Vélemény kategória bejegyzései

VÁGOD? (14.)

VÁGOD? (14.)
Régen láttalak, haver, mi van veled, nekem?, sok a dolgom, alig tudok bejönni inni egy jót, na: az első kör az enyém, Maris, mindenki a vendégem, igyunk egy jót, még nincs itt a világvége, igyál te is, haver, igyál, ne kíméld magad, addig jó, amíg ihatsz és tudsz; hogy hol voltam? – azt kérded, nem, nem Olaszban, nem is Iránban, a szomszédba járok, Bécsbe, a szomszédokhoz, amíg lehet, ott ugyanazért többet adnak, mint itthon, persze, ott nem szalad a szekér, azok már közelebb vannak Brüsszelhez, rohadnak cefetül, ahogy a Janó is mutatta néhány éve, de fizetnek, vágod, haver: fizetnek! Ne rinyálj, igyál, amíg lehet, aztán majd meglátjuk, ott? – azt kérdezed, teszik, amit tudnak, meg figyelnek mindenre, tudom, te is figyelsz, persze, ott is van, oda is megérkezett, már több, mint 200 a beteg, vészhelyzet nincs, azt nem hirdettek, minek, mit mondasz, hogy a rohadt migránsok hozzák ide a vírust Iránból, honnét veszed ezt a marhaságot, ja, hogy az asszony mondta, mert ő hallgatja és nézi a tévét, és ott mondta a SAS, és ha mondta?, akkor mi van, attól még az a vírus úgy jár-kel, ahogy akar, vágod, haver? Figyu, haver, tudod hol van Irán, tudod, hogy onnan nem errefelé menekülnek az emberek, hülyék lennének átkelni a háborús övezeten, vágod, haver, marhaság az egész, inkább igyál még egyet; hogy már ki fogja hirdetni a kormány a veszélyességi helyzetet, mert az okosok azt tanácsolták neki, láttam én is, már 2015 óta helyzet van nálunk, vágod, haver, aztán: mit láttál belőle, ja, hogy üresek a stadionok, de nem azér’, haver, nem azér’, hogy te milyen hülyeséget mondasz néha, de azér’ szeretlek, akkor is szeretlek, mert haver vagy, na igyál még; hogy mi az a veszélyességi helyzet, először is veszélyhelyzet, másodszor meg azt csinál a kormány, amit jónak lát és akar, hogy eddig is azt csinált, na látod, akkor meg minek, hogy mutassa, hogy csinál valamit, meg rendeletileg is csinálhatja akkor, hogy az mit jelent, nem kell a parlamentben cicózni, meg hallgatni az ellenzéket, még táblát mutogatnának föl és a Laci bá’ gutát kapna szegény, az meg hogy nézne ki, az téged nem érdekel, rendben, de megtilthatja a szeszes italok fogyasztását árusítását és tárolását is, vágod, haver, na ez már fájna, tudom, de ne aggódj itt még nem tartunk; hogy mit hallottál, hogy a SAS azt mondta: a magyar karakter megvéd, tényleg ilyet mondott van, hogy miket tud mondani a SAS, persze, az megvéd: jön a vírus és 1 méterrel előtted leesik és kampec dolores, mert a vírus olyan intelligens, messziről látja a magyar karaktert, tudod haver, ebben ne higgyél, nem érdemes, inkább igyál; hogy te nyugodt vagy, mert a törzs meg akik ott vannak, jól teszik a dolgukat, a pánikot sem engedik, azt kordában tartják, hogy hallottad valakitől, hogy a pozitív eredményt sem engedték az iráni diáknak, hogy elmondja a társainak a pánik miatt, ez jó, ezt hol hallottad, ja, ezt is a tévében kérdezte volna meg az RTL újságírója, de már a kérdést se engedték föltenni neki, na látod, nincs is pánik, ne is legyen, csak följelentés van pánikkeltés miatt, haver, arról hallottál, hogy az orvosok, ápolók védőfelszerelésével: szájmaszkjával, ruháival mi van, nem, én se, de biztos lesz majd valami, ne aggódj, moss kezet, tartsd tisztán a házat, jó, hogy azt az asszony teszi, hát segíts neki, néha, hogy akkor inkább el se mész dolgozni, mert a Milánóban is otthon dolgoznak, aki teheti, és te otthon mit csinálnál, aludnál, értem, hogy mi van, már a focit se a régi, mert nem mehetsz ki a meccsre se a hétvégén, mert a polgármester zártkapussá tette azt, hány meccsen voltál, még nem is voltál sohase, na jó, most elég belefáradtam, hagyjuk a francba az egészet.
Inkább igyál, ne gondolkozz…
2020. 03. 11. szerda

(Kép INDEX)

MIT KELL TENNI JÁRVÁNY IDEJÉN…

MIT KELL TENNI JÁRVÁNY IDEJÉN

(Kovács Pisti ötödik osztályos tanuló, 12 éves leszek, év-vesztes)

Tele van a város, de nem szerelemmel, amit a Vörös Pista énekel olyan ritmusosan, hanem ezzel a vírus-izével, a koronával, amit azok az iráni csávók hurcoltak be magukkal hozzánk, a mi szépséges medencénkbe, ide a világ közepébe, ahonnan minden eredezve van, ahogyan azt mindig hallom a tévéből. De nálunk az emberek élete és a biztonsága az első, ahogyan azt Magyarország első embere is mondotta három nappal ezelőtt, mert láttam a hivatalos koronavírusos oldalon a legelején az aktualitásokban, mert ennél nincs is aktuálisabb azóta se, még a Kásleres doktor se tudott jobbat mondani ennél, pedig ö aztán szokott. Amikor először hallottam erről a hírről, akkor nagyon rácsodálkoztam a hírre, mert nem értettem, hogy mi a franctól cidrizik mindenki egy kis köhögéstől meg slájmtól, vagy hogy a köcsögbe mondják, az még nem lesz a világnak a vége. Aztán beszélgettem a Gabival, aki a legokosabb az osztályból, pedig nem is év-vesztes se ismétlődő, és ő azt mondta, hogy az apja statisztikus és modellekkel foglalkozik, de nem repülőkkel, hanem ami előre jelzi, hogy mi fog történni, ha minden úgy alakul, de persze nem alakul minden úgy, mert emberek is befolyásolhassák és akkor még rosszabban alakulhatna. Szóval a Gabi azt mondta nekem, mert ő azért többször szól igazat, mint én, hogy ez a koronavírus egy terjedő izé, ami mindig gyorsabbá válik, mint a Ferrari is, de ez olyan exponenciálisan is tud gyorsulni, amit én nem tudok, hogy micsoda, de a Gabi szerint az egyre gyorsulóbbat és egyre gyorsulóbbat jelent, hogy a végén hamarabb odaér, mint hogy mi is észrevennénk. Szóval a világban is így ment a többi országban, hogy az első napokban alig írtak róla valamit az újságokban, aztán a második héten már többet és aztán elkezdődtek szájmaszkolások, már ahol voltak és lehetett kapni, aztán a karanténozások is, meg a mindenféle fölvásárlási lázak, meg az utcák kiüresedése is beindult. Aztán a ráta is beindult, de ezt már ne tőlem kérdezze a tanárnő, hogy mi a csoda, mert a rátát azt nem ismerem. És mindenütt így volt: ottan is, ahol ügyesebben szerveződtek védekezésileg, bár ott lassabban és nem olyan erősen, de ottan is; és ottan is, ahol titkolóztak meg azt mondták, hogy nem így lesz az, mert föl vagyunk mi kérem-szépen jól készülve, mert nekünk például ott van a 120 éve épült Szent László kórházunk, amink még most ott áll a helyén, míg a dél koreai kacsalábas kórházak mindenfélével fölszerelve csak néhány éve épültek, a miénket meg már mindjárt kifestik is, igaz, csak a várótermeket. Szóval én most nagyon nem aggódok, csak egy kicsit féltem a nagyit, mert nehogy legyen vele valami, mert akkor kitől kapok majd pénzt a bulira. Azt mondja a Gabi, hogy ez a korona nem az a korona, ez nem tesz ember és ember között különbséget, teljesen mindegy neki, hogy kire szavaztál, hogy kitöltötted-e a konzultatív kérdőmarhaságot, bár, ha jársz magyar meccsekre, akkor nagyobb a kockázatod, hogy nem csak röhögni fogsz a fiukon. Szóval a vírus egy igazi szocilista vírus és nem illiberalista, mert végre nála minden ember egyenlő! Csak azt nem értem, hogy másban miért nem egyenlő minden ember, de ez most nem ide tartozik. Én inkább nem akarok egyenlő lenni, inkább nem kockáztatok és magamban hallgatom a szobában a Vörös Pistit: „Tele van a város szerelemmel! Nem baj, ha egyedül vagy!”

2020. 03. 08. vasárnap

VALÓSÁGOS RÉMÁLOM

VALÓSÁGOS RÉMÁLOM

Hű de jól érzem magam, minden a legnagyobb rendben halad. „A terrorizmus előretörése Európában ma már valóság… európai ember áll támadás alatt, az európai ember szabadsága és életformája… Európának képesnek kell lennie arra, hogy megvédje magát… Új politika kell… Mi magyarok készek vagyunk együttműködni…” – de jól beszélek; most már Párizsban vagyok, ott tülekszem, hogy az első sorban legyek, a nagyok mellett, már ott is vagyok, csak néznek rám, ki ez a vagány gyerek, ki lenne, ti még nem tudjátok, mert lenéztek engem, a keletről jöttet, de most mindjárt én kezdem fújni a passzát-szelet, ti meg kapkodjátok majd a fejeteket; ni csak, már az Árpival, a Petivel, a Lacival beszélgetek, milyen jó a hangom, hogy ez a nagy esély a kitörésre, ezzel lehet majd nagyot kaszálni, de csak a fejüket rázzák, sokba kerül, át kell hangolni a sajtót, pedig még csak az elején vagyunk a letarolásában, de ez lesz a vezérfonal, a fő-üzenet, amire mindent fölfűzünk, amitől hangos lesz a világ, minden csak erről fog szólni, de látom a Laci szemén, nem hisz nekem; most meg már heverésznek, esznek, pisálnak, alszanak a Keletinél meg a Nyugatinál, most szállnak föl a vonatra, amit leállíttattam később; most meg már az osztrák kancellárral beszélek, hogy milyen remegős a hangja, meg hogy beszél majd Angelával és utána visszahív, nagyon helyes, már érzitek, hogy velem nem lehet babrálni, komolyan kell venni; jól megszerveztük azt a röszkei csetepatét is, bejöttek a csőbe, milyen látványos, ahogy peregnek előttem a képek, na ezt lökhetjük orrvérzésig itthon és a világban is; ez meg mi a fene, ki ez a Sargentini, mi a francot akar, hogy jön ez ide; na jó, már túl is vagyok, Angela asszony is megérkezett és a sajtóértekezlet rendben lezajlott; a Soros ötlet virágba borul, látom a vigyori plakátokat, csörög a telefon, meg jön a Weber, hogy szedjem le, milyen jót röhögök, ahogy mondom neki, hogy persze, ahogy tudjuk és lejár a bérleti díja, amit a Lajosnak leperkáltam; de azok a rohadtak nem jönnek – mondja nekem a Bakondi, de a tévében jönnek, ez a lényeg, meg menjetek ki, oda, ahol balhéznak, milyen jókat mondok; de továbbra sem jönnek, a francnak se; most már Receppel beszélgetek, lapogatja a hátam, ölelget, mire kitalálom a kipcsakokat, de jó ötletem volt, már a Türk Tanácsban ülök, de azok nem jönnek, csak nem jönnek; és akkor a jó haver Recep bejelenti, hogy „megelőz” és odalő, én rögtön megértettem, hívom a Petyát, nehogy engedjétek az uniós tiltakozást, nem is engedik; és akkor végre a Recep rendet vág, hívom és beszélgetünk, mondja, hogy elindítja őket; na végre, akkor nekünk védeni kell a kerítést; de mi ez a szar vírus itt, ami csapong körülöttünk, már itt is van, akkor csinálok egy törzsöt, de jól beszélek megint, de a vírus is itt van, akkor is a migránsvonalat visszük, az a tuti, a vírus meg úgy lesz, ahogy …, de miért nem jönnek már, mit tökörésznek annyit a görögök, nehogy elvigyék előlem a … mit is ne vegyenek el, mi van, hol vagyok…


Ba@@a meg, mi a @art álmodtam, ki a @asz voltam én, kár, hogy nem emlékszem rá, de hogy összeizzadtam magam, a takaró is a földön, meg fáradt vagyok, levert: elkaptam volna a vírust, hol is voltam tegnap …

2020. 03. 06. péntek

TE MIT SZÓLSZ?!

Nézem a képeket. Amit az előbb „dobott” föl az internet. Megáll a kezem. Lefagyok. Amit látok attól, meg amit nem látok, csak gondolok.
Te is megnézed? Akkor fölrakom. Neked is megáll egy pillanatra a kezed? Te is lefagysz a látványtól?


Te mire gondolsz?
Ugye arra, amire én?! Hogy kétségbeesett menekültek. Hogy okuk volt rá, hogy elhagyják a helyet, ahol éltek. Hogy nincs már hazájuk se. Hogy véglegesen és végletesen menekültek, kiszolgáltatottak lettek. Hogy szar a világ. Hogy megint szar lett a világ! Hogy én ülök a melegben jóllakottan, pipázva. Hogy ők meg úszva, átázva, rettegve keresnek egy darabka földet. Kenyeret. Biztonságot. A gyereknek jövőt!
Erre gondolsz?
Vagy arra, hogy az iszlám vad és könyörtelen? Hogy a civilizációk háborúja zajlik? Hogy az könyörtelen, de inkább „ők”? Hogy a mennyiség átcsap majd minőségbe? Hogy „ezek” terroristák mind? Hogy „ezek” föl akarnak robbantani bennünket? Hogy „ezek” el akarják venni a földünket, lányainkat, meg akarják becsteleníteni asszonyainkat? Hogy „ezek” maguknak keresték a bajt, mert tanulatlan, műveletlen hülyék?
Én nem erre!
Én arra: miért, hogyan alakultak így a dolgok? Mi vezetett ide? Van oka is? Hibázott-e valaki vagy valakik? Van-e ember és ember között különbség? Ez a „természet” rendje? Mert vannak a fehér-hetero-keresztények és van „mindenki más”, aki egye csak meg azt, amit főzött; akit ott egyen meg a fene, ahol van?
Te másra?
Talán arra: de jó, hogy megvéd a kerítés? Hogy milyen „bölcs” a VEZÉR? Mert Ő mindig tudja, honnan fúj a szél? És már hívja is telefonon, akit kell? Akinek a járványnál is nagyobb „járvány” a migráns-áradat? Aki tudja, mondja, kiáltja: MAGYAR!
Látod: én nem erre. Éppen ellenkezően! Mégis magyar vagyok! És – számomra – Te is magyar vagy. Számodra én is magyar vagyok? Biztos?
2020. 03. 01. vasárnap

(A kép Lovas Zoltán)

TELEFONOS INTERJÚ

TELEFONOS INTERJÚ
– Áldott és békés szép jó napot kívánok, Kovács úr!
– Magának is.
– Telefonos Kérdőívet töltenék ki magával együtt, ugye érti?
– Értem én, de honnan van az úr?
– A NÉZŐVESSZŐ és SZÁZADELŐ Intézettől!
– Akkor rendben, de a nevemet honnan tudja?
– Kubatovics elnök úrtól, ő mondta: magához nyugodtan forduljak kérdezőív-kitöltésből kifolyólag.
– Máris kezdhetjük, csak megiszom a kávémat.
– Csak nyugodtan, cukorral?
– Ez már a kérdés?
– Dehogyis, ez még csak a fölvezető.
– Akkor cukor nélkül, arra sem telik, a kávé is a zaccból lett újrahasznosítva.
– Vicces maga, Kovács úr, bár a vicceket nem szeretjük.
– Nem-e?
– Hagyjuk, akkor kezdeném.
– Kezdje.
– Neve?
– Mi van, jóember?
– Ja, ezt nekem kell beírnom meg az értékelést is, akkor most kezdjük: mikor találkozott legutoljára gyöngyöspatai cigány gyerekekkel, akik nem abba, hanem a másik iskolába járnak?
– Nem találkoztam velük.
– Jól értettem, hogy azt válaszolta: NEMRÉG találkozott velük?
– Akkor úgy.
– Ezzel megvolnánk, jön a második kérdés: mikor tudta meg, hogy ezek a gyerekek nem akarnak ugyanabba a vécébe járni, mint a keresztény hetero-fehér gyerekek?
– Nem tudtam erről!
– Jól értettem, hogy NEMRÉG tudta meg?
– Akkor úgy.
– Ezzel is megvolnánk, a harmadik: mikor tudta meg, hogy a független magyar bíróság…
– Van független magyar bíróság még?
– Ne szóljon közbe! Szóval, hogy a független magyar bíróság tárgyalta és jogerősen elítélte a gyöngyöspataiakat, sőt kártérítésre is kötelezte őket, mert megkülönböztette a cigány és az igazi magyar gyerekeket?
– Mért: megkülönböztette?
– Jól értettem, hogy az M1 Híradójából, amikor a Miniszterelnök úr elmondta, hogy nem igazságos?
– Jól, akkor így jól.
– És mit szólt hozzá?
– Mit is szóltam?
– Föl volt háborodva és kikérte magának, elkezdett kiabálni a feleségével, belerúgott dühében a kutyájába…
– Nincsen kutyám, se apám, lassan már tiszta gatyám se…
– Szóval csak a kávéscsészéjét törte ripityára.
– Tényleg úgy volt, ahogy most mondta, írja csak.
– Hallott-e arról, hogy Soros által…
– Persze, csak arról hallottam, meg a Gyurcsánynéról is…
– Akkor ez is rendben, majd befejezem a mondatot.
– Fejezze. akkor végeztünk?
– Még nem: jönnek a börtönbizniszes kérdések…
– Még nem voltam börtönben.
– Nem? De még lehet, ha…
– Na, ne viccelődjön ezzel, én sem szeretem az ilyen vicceket.
– Majd fogja, higgye el, majd fogja, szóval van ez a börtönbiznisz, amit azok a sorosista ügyvédek meg civilisták forszíroznak üptre, mit szól hozzá?
– Szóhoz se jutok.
– Akkor jó, nehogy valami Facebook bejegyzésben melléjük álljon!
– Dehogy, hová gondol, nincs is internetem csak az M1 meg a HÍR TV megy, néha az M4 is, de ott is csak a híreket nézem meg negyedóránként.
– Ez egy piros pont lesz, még nyer a végén egy Bayer összegyűjtött kötetet.
– Nem lehetne inkább Demetert vagy L. Simont?
– Majd meglátjuk, de akkor mit szól a NAT-hoz?
– Tiltakozom?
– Maga csak ne tiltakozzon!
– Hát a tiltakozók ellen tiltakozom!
– Az más, az rendben van, és mit szól Varga Judithoz?
– Hű, az egy jó bula!
– Nem úgy, amiket mond!
– Jaj, azt nem értem… de szeretem, ha az a jó…
– Na jól van, akkor a záró kérdés: mi legyen a túlzsúfolt börtönökkel, hogyan enyhítsük a zsúfoltságot, konténer-börtönöket építsünk?
– Dehogy: ott állnak üresen a Tesco meg a Lidl áruházak, a polcokra lehetne…
– De Lölő bá’ már bevásárolt egy csomó konténert a Vateráról.
– Ja, az más, akkor kellenek a konténerek.
– Akkor meg is volnánk, Kovács úr, be is fejeztük az anonim kérdőív-kitöltést: szép napot!
– Magába is…
2020. 02. 28. péntek

A KEDVENC POLITIKUSOM

A KEDVENC POLITIKUSOM
(Setétes Pisti hetedik osztályos tanuló dolgozata)
Engem csak úgy hívnak az osztályban, hogy a bokszos-cigány, merthogy olyasmi a nevem, meg sötét a bőröm, állandóan izgek-mozgok, nem bírok a seggemen ülni és a hajam is fekete a fejemen. Mér is tudnák ülni nyugton, minek, meg hallgatni többieket, főleg a tanárnőt. Elég, ha otthon löki az öreg, doszt.
Szóval az a föladatom, hogy egy politikuscsávóról írjak valamit, aki nekem a kedvencem, bár olyant én nem is ismerek, de írok egyet. Az semmibe se nem kerül, de legalább jót röhögünk majd az osztályban, he nekem kell fölolvasnom az irományt.
Van az a bajszos csávó, tudja a tanárnő, aki ott povedál a csúcsosban és a magasban, mindig morcos, mert biztos nem ivott eleget, vagy cukra van, bár ez nem biztos. Azt a csávót én csak „vad-barom”-nak hívom, mert olyan baromian vad kinézete van a csávónak mindig, mint a sziú indiánoknak a Winettuban, de ezt lehet, hogy nem jól írom ide névileg. Mindegy, de a „vad-barmot” még röhögni nem láttam, de ha a tanárnő látta, akkor bocsi.
Ez a „vad-barom” mindig a végén jön be, amikor már mindenki, na jó, majdnem mindenki benn van, mert a SAS nem mindig száll le addigra a helyére, csak későbben lesz benn, ha benn lesz olyankor, szóval akkor mindenkinek föl kell ugrálnia a padjából, mint nekünk is, de mi nem szoktuk azt csinálni, mert minek, hiába szólogat a tanárnő. De ők csinálják odabenn, mert azér’ választották őket meg, hogy ugráljanak, ha kell, ha nem. de közben sokan rájöttek, hogy lehet idegesíteni és froclizni a „vad-barmot”, hát táblákkal és rögtön el is kezdtek táblázni. Ez olyan műveleti esemény, mint a helyszínelés, amit sokszor láttam már itt nálunk is, amikor a kocsmai balhék után megérkeznek a jardék, és mindenféle kötelet meg szalagot meg táblát raknak ki mindenfelé, hogy tiltsák a ki-bejárást a műveleti területre, de itt a csúcsosban nem ezér’ tábláznak a műveleti területen, főleg a Hadházy nevű illetőség, hanem mert tiltakoznak a fölállás ellen, vagy másért is. De lehet, hogy nemcsak az ellen. Mindegy is: a „vad-barom” rögtön ideges lesz, begurul, a bajusza elkezd idegesen ugrálni, a szemei felé emeli két ujját, hogy abba nézzenek bele, de nem értem miért, és ők se nem értik, ezér’ bele se néznek, aztán irgalmatlanul elkezdi verni a kis-harangját, amin én csak röhögök, mert még az nincs fölszentelve és akkor nem is ér.
Aztán viszonylagos elcsöndesülés érkezik, mert többen benyomnak egy gombot a padjukon (tényleg: nekünk mért nincs ilyen gombunk?) és hadoválni kezdenek, mások meg egy sonkás-lazacos szendvicset. Akkor ez egy kérdezz-felelek játékká alakul, vagy barkochbává, amikor a választ előre nem mondják meg, csak mindenki tudja. Ilyet mi is szoktunk játszani, de én már nagyon unom, mert én utána se értem mindig a választ. Csak a tanárnő élvezi ezt a játékot.
Aztán a Lajos, aki nagyon okos gyerek az osztályban, ki is van nevezve a legokosabbnak a tanárnő által, szokta nekem mondani, mert mi jobba vagyunk, mint a többiek, mert én jól verekszem, de a Lajos nem, hát én megvédem, amikor kell, ő meg jobba van velem. Szóval a Lajos mondta nekem egy megvédése után, hogy a „vad-barom” szokott nyilatkozni is, amit nagyon szeret hol itt, hol ott, de mindig csak a védett helyen, mint a Merlénél a védett férfiakban, amit már el is olvastam többszőr, mert egy jó könyv a Merlétől, de nem kötelező és akkor olvasni érdemes. Szóval odamondta a „vad-barom”, a sziú indián-kinézetű, hogy ma már nagy háború van a szabadságot akarók, meg a rend által korlátolt szabadságot akarók között, amit én nem értek, mert vagy szabadság van, vagy korlátok mindenfelé és coki, de a „vad-barom” ezt mondta, biztos érti, amit mond, vagy nem. Aztán van a többségi hatalom is, ami ma Európában nem igaz, mert Soros. Már régóta meg akarok ismerkedni a Soros bá’-val, hátha jól össze tudnánk fogdosni a tanárnő többségi hatalma ellen, de nem találom a mailcímét, pedig már a Lajos is kereste. Aztán a „vad-barom” nyilatkozott rólam is, hogy a háttérhatalom sok pénzt akar nekem idenyomni, de én ezt nem tapasztalom, bár a fatert nem kérdeztem.
De a legjobban azt a „vad-baromi” mondást szeretem, hogy a „Jog és igazság nem kerülhet egymással szembe”, de nem fejtette ki, hogy akkor mi lesz a joggal és kinek lesz coki.
Na, mára elég a leckéből, mert hallom, hogy kinn megint verik a Lajost, megyek megvédeni…
2020. 02. 27. csütörtök
ui: megvédtem

MEGNÉZTEM…

MEGNÉZTEM…
Megnéztem. Nem kellett volna. Olyan, amilyennek leírták: hamisító! Történelem-hamisító. Ha valaki ebből a kiállításból akarná megismerni a Trianon-utáni Magyarországot a kormányzóválasztástól, akkor bizony nehéz dolga lesz. Persze csak akkor, ha a tényekkel akar ismerkedni. Azzal, ami valóban történt. Na azzal nem fog. Van itt Horthy ruhájától kezdve, ajándék-tollakig minden. Csak a történelem nincs.
Sok a külföldi. Persze vasárnap van, talán azért nincsenek magyar iskolások. A tanáraik vezetésével. Csodálkozva nézegetnek, mosolyognak, inkább befelé beszélnek, egymással csak suttognak.
Nézem a kiállítást. Normális, szabad élet volt. Csak az a TRIANON, azt tudnák feledni. De nem tudják. Az okok nem érdeklik – a kiállítókat, a szervezőket. Csak a látvány. Csak a felszín. Abból is csak az, ami felül van. Alul nincs is. Szegények se. Kitaszítottak se. Zsidók se.
Nézem a kiállítást. Beleolvasok az emlékkönyvbe. A nyugdíjasok valami szövetsége ömleng: milyen szép, milyen jó, mennyire meg vannak elégedve. Meg rengeteg kriksz-kraksz. Nem értem. Ha csak ezt nem érteném.
Szégyen. Annak, aki készítette, annak, aki engedélyezte, de én is szégyellem magam. Mert manipuláció az egész. Ma minden manipuláció. Meg kéne tanulni manipulációban manipuláció nélkül élni. Persze ahhoz nem elég a sör mellett. Ahhoz utána kell menni, tovább kell gondolni. Ma ez úri huncutság.
Megnéztem. Nem kellett volna.
2020. 02. 23. vasárnap

BOLDOGSÁG…

BOLDOGSÁG…

Ma végre a boldogságról fogok írni: a csoda-szép gyerekkoromról, az izgalmas ifjúságomról, a szerelemről, az eszmélésemről, mert az élet szép!

Aztán leülök a gépem elé, „fölélesztem”, jobbról lassan előbukkan a Word, benne a „naplóm” éppen ott „kinyitva”, ahol tartok, a tegnapnál, a pénteknél. És akkor balról meg a Google oldalai lökődnek elő, benne a hírekkel.

Ba@@us!

Ez kár volt: „Ezt posztolta a KDNP frakcióvezető-helyettese Facebookon” és megjelenik egy kép (amit a hír szerint a „szerző” azóta már törölt is, mintha attól semmissé vált volna, milyen ember is ő), „nem értem….ha a magyar börtönlakó elítéltek 80%-a roma, akkor a bírók is rasszisták”??”

Belenézek Facebook névjegyébe: Dr. Aradszky, a KDNP(?) frakcióvezető-helyettese, aki „értelmiségi családban” született Békéscsabán, a József Attila Tudományegyetem Jogi Karának nappali tagozatán 1982-ben szerzett diplomát, nős, két leánya van és már saját maguk építette családi házban laknak Érdligeten.

Korrekt. Miért nem ilyen az ember is? Persze arról nem ír, hogy államtitkárként egyszer arról povedált, hogy „„A sátán/Soros terv ellen küzdeni keresztény kötelesség”. Így. Egyszerűen.

Ja, jut eszembe, hisz’ benyújtották azt a börtönbiznisz-izét, a törvényjavaslatot, hogy „nehogymá” meggazdagodjanak a bűnözők, mert xaros a kübli a börtönben, meg állni tudnak csak bent, mint a heringek, azok a gazok. Meg különben is: Gyöngyöspata is égbe, Krisztusért kiált! A nemjóját! Szóval, adni kell nekik, no nem zsozsót, hanem ami jár az olyanoknak. A 80%-nak! Mert, ahogy az azóta letörölt bejegyzés sugallja: a börtöntöltelékek 80%-a cigány! Hogy honnan vette? Nem írta meg. Nem todományos esszét írt: minek oda hivatkozás. Különben is: a szájhagyomány útján terjed. Akkor meg biztos igaz, ugye?! Legutóbb a SAS mondott százalékot valahol külföldön a fasisztáknál: de ő „csak” 75%-ot taksált, hogy annyi keresztény ember él a honban. Puff! Hogy ő is honnan vette? A KSH-tól? Vagy a Századvégtől? Esetleg a Nézőpont nevű izé mérte a rokonságnál? Mindegy. Hazudott. Persze vannak keresztények. Mint az a Dr. Aradszky is.

Szóval: akkor is nagyon boldog vagyok!

Nagyon boldog vagyok!

Boldog vagyok!

Vagyok…

2020. 02. 22. szombat

ÁLOM…

ÁLOM…
„Alvás közben, kivált az ébredés felé, mikor az öntudat kezd feléledni, de még csak zavartan működik, e működés tévelygésekben, hallucinációkban jelentkezik, melyeket álmoknak nevezünk. Míg ébrenlétkor képzeleteink öntudatunkra jutnak, addig alvás közben többnyire objektiv érzésekként jelentkeznek. Az álomban öntudatunk működése zavart bizonytalan és azért nagyok ilyenkor tévedéseink.”
„Bánt, hogy náciznak, mert székely vagyok, és a székelyek nem nácik.”

Appel! – harsant bele a hajnali sötétbe és mintha elsütötték volna az ágyút, mi négyen, a priccsen fejtől-lábtól fekvő árnyak – ahogyan a többi árny is – gurultunk, zuhantunk a dermedt betonra, otthagytuk meleg foltjainkat a deszkákon, próbáltunk értelmet keresni a homályban, ami nemcsak a fejünkben volt, lassan zajongva, csoszogósan tisztulni kezdett a kép, de élessé sohasem vált, lökdösődve botorkáltunk a bűzös küblik, koszos mosdók mellett, ki a szúrón-fájó, hasító hidegbe, ösztönösen a hátsó sorokba törtünk, inkább tolakodva-törekedtünk, mert a kitaszítottságban, a légürességben, a fogódzkodhatatlanságban is kapaszkodót kerestünk, a légürességben is a megmaradt életösztön irracionalitása mozgatta lassan lábainkat, az, hogy „hátul” talán rejtve, bújva vagyunk és ránk ma sem kerül a szelektálás sora, talán nyerünk még egy órát, napot, reményt, az őrök könyörtelen püfölése közben is csak nagyon lassan rendeződtünk, de aki már helyet fogott magának dideregve dülöngélt előre-hátra, várva a bevárhatatlant és akkor megláttam magam mellett, először nem is ismertem meg, csak tudtam, hogy ismerem, aztán bevillant, hisz a Szilárd az, a Demeter Szilárd, ő is itt van, az lehetetlen, de hisz semmi nem lehetetlen ma már, miközben én is elkezdtem hullámozni, pedig a szél nem is, csak az a metsző hideg, azt lehetne feledni, lopva ránéztem megint, a székelyre, mert ő székely, ezt mondta valamikor, akkor a székelyeket is, gondoltam, vagy lehet, hogy másokat is, de nem mertem már csak előre nézni a homályba, vártam a nevemet, a számomat fölharsanni, de nem hallottam, csak jöttek elém az arcok, a szemek, de nem röhögtek, csak torzan vigyorogtak: Csurka, Schmidt Mariska, Kövér, Varga Judit, Bakondi, Földi, Németh Szilárd, csak arcok, semmi más, aztán vége lett.
Mit kiabálsz, nem tudok aludni – rázta a vállam a feleségem és
lassan kitisztult miden,
lassan kitisztult,
lassan…
2020. 02. 21. péntek

A TEREMTÉS ÚJRA FELFEDEZÉSÉÉRT – DOLGOZAT A CREATION RAJZPÁLYÁZATHOZ

 
(Kovács Pisti harmadik osztályos tanuló, 10 éves leszek, évvesztes)
Anyu mondta nekem, hogy elindult egy nagy pályázat az országban, amin a nagy-fater és én is elindulhatunk, mert olyan fontos, hogy fölfedezzük újra a teremtést, amit a mi kormányunk is támogat, lehet nyerni akár 15000, azaz tizenötezer forintot is (a nagy-fater akár 25 ezret is nyerhetne, de szegény nem lát már jól, meg sehogy se, de lehet, hogy a nagyszájú Gizit, a másod-unokatestvéremet ráveszem, hogy csináljon egy rajzot a nagy-fater helyett, hátha nyer vele a nevében), ha akarunk, ami nagyon jó dolog lenne, mert a támogatás az jó, ha és amikor megkapjuk, de nem szoktuk. Erre pedig szokott esélyünk lenni, mint a lottón, mert megvesszük azt is, bár most drágább lett és akkor se nem nyerünk soha, viszont ahol lakunk van kis-Fidesz iroda és anyu ott takarít meg főzi a kávékat, amikor köll és ezért bizakodók vagyunk.
Szóval van az a rajzos-pályázati izé, amin el köll indulnom, mert anyu mondta, akinek meg a kis-Fidesz irodán mondták, hogy Juli mama (ez az anyukám neve ott, mert viccesek azok a fiúk ám): indítsa csak el a Pistit a versenyen, biztosan nyerni fog, mint a Lölő bá’ szokott nyerni a közbeszerzési vissza nem térítendő rajzversenyeken is. Mást nem mondtak? – kérdeztem anyutól, amikor hazaérkezett a takarításból, de nem mondtak.
Akkor elindulok, de rendhagyó módon, mert tornából és rajzból fölmentettek és az éneket meg nem szerettem az óvoda-előkészítőben, ahova viszont nem jártam, mert nem is volt, ezért írásban és nem rajzban „engedem szabadjára” fantáziámat a teremtésből. Már meg is néztem a honlapot az interneten, hogy mi ez, de ott nincsenek képek, csak egy nagy rakás marhaság van a dinókról meg valami „Nóé”-ról, aki állítólag jobb volt úszásban, mint a Shane Tusup, de ez nem biztos, mert még nem láttam a filmet. A dinókról nem sokat tudok, mert nem vagyok már én dedós, vagy mi a szösz, de a teremtés már birizgálja a fantáziámat. Anyu a múltkor mondta is, hogy még kicsi vagyok hozzá, de ezek szerint nem, mert nyerhetek is vele, ha van elég fantáziám: Az ám, Hazám”! Ezt most azér’ írtam le, mert ez nagyon tetszik, mert az a költő, aki ezt írta, olyan jókat írt meg mindent, ezt például a születésnapjára írta csecse becsének magának. Az Attila nagyon szerette a Hazát, aki viszont nem mindig, sőt ritkán, de ez is mindegy. A költemény ugyan nem a teremtésről szól, hanem egy szablyával vagdalkozó Horger úrról, de most ez sem érdekes, mert nekem ez tetszik és kész, ha nyerek, akkor adok belőle kétszázat biztosan.
De vissza a teremtéshez, ami nem a leteremtésből fakad, mert azt csak én kapom mindig (és én már meg vagyok teremtve), amikor megnézem a Cinát, aki a szomszéd padban ül és olyan érdekes arca van, meg a bőre is sötétebb, mint a miénk, meg fekete a haja is, a szeme is, és sok testvére is van, akik hangosak, de olyan jó viccesek és énekesek. A többiek nem szeretik a Cinát, azt mondják rá, hogy cigány egy lány, és neki nem itt lenne a helye, hanem máshol, de hogy hol, azt nem mondják, csak mutatják neki. Én meg mindig megvédem, meg haza is kísérem egy darabig, amíg sokat beszélgetünk, de nem a teremtésről, hanem a kajáról meg a jövőről, hogy mi lesz majd azután, amikor nem ma lesz. A Cina azt mondja, hogy ő orvos akar lenni, aki gyógyítja majd a romákat meg a nemromákat, meg nyelveket is akar beszélni, pedig magyarul is tud már. Néha nagyon furcsákat mond, amiket nem is értek: hogy újra kéne teremteni a világot, mert ez nem jó világ, mert ember embernek a farkasa itt mindenki, különösen, ha cigány az ember, és valami nagyon el lett cseszegetve, hogy vonyítani van kedve a farkas fiának vagy lányának, ha tudna vonyítani. Én elmondtam akkor neki, hogy elindulok írásilag a rajzversenyen a teremtésről, és akkor majd írok a farkasokról is a dinók helyett, de ő ezen nem nevetett, hanem szomorú lett a kedve. És akkor azt mondta, hogy inkább arról kellene írni egy rajzosat, hogy mindenki megértse, hogy milyen lenne a világ, ha a mai eszünkkel és okosságunkkal teremtenénk meg azt: lenne-e alul meg fölül, kívül meg belül; lennének-e éhezők meg szomjazók; az új megteremtetésben is verné-e apu az anyut; s lenne-e tűz, amihez közelebb lenne valaki, más meg nem; lennének-e menekülők a határon, sőt lenne-e határ, a kerítésről nem is beszélve. Akkor Cina azt mondta, hogy úgysem lehet a világot újjáteremteni, legföljebb hazudni lehet róla, hogy a régi milyen jó és szép lett.
És akkor én elhatároztam, hogy mégis újjáteremtem a világot és ott Cinának is jó lesz és orvos lesz és nyelveket tud majd beszélni és rögtön hozzá is fogtam:
„Kezdetben teremtette…”
2020. 02. 20. csütörtök