(fogalmazás egy magyar általános iskolában)
A tanárnő nem tudja, de mi nem itt laktunk mindig, ahol mostan is lakunk a magas nemliftes házban, hanem kisházban, romosban egy falu szélén, amiről Petőfi is olyan szépen írta azt a versét, de ott nemigen voltam beteges. De mégis ide kellett betelepülést csinálnunk a kutyám nélkül, mert csak itt lett igazi pénzes munkája anyunak meg az apunak, mert abban a faluban csak a kocsmában volt pénzesmunka, meg az önkormányzati községnek a házában, de azt anyuék nem kaphatták meg, mert nem voltak jóplakátragasztók meg ilyenek közmunkásnak. De itt már van sok gürizős-takarítós pénzesmunka, ami jó lett mert kaptam enni reggel is, meg újabb cipőm is lett, nemcsak amit a bátyótól kaptam meg amit a Lajcsi, a volt barátom már nem hordott a lábán, ami már kicsi lett neki. Az a jó, hogy van itten munka meg káeftés vagy micsodás gyárak, üzemek, amik füstölnek és büdösek, meg nagy buszok is vannak, azok is szagosak és fújják a füstöt hátul. meg alig van itt fa meg bokor se igen, sok kutya is kóborolnak az utcán és teleszarják a járdát, mert az is van itten, igaz jól meglehet botlani bennük, mert hiányosak a kövek. Szóval egyik reggel olyan volt velem, amilyen még korábban nem, hogy csipás lett a szemem, meg kiszáradt a szám, meg úgy fáztam, mintha tél lett volna már, pedig mégcsak szeptember vége se volt és már hétkor is sütött a vénasszonyoknak a nyaras napsütése. Aztán a többire nem emlékszem, mert hirtelen sötét lett, mintha az éjszaka megint eljött volna, de még nem volt a nappal se. Amikor újra világosság lett, akkor láttam, hogy anyu nagyon idegesen rohangál a vízcsaphoz meg vissza egy ronggyal, ami vizes és rakja a mellemre meg a hasamra és sikoltozik, hogy itt hal meg a gyerekem és ezek nem jönnek, pedig már két órája kihívtam őket, bezzeg ha a polgármester gyereke lenne vagy a foci-kapitányé, akkor már régesrégen itt lennének, jaj kicsikém, mi lesz veled? És azt válaszoltam neki, hogy fázok, de nagyon és akkor ő megölelt, hogy de jó, hogy megszólaltam végre, mi van veled, mi fáj, de akkor megint sötét lett és megint nem emlékeztem semmirese. Aztán újra éreztem a fázást, de már este lett és akkor csöngetett a csengő vagy csöngő és bejöttek fehérruhás emberek és nagy sürgésbe kezdtek, kaptam egy szurit és azt mondták, hogy nem fog rosszabbodni a helyzetem, de ezért nem kellet volna őket hívni, de a körzeti orvosnak szóljon anya és menjen a patikába gyógyszerekér, de vigyen magával sok pénzt is, mert annyiba fog kerülni, de a rezsiutalvány erre nem jó, amit a nagymama adott volt nekünk.
Aztán mégis meggyógyultam, bár az asztmám megmaradt, amit a városban lakva kaptam meg.
Hát így történt.
Pusztai Gergely tanuló
2019. 10. 07. hétfő
ui: a helyesírásomat átnézte a Borika, akivel jóbavagyunk, mert csípjük egymást, azért lett ilyen jó a múltkorihoz képest