Vélemény kategória bejegyzései

HAZUDNI CSAK SZÉPEN, AHOGY A CSILLAG…

(„Abszolút nem vagyok csalódott” – Leekens)

Tegnap megint játszott(?) egy meccset a MAGYAR LABDARÚGÓ(?) VÁLOGATOTT. Az ellenfél tök utolsó lett a VB selejtező csoportjában, ahogyan nálunk Andorra, igaz, tőlük kikaptunk.
Tegnap nem kaptunk ki.
Döntetlent értünk el.
A sehol nem jegyzett csapat ellen.
Minden úgy zajlott, ahogyan korábban is, ahogyan azt várni lehetett: a meccs előtt a szakértők mondták a magukét, hogy 4-4-2; meg 4-5-1 és hasonlókat. Ja, meg azt is, hogy most van egy olyan érzésük, hogy most nyerünk. Mert az összeállításban a rutin látszik, meg a játékosok is…
Aztán jött a meccs. Szerencsére a tv távirányítója a kezemben volt, kapcsolgathattam. Kapcsolgattam is. De valahogy mindig visszaugrott a kép a meccsre. Ha akkor a hülyeség tényleg fájt volna, talán üvöltöztem volna is. No nem az izgalmamban.
Aztán vége lett. Az öltözőbe indultak a legények.
Jöttek a nyilatkozatok.
A szövetségi kapitány is elégedett volt: már a repülőtéren érezte a csapat összetartozását (nem tűnt el egy csomag sem?), meg erős volt az ellenfél(?), meg jó a kapusunk, meg „egyensúly” (?) is van, meg előrelépés. Még nincs meg a teljes összhang, de majd meg lesz – így az egyik játékos. A többire nem emlékezem.
Minek.
Nem itt dőlenek el az ügyek.
Mert, hogy van egy lobbista! A Nagy Magyar Focilobbista! Aki éppen miniszterelnök, s akinek a foci a hobbija. Ezért nem sajnál semmi közpénzt a hobbijára. A határ a csillagos ég! Ja, nem az eredményekben, a közpénzherdálásban. „Mecsoda különbség”!
És a szakértők, újságírók, riporterek továbbra sem kiabálnak, nem mondják, hogy úgy szar az egész, ahogy van; hogy a király meztelen és még csak pöcse sincs, hogy semmi értelme így. Köztudott, hogy csak papíron léteznek a vidéki kis „foci-sulik”: odalopják a gyerekek neveit, mert annyi elég a „lóvéhoz”. Mint a kis-pártok a választási induláskor: lejmolják az ajánlásokat, megkapják a zsozsót, „oszt” tűni van!
Megy tovább a hazudozás.
Ha csak itt menne, az is sok lenne!
De nemcsak itt megy…

2018. 06. 07. csütörtök

CSAK EGY NAP …

1944. június 6-a a normandiai partraszállási hadművelet első napja, a „D-day”.
Ezen a napon az U.S. 82. légi szállítású hadosztály (Detroit hadművelet), a 101. légi szállítású hadosztály (Chicago hadművelet) és a 6. Brit légi szállítású hadosztály (Tonga hadművelet) éjfél után 15 perccel földet érnek Normandiában. Öt óra 20 perckor amerikai és brit gépek bombázzák a part menti német állásokat. Öt óra 50-kor az inváziós flotta hajóágyúi megkezdik a tüzérségi előkészítést. Hat óra 20-kor partra száll a szárazföldi erők első hulláma, elindul a partraszállás: megkezdődött a náci megszállás alatt álló Európa felszabadítására irányuló szövetséges invázió. Az első napon (D-day) 50 000 szövetséges katona szállt partra Normandiában.
1875-ben ezen a napon született Thomas Mann német író, aki „az észhez folyamodó” beszédét olvasta föl 1930. október 17-én a berlini Beethoven-teremben, s ami „Német Felszólamlás”-ként vonult be a történelembe. A döntően szociáldemokrata és republikánus közönség soraiban ült néhány tucat nemzetiszocialista is, akik közbe-kiabálásokkal igyekezték az előadást megzavarni. Nem sikerült nekik. Thomas Mann a nemzetiszocializmust kertelés nélkül „az excentrikus barbárság és a primitív-tömegdemokratikus vásári durvaság óriáshullámának” nevezte: „tömeges görcsbeesés, bódécsörgettyűzés, hallelúja és monoton slágerszavak dervisszerű ismétlése, míg mindenkinek habzani nem kezd a szája.” Feltette azt a kérdést is, vajon német dolog-e és „tényleg megvalósítandó-e egy primitív, tisztavérű, egyszerű szívű és értelmű, sarokösszecsapó, kékszeműen engedelmeskedő és stramm naivság eszménye, ezen teljes nemzeti szimplicitás, egy olyan érett, sokat tapasztalt kultúrnép esetében, mint a német”. Mikor aztán a Porosz Művészeti Akadémia Irodalmi Szekciójának minden egyes tagját felszólították, fogadja el az új hatalmi viszonyokat, és nyilvánítsa ki hűségét a nemzetiszocialista kormány iránt, Mann önként visszalépett hivatalától, később elítélően beszélt a holokauszt eseményeiről. feleségével már korábban eldöntötték: emigrálnak, nem térnek vissza Németországba. (Forrás: Wikipédia)
Néhány napja „Alexander Gauland, a németországi szélsőjobboldali „sikerpárt”, az AfD vezetője, a Bundestag képviselője köztudomásúlag azt nyilatkozta, hogy – noha a Harmadik Birodalom tizenkét esztendeje azért „nem volt rendben” – az ezeréves német történelem egészéhez képest csupán „madárpiszok” (Vogelschiss), nem több. Björn Höcke, a párt egyik vezetője, türingiai pártelnök a berlini holokauszt-emlékjelet „a szégyen emlékművének” nevezte (Denkmal der Schande), ebben az értelemben: szégyen, hogy ott van. Ugyanez a Björn Höcke legutóbb azt javasolta, hogy az esedékes nyugdíjemelésből rekesszék ki a nem német eredetűeket.
Mi régebbről ismerjük az effélét. Még az Antall-kormány idején nevezte jobboldali magyar politikus „epizód”-nak az európai zsidóság kiirtását, aztán jött a „nem értek a focihoz”, az „idegenrendészeti eljárás”, a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő, mert zsidó eredetű országgyűlési képviselők listája és a többi – no és több honfitársunk, hm, „írói munkássága”. (Emlékeznek Antall finom megjegyzésére Csurka „írói munkásságáról”? Úgy értve: Csurka – aki ekkoriban Antall pártjának alelnöke és országgyűlési képviselője volt – antiszemitizmusa nem politika, hanem merőben művészi szeszély.)” (TGM: Madárpiszok)
Ma több, mint 60 millió menekült ember él világszerte: minden 122 emberből egy menekült (az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) jelentése szerint)! 2014-ben naponta 45 ezer ember lett menekült, menedékkérő vagy ugyan hazájában maradt, de otthonának elhagyására kényszerült.
A világ keresi a választ! A megtalálást azonban zavarja, nehezíti az „idegenektől” való félelem, a politikai célokat szolgáló „gerjesztett gyűlölet”. A „fáradt” emberek jobban, „megértően” reagálnak a végletekig leegyszerűsített képekre, jelszavakra, hívó-szavakra. (Lásd a legutóbbi európai választások eredményeit, a magyar „SS” törvény-javaslatok hazai fogadtatását.)
Félő, hogy a XXI. század holokausztja lesz a világ rossz válasza ember-milliók otthonelhagyására, a migrációra!
Hol van már az a „D-day”?
2018. 06. 06. szerda

KÖVÉR „ELVTÁRS” …

Minden vélemény számít!

 

„A lopott pénz visszajár, ugye?” – hangzott el tegnap az interpelláció a magyar parlamentben. a felszólalás „még soha nem beszéltem ennyi bűnöző előtt” egyszerű felütéssel kezdődött, majd a házelnök, Kövér László (megszokott) indulatos reagálás következett: nem a „jobbikos haverjai között van a kocsmában”, fejezze be. Nem maradhatott el a replika sem: „köszönöm a kioktatást Kövér elvtársnak”.

Ízlelgetem, csócsálgatom: Kövér „elvtárs”, „Virág elvtárs”…

Elv-társ: ugyanazon elvekkel bíró, azok szerint cselekvő egyének, olvasom. Talán Lenintől ered, a tovariscs szóból (török eredetű, „amely a tavar, ’szarvasmarha, vagyon, áru’ és az iš ’barát’ jelentésből, elemekből áll, eredeti jelentése tehát ’kereskedőtárs’, ’kereskedelmi partner’ lehetett (BARHUDAROV 1971)”, idézi Osváth Gábor. Kossuth „elvbarátim”-at használt, Nagy Imrét kifütyülték miatta.

Kövér László „elvtárs” lett: megfelel(t) a követelményeknek: a hatalom-gyakorlás módjában, technikáiban; a hozzákapcsolódó pénzek megszerzésében, lenyúlásában (lásd a testőrségét, a Kövér Ház-at) bizonyított. Semmi túlzás!

Kövér László az új parlamenti évadot is úgy kezdte, ahogyan az előzőt abbahagyta: jogszerűtlenül, erőszakosan, durva retorikával, elfogultan, ahogyan azt „elvtársai” is teszik a mindennapi életben, politizálásuk során.

Bástya elvtárs az üres medencében úszkált, piros stráf nélkül: Pelikán elvtárs nem is ismerte meg. Kövér elvtársnak mérges-nagy bajusza van, viszont a nagy haját már levágatta. Mindenki megismeri: stílusáról, szavajárásairól: „örökre kitiltom, elveszem a szót, megbüntetem, kizárom”. Mindig egyes szám első személyben, megfellebbezhetetlenül, kinyilatkoztatva. Ahogyan „elvtársai” is teszik: nem a joghoz igazítva cselekvéseiket, hanem a jogot igazítva a cselekedeteikhez! Az a jogszerű, amit Ő cselekszik, pontosabban csak az: „… megválasztott országgyűlési képviselő így egy hétig még biztosan nem képviselheti a választókat”, az „elmúlt 28 évben ilyenre még nem volt példa” – állítólag „kényelmi okokból…

Kövér László „elvtárs” lett.

Újra értelmet adott az „elvtárs” szónak.

„Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló” – hangzik el a Tanú című filmben.

Tényleg ott hangzott el, nem tegnap …

2018. 06. 05. kedd

„CSAK”(?!): AZ ÍGÉRETEK BEVÁLTÁSA …

„Egy a hitvallásom:
amit jónak érzek,
az valóban jó,
amit rossznak érzek,
az valóban rossz.”

„Miért lesz a polgárjogi küzdelem radikális harcosából a polgári jogok korlátozását célul kitűző hatalmi politikus?” – kezdte a Rubiconban megjelent cikkét, a „Robespierre. Az erényes forradalmár”-t Ludassy Mária. Robespierre beszédeit és cikkeit vizsgálva arra kereste a választ, „vajon meddig hiteles az egyes szám első személyben kimondott megingathatatlan erkölcsi magabiztosság?”.
Vajon hová vezet(het) ma „a moralizáló fanatizmus”? – teszem föl Ludassy másik kérdését is a kertben ülve ezen a nyár eleji napfényes délelőttön.
Robespierre „sztoriját” ismerjük: honnan-hová jutott, hogyan kezdte és aztán hogyan végezte. Ludassy a jeleket is fölvillantja: a választási cenzus eltörlésének a javaslatát, amelyet azzal „indokolt”, hogy az „erényes köztársaságnak”, „az egységet és a harmóniát megtestesítő francia szabadság”-nak nem felel meg „a hatalommegosztás és a parlamentáris képviseleti rendszer”, azt „a magánérdek, a magánvélemény elfojtásával” lehet és kell biztosítani. A 22 Prairial törvénye, más néven loi de la Grande Terreur, a Nagy Terror törvénye, már gyakorlat lett, amely 1794. június 10-én jött létre, s amelyet Robespierre is támogatott. Ez a „törvény kiterjesztette a Forradalmi Törvényszék hatókörét … Minden állampolgár felhatalmazást kap arra, hogy megragadja az összeesküvőket és az ellenforradalmiakat, és elhozza azokat … forradalmi bíróság három napig korlátozta a tárgyalásokat … a bíráknak a vád és a vádlott saját védelme alapján kellett megítélniük … felmentés vagy halál … megszüntette az egyezmény tagjainak mentelmi jogát …”.
Bűn vagy erény, jó vagy rossz, erény vagy erkölcstelenség, egység vagy széthullás: nincs helye a pluralitásnak!
Ott már nem volt helye a konszenzusnak!
Ott már az erény egyes szám első személyben fogalmazódott meg: „az a jó, amit én mondok”; pontosabban csak az a jó. És onnan már nyílegyenes út vezetett a terrorhoz…
Ma megint egyes szám első személyben fogalmazzák meg, nyilatkoztatják ki az egyetlen helyes utat; a követendő irányt; az egyetlen lehetséges választ. Csak az van. Vita nem lehet felette. Aki nem úgy látja, gondolja: az ellenség!
Az erő-politizálás van megint!
Túl vagyunk megint egy választáson. Ismerjük a választási törvényt, Fideszt preferáló egyoldalúságát; a törvény végrehajtását ellenőrző bizottságok összetételét, irányultságát; a közmédia elfogult hazudozásait; a pártok közötti gazdasági-pénzügyi egyensúlytalanságokat; az erőszakszervezetek politikai orientáltságát; az Alkotmánybíróság összetételét és mindezek miatt: a tisztességes választások megrendezésének a lehetetlenségét.
Most pörölyként csapnak le a legújabb kormányzati javaslatok, döntések a civil szervezetekre, az egyszerű emberekre: „… júliustól gyakorlatilag akárkit megfigyelhetnek a hatóságok …”; „… benyújtották a Stop Sorost … önálló büntetőjogi tényállásnak minősül mostantól a jogellenes bevándorlás szervezése … határbiztosítási távoltartás … elfogadhatatlan a menedékkérő kérelme, ha …”; „alkotmánymódosítás: korlátozott gyülekezési jog, tiltott betelepítések …”; „… Soros katonái az Ügyvédi Kamarát is megkörnyékezték …”.
Árulkodó a „Magyarország Alaptörvényének hetedik” módosításáról szóló, Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter által benyújtott javaslat 1. cikke: „Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.”, majd folytatja a 3. cikkben „Magyarország alkotmányos önazonosságának védelme az állam minden szervének kötelessége.”. Az indoklás („nem kicsit, nagyon”) selmeczisre sikeredett: „csak” („A Javaslat a Nemzeti hitvallás olyan kiegészítését tartalmazza, mely deklarálja, hogy Magyarország történeti alkotmányában gyökerező alkotmányos önazonosságának védelmezése az állam alapvető kötelessége”, továbbá „A Nemzeti hitvallás kiegészítésével összhangban az Alaptörvény R) cikkének módosítása világossá tenné, hogy Magyarország alkotmányos önazonosságának védelme az állam minden szervének kötelessége.”)!
Megint egy „morális pátosz” diktál. A politikai és állami intézményrendszer már a „szent meggyőződés” eszközévé silányult. Az ellenzék is – ahogyan mindenki – már „szem a láncban”! Már ott van az „óvodákban” …
Ahogyan azt TGM mondta egy nagygyűlésen: „ha az állam előtt nem tudunk érvényt szerezni minden ember alapvető egyenlőségének, akkor hiába” élünk. „Eljött a pillanat, hogy kimondjuk: az országhatárokra épített kerítéseket le kell rombolni, ahogy a nők és férfiak, munkások és munkáltatók, szegények és gazdagok, heteroszexuálisok és homoszexuálisok, betegek és egészségesek, kelet és nyugat, fekete és fehér között is.
Nekünk van igazunk!
Nekünk van igazunk?

2018. 06. 03. vasárnap

A (FUTBALL) NEMZET BUKÁSA …

1986. június 2-án a magyar labdarúgó-válogatott, a labdarúgó világbajnokság csoportmérkőzésén, a mexikói Irapuato városban 6-0 arányban kikapott a Szovjetuniótól. Akkori általános vélemény szerint az volt a magyar labdarúgást legmélyebben megalázó veresége.
Nagy remények – hatalmas csalódás!
Pedig abban az évben tönkrevertük a fél világot: Katarban Ázsia válogatottját kétszer is legyőzte a magyar csapat, majd a házigazdákat is 3–0-ra. Budapesten a Brazília elleni jó hagyományt folytattuk – az eddigi három mérkőzésből csak egy volt döntetlen a többi győzelem – az akkori 3–0 jó előjel volt a mexikói vb-re. A VB-ig minden meccset megnyertünk! Franz Beckenbauer szerint a magyar csapat lett a VB titkos esélyese.
Lázban égett az ország: arany lesz, meglásd világ!
Mezei „iskolája” nyert!
Igaz, előtte nagyokat röhögött a publikum Garabán, hogy minek fut annyit; szidták a klub-edzők a szövetségi kapitányt, minek annyi összetartás, erőnlét, fölmérő tesztek. De aztán kuss lett, mert jöttek az eredmények. Persze nem a stadionszámban mértek: győzelmekben.
Abban az évben utcahosszal nyerte a bajnokságot a Honvéd: nagy susmus is volt az eladott meccsekről, a bundákról, a tavaszvégi lazsálásról. De kit érdekelt ez: a szurkoló már csak ilyen, azt lát, hall, amit hangulata kíván.
A szovjet, francia, kanadai csoportba kerültünk: egy pillanatig senkinek nem volt kérdéses a továbbjutás.
Aztán – a legenda szerint – jött a tészta-zabálás a magaslaton. Amit nem kellett volna. Igaz, Mezei a VB előtti felmérések után, az utolsó tesztek eredményeit látva, értékelve egyre borúsabb lett, de ez senkit nem érdekelt.
A meccset otthon az ágyból néztem, akartam végig izgulni. Nem úgy alakult. Feleségem az első percekben kiment a konyhába, talán kávét készíteni, s már rohantam is ki hozzá: gólt kaptunk és mentem vissza a szobába. Aztán egy perccel később megint ballaghattam ki: még egyet. Aztán még négyet.
A többi felejthető.
Mezei nem mert hazajönni.
Azóta egy labdarúgó VB-ére nem jutott ki a válogatott.
Igaz: azóta klubcsapataink sem bírják a gyűrődést augusztusig.
Igaz: azóta nincs komolyan vehető magyar labdarúgó, akit jegyeznének az európai piacon.
Igaz: új stadionjainkkal Dunát lehetne …
Igaz: az állami pénzekkel kitömött Labdarúgó Akadémiákkal is Dunát lehetne ..
Igaz: a szpíkerek hozsannázó kiabálásával …
Igaz: Végh Antal már nem él …
„Panem et circenses!” – hol a kenyér?!

2018. 06. 02. szombat

A KIRÁLY SZÜLETÉSNAPJÁN

(bocsi)

Ötvenöt éves lettem én –
meglepődve kérdeném,
kilók?
Kilók.

Ajándék, mellyel megleptem
e Kossuth téri szegleten
magam
s hadam.

Ötvenöt évem elszelelt s
még svájci bankárra is telt.
Lám, lám,
Hazám!

Lehettem volna ügyvéd, jogász,
parasztokkal nagyokat iddogáló
borász,
borász?!

De hál’ istennek nem lettem,
mert politikára adtam
fejem,
fejem:

s mert népem korábban többször
nyersen orrba vert,
a hont –
kivont

jogi-szablyával óvom ellenük.
Már nem érdekel Oxford, törölte
Nevem, az ÉN
nevem!

Heh, de mit Nekem Naruhitó, Palin, Monty Python
Hugh Grant és Stephan Hawking
szelleme s
neve;

„Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz” e tablón e féltekén
szégyell,
szégyell.

Most örül Oxford és Soros,
meg sok libsi boy és legény, de
sekély
e kéj –

látod: „Én egész népemet fogom”
méghozzá nem demokratikus fokon
hülyi-
teni.

2018. 06. 01. péntek

2018. 06. 01. péntek

KUTYA-SÉTÁLTATÁS…

Ahogyan minden reggel, ma is ráadtam a hámot Kyrára és megszokott elindultunk a szokott útvonalunkon a sétánkra. Ahogy öregszik, úgy lassul: kevesebbet rohangál előre és vissza, többet áll meg „olvasni” a szagokból, gyakrabban hagy maga után jeleket. Az iskolánál már a lábamnál halad: tudja, hogy a ott sok a zajos-gördeszkás gyerek, ami ingerli, de én nem engedem, hogy ezt jelezze is. Aztán a bölcsőde után megint hallhatja a „mehetsz” parancsot és megértve azt fülig érő pofával folytatja az „olvasgatást”, a jelölést.
Már ismerősök jönnek mindig szembe: egy – vélhetően munkából hazatérő – fiatalember fáradt mosollyal; gyerekek „jajdecuki haddsimogassammeg” felkiáltással; egy anyuka a kisfiával, aki „szép napot” köszönésemre mosolyogva „jó reggelt kívánok”-kal válaszol; ugyanott van az autó is, mint minden reggel; már az állomáshoz közeledve kiint az üzletéből a horgászbolt tulajdonosa; az elektromos kerekesszék is ott áll a resti bejáratánál és már jön is szembe velem a szakállas, három pulóvert viselő, bakancsos, bizonytalan-járású hajléktalan-ember; minden ugyanúgy, ahogy szokott.
A nap is ragyog, csak kevesebb a bogár és az énekesmadár.
De valahogy mégse. Az arcok komorabbak, a szemek kevésbé csillognak, a gyerekek sem zsivajognak és Kyra is, mintha még lassabban vonszolná magát.
Semmi nem változik …
2018. 05. 30. szerda

VÁLTÁS KELL – LEVÉLFÉLE EGYKORI(?) POLITIKUS BARÁTAIMHOZ…

Barátaim!
2010 óta Orbán Viktor Mihály (OVM) által vezetett kormánya van Magyarországnak. Azóta – OVM korábbi pálfordulásával és hatásos irányításával – jelentősen megváltozott országunk: lassan újra „hárommillió koldus országa” leszünk; igaz nem Amerikába és nem másfél millió, de 600 ezer ember kitántorgott már a nagyvilágba („Múltunk mind össze van torlódva/ s mint szorongó kivándorlókra,/ ránk is úgy vár az új világ.”); családok tízezreinek kell megint átélni a kilakoltatás, az otthon-vesztés megaláztatásának a borzalmát, miközben – válság ide, válság oda – a leggazdagabb magyarok vagyona a csillagos egekbe nőtt; újra a gyűlölködés, a rasszizmus, a kirekesztés szennye ömlik végig az utcákon, mocska jelenik meg plakátokon, falakon.
És Ti még mindig önmagatokkal és egymással vagytok elfoglalva: ki hibázott nagyobbat az összefogás(?) elmaradásában; ki volt áruló és tényleg az volt-e; kit szólítsatok „elnök úr”-nak a pártotokban; együtt vagy egyedül lehet „eredményesebben”; ki legyen a következő „balek”, akit fölkértek egy választáson az indulásra és így tovább a végtelenségig.
Pedig – remélem – érzitek és tudjátok is: ez nem vezet sehová.
Mégis ezt csináljátok, csak ez a válaszotok.
Mert gyávák vagytok!
Még kérdezni sem mertek, nemhogy a válaszokat megkeresni!
Talán emlékeztek még, talán föl tudjátok idézni:
Orbán Viktor (Mihály) „1989–1990-ben a Soros Alapítvány ösztöndíjával Oxfordban tanult. 1990-től lett országgyűlési képviselő. 1992-ben a Liberális Internacionálé alelnökévé, majd 1993-ban a szervezet végrehajtó bizottságának tagjává választották. … 1992-ig liberális elveket vallott, a pártja is ebben az időben szorosan együttműködött az SZDSZ-szel. Azonban ettől az évtől számolva a konzervativizmus felé fordult, és ezzel párhuzamosan pártja strukturális átalakítását, centralizálását szorgalmazta”. „Orbán Viktor (Mihály) és Kövér László kezdeményezésére a párt 1992-től – belső vitákat kiváltva – a konzervativizmus és a jobboldaliság felé fordult, működését centralizálta; az újonnan létrehozott elnöki pozícióba 1993-ban Orbán Viktort (Mihályt) választotta a párt kongresszusa … és bár az MDF-kormány ellenzékeként óriási népszerűségnövekedést könyvelhetett el a parlamenti ciklus alatt, az 1994-es választáson csak 7,01%-os eredményt ért el. 1995-ben felvette a Fidesz – Magyar Polgári Párt nevet, és részben átvette a választáson komoly vereséget szenvedett Magyar Demokrata Fórum (MDF) helyét a politikai palettán … 1998-ban kormányra került az MDF-fel és a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párttal koalícióban. A miniszterelnök Orbán Viktor (Mihály) lett … 2003-ban a párt más konzervatív–jobboldali pártok és szervezetek bevonásával szövetséggé alakult, és nevét Fidesz – Magyar Polgári Szövetségre változtatta. A szövetség új alapszabálya tovább központosította a párt működését, minden személyi döntést a mindenkori elnök kezébe adva. A pártkongresszuson ismét Orbán Viktort választották elnökké … A nyugat-európai sajtó néhány baloldali újságírójának véleménye szerint a 2010-től tartó kormányzás során a Fidesz fokozatosan a jobboldali alapállásból a „szélsőjobboldal felé tolódott”, amely eltolódást a „szélsőséges bevándorlásellenes kampányai”, a „demokrácia elemeinek fokozatos lebontása”, valamint „nemzeti” politika jellemez. A Tusványoson kifejtett „illiberális demokrácia” megvalósítása miatt néhányan szélsőjobboldalinak tartják.”
OVM a majdnem megsemmisítő bukása(i) után fölismerte: a politikai űrbe, a zérusba, a „semmibe” kell bele-lépnie, onnan kell megalapoznia hatalmát. Ha ez korábbi elvei föladását követelte is, az se baj: az elvek számára eszközök voltak csupán, a divattal kidobandó ruhadarabok, lényegtelenek. Csak olyan elv kell, ami a hatalomhoz segíti!
És Ti (mégis) ennek az „Őfelségének” lettetek – tisztelet a kevés kivételnek – az (együttműködő-kollaboráns, alamizsnával kifizetett) „házi-barát” ellenzéke! (Hofi sohasem volt udvari bohóc, de rajtatok még egy jót röhögni sem lehet.)
Eddig azt gondoltam, abban reménykedtem, hogy Nektek, barátaim nem kell(ene) OVM-éhez mérhető, maghasonlást követelő pálfordulást végeznetek. Mert abban bíztam: elveitekhez, elvi politizálásotokhoz közelebb áll az „igazi” ellenzékiség, a kormány állításainak megcáfolása, politikai gyakorlatának a megsemmisítése.
Mert mit is állít az OVM-kormány: „1. menekülteket nem szabad befogadni, 2. az „emberi jogok” a korlátlan bevándorlást jelentik, 3. a romák integrálhatatlanok, 4. az EU, az ENSZ és a „Soros-hálózat” a magyar nemzeti identitás elpusztítására törekszik, 5. a „dzsenderelmélet” és „a politikai korrektség” buziuralmat, női zsarnokságot és niggerterrort jelent”.
És Ti ezt nem kéritek ki magatoknak.
Nem tagadjátok meg egyértelműen!
Nem üvöltitek világgá: elég!
Nem is vagytok igazi ellenzék!
Mit elleneztek egyáltalán? Kiért és hogyan hallatjátok a hangotokat?
Egyszerűen „csendes-társakká” váltatok!
Pedig akkora politikai űr, zérus, „semmi” van a társadalmilag kiszolgáltatottak, a leszakadók, egyáltalán: a „nem csókosok” képviseletének az oldalán, hogy még csak versenytársatok sem lenne. Csak oda kéne lépni, csak föl kéne vállalni!
Persze tudom: a „nemzetközi helyzet fokozódik”, egyáltalán nem kedvez, máshol se, Európában és azon kívül se.
Ti meg „csak” talpon akartok maradni.
Így is megéri?
Ebben rám ne számítsatok…
2018. 05. 28. hétfő

A NER KRIPTÁJA…

1940. május 25-én lezárták az Oglethorpe Egyetem alagsorában, Atlantában, az USA Georgia államában a civilizáció kriptája nevű időkapszulát.
Saját állítása szerint a kamra ötlete Thornwell Jacobstól (1877-1956) származik. Az ötletet az egyiptomi piramisok és királysírok 1920-as években történt felfedezése és kinyitása adta. Jacobs ötlete az volt, hogy az 1930-as évek hétköznapi életét, az azt jelképező tárgyakat és az emberiség által összegyűjtött tudást valahogy meg kellene őrizni, hogy ne vesszen el az információ, mint az ókori civilizációk esetében.
Jacobs javasolta a kamra tervezett időtartamát is: mivel számításaik szerint az egyiptomi naptárat i. e. 4241-ben kezdték el használni, és azóta 6177 év telt el (1936-ig, a kamra megtervezésének időpontjáig), ugyanennyi évet hozzáadva az akkori dátumhoz 8113 jön ki. Így a távoli jövő régészei pontos képet kaphatnak a „történelem közepéről”.
A legtöbb tárgyat valaki adományozta. Az adományozók között volt például V. Gusztáv svéd király vagy az Eastman Kodak Company. Az egyetem sok ajánlatot kapott hétköznapi emberektől is, például legyen benne konzervnyitó, vagy száraz martini olívabogyóval. Sok információ mikrofilm formájában került a kamrába. Mivel a mikrofilm anyaga szerves anyag, cellulóz, készítettek egy helyettesítő filmet is, fémszalagra. A mikrofilmek több mint 800 klasszikus irodalmi alkotást őriznek, például a Bibliát, a Koránt, az Iliaszt vagy Dante Isteni színjátékának teljes szövegét. A filmeken szereplő szöveg körülbelül 640 000 nyomtatott oldalnyi anyagot tartalmaz. Nem mikrofilmként, hanem eredeti formátumban megőrizték az Elfújta a szél forgatókönyvének egyik másolatát, amit David O. Selznick, az egyik producer adományozott.
Jacobs a következő üzenetet hagyta 8113 embereinek: A civilizációnk épp készül eltemetni önmagát, ebben a kriptában rátok hagyjuk.
A NER kormánya megtárgyalta és jóváhagyta egy „magyar civilizációs kripta” elkészítésének a tervét, amelyet a 8113/2018. (V. 32.) szigorúan titkos Korm. határozatban rögzített és döntött arról is, hogy a határozatot, amelyet I. Orbán Viktor írt alá belehelyezik majd a kapszulába. Az ezer évre szigorúan titkosított határozatot a Pesti Srácok és a 888.hu internetes portálok hoztak nyilvánosságra Bayer Zsolt kapszulához írt „A qur@a anyátokat” – című versével együtt. A kiemelt beruházás forrásait a CÖF biztosította, fölhasználtak uniós forrásokat is. A megvalósításra kiírt, többfordulós pályázatot M & társa Tiborcz István nyerték.
A kapszulába helyezendő tárgyakra – magánszemélyektől és neves személyiségektől – számos javaslat és relikvia érkezett, többek között:
• Vlagyimir Vlagyimirovics Putyintól a paksi atomerőmű két új blokkja aranyozott indítógombjainak a másolatai;
• Recep Tayyip Erdogantól a letartóztatott és kivégzett török újságíróknak, az elküldésig összesített névsora;
• Silvio Berlusconitól egy sex-orgiára szóló meghívó;
• Schmitt Páltól a doktori disszertációja;
• Gyurcsány Ferenctől egy magnószalag, amin az „Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon” beszéd hallható;
• Szili Katalintól az alaptörvény-tervezethez benyújtott javaslatai;
• Semjén Zsolttól a lelőtt jávorszarvas nyilvántartási száma;
• Kövér Lászlótól egy kötél;
• Rogán Antaltól egy eredeti Gucci táska;
• Kósa Lajostól a csengeri asszony örökösödési szerződése;
• Orbán Récsöltől a „saját lábán viselt” félretaposott cipellő;
• Tiborcz Istvántól egy szénaboglya;
• Mészáros Lőrinctől az utolsó szerszám, amivel gázt szerelt;
• egy önkormányzattól az alaptörvény asztala görgőkkel;
• egy nyugdíjas nénitől „csak Téged szeretlek Viktor” feliratú póló.
A „magyar civilizációs kripta” még nincs lezárva…

2018. 05. 25. péntek

MEGINT KERESZTES HÁBORÚ?!

Az V. keresztes hadjárat első csapatai németalföldi kikötőből, Vlerdingenből 1217. május 24-én, más források szerint május 27-én; az angliai Dartmouthból június elején mintegy 300 hajón indultak Keletre.
„A keresztes háborúk a római katolikus egyház és a pápa által szentesített, a keresztes lovagok részvételével folytatott nagyarányú hadjáratok voltak a XI–XIII. században. Fő céljuk a Szentföld visszaszerzése volt a muszlim araboktól és törököktől, bár némely hadjárat más afrikai és európai területek ellen irányult…” A keresztes seregeket II. András magyar király és VI. Lipót osztrák főherceg vezették. Jeruzsálem muszlim lakói a város falait lerombolták, hogy bevétele esetén a keresztényeknek a város védelmét megnehezítsék és elmenekültek a városból. A keresztesek azonban mégsem vonultak Jeruzsálem ellen.
II. András szentföldi tartózkodásának legnagyobb részét azzal töltötte, hogy beszerzett néhány kétes hitelű ereklyét. A magyar keresztesek körbejárták a Tiberiás-tavat, kifosztva az ottani településeket, majd ostrom alá vették a Tábor-hegyen épült muszlim erősséget, az ostromhoz azonban mindössze egyetlen ostromlétrát használtak, így természetesen nem jártak sikerrel. „A későbbiekben 500 magyar lovas vállalkozott arra, hogy kifüstöli az asszaszinokat egyik erődjükből, a kísérlet azonban kudarcba fulladt, és a hadműveletből csak 3 katona tért vissza.” II. András király aztán 1218-ban, mivel rossz híreket kapott otthonról, hazatért seregével, néhány magyar katona azonban önként ottmaradt és részt vett a további harcokban.
Most speciális keresztes háború zajlik a világban: Jeruzsálemet a magyar határoknál kell visszafoglalni: igaz, ma sem háborúzunk, legfeljebb egyetlen ostromlétrával (részleges kerítéssel), viszont néhány „kétes hitelű ereklyét” (letelepedési kötvényt) már beszereztek a magyar hadurak. Néhány önkéntes ma is cirkál a határainkon.
Fura világban élünk…

2018. 05. 24. csütörtök

ui: Wikipédia alapján