Beszélgetni kell Velük.
Nagyon sokat beszélgetni.
Hogy ŐK többet örülhessenek,
kikerüljék a köveket,
ne kövessék el azokat a hibákat,
amiken én, mi elbuktunk.
Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

– Papa! Képzeld el: megyünk túrázni!
– Nagyszerű, kis-unokám, és kivel mentek?
– A gimiből többen, jó buli lesz!
– Hű, ez izgalmasnak tűnik.
– Papa, neve is van a túrának: „kitöréstúra”!
– …
– Most miért hallgatsz, Papa?
– Nem tudom, mit mondjak hirtelen.
– Úgy izgulok: mi a „Kitörés 25”-öt akarjuk megcsinálni, az majdnem 25 kilométeres, ha megcsináljuk kapunk egy vaskeresztet is, kora-este van az indulás, és ha minden rendben lesz, akkor hajnalban érünk a célba, olyan izgi!
– Szoktál máskor is túrázni, mert nem hallottam még erről a szokásodról?
– Nem, most lesz az első túrám, de hát jönnek a többiek is, úgyhogy én is megyek. ott a helyem.
– Értem. De elgondolkodtál azon, hogy mi is volt a „Kitörés”? Miért ez a túra neve?
– A Joci látta a tévében, hogy lesz ilyen, ami megemlékezésféle arról, hogy a Budapestet védő hős katonák, a becsületük érdekében nem adták meg magukat a szovjeteknek, akik megtámadták Budapestet, hanem elhatározták, hogy kitörnek a gyűrűből és kitörtek.
– Nem voltak hősök!
– Miért nem, Papa: a becsületükért harcoltak!
– Értelmetlenül és kilátástalanul harcoltak!
– Hát éppen ez az: a becsületükért!
– Nem, kis-unokám, nem azért. Akkor már a harcok eldőltek: nyugaton is, keleten is, Budapest védelme már nem osztott, szorzott, csak még több lett az értelmetlen áldozat. Akkor ez egy igazán gyáva tett volt, mert aki kiadta a parancsot a kitörésre, az is tudta, hogy csak a vágóhídra küldi az embereket, csak meghosszabbítja a szenvedést. A becsületes döntés az lett volna, ha megadja magát és megmenti a katonák, civilek életét.
– Erről a Joci nem beszélt.
– És a történelem órán nem kérdeztétek a tanárotokat?
– Nem, minek, mindent ránk hagy.
– Inkább olvass, erre ne menj el, ha rám hallgatsz!
– De mit olvassak? Mert hosszút nem szeretek, meg bonyolultat se, meg inkább a telómon nyomkodom az internetet.
– Tudod: a dolgok nem akkor kezdődnek, amikor cselekszel, hanem akkor, amikor tudod, hogy mit cselekszel, és tudsz arra is válaszolni: miért. A „jó buli lesz”, nem jó válasz, az csak a második válasz lehet.
– De tényleg jó buli lesz!
– Nem! Mert ez egy „emléktúra”, valami olyan esemény emlékére, amit nem ünnepelni kell, hanem elgondolkodni rajta, hogy nehogy még egyszer bekövetkezhessen.
– De hát sokan ünneplik!
– Nem azon múlik, hogy hányan ünneplik vagy nem, hanem azon, hogy mit gondolsz róla, ezért kell olvasni, filmeket megnézni és elgondolkodni.
– Jaj, erre nincs is idő!
– De van! De kell, hogy legyen! Ne menj el erre a túrára, kis-unokám…
– Hát, Papa…
2020. 02. 12. szerda

„Ha a ma lesz a holnap tegnapja
Tedd a bús emléket az ablakba
Nehogy szomorúan gondolj a tegnapra
Tölts még egy kortyot a poharadba!”

Szól Demjén dala a Bergendy együttestől, a „Ma lesz a holnap tegnapja”, nézem az 1976-ban készült videót a You Tube-on, a fiatal és az „öreg” arcokat, a fákon is ülök ritmust-verő lábait, Bergendy kopasz tarkóját, „Rózsi” fejét beborító bodros haját, az ütemet tapsoló kezeket, a hatalmas tömeget. ’76-ban tényleg mindenki komolyan gondolta: „Ma lesz a holnap tegnapja”, ami aztán – egy „kicsit” később – el is jött, be is következett.

Nézem a tegnapi szégyenletes, a „Kitörés napja”-ról „megemlékezésről” készült képeket, olvasom Ungváry Krisztián interjúját a HVG-ben: a „Hősök?”-ről.
Tisztelem Ungváryt, fölkészültségét, alaposságát, tárgyilagosságát és higgadtságát.
De most mellbe vág, letaglóz, amit ír. A relativizálása. Mintha meg akarna felelni a kor uralkodó szellemének. Mintha el akarná fogadni az új kánon követelményét.

Mert szerinte nem voltak hősök Budapest ostrománál: sem itt, sem ott. Mert szerinte a német (magyar) katonák nem voltak hősök, mert a háború meghosszabbításáért harcoltak és szétkövették a várost: „Aki ilyen háborús célért esik el, az nem hős, hanem áldozat”. De – szerinte – nem voltak hősök a szovjet katonák sem, „hiszen a honvédelem mellett akarva-akaratlanul a sztálini diktatúrát is szolgálták. Nem véletlen, hogy német oldalon is majdnem egymillió szovjet állampolgár harcolt”. Vagyis Hitler (később Magyarország is(?)) a Szovjetuniót a „Sztálini diktatúra” leveréséért támadta meg, vagyis a Szovjetunió nem is honvédő, hanem polgárháborút folytatott.

Mintha olvastam volna ezt már valahol.

Mintha erről írt már volna valaki.

Igen. Voltak áldozatok: a budapesti lakosság.

A „Ma lesz a holnap tegnapja” – szól a You Tube-on.

Nem: Tegnap lett a ma holnapja…

2020. 02. 09. vasárnap

(A kép a HVG-ből)