• szotyit?
• kérek, Elnököm, persze, hogy kérek
• minden ok?
• minden
• mert rendnek kell lennie, és, ha nincs, akkor beszélni kell róla, mert most ez a haza kívánalma
• minden tőlünk telhetőt megteszünk
• még több kell
• azt is
• asszony?
• megvan, bejár
• Gyurival mit ettetek?
• valami egyszerűt
• akkor mindent tudsz
• mindent
• ne hátráljatok, és ne foglalkozzatok minden kis csip-csup üggyel
• úgy lesz
• akkor irány az EB
2016. 06. 10.
Most, hogy szőröstül-bőröstül elfogadták a terroros törvényt, kipirult arccal, mosolyogva, ütemesen tapsolva, (ahogy annak idején is, lehazudva a csillagot is az égről), úgy gondolta: ideje elképzelni. Persze csak úgy, belül, magának. Senkinek sem szólva: nem kell károgni az egyenletes, egyhangú zümmögésben, nem kell ördögöt festeni a falra!
Mert történt valami? Tulajdonképpen semmi. Csak az, ami várható volt. Csak egy újabb, „kis”, bár nem is olyan bizonytalan lépés tovább, befelé az erdőbe. Csak az, ami már a centrális erőtér meghirdetésekor, majd a kialakításakor is végig gondolható és látható volt. Most már megvan a fölhatalmazás is. Az alaptörvényesítés. Most már ki is lehet hirdetni. Bármelyik percben. Hiszen már most is helyzet van, már most is vannak hatályban „különleges” szabályok. Eztán majd bármit be lehet vezetni, még többet lehet majd „terror-elhárítani”: korlátozni, lehallgatni, bezárni, megtiltani, elkobozni. Úgy mond: a NÉP nevében és érdekében. Csak fantázia, szervezőkészség, határozottság, gátlástalan akarat kell hozzá, az pedig van, mindig van. „… a pártok holtak voltak. A többpárti állam megbukott. A nemzetiszocializmus és az állam végső soron egy és ugyanaz” – állapította meg annak idején Gerd Rühle, a Reichstag-képviselő, 1932-től a Nemzetiszocialista Német Hallgatók Szövetségének birodalmi elnöke (Németi: Forradalom és építőmunka). Akkortájt jött Dachau, majd sorjában a többi. Itthon még csak a lehallgatásoknál tartunk, meg néhány megmagyarázhatatlan elhalálozásnál; érthetetlen vagyonvesztésnél illetve gyarapodásnál. (Épp most jelent meg a hír: „LEHALLGATTÁK AZ EÖTVÖS KÁROLY INTÉZETET”.)
„Nem hiszem, hogy vissza akarnának élni vele” – mondja Schiffer András, aki pedig nem szavazta meg a javaslatot. Nem hiszi. Mintha nem is lett volna az elmúlt hat év. Mintha nem asszisztálta volna Ő is végig ezt a hat évet. Azt, hogy egyetlen más véleményt se, egyetlen más javaslatot se, egyetlen kezdeményezést se fogadott be a többség hatalma; hogy minden korlátot fölszámolt; hogy minden másképp-gondolkodót lehetetlenné tett; hogy… De minek folytatni, ha Ő és társai, akik _ Schifferrel szemben – mégis és ráadásul megszavazták, úgysem hiszik. Hogy vissza akarnának élni vele. ennyire naivák, vagy kollaboránsok?! Mindegy.
Ideje elképzelni. Azt, ahogy előjön a homályos életlenségből. Hogy botorkál előre a tisztáson. Hogy minden egyre élesebb lesz. Hogy már van alapja a félelmének. (Ahogyan persze eddig is volt.) Hogy nemcsak tudja, már látja is, mi fog történni. Magát is kívülről látja. Szenvtelenül szemléli. Mire fog gondolni, mit fog érezni? Biztos elemezni fogja. Értékelni a látottakat, a tapasztaltakat. Ahogy mennek, csoszognak…
Ideje elképzelni…
2016. 06. 08.
Nézem és hallgatom a Szakszervezetet vezető elnök-asszonyt. Nem először próbálja megmagyarázni a bizonyítványát. Azt, hogy először szabotálnak, aztán mégis részt vesznek, tárgyalnak, egyeztetnek, és még sem lesz semmi eredmény. Látszólag megegyeznek, aztán mindig más történik: megígérik, majd mégse. Most is, itt van ez a törvénymódosító-javaslat: az Orbán-kormány képviselői „rábólintottak” a Tanács létrehozására; meg a huszonöt javaslatukból húszra. Aztán nincs benne. Meglátjátok, nem lesz ennek jó vége – emelte föl kisujját az elnök-asszony, el fog ez dőlni június végén, aztán lesz itt ne mulass szeptemberben.
És ez így megy hónapok, évek óta. Csodálkozással indul, hogy hallott már ilyet valaki is?! Óvatos csetepaté a sajtóban, aztán kis tüntetéssel kezdődik a hacacáré, egy nagyobbal, majd egy még nagyobbal folytatódik; végül, a soha meg nem valósuló sztrájk, amit mások is támogatnak, sőt Ők is sztrájkolnának belengetése zárja le a „balhét”… Persze semmi: a kutya ugat a karaván meg halad.
Bele van ez kérem kalkulálva, bele van ez kérem írva a történetbe.
Vagy itt van a végeláthatatlan alaptörvény-módosítások demokratikus egyeztetése, a szívet dobogtató színjáték. Aminek mindenki: boldog-boldogtalan a szereplője. Persze, főleg a pártok azok: nagyok-kicsik; kormányon-lévők és ellenzékiek; parlamenten kívüliek, mindenki. Mert hallatni kell a hangot, láttatni kell azt a kipirult arcot, ott kell lenni minden kilométerkőnél! Akkor is, ha mégsem kéne. Mert ilyen ez a világ, azt hisszük: a gránitszilárdságú újból és újból történő módosításának tétje van. Mert azt gondoljuk: ez kötelesség, mert ez mennyire magyar, mennyire demokratikus, mennyire a nép egyszerű fiainak és lányainak a követelésén alapul. Persze akkor, ha mi is benne vagyunk, mert akkor ott a hangunk, a véleményünk.
Hát a ló-fa@t! A kutyát jobban érdekli a véleményünk, mint az Orbán-kormányt! Olyan magasról sza@ják le, hogy mi, mit akarunk, hogy már nem is látjuk őket! Gondold végig: felépít, amikor Te nem akarod; megszüntet, amikor szükséged lenne rá; levélben, előre megírja Neked a véleményedet; megmondja azt is, mit tanulj, hogy ki a művész, ki a kontár, ki vezetheti le a szülésedet, kivel élhetsz együtt és hogyan. És akkor, még azt hiszed, hogy kíváncsi Rád egyáltalán? Csak arra kellesz neki, hogy hivatkozhasson Rád; azt mondhassa, hogy kétharmad; hogy Neked csinálja; Érted van, érted?!
Ki kéne lépnünk már végre ebből a szerepből!
2016. 06. 07.
Az egyik pillanatban ’Soros’-ozol egy jót – közben, előbb majd utóbb, pénzt fogadsz el tőle.
Azt mondod: ez már nem az az Unió, nem az az Európa – de a pénze jó, kuncsorogsz érte, és két kézzel fogadod, szórod a családnak, a komáknak.
Azt mondod: nem engeded lerombolni a zsinagógákat – majd a férgek, a háttérhatalmak, a ’Soros’, a gaz bankárok alattomos beavatkozásáról hadoválsz.
Kegyetlen vallás-háborút vizionálsz, a keresztény kultúra megtámadtatásáról, a muszlim veszedelemről beszélsz – majd, meg se hallva a pápa szavát, semmi könyörületet nem mutatsz a menekülők iránt.
Azt mondod: a tudásé a jövő – majd szétvered az oktatási rendszert, meg se hallgatod, csak megalázod a tiltakozó tanárokat.
Azt mondod: a stadionok kellenek, mert attól lesz egészség – ahhoz, szerinted nem is kellenek orvosok, ápolók, mert meg sem fizetteted őket.
Azt mondod: megmented, megmentetted a nyugdíjrendszert – majd cinikusan a munkanélküli gyerekekre, unokákra bízod végnapjaikat.
Azt mondod, levágod a kezét annak… – és láss csodát, nincsenek is olyanok, mert vazallusod egyet sem talált még!
Azt mondjuk: el lesztek zavarva – de egyelőre még mi sem vesszük komolyan magunkat…
2016. 06. 04.
Tiltakozó levelet írnak. Semmi sem történik.
Aztán egy megalapozottabbat. Semmi sem történik.
Később megjelennek a médiában és elmondják. Semmi sem történik.
Akkor már határidőt is szabnak. Semmi sem történik.
Aztán elkezdenek aláírásokat gyűjteni. Semmi sem történik.
’Flashmobot’ szerveznek. Semmi sem történik.
Akkor tüntetésre föl! Semmi sem történik.
Már félpályán lezárják az utakat is. Semmi sem történik.
Kiöntik a minisztérium elé. Semmi sem történik.
Akkor megint tüntetnek. Semmi sem történik.
Több-tízezren néma csendben tiltakoznak az esőben. Semmi sem történik.
Hiszen demokrácia van! A vélemény szabad! „Ugatni már szabad! Ugatni még szabad!”
Az Orbán-rendszer természetes részévé, ’legitimáló’ elemévé vált a tiltakozás – és annak figyelmen kívül hagyása, semmibevétele. „Te menj az utcára, tombold ki magad, Én ugyan informálisan akadályozni fogom, sőt: utólag még meg is büntetem, de Én fizikailag nem bántalak; még nem bántalak! Én még bírom, Én még tűröm, úgyse veszem figyelembe!
Szóval csináld csak, amíg jobbat nem találsz ki!”
2016. 06. 04.
„Európa nem egyenlő az Európai Unióval”, írja Bencsik Gábor a Mandineren. Mert Ő Európa-párti, Unió-párti, tisztelettel tekint az iszlámra, értéknek tekint a szolidaritást is, és persze nemmel szavaz majd a kvótára(???).
Hát akkor nézzük!
„Hazugság, hogy Európa egyenlő az Európai Unióval” – írja. Hazugság, hogy Magyarország egyenlő az Orbán-kormánnyal – felelem, az ország Vereckétől Dévényig, Árpádtól, a három-részre szakadáson át, a reformkor nagyjain keresztül, Ady Endrén, József Attilán, Radnóti Miklóson nevelkedve sokkal több, színesebb, változatosabb annál.
„Az Unió-ellenességet Európa-ellenességnek bélyegezni tehát hazugság” – folytatja Bencsik. Az Orbán-ellenességet Magyarország-ellenességnek bélyegezni tehát hazugság – felelem én, mert nem vagyok ellenség, sem azok a milliók, akik ma másképp gondolkodnak, mint a regnáló hatalom: mert „Mindenkinek szabadságában kell, hogy álljon minden fórumon képviselni… az álláspontját” – vallom én is. Sőt azt is, hogy „… ezért semmilyen erkölcsi vagy politikai hátrányos megkülönböztetésben nem részesülhet”, pedig itthon részesül, ha nem tudná, Bencsik úr, de persze tudja, csak rendjén levőnek tartja.
„Hazugság, hogy az Európai Unió egyenlő a jelenlegi vezetőivel” – írja aztán. Ahogyan Orbán sem egyenlő az országgal; foci, stadionépítési rögeszméje sem általános betegség ebben a kis hazában. Mert nem mindenki szereti a focit, még ha az most annyira kifizetődő is!
„Az Unió jelenlegi vezetőinek és politikájának elutasítását Unió-ellenességnek bélyegezni tehát hazugság” – folytatja a szerző. Hát persze, hogy az, ahogy az is, hogy aki Orbánt támadja, az hazánkat támadja; aki Orbánt kritizálja, az háttérhatalom.
„A közel-keleti kultúrkörből érkezők tömeges Európába áramlásának ellenzését iszlámellenességnek bélyegezni tehát hazugság” – fejtegeti tovább gondolatait. Mint ahogy az is hazugság, hogy veszélyben a kultúránk 1294 ember miatt!
„Hazugság, hogy a szolidaritás elve alapján Európa minden népének és államának kötelessége viselni néhány befolyásos vezető hibás döntéseinek következményeit” – kiáltja világgá kétségbeesetten. Ahogyan hazugság az is, hogy a szolidaritás csak káros, visszafogó, a kreatív, a dolgozó emberek megkurtítását eredményező redisztribúció a lógósok, az árokpartjára szorulók javára!
Akkor Bencsik úr és társai: miért hazudoztok egyfolytában?!
2016. június 1.
• Főnök, akkor most befejezzük
• be
• mert mindenki elutazik
• el
• akkor most más lesz a kommunikáció
• más
• és akkor néhány törvény őszre marad
• őszre
• és a népszavazás se lesz előbb
• az se
• de azér’ ’migráncsozni’ csak kell
• nagyon is
• a ’Sorosozás’ se marad abba
• sőt
• a Főnök viszi a gyereket?
• meglátjuk
• és a TEK?
• lesz-TEK
• és mikor indul?
• máris, fiam, máris, a VIP páholyban a helyem
• és: nyerünk?
• ha nem, akkor is, csak nézd az M4-et, meg a Híradót az M1-en
2016. 06. 01.
I.
Még el sem olvashatták meg sem érthették az olvasók az olvasmányt. Még meg sem hallgathatták a hallgatók az elhangzott javaslatot. Még azt sem ellenőrizték, hogy 2*2 tényleg 4-e a szövegben, az elhangzottakban. Még el sem töprenghettek az ötlet értelmén, lényegén. Még el sem kezdődhetett, el sem kezdődött igazándiból a vita, a verseny.
De már kihirdették az eredményt, kiosztották az érmeket! Már meg is van a győztes, és természetesen megerősítettek a vesztesek, a mindörökké leszakadásra ítéltettek. Ez van ma. Ez a trendi ma Magyarországon! Mert a mainstream ezt akarja!
Most éppen Tanács István ’osztja az észt’ ezerrel a feltétel nélküli alapjövedelemről, hasonlítja az „ingyensör”-höz és az „örök élet”-hez. Neki az alapjövedelemről a „Magyar Kétfarkú Kutya Párt választási ígéretei” jutnak az eszébe, valamint az unalomig szajkózott maszlagok: „Minden munkaképes embernek legyen munkája, és azt fizessék is meg!”, szemében „baloldali az, aki a tőke- és munkajövedelmek egyensúlyát úgy akarja megteremteni, hogy senkinek ne kelljen nyomorogni”, minden más utópia, átverés, a buta nép hülyítése. Mert nem kell elolvasni a LÉT munkacsoport kutatók, társadalomtudósok, pénzügyi szakértők által készített korábbi tanulmányát, nem kell megnézni a PM videóit, tanulmányait, és azokat szembesíteni a fejében lévő gondolatokkal, mert még megzavarják a süketelést, még a végén azt kellene mondani, hogy a 23. oldalon nem jól számolt a szakértő: nem annyi, az annyi. De ezt Ő sem mondja! Ahogyan a többi ’kritikus’ sem, a szembesítés elmarad! Mert olvasás nélkül, érdemi vita nélkül ’könnyebb’ kinyilatkoztatni és rögtön eredményt hirdetni, minősíteni. Mert drága ’Bolgár úr’, akarom mondani ’Csillag, Mihályi, Bokros úr’, bocsi: ’Tanács úr, a Népszabadságtól’, nem az a hülyítés, népbutítás, hamis illúziókeltés, akarom mondani utópia, hogy „mindenkinek legyen munkája”, azt fizessék is meg, legyen egyensúly, fenntartható növekedés, meg mit tudom én, még mi a csoda, aztán majd, egyszer, a jövőben lecsurog, jut majd az alul lévőknek is?!
Talán el kellene kezdenünk a vitát, az eszmecserét, a gondolkodást: még nincs itt az eredményhirdetés ideje…
2016. 05. 30.
Soros György, (született Schwartz György, Budapest, 1930. augusztus 12., magyar zsidó származású amerikai befektető, pénzügyi spekuláns, közgazdász) most közellenség. A háttérből irányító fő-gonosz. Magyarország megrontója. Aki a kormány (értsd: a nép) ellen hergeli és pénzeli a civileket, az ellenzéket; mindenkit, aki nem szopja be, nem zabálja orrvérzésig a kormányzati, romlott mannát; aki nem nyalja meg utána mind a tíz ujját.
Persze ez a fő-gonosz, a Soros, már a nyolcvanas évek óta ugyanazt csinálja: a nyílt társadalom elterjesztéséért küzdőket pénzzel, szóval, iskolákkal támogatja. Csak akkoriban, a rendszerváltás előtt, az átkos ellen föllépőket, mert ők is a nyílt társadalom hívei voltak, támogatta. Köztük Orbánt valamint a Kormányban és a Fideszben ma vezető funkciókat betöltő társait is. Nem is kis pénzzel!
A kormányálláspontot kinyilatkoztató heti rendes „Szabad Nép félórán (itt több-órán)” jött a kérdés: mennyi volt az annyi? Kovács Z. elődadogó megmondó ember izzadva félrenézett, kettőt krákogott majd mégis slágfertigen kiböffentette magából: mivel nincsenek titkos adatok, információk a szolgálatok birtokában, ezért semmi köze hozzá a kérdezőnek, ez írói munkássága része. Mosolyogva közbeszólt Lázár János kormányzati álláspontot közvetítő mikrofon-guru, hogy Ő „direkt megkérdezte erről az egykor ugyancsak külföldi Soros-ösztöndíjjal tanuló Orbán Viktortól, mire a miniszterelnök azt válaszolta, hogy ha Soros Györgynek annyira kell az a pénz, akkor a fideszesek hajlandóak visszafizetni”. De még nem jött se sms, se mail, se facebook post, de még egy messenger üzenet se. Pedig azt a qur@a telefont most éjjel nappal bekapcsolva kell tartani, és sokszor éjjel jön a szolgálatoktól üzenet. Amit se az asszony, se a kutya nem vesz jó néven.
Fő-jogász és Oxfordot megjárt, de ott a dicsőség tábláról eltávolított futball-stadionépítő nagyiparos; Járai és Matolcsy szponzora és tanítvány tanítója; a svájci frank és jen alapú kölcsönök kitalálója, mit gondolsz: mennyit kellene visszafizetnetek a Sorosnak, ha tényleg küldene egy postagalambot a támogatási számla mai ellenértékéről?! Mert ugye – mostanában sokat betegeskedő kisvasutas – ’Vezérséged’ se gondolja komolyan, hogy míg a Quaestoros kölcsönadók, a lakás-károsultak, meg a többi magyar kölcsönvevő fizeti a cechet az aktuális árfolyamon orrvérzésig, addig Te és társaid a 26 évvel ezelőtti árat fizetnétek csak? Egyszerű kalkulálással és ’szimpli pekidzzsel’ számolva is közel harmincszoros összeget latolgathatnátok, ha egyáltalán komolyan gondolnátok egyszer is, amit mondotok. Ez ugye kb. 90 millió forint lenne. Még csak nem is közpénz!
De a Schwartz, akarom mondani a Soros nem üzent…
2016. május 27.
• Sándor, itt az újabb BL döntő
• tudom, Viktorom, menni akarsz?
• persze, már nem szólhatok a Platininek, mert volt valami kisebb pénzügye, de szerencsére nem is kellett: fönn vagyok a VIP listán, úgyhogy a jegy is megvan
• és a gyerek is megy?
• még nem mondta, mostanában nagyon elfoglalta magát
• aha
• még nem tudom: hogyan is menjek
• kisvasúttal akarsz?
• értem én a viccet, de nem szeretem
• akkor, ahogy szoktál: önerőből, én meg hozzásegítek az önerőhöz
• így ezt meg is beszéltük
• de, mondd: jól vagy?
• focira, mindig…
2016. 05. 26.
