A NAP KÉRDÉSE
A hír: Káel Csaba szerint miért ne lehetne Orbán Viktorról is filmet csinálni?,
a KÉRDÉS: ki legyen a főszereplő?
A válaszokat Kövér László várja…
LUJZA ÉS JENŐ
(utánzat)
– Jenő, szeretsz futni?
– Miért szeretnék, Lujza, öreg vagyok én már a futáshoz.
– És a Schmitt Pál nem öreg?
– De, már ő is nagyon öreg.
– Látod: ő mégis szeret futni!
– Miből gondolod, Lujza?
– Mert akar egy nagy stadiont Csepelen, ahol az emberek majd futhatnak, amennyit akarnak, különösen a Németh Szilárd, mert ő olyan kövér…
– Lujza! A Schmitt Pál az atlétikai vb-t akarja megrendeztetni Budapesten, ahhoz pedig kell a stadion!
– Igen? Ne mondd, és a Schmitt Pál sok pénzt keres?
– Miért kellene a Schmitt Pálnak sokat keresnie?
– Mert biztosan megkapná gebinben az üzemeltetést, az meg nagyon sok pénz!
– Nem, nem a Schmitt Pálnak kellene üzemeltetnie azt az atlétikai stadiont.
– Hanem kinek, Jenő?
– Hát a költségvetésnek, a fővárosnak, mindannyiunknak.
– És nekünk sok pénzünk van?
– Nincs sok pénzünk.
– Értem, Jenő, azaz nem értem: akkor kinek van sok pénze?
– Lujza, kérlek: hagyd ezt abba.
– Biztosan a Karácsony Gergőnek sok pénze van.
– Nem, nincs sok pénze.
– Akkor értem: ezért nem akar oda stadiont.
– Ezért, mert máshol annak a pénznek sokkal jobb helye lenne.
– Te Jenő: akkor biztosan az Orbán Viktornak van sok pénze, meg a Nemzet Sportolóinak, meg a Gyulai Mártonnak!
– Lujza, az Orbán Viktornak nincs sok pénze, láthattad a vagyonnyilatkozatából is.
– Azt nem láttam, de a nemzet vejének meg a nemzet gázszerelőjének sok van: adjanak neki kölcsön, biztosan kapnának állami garanciát!
– Na: most lesz ebből elég!
– Én a Karigerinek drukkolok, ne épüljön oda stadion!
– Ne épüljön.
– De ha az Orbán Viktor akarja, meg a Schmitt Pál is akarja, meg a vidéki Fidesz-(KDNP) tagok is akarják, meg a sok beteg, öreg, hajléktalan ember is akarja, mint ahogyan azt a propaganda szajkózza, akkor előbb-utóbb a sok kövér lúd legyőzi a sovány disznót?!
– Ha kitart a Karigeri, akkor nem!
– És Jenő, mi kell ahhoz, hogy kitartson a Karigeri?
– Te meg én kellünk, meg a sok budapesti ember!
– Jenő, hova raktad a török zászlónkat?
– Nincs nekünk török zászlónk!
– Nincs? És óvodánk?
– Az sincs.
– Kár, pedig, ha lett volna, akkor most én pacsizhattam volna az Erdogánnéval, meg adott volna ajándékba pénzt is nekünk.
– Nem pacsizhattál volna vele, mert lezárattam volna az egész lakást, ahogy a TEK a várost: ide be nem tehette volna a lábát annak a tömeggyilkosnak a felesége!
– De Jenő: Kispestre betehette!
– Mert hülye volt a polgármester, meg gyáva is.
– Értem, gyávának lenni is tudni kell: persze jóidőben és jó helyen!
– Úgy van: a gyávaság is állampolgári joga mindenkinek, mint a hülyeség.
– Jenő: én úgy sajnálom a Pokornit.
– A Liát?
– Nem, a polgármestert, most képzeld el: a nagyapja nyilas volt, az apja meg III/III-as ügynök.
– Olvastam, Lujza, ahogy Hofi Géza mondta: „Ez egy ilyen ez az ország. Itt nincs külön munkásőr, külön nyilas, külön cserkész… Attól függ, melyik ruhája tiszta.”
– Mondd Jenő: ha vakarásznánk a múltban, mondjuk a mai vezetők között…
– Nem vakarásznánk! Állampolgári jogunk nem vakarászni!
– Értem, Jenő, akkor a Kövér László a rádióban miért mondta, hogy „Gyurcsány pitiáner, senkiházi nemzetáruló, a Demokratikus Koalíció elnökénél kevés több kárt okozó figurája volt a XX. és a XXI. századi magyar történelemnek.”?
– Mert a „házmesterek” azt mondanak a lépcsőházban, amit akarnak!
– De Jenő, most miért lettél ideges?
– Mert olyanokat kérdezel.
– Rosszakat?
– Nem, csak nem lehet rájuk jó válaszokat adni…
– Jól van, Jenő, akkor inkább menj futni egyet … a ház körül.
2019. 11. 10. vasárnap
SCHMITT PÁL KÉR…
A mai egy „sportos” nap. Van ilyen. Közben csöndesen csepereg az eső. Még nem a hó, ahhoz nincs elég hideg.
Szóval: ez egy ilyen, „sportos” nap.
A két hír: Schmitt Pál, a Nemzet Sportolói nevében arra kéri Karácsony Gergelyt, mondjon igent a budapesti atlétikai vébére; nyilvános ülésen fogja tárgyalni Borkai ügyét az olimpiai bizottság.
Schmitt az egészséges hazaszeretet erősítésére, hazánk jó hírére, nemzetközi megbecsültségére hivatkozik. A másikhoz benyújtottak egy törvénymódosítást, ami szerint: „c) akivel szemben – büntetlen előéletére tekintet nélkül – a Magyar Olimpiai Bizottság Etikai Bizottsága megállapítja, hogy olyan magatartást tanúsított, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen és az olimpikonok társadalmi megítélését rombolja.” az összeférhetetlen az olimpiai járadék folyósításával.
Ez utóbbi reakció az elhíresült „Borkai-ügy”-re, ami így utólagosan teremt(ene) lehetőséget a büntetésre.
Az ám (hazám), de az elmúlt néhány évben hány ügyről tudunk? Itt van mindjárt Schmitt Pál plagizálási ügye: botrány volt belőle? Volt, le is mondott. Megbotránkozást keltett? Azt. Folyik ellene bármi vizsgálat? Nem, sőt azóta az „eset” óta javasolták őt a Nemzet Sportolói közé…
Most meg Schmitt Pál kér, a Nemzet Sportolói nevében.
Vajon miért nincsenek Nemzet Orvosai, Nemzet Tanárai, Nemzet Hajléktalanjai (stb.), vajon ők mit kérnének?!
VÁGOD? (5.)
Vágod, haver? Hallottad? Azt mondják sokan, hogy megint egy nagy forradalom volt Pesten, de hülye vagy: nem az Auróráról lőttek, miket nem találsz ki, az már régen vót, talán igaz se vót, ahogyan azt a maiak íratják és mondatják, mert lehet, hogy a Második Nagy Háborút se azok nyerték, akiket te tanultad. Nem is hallottál róla, a Második Nagy Háborúról, persze: te csak a sörödet szlopálod, semmi más nem megy beléd. De haver, bár a kocsma a világ fix pontja, ahonnan minden kizökkenthető, de nemcsak az van, vágod, haver? Szóval a forradalom, érted, nyertünk Pesten, de egy meccset nyerni lehet csak úgy is, véletlenül, ahogy a szemet megtalálja a vak tyúk is, de azzal nem érsz el semmit, legföljebb, ha megtetted a TIPPMIX-en, de arra neked úgyse telik, de amikor nyertél, azután, akkor jön a neheze, mire költsél, kinek adjál és kinek ne, mit tartsál meg magadnak, vágod? Jól van, igyál még egyet, de közben figyúzz, ott Pesten eltakarították a Pityut, hogy ki az a Pityu, nem érdekes, már nem érdekes, ha díszpinty lesz, akkor se; szóval Pityu balra, akarom mondani jobbra el és itt van nekünk, persze, neked is, a Karigeri, aki az összekapaszkodósdiból jött, vágod, haver? Hát, hogy meddig fognak összekapaszkodni, az egy jó kérdés, de az biztos, hogy ők mások, mást akarnak és máshogy. Nem érted? Persze, hogy nem érted, tíz éve mindig mást vertek a fejedbe, a kiskirály úgy uralkodott, ahogy akart, de most: másképp lesz. Nem, nem lesz több söröd, a hab se lesz kisebb, hogy te milyen hülye vagy, inkább igyál, ne dumálj közbe, szóval másképp lesz, ezek majd nem lopnak annyit, meg megkérdik előre, hogy jó-e úgy, ahogy akarnák, meg nézheted a tévében is, ha akarod, persze, itt is a kocsmában, ha nemcsak a meccset nyomják majd be, vágod, haver? Csak el ne szálljanak, meg ne kattanjanak, mert szokott olyan is lenni, de akkor szólni kell! Kinek, kinek: hát neked is, meg nekem is, vágod? Itt van mindjárt ez az Erdogan manus, a tömeggyilkos, aki irtja a kurdokat, most meg ideette a fene a kiskirályhoz, mert hívta, de jól megmutattuk neki, lezárás ide-oda, nem a kocsmát zárták le, ne hülyülj: a várost, az emberek ehhez nem voltak hozzászokva, nem is lehet, de a civilek mégis megmutatták, igen bemutattak neki, ha nem is járt arra felé. de volt egy faszi, egy polgármester az összefogósok közül, az meg fogadta az asszonyt, nem a tiedét, ő majd téged fogad otthon, ha hazatalálsz, az Erdogánnét, egy óvodában, vágod, haver? Skandalum! Az egy nagy marha! Hadházy-táblát neki! Nem érted, ugye, nem érted, mert csak a sör, az kell neked, nem baj, majd megvilágosodsz, amikor kitisztul az agyad. Meg ott van az a másik ügy is, arról se hallottál ugye, menekülnek Afrikából az emberek csónakon, hajón meg a franc tudja miken, aztán belefulladnak a Földközi tengerbe, nem, az nem a Balaton, igen, ott volt sorhajókapitány a Horthy, ezt honnan tudod, ja: a nagyapád ott volt nála kiskatona, inkább igyál, szóval belefulladnak a tengerbe, ez ellen tenni kell valamit, vágod, haver?! És akkor volt egy javaslat az Európai Parlament előtt, hogy menteni kell őket, erre nem szavazták meg, vágod? Két szavazat hiányzott, a fineszes Fideszesek persze nem szavazták meg, de az összefogósdiból nég DK-ás se, a Klára asszony se, a Molnár Csabi se, meg a többiek se, az Újhelyi is tartózkodott, Donáth Anna el se ment, vágod, haver? A marhák. Hogy téged ez nem érdekel, mert nem sört hoztak Afrikából, meg neked hányingered van, ha a tévében tengert látsz, nem attól van hányingered, haver, a sok piától, hogy te milyen hülye vagy, igyál, ne dumálj: érted haragszom, nem ellenedre, vágod, haver?!
2019. 11. 08. péntek
(fogalmazás egy magyar általános iskolában)
Nemrégen, néhány nappal ezelőtt volt egy halottak napja ünnepség.
Az ünnepséget nem nagyon sokan együtt, hanem nagyon sokan külön-külön ünnepeljük. Nincsenek beszédek meg szavalatok meg műsor se, és nem kell elénekelni az elején a Himnuszt a végén meg a Szózatot se.
Ez egy ilyen ünnepelés, mert a halottak úgyse nem látják, bár a Gyuszi szerint, aki az osztály legokosabb gyereke a tanárnő szerint, hallják. Ezt ugyan én nem hiszem, de mégis lehet, mert sok embert láttam, akik tettek-vettek a sírjuk körül és közben motyogtak, pedig egyedül voltak.
Mi hárman mentünk az ebéd után az ünnepségre anyuval és apuval, én pedig voltam a harmadik. Az anyu vett virágokat, apu meg magával hozta a kis-ásómat meg a kis-gereblyémet, ami még megvolt, mert megmaradt a homokozós korszakomból, amikor még nagyon kicsi lehettem régebben. Kocsival mentünk, de a temetőbe nem engedtek be, mert nem volt külön engedélyünk valakitől, amiért apu egy nagyot káromkodott, hogy bezzeg a csókosoknak meg a fekete Audisoknak meg Skodásoknak lehet, de anyu csak ránézett és apu azonnal elhallgatott, mert anyu úgy nézett rá, ahogy szokott és olyankor én is elhallgatok, pedig az ritkaság. Megálltunk jó messze a bejárattól, mert csak ott volt hely, csak kicsi, apunak előre és hátra kellett mennie, míg nem koccant egy kicsit a másikhoz, de nem ült benne senkisem, csak anyu szisszent egy nagyot meg apu.
Végre bementünk az ünnepségre a sok emberrel együtt, ahol én még nem is jártam és anyuék is ritkán, mert sokáig keresgéltek a szűk ösvényeken, mintha nyomkeresők lettek volna a könyvtáros filmből, anyu mondta, hogy merre menjünk, de apu mindig nem arra akart menni, mert kerestünk egy nagy fát vagy bokrot, mert anyu szerint ott van a nagyi sírja, ahol lesz a megemlékezés, de sok fa meg bokor volt, mégis megtaláltuk a nagyit még sötétedés előtt.
Akkor anyu szólt apunak, hogy fogjon hozzá és apu hozzáfogott kapirgálni a leveleket, meg meglazítani a földet egy kő körül, amire az volt írva: ANYUK NK, de már az „Á” betű leesett vagy lekopott, anyu mondta is, hogy meg kéne csináltatni, mire apu mondta, hogy jó, de megcsináltathatná az anyu bátyja is, akivel nem tartjuk a beszélő viszonyt, mert összevesztünk velük egyszer, de nem emlékszem, hogy miért és mikor. Közben anyu kivette a műanyag cserépből a sárga virágot földestől és benyomkodta a lukba, amit apu ásott oda a kis-ásómmal.
Amikor végeztünk, akkor megfogtuk egymás kezét és néztük az ANYUK NK-at, aki az én nagyim volt, de én nem emlékszem rá, mert nagyon kicsi voltam. Akkor anyu azt kérdezte aputól, hogy „emlékszel arra, amikor előszőr följöttél hozzánk és anyu azt kérdezte tőled: ugye szereti a lányomat, fiatalember?” – pedig akkor még alig ismertük egymást, mire apu azt felelte, hogy emlékszik, de akkor szerette anyut és most is úgy. És még sokat kérdezett anyu aputól és apu mindenre emlékezett és akkor ő kezdte kérdezni anyut, de anyu is mindenre emlékezett és annyi mindent megtudtam akkor a nagyimról, amit korábban nem tudtam.
És akkor csönd lett, olyan súlyos csönd, amit nem értettem, mert szerintem a csöndnek nem lehet súlya, ahogy hangja se.
És akkor vége lett az ünnepségnek, pedig ez jobb volt, mint sok iskolai.
2019. 11. 06. szerda
MAGYARORSZÁG VIGYÁZZ!
Leöntötték.
Vörös festékkel.
Siófokon: Károlyi Mihály Budapestről kitelepített szobrát.
Tegnap.
Akár leönthették volna tegnapelőtt is.
Vagy holnap.
Már ez is benne van a pakliban.
Most még csak a szobrokat gyalázzák.
Írókat, költőket, énekeseket száműznek a köznyelvből, a köztudatból.
Szabad kezet kaptak.
Nemcsak a Vértanúk terére tértek vissza az „ordas eszmék”.
„Európa vigyázz! – írta Thomas Mann.
Magyarország vigyázz!
2019. 11. 02. szombat
GYEREKBETEGSÉGEK…
(Intelmek győzőknek és követőiknek)
„Majd kinövi, megerősödik tőle, úgy is át kell esni rajta” – szól bátorítóan szomszéd, rokon, barát az aggódó szülőkhöz, miközben a gyerek köhög, lázas, torka fáj, szenved, és persze vele őrlődik a szülő is.
Így kell ennek lennie?
Sok – de sajnos nem elég – helyen nyertek az idei önkormányzati választásokon a regnáló hatalom ellen induló összefogás és civil szervezetek jelöltjei, akik – többségében (és nem a nagyvárosok jelöltjeiről írok most) – az ismeretlenség homályából, mindenféle jogi, államigazgatási tapasztalat és végzettség nélkül, de a közösségük bizalmát elnyerték. Mára már – többnyire – a képviselők megkapták megbízólevelüket, az átadás-átvétel lezajlott, a testületek megtartották alakuló üléseiket, elkezdődött a munka: a szülésen szerencsésen túljutottak, a gyerek megszületett.
De, hogyan tovább, mi legyen az első lépés, mi kövesse, mi legyen az eddig követett szabályokkal, apparátussal, újsággal és tv-vel (hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki)?
Valamennyi, korábban ellenzékben lévő szervezet, az összefogás pártjai is – a sok negatív tapasztalat, hír miatt – az átláthatóság növelésével, a korrupció elleni föllépéssel, a demokrácia szabályai betartásának az ígéretével kampányoltak és nyertek. Ezek azok az elvek, legfontosabb szempontok, amiknek a kiindulás alapjává kell válniuk.
De mégis: mivel kezdjék, hogyan fogjanak hozzá?
Nyilván a választási programban szereplő feladatok, ígéretek megvalósítása a cél. Azonban ehhez pénz, apparátus, szakmai hozzáértés, türelem és az érintettek – mind a lakosság, mind a hivatal – részéről együttműködési készség és szándék kell.
Hamar kiderül, hogy vannak törvények, általános szabályok, amelyek megszabják a lehetséges cselekvést, amelyek ismerete, alkalmazása elemi követelmény és érdek. Ezeket, a jegyző vezetésével működő önkormányzati hivatalok ismerik, alkalmazzák és ellenőrzik. Velük együttműködve, esetleges(?) ellenállásukat, akadékoskodásukat legyűrve, bizalmukat elnyerve lehet csak eredményesen dolgozni.
Ez nem egyszerű föladat.
Olvasom a híreket: üres kassza, kifizetetlen számlák garmada; sok helyen fölmond a jegyző, elköszön az apparátus, ami szinte kaotikus helyzetet okoz hirtelen; máshol meg a város Facebook-oldalát egyszerűen nem adja át az oldal eddigi kezelője; a „fő-sajtós” – a korábbi gyakorlatnak megfelelően(?) – azt kérdi, mi a „titkos” mail cím, ahova a cikkeket a megjelenés előtt küldeni kell. Tapasztalható olyan „gyakorlat” is, ahol marad a jegyző és „apró” tüskékkel, aknákkal „hitelteleníti”, járatja le az új polgármestert és testületét.
Ezekre a szituációkra föl lehet és föl is kell készülni. Azonnal tanulni kell belőle – ahogyan a gyerek szervezete is tanul a betegségből, nem kell elriadni – ha az indokolt – a drasztikusabb, azonnali műtéti beavatkozástól sem.
De sajnos támadhat más, alattomosabb betegség is, amit sokkal nehezebb kezelni, gyógyítani. Ez először nem vagy alig látható, érzékelhető, nem nyilvánvaló, mégis végletesen tönkre teheti a szervezetet: amikor nem a megígért elvek szerint kezd működni a testület, azaz nem lesz átlátható, ellenőrizhető, nem lesz nyilvános a működése: pl. nem pályáztat, mert nincs rá idő; nem keres új munkatársakat, mert úgysem lehet találni; nem veszi át a médiát, mert nincsenek meg a műszaki föltételek, nem találja meg a megfelelő főszerkesztőt; az önkormányzati bizottságokba beválaszt sógort-komát.
Ezek halálos vírusok lennének!
De ez nem következhet be, ez nem következik be.
Közösen vigyázzunk, vigyázunk rá.
És akkor a gyerek hamar túljut a gyerekbetegségeken.
2019. 10. 31. csütörtök
(fogalmazás egy magyar általános iskolában)
Drága apu!
Holnap lesz a szülinapod, de nem tudunk tortával és vörösborral meglepni, mert Londonban dolgozol, ahol van munkád, mert itthon nem volt, csak alkalmilag és esetlegesen néha. Nagyon hiányzol nekem, biztosan anyunak is, csak ő nem mondja, hanem néha sír, mert akkor nem nevet. Biztosan azt kérdezed, hogy hogy vagyunk: jól. Itt vannak velünk a mamáék is, meg a kutyájuk, mert azt nem hagyták otthon egyedül a házban, mert akkor nem evett volna csak ugatott volna, hogy éhes és akkor a szomszédok még jól meg is dobálták volna kővel. Most együtt vagyunk négyen, pontosabban öten a kutyával, itt a hatodikon, ahol te is laktál velünk a másfél szobában + konyha és a fürdőszobában a véce is. De ezt úgyis tudod. A kutya sok gonddal jár, mert a mamáék nem tudják vinni pisilni meg kakilni, mert a lift nem működik csak ritkán, de akkor is elromlik megint és a sok lépcső nem jó a mamáéknek meg a kutyának se nem, ezért ölben viszem le meg föl, csak éjjel nem jó, amikor alszom és ő odadörgöli az orrát az arcomhoz, hogy most kell neki nagyon és akkor vinni kell. Különben minden ok. Ugye így mondják nálatok ott Londonban, mert azt mondta az osztálytársam a Gyuszi, hogy ott ezt mondják, és ő tud egy kicsit angolul, mert az ő apukája is kinn dolgozik, csak Liverpoolban. Ma elkezdett esni az eső, mert tényleg őszbe borultak a fák, mert eddig meleg volt, meg napsütés is, lehetett rohangálni az udvaron az iskolában a szünetben meg a tornaórán, de mától már nem lehet, de az nem baj, mert mindjárt kész az új stadion, ahol akár meccset is lehet nézni, csak sokba kerül a jegy meg engem nem is érdekel annyira. Anyu azt mondta tegnap, hogy most talán jobb lesz, mert a Tarlós bácsi helyett a Karácsony (milyen jó neve van, ha ilyen jó lesz, amit csinál, akkor nekünk is jobb lesz, talán) bácsi lesz a főpolgi, mert összefogtunk egymással. Volt valami balhé is Győrben, de azt nem értettem, mert anyu nem engedte megnézni a videót, de a Gyuszi látta és szerinte nem érdemes megnézni, mert semmi különöst nem lehet belőle tanulni. Biztosan így lehet, mert én már nem találtam azt a neten, bár éjjel egyszer rákerestem. Különben az isiben új tanárnőnk van magyarból, mert a régi elment Londonba mosogatni, legalább is a Gyuszi ezt mondta, ő meg tudja az igazat. Apu, ezt csak halkan és neked súgom, hogy lehet, hogy szerelmes lettem a Juliba, mert a Julinak olyan aranyos fogszabályozója van fölül és tudja a sakklépéseket is meg hogy mi az a rosálás. És ez olyan izgi.
Boldog szülinapot és Heppi Bördéj neked, de most mennem kell, mert ez a folt itt nem az én könnyem, hanem a kutya orra…
2019. 10. 29. kedd
VÁGOD (4.)
Vágod, haver? Ismered a Tündikét, a Handót, nem? Úgy sem, hogy ő a felesége annak a csávónak, aki a vonaton az iPadján írta az alaptörvényt, a gránitszilárdságút? Amit azóta már annyit módosítottak, ahányszor az asszony kimossa a gatyádat? Aki, mégis a „szabadság dokumentumának” tartja azt, nem ugrik be így se? Igyál még egy kicsit, az segíti a gondola-burjánzásodat, mégsem? Hát senkit sem ismersz a perc-nagyjaink közül?? Nem is baj, majd ő is megy a lecsóba, hanem a felesége, na, az nem semmi. Mi az, hogy nem érdekel, hogy hagyjam a francba a lecsót, mert utálod, mint a Karmelita kolostori tökfőzeléket. Én is, de a szakács nem tehet róla: azt rendelte a fotós akkor. Na de vissza akkor is a Tündikéhez, te, az úgy megbukott a Bírák előtt, hogy már vissza se mehet bírónak, vágod? Hát a nagy-góré kinevezteti alkotmánybírónak, vágod? Jaj, de hülye vagy, hogy nem ittál még eleget? Persze, hogy az nagyobb, meg több pénzzel is jár, meg az a csúcs, vágod? Te még nem voltál az Alkotmánybíróság honlapján, ott virít most: „A JOG AZ ERKÖLCS NÉLKÜL KIÜRESEDIK”, vágod, haver, és közben pedig a nagy-góré a Handót jelöli, a bukott feleséget, vágod? Egy ekkora zakó után, mégis jelöli a Tündikét: pedig ennél már a ruszkiktól kapott hatos is kisebb volt, és akkor állítólag a fiuk tésztát zabáltak a magaslaton, bezzeg utána szegény Mezey Gyuri nem mert hazajönni, kibujdosott egy időre nyugatra, mert akkor még nem Azerbe akart menni a főnökség. Ezek meg nem tésztát zabálnak, hanem lazacot az Adrián, még ha lukas zokniban is, vágod?
Vágod, haver? Mikor voltál templomban utoljára? Nem, ott nem neked öntik a bort, ott kussolnod kell, ha szomjas vagy, akkor is, meg térdepelned, amikor ott az idő, vágod már? Haver, most új módi lett ott is, hülye vagy, most sem adnak neked inni, de nyílt egy új szekció, az nem új vallás, bár ki tudja, hanem VIP szektor, vágod, haver? VIP! A templomban, a csókosoknak, nehogymá’ ott térgyepeljenek a plebszben, még közel kerülnének az emberekhez, vágod? A többi ember között, ki hallott már ilyet: ezek nem oda valók, vágod?
2019. 10. 28. hétfő
(fogalmazás egy magyar általános iskolában)
Apu villanyszerelő és érti a számítógépeket is és az a megtiszteltetés érte, hogy dolgozhatott az új Puskás Stadion megépítésén is, mert mindig elismerték a szakmunkáját, meg sohase kért sokat, csak annyit, amennyit adtak neki fizetésben, de ez nem sok, néha nagyon is dühös emiatt az anyu, mert ha apu egyénileg lenne vállalkozó, akkor biztosan többet keresne és sokat idegeskedne is, hogy kinek mit kell adni, hogy ő kapja a munkát. De most nem erről kell írnom a cím szerint, amit a tanárnő adott meg nekem. Mert az volt, hogy apu szólt nekem tegnap, hogy készülődjek, mert megyünk meccsre, ahol ő is fog játszani, de én ezt nem értettem, mert apu soha nem játszott, de most fog, de azt mondta, hogy ezt nem hagyhatja ki, mert a Puskásban lesz a meccsük, a próbameccs, az igazi csak három hét múlva lesz, de addig mindent ki kell próbálniuk, és ezért ki kell menni, mert erről mindenki fog majd beszélni és benne lesz a történelemben is. Különben is lesz sör meg Cola is és szép.
Meg is érkeztünk a Puskás Stadionba, hát az tényleg szép, apu mondta, hogy drága is, mert sokba került, de biztosan megéri majd, akinek megéri, bár anyu erről mást mondott, hogy bezzeg a kórházban, ahol dolgozik…, de ezt most nem részletezem. Szóval apu azt mondta, hogy amíg neki dolga van, addig én csak sétálgassak meg nézelődgessek nyugodtan és elment átöltözni az öltözőbe. Ekkor nagy sürgés és forgás lett körülöttem, sok ember lett ott hirtelen, madzag lógott ki mindegyikük füléből, de nem törődtek vele és középen volt egy bácsi nagy hassal és akkor valaki súgott a fülébe valamit és akkor odapenderült több kamerás ember, megfogta a kezemet, elsimította a hajamat és mondta, hogy mosolyogjak és ne mondjak semmit, akkor mellém lépett az a bácsi, akit körülvettek a madzagosok és a Julit, aki az apu kőműves barátjának a lánya szintén megsimogatták és odatolták a nagy-hasú bácsi másik oldalára és akkor kattogni kezdtek a telefonok meg a kamerák és ez volt.
Este apu mondta, hogy hallotta, hogy az Orbán bácsi is kinn volt a meccsen és én akkor mondtam, hogy ja ő volt az, aki átölelt minket és leszelfizett, mire anyu csak annyit mondott: JAJ!