellette és aztán rászavaztunk.

És amire még nem volt példa korábban: van és lett következménye szavazatunknak, nem füstös és lefüggönyözött szobákban, talán soha meg nem tudott alkuk „eredményeként” lettek jelöltjeink, hanem hatszázezer ember szavazata révén – már hat-hét hónappal a választások előtt.

Mindezt önerőből, mindenfajta állami pénz és erőforrás nélkül, sőt állami ellengőzzel.

Számomra az „ERDŐ” a jövő áprilisi választás: kinek a vezetésével lesz a legnagyobb esély a három és félmillió szavazó megnyerésére! Ez az a kérdés, ami számomra a lényeg. Ha a számodra is, akkor ezen kell elgondolkodnod most és figyelmen kívül hagynod a többi, de most mégsem lényegi kérdést. Erre kell válaszolnod, mielőtt behúzod az ikszet valaki neve mellé.

Most is választhatsz: Dobrev és Márki-Zay között. Választhatsz, ez a lényeg. Te döntesz. Élj vele. Mindkettőjük mellett és ellen vannak érvek, amikre lehet és kell válaszolnod. A válaszod persze majd sok mindentől függ majd: honnan jöttél; honnan – jobbról vagy balról – nézed a világot; mennyire vagy elkötelezett valamelyik párt iránt; hogyan vélekedsz a kompromisszumról; hiszel-e még bármelyik politikusnak; mennyire látsz esélyt a békés rendszerváltásra …

„A fától az erdőt” – mondta Jack Reacher, a fától az erdőt…

  1. 10. 08. péntek

(Kép: Euronews)

NAPLÓSZERŰEN

(75.)

Hétfőn elrepül „legidősebb”, húszéves unokám.

Tíz hónapra – a mostani tervek szerint. Franciaországba megy, önkéntesnek a Vöröskereszthez. Már minden „meg van beszélve”, már mindent elrendezett. Egy bérelt lakásban fog együtt lakni egy portugál és egy német kislánnyal, akik szintén önkéntesek. Minden nap kilenctől ötig dolgozik, a hétvégén egy napja szabad lesz. Gyerekekkel, elesettekkel, hátrányos helyzetben élő emberekkel fog találkozni, foglalkozni; Covid Irodán is tevékenykedik majd.

Embert próbáló feladat lesz! Mégis: bátran belevág.

Thessza ezt most nem érti, csak a postást ugatja mérgesen.

Emlékszem, húsz évesen én – otthon – éltem „boldog” életem, éppen túl voltunk az új gazdasági mechanizmus bevezetésén, egyetemre jártam, kosaraztam – a disszonáns jelek ellenére – minden biztatónak, reményteljesnek tűnt. Aztán elérkezett a „kirepülés” ideje, anyán sírva búcsúzott tőlünk, pedig csak „néhány utcával” mentünk odébb, nem ezerötszáz kilométerre. Mégis: tudta, attól kezdve megváltozik, más lesz minden; valami új kezdődik, a fióka nem fióka többé.

Aztán az a kép is beugrik, amikor öcsémék három évre elrepültek az algíri kirendeltségre, ahogy ott álltunk megrendülten, de mégis büszkén a ferihegyi repülőtéren. Aztán ugrik a film, már a rokon gyerekek, unokatestvérek csomagolnak, repülőre szállnak és kitelepülnek Angliába, számukra az ismeretlenbe, végleg.

Megannyi emlék, más-más hangulatú búcsú…

Thessza ezt nem érti: ő „csak” a mindennapi néhány-órás távollétek miatt válik búskomorrá, akkor összegömbölyödik, behúzza fülét-farkát és úgy fekszik búval bélelten. Hogy aztán kitörő örömmel és ugrándozva fogadja a „visszatérőt”, aki pedig el sem ment.

Most megint beugrik egy kép, az első közös „sí-túránk” az unokámmal, amikor még olyan pici volt és este, amikor lefeküdtünk a szállodában, ő nem volt hajlandó a harmadik ágyon aludni, hanem közénk heveredett, keresztben helyezkedett el, hogy lábával engem, kezével meg Mari-mamát érintse…

Telón beszélgetünk, már készülődik, megvan a Messenger-csoportunk is, nézegetem a Google-Map 3D-s képernyőjén a címet, keresem a „házat” …

Thessza itt ugrál megint, de az eső vigasztalanul esik, abba sem akarja hagyni: majd később…

  1. 10. 07. csütörtök

LUJZA ÉS JENŐ

LUJZA ÉS JENŐ
(19.)
(utánzat)
– Jenő: akkor most kire szavazzak?
– Lujza, arra az emberre szavazz, akit a szíved szerint támogatsz!
– De Jenő, és ha nem ő a legesélyesebb arra, hogy legyőzze az Orbán Viktort?
– Ki tudja, ki a legesélyesebb?!
– Hát a közvéleménykutatók, akik a szakma szabályai szerint megmérik a közvéleményt!
– Hű, Lujza, ezt hol olvastad?
– Már nem tudom, lehet, hogy a Ludas Matyiban?!
– Az nem lehet, akkoriban még nem is voltak közvéleménykutatások, csak a PÁRT hangulat-jelentései, meg a KSH számai, különben is, a Ludas Matyi már – sajnos – régen megszűnt!
– Akkor nem tudom.
– Kár, mert nagyon jó mondás, hát, ha még be is tartanák mindannyian.
– Nem tartják be, Jenő?
– De, betartják…
– Jenő: akkor nem értem!
– Mit nem értesz, Lujza?
– Hát, már semmit se, ebből az előválasztásból.
– Mit nem lehet azon érteni: aki megnyeri, az lesz a miniszterelnökjelölt.
– De Jenő, azt írja az újság, hogy a Dobrev vezet, a Márki-Zay a második és a Karácsony a harmadik, akkor ez már eldőlt…
– Nem dőlt még el.
– Jenő: miért nem?
– Mert nem tudjuk, ha visszalép valaki, akkor a szavazói kire fognak szavazni.
– És vissza fog lépni valaki?
– Nem tudom, Lujza!
– Nem tudod, Jenő: pedig te mindent tudsz!
– Lujza: ők se tudják még, ha majd tudják, mondják.
– És akkor megmondja a visszalépő, hogy kire kell szavazni?
– Hát majd megmondja nekik, Lujza.
– És arra fognak szavazni, Jenő?
– Azt se tudom, Lujza, annyi mindent mondtam én már neked és…
– Az más, Jenő, de Te nem léptél vissza!
– Nem? Mindig én lépek vissza, Lujza.
– Nagyon helyes, Jenő. De akkor sem értem: ki fog visszalépni?
– Meglátjuk: talán a legbölcsebb.
– Igen? Akkor egy bölccsel kevesebb lesz: nem fog az hiányozni a végén?
– Egy bölccsel kevesebb, de legalább Te, Lujza könnyebben tudsz majd dönteni.
– Jenő, és ha az lép vissza, mint legbölcsebb, akire én akartam szavazni?
– Lujza, majd találsz egy másikat.
– Tényleg: téged is így találtalak, mert visszalépett a…
– Lujza! Hagyd abba! Ez nem ugyanaz!
– Igen, mert aki visszalépett tőlem, nem volt a legbölcsebb…
– De, Lujza, lehet, hogy az volt.
– De Jenő, én akkor is szavazni fogok a megmaradtakra!
– Helyes, nagyon helyes, Lujza!
– És ha nem az fog nyerni, hanem a másik?
– Akkor ő lesz a kihívó!
– És én rá fogok majd szavazni jövő tavasszal?
– Persze, Lujza.
– Nem fogok visszalépni a szavazástól?
– Bölcsebb vagy annál, Lujza, mert a szavazó mindig a legbölcsebb!
– De Jenő: mi lesz, ha addigra úgy összevesznek, de úgy, hogy a fal adja a másikat…
– Nem vesznek össze.
– De Jenő…
– Nem vesznek össze!
– És a szavazóik?
– Azt nem tudom.
– Kár, Jenő.
– Kár…
– És Jenő, mi is kapunk nyolcszáz-nyolcszáz ezer forint adó visszatérítést, azt olvastam…
– A Ludas Matyiban?
– Nem ott, Jenő.
– Nem, mi nem kapunk vissza, mi nyugdíjasok vagyunk.
– És a nyugdíjasok…
– De, kapnak ők is.
– Hála istennek, mert olyan inflációs ráta beindulás van a piacon, nem győzöm.
– Tudom, Lujza.
– És az Orbán Viktor nem tudja?
– De tudja.
– Akkor miért nem csap oda annak a gaz, sorosista, gyurcsányista, migrány inflációnak?
– Mert kell neki a költségvetésbe a pénz!
– Nekem is kell a költségvetésembe a pénz!
– Hagyd már abba, Lujza.
– Jó abbahagyóm: de kire szavazzak az előválasztáson, Jenő?!
2021. 10. 06. szerda

NAPLÓSZERŰEN

(74.)

Tegnap lefagyott a Facebook, Thesszát ez valahogy mégsem érdekelte: ugyanúgy viselkedett, mintha működött volna, követelte a simit, a sétát, a törődést. Engem zavart, mert a virtuális világ ezen ablakán keresztül ömlik be hozzám a fény, ahogy (néha) a „sötétség” is, mert már egyre ritkábban mozdulok ki itthonról. Korábban, amikor még fiatalabb voltam, nem értettem „öregjeimet”: miért nem jönnek gyakrabban hozzánk és az unokáikhoz; amikor meg jöttek, miért mentek olyan gyorsan haza, miért nem maradtak tovább.

Most már értem.

Mert még észlelem a világot, mert még figyelek a világra! (Nem is olyan rég olvastam valahol: kétmilliónál is több 65 évnél idősebb ember él Magyarországon: ők vajon hogy vannak, hogy érzik magukat, hogyan tekintenek a világra?)

Tegnap is mennyi minden történt, alig győztem követni: tovább folyt az előválasztási „cirkusz”, egyre fájóbb és élesebb az adok-kapok; közben a kormány (Orbán Viktor, mert „ugye” kormányunk nincsen, csak ő van) további ezermilliárdos „krumplis-zsákot” hirdetett meg a választások előtt (miatt); nem a „MAGYAR” kapta az orvosi Nobel díjat; a türkök már szinte a testvéreink lettek; és persze, leállt a Facebook is, hát Vámost és Spirót olvastam élvezettel.

Meg sétáltunk egy nagyot Thesszával. Ahogy az iskola közelébe értünk, Thessza egyre idegesebb lett, orrát a magasba „túrta”, farka a magasba emelkedett, kicsiket vakkantott, ahogy odaértünk az iskola-udvarhoz megláttam a két lovat, ahogy vezetőszáron, méltóságteljesen sétálnak körbe-körbe a salakpályán, hátukon egy-egy gyerekkel, miközben a pálya szélén a többiek zsibongva várakoznak– szóval erről van szó, értettem meg Thesszát, neki is történt valami hirtelen.

Szóval megy az adok-kapok. Nézegetem a reakciókat, olvasgatom a Messenger üzeneteimet és egyre jobban elkeseredem: indulatos, sértő, vélelmezem majd a későbbiekben megbánt írások, vélemények. Innen is, onnan is. Megint nem lehet okosan cseverészni, érvelni – értelmetlen és hiábavaló. Érdekes: Thessza is érti, érzékeli az indulatot, arra azonnal reagál – de nem szereti. Amikor valamelyikünk fölemeli a hangját a vitáinkban, haragosabban szól, azonnal odaugrik és vakkantásokkal jelez: ez így nem jó!

De a Facebookon nincs ott Thessza. Kár.

Persze: buborékban élünk, ott érezzük jól magunkat. A „mieink” közt. Most újólag el kell gondolkodnom: kik a „mieink”? Hisz a „Semmiért egészen” költőjéről is mi minden derült ki! Mert azzal nincs baj, ha gondolkodunk, aztán véleményünk lesz, aztán kimondjuk, leírjuk; azzal van baj, amikor fölcseréljük a sorrendet! De miért esünk bele annyian ebbe a hibába? Miért beszélünk, írunk előbb, mint kéne?! Nincs időnk semmire sem. Türelmetlenek vagyunk. Annyi a hír, hogy már az előző nem is érdekes, nem is fontos. Nem fontos? Mi a fontos?!

A politikus nem lehet őszinte. Aki az, az gyengének minősül és elbukik. Vagy így, vagy úgy. Az erősnek mindig igaz van! Mindig? Nincsenek örökre kőbe vésett válaszok. Nem ússzuk meg; nem úszod meg: gondolkodni kell. Aztán (talán) beszélni.

Thessza megint vakkant, mennem kell…

  1. 10. 05. kedd

 

NAPLÓSZERŰEN

(73.)

„CONSUMMATUM EST?”

Szép idő van. Meglepően szép. Thessza hív sétálni, de látja rajtam: valami nem stimmel velem, hiába ugrál körülöttem, hiába „csipkedi” a kezemet, vakkant „parancsolóan”, nem mozdulok, bambán ülök tovább a helyemen.

Előttem egy kis könyv, benne az első mondat: „Hazánk nem maradhat jelen helyzetében …” – írta Eötvös József 1846-ban (most éppen Szigethy Gábor idézi), „mennyit változott azóta a világ és Magyarország” – gondolom, miközben a mondat mégis igaz. De ezt Thessza nem érti (lehet, hogy ez a jó neki), hiába is mondanám neki: „figyuzz, kis kutyám, vannak dolgok, amit nehéz megérteni és elfogadni, pláne akkor, amikor sérelemként éljük meg, s most annyi a sérelmünk – innen is, onnan is – nem győzzük sebeinket nyalogatni, de te ezt úgysem érted meg, de azért figyuzz rám…” és ott ül, előttem, néz a szemembe, láthatóan meg akar érteni, miközben magamat se értem, hát még a többieket, hisz’ akkoriban is „Széchenyi Istvánra rásütik a megalázó bélyeget: Labanc! Aki nem ért egyet bölcs kormányunkkal, gyanús: kuruc!”, az egyik hazaáruló volt, a másik szabadságharcosnak minősíttetett, most megint a minősítések ideje lenne?!

Hogy is van a monológban: „inkább tűrni a/ Jelen gonoszt, mint ismeretlenek/ Felé sietni? – Ekképp az öntudat/ Belőlünk mind gyávát csinál,/ S az elszántság természetes szinét/. A gondolat halványra betegíti…”?! De mi a gyávaság? Hogy nem kiabáljuk nap, mint, hogy „ide lőjetek”? Hogy (már) nem akarunk „kemény” fejjel a falnak menni? Vagy hogy nem merünk elgondolkodni a helyzetünkön, ami mindig újabb és kérdéseket, újabb és újabb válaszokat vet föl, mert a régiek már nem jók? Inkább – mert az az egyszerűbb – az acsarkodást, a gyűlölködést vagy az elfordulást választjuk?

Thessza csak néz rám, nem is vakkant, vár valamire.

Írom, csak írom naponta ezeket a sorokat, hátha majd egyszer elolvassa valaki, talán majd ért is belőle valamit: milyen volt ez a világ, milyenek voltunk benne mi, emberek, hol és mit rontottunk el és mikor.

Ezek csak morzsák, még jóllakni sem lehet velük, és mégis: ez is formálja a holnapot. Ahogy az is, ahogyan ömlik a kormányzati hazugság szennyáradata a hírharsonákból – de ez már hidegen hagy.

„CONSUMMATUM EST?” – tettem föl a kérdést…

Na, ebből elég: megyek sétálni Thesszával.

  1. 10. 03. vasárnap

 

NAPLÓSZERŰEN

(72.)

Thessza nem tud sakkozni. Nem is akar. Bár néha-néha két mellső-lábát fölrakja az asztalra, ahol a sakktábla fölállítva van, fölborít egy-két figurát és vigyorog hozzá, de ez nem játék számára, mert a gazdi nem partner hozzá.

A sakknál nem elég, ha csak a következő lépést látod előre s a többit nem. De Thessza nem ezért nem „szeret” sakkozni, ugyanis ő ösztönösen „látja”, érzi a következő lépéseket, a következményeket is, ezért – többnyire – ezt figyelembe is veszi.

Vajon mi, emberek: tudunk sakkozni? Akarunk-e megtanulni? Vagy legalább előgondolkodni a következményeken?

A sakkban a cél az, hogy az ELLENFÉL királyát olyan helyzetbe kényszerítsük, hogy ne tudjon sehová kilépni a támadás elől, azaz mattoljuk. Bármi áron. Az ár lehet a tisztek, gyalogok, sőt akár a királynő föláldozása is. Itt a cél egyértelműen szentesíti az eszközt (persze az adott szabályok között)! A kibicek itt némák, bár belül biztosan pufognak: „hülye vagy, ott hagyod a királynődet ütésben”, „nem látsz a szemedtől, nincs arra idő, hogy összevond az erőidet, bábuidat, támadj”, „ne gondolkodj annyit, mindjárt leesik az órád”; miközben te ott ülsz a tábla mellett, vakarod a fejed, számolod a varikat és nem tudsz dönteni.

Thessza nem sakkozik, viszont tud dönteni, tudja, mi a jó neki és – általában – annak megfelelően is cselekszik. A sakkot elkerüli.

Amióta ismertté váltak az előválasztás eredményei, ömlenek a bejegyzések, kommentek, interjúk minden felől: (tisztelet a kivételtől) indulattól fölhevülve, gondolkodásmentesen. Mintha nem látnánk a táblát, mintha nem tudnánk a szabályokat, nem fognánk föl a játék lényegét: az ELLENFÉL KIRÁLYÁT KELL(ENE) MATTOLNI! Ezzel szemben nem áldozatot hozunk a győzelemért, hanem (sebeket ejtünk magunkon, megalázzuk a szövetségeseinket) elnézzük a következményeket…

Thesszának jó: ő ezt nem érti: itt vigyorog a lábamnál…

  1. 10. 02. szombat

NAPLÓSZERŰEN

(71.)

A kutyáknál nincs szavazás. Előválasztás se. Amikor – néhány napja – Thesszával lementünk „előválasztani”, semmit sem értett az egészből, viszont nagyon jól érezte magát: együtt volt a „családjával”; és az a sok, izgalmas szag! Amikor odaértünk a sátorhoz, ahol sok ember volt, Thessza ránk nézett, mi legyen: ugassak vagy ne ugassak, aztán nem ugatott, értette a testbeszédünket: türelmesen leült, aztán lefeküdt a sárgálló fűbe és várakozott.

Most én is várakozom. Most mi lesz? Eddig siker. De most a hajrára, élesre fordult minden, most már – mert kézzelfogható közelségbe került – komoly tétje van a „továbbjutóknak”. Az igazi tétje viszont nekem, neked, nekünk van, lesz! Mert nem mindegy: lesz-e együttműködés vagy sem, marad-e egymás támogatása, vagy megint jön az elmaradhatatlan marakodás.

Mert természetesen mindenkinek igaza van, pontosabban: mindenkinek megvan a maga igazsága: Dobrev Klára kapta a legtöbb szavazatot; Karácsony nem ígért olyat, ami teljesíthetetlen; Márki-Zay Péter meg vélhetően sok kiábrándult szavazót el tud hozni.

Akkor?

Mi legyen?

A kutyáknál egyszerűbb: nincs szavazás, csak ösztön és megérzés. Meg odafigyelés. És akkor jön a simi.

Nálunk, embereknél?

Hát a politikusoknál?

Most – a második forduló előtt – néhány napig mennek majd a (háttér)-tárgyalások: olvashatunk majd kiszivárogtatásokat, félrevezető álhíreket, aztán majd lesz valami.

Most rajtunk kívül zajlanak az események.

Pedig rólunk van szó!

A mi életünkről.

Thessza ilyenkor, amikor nincs a közelben a gazdi, amikor nem érzi közelsége biztonságát, nem találja a helyét: rohangál föl és alá, nyüszít, keresi a helyét (pedig az ugyanúgy megvan).

Vajon meg akarnak egyezni?

Vajon meg is tudnak egyezni?

Hisz nagyon erős az ellenszél, hisz már annyiszor elrontották, hisz már megint megszólalt néhány disszonáns hang, hisz olyan szűk az ösvény, ha van egyáltalán.

Thessza itt fekszik mellettem. Biztonságban érzi magát, pedig a gazdi…

  1. 10. 01. péntek

(Kép: infostart)