Vélemény kategória bejegyzései

Az ördög fest már…

A két öreg tanár éppen az Óbudai-temető oldalbejárata mellett sétál el. Lassan, komótosan, megfontolt-öregesen haladnak a régi Bécsi út felé. Kabátjukat összehúzzák magukon, a késő őszi szelek hideg fújását már nehezebben viselik. Havonta találkoznak, ilyenkor sétálnak egy jót és beülnek egy közeli kávézóba beszélgetni. A barátságuk egyidős tanárságukkal: amikor egy neves gimnáziumban elkezdtek tanítani, akkor találtak egymásra. Ennek már ötven éve. Fél évszázad, és hogy elrepült. Mindig vitatkoztak, miközben mindig egyetértettek. Hol az egyikük mondta a téziseket, amit a másik rögtön kontrázott; hol megfordultak a szerepek. Így van ez, ha két ember érti egymást.
• a tanár sem más, Ő is csak emberből van
• ma több kellene
• pedig ez mindig is így volt
• több kellene, ne menjen tanítani, ha csak erre telik
• most meg mi a bajod
• nem látod, megint gagyognak, és ragyognak a hont óvó kivont szablyások
• Te is csak sétálsz
• nyolcvan évesen, mit csináljak
• mondjad
• meg se hallják, meg se hallgatják
• bal lábbal keltél
• ne viccelj, hát nem látod, megint tombol a butaság
• máskor is tombolt már
• és mi lett a vége: akkor is hallgatással kezdődött és mindig sírással végződött
• ördögöt festesz
• nem igaz, az ördög fest már
• nincs is akkora baj
• már itt altisztek se akarnak lenni
• miből gondolod
• elmennek
• világot látnak

Most elhallgatnak. Csak sétálnak tovább. A kék busz büdösen, zajosan húz el mellettük.

• és akkor, mi van, ott ragadnak
• a maguk élete
• mi tettük ilyenné
• ne mondd már
• hagytuk és hagyjuk, hogy minden menjen a maga útján
• megöregedtünk
• de látjuk, de érezzük és hallgatunk
• át is adtunk valamit
• csak „Beszél a fákkal a bús őszi szél…”, csak már beszélne, miért nem tesznek semmit, többet, miért nem tiltakoznak, üvöltenek, miért nem sztrájkolnak
• „Ne szólj szám, nem fáj fejem!”, „Egy fecske nem csinál nyarat.”, „Régen sem volt ez másképp.”, „Egyedül nem megy. Mások meg úgyis félnek mozdulni. Akkor én miért tenném?!”, „Ez az élet rendje.”, „Úgysem tudunk változtatni.”, „Nekem nagyon hiányozna az a pár ezer forint, amivel kevesebbet kapnék, ha sztrájkolnék.”, „Az egész településen csak én kapok fizetést, nehogy már pont én sztrájkoljak!”, „Ez nem az én kompetenciám…” – folytassam
• milyen tanár az ilyen
„nagy úr a törvény, ám a muszáj nagyobb.”

Megállnak. Épp a temető főbejárata előtt. A szél nem enyhül, már néhány csepp is leesik.

• akkor
• sétáljunk

Tovább a folytatáshoz

Ria, Ria, Hungária

A Kormány.hu honlapján megjelent a tervezet, mely „Kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről szóló 51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelet módosításáról rendelkező előterjesztés tervezete” nevű dokumentumot tartalmazza, amely szerint kötelező tantárgy lesz az iskolákban a foci.
Javasolom a tervezet véglegezésénél az alábbiakat figyelembe venni és beépíteni:

1. minden nap legyen foci az iskolákban, a tanári karnak kötelező a matematika, az irodalom és a történelem órák számának a csökkentésével a lehetőséget megteremteni, ugyanakkor minden pedagógusnak a Mezei licenc megszerzése a tanítás feltétele
2. az óvodákban minden második nap legyen foci – az óvónők fölkészítésének a költségeit a megmaradt kerítéshulladékok MÉH-be szállításából származó bevételből kell fedezni, a szervezést és az előkészítést Mészáros Lőrinc polgármester végzi kormánybiztosi funkcióban, amiért az államtitkári fizetés duplája illeti meg
3. a bölcsődékben a gyerekeknek az első szó, amit meg kell tanulni, az a foci, hülye bíró, Böde Dániel szavak legyenek, az ünnepségeken pedig a Fradi himnuszt kell megtanulniuk és előadniuk
4. a várandós kismamáknak labdarúgó edzéseken kell részt venniük, esténként lefekvés előtt a Puskás Akadémia U17-es korosztályos meccseinek a video-felvételeit kell megnézniük, és törekedniük kell a fociról álmodni
5. amennyiben az újszülött focicipő nélkül születik meg, akkor a szülést levezető orvos köteles a hálapénz terhére a cipőt beszerezni
6. a mindennapi vallásgyakorlás elengedhetetlen része a kötelező ima az Úrhoz a magyar foci fölvirágoztatása érdekében
7. a Magyar Tudományos Akadémia önálló Foci Osztályt kell létrehoznia, amely osztály vezetője egyben az Akadémia Megbízott Társelnöke is egyben
8. pályázatot kell kiírni az új focihimnusz megírására és megzenésítésére, amelynek felelőse Fekete György
9. mindezek hatályba lépése az Örökös Miniszterelnök jóváhagyása és rábólintás után esedékes

Tovább a folytatáshoz

Szelfi Magyarország 14.

Beszélgetés
• Jó napot kívánok
• magának is
• nem mondhatom meg, honnan jöttem
• na, ne mondja
• mindenesetre annyit tudnia kell, hogy nekem mindent tudnom kell
• na, látja, ezt nem is tudtam
• szóval, holnaptól itt dolgozom maguknál, a szerkesztőségben
• tényleg, és ki vette föl magát
• azt se mondhatom meg, benne van a Pintér törvényében
• de azt még el sem fogadták
• és mit gondol, én csak holnaptól dolgozom maguknál?!

Tovább a folytatáshoz

Szelfi Magyarország 13.

Az iskolában (2014.)

Az osztály elcsendesedett. Bejött Marika néni, a töri tanár, akitől nagyon féltek. Nem is szerették, mert állati szigorú volt mindig, utálta a butaságot és a fölkészületlenséget. És azonnal meg is torolta a rossz választ: mindenki előtt éreztette a „bűnössel”, most mekkora hülyeséget mondott. 13 évesen ez nagyon tud fájni. Főleg akkor, ha a megszégyenítés a megszégyenült barátai, a „nagy” szerelme és az utáltjai előtt is történik, akik ráadásul még ki is röhögik. Úgyhogy most mindenki elhallgatott, összehúzta magát, mintha ott se lenne. Ma a holokausztról fogunk beszélgetni – kezdte Marika néni, ki tudja, mi az, jött a kérdés. Csend. Egy pisszenés se. Csak egy légy koppanása hallatszott, ahogyan nekicsapódott az ablaknak, de most senki sem nevetett. Szóval – hangzott fel újólag, most már egy kicsit vészt jóslóan. Szilvinek eszébe jutott a nagypapa, aki sokat mesélt az Ő apjáról, a déd-papiról, aki megjárta Auschwitzt. Két éve el is mentek Krakkóba, ahonnan kocsival már könnyen és gyorsan, először a sztrádán, majd később kicsi falvak és zöldellő dombok közt haladva jutottak el Auschwitzba is. Az auschwitzi koncentrációs táborral kezdték, azt járták körbe, de nagypapa mondta, hogy a déd-papi odáig nem jutott el, mert Birkenauból előbb elszállították Németország belsejébe, mert már közeledett a Vörös Hadsereg, akik az oroszok voltak – gondolta magában Szilvi. Na, most erről hogyan beszéljek – mérlegelt Szilvi. Mégis döntött, lassan ugyan, de fölemelte a kezét. Marika néni rögtön észrevette és fölszólította: akarsz mondani valamit, Szilvikém? – hangzott el a rövid kérdés. Az én dédi-papimat 1944-ben elvitték Auschwitzba vagy nem is oda hanem Birkenauba ahol fogságban tartották és alig adtak neki enni és inni meg fürdeni se engedték őt ezt onnan tudom hogy nagypapa ezt megírta egy írásban és láttam én is a tábort mert elmentünk a nagypapámmal megnézni nem is voltak ott vécék csak lukak egymás mellett az egyik barakkban és sokan megbetegedtek és úgy haltak meg de voltak akiket bevittek a krematóriumba és ott nyitották rájuk a gázcsapot és ettől meghaltak és mindenütt szögesdrót kerítések voltak meg volt egy hosszú sín is ahova érkeztek a vonatok a zsidókkal én ezt tudom a holokausztról – hadarta el gyorsan elvörösödve és rögtön leült. Megint csönd lett. Ez most egy kicsit más csönd volt. Marika néni se szólt egy szót se, Ő is először csak hallgatott. Aztán megkérdezte: más is hallott már ilyen történetet? Senki sem felelt, lehajtott fejjel hallgatott. Szilvi – folytatta Marika néni, a nagypapa írása nálad van? Nincs – válaszolta gyorsan, de majd elkérem, biztos odaadja a nagypapa. Az osztály tovább hallgatott, még Tomi se szólt egy szót se, pedig neki mindig, mindenről van véleménye. Akkor legközelebb, ha megkapod az írást, hozd be – folytatta Marika néni, majd elolvassuk és megbeszéljük. És akkor megszólalt a csengő.

Az iskolában (2015.)

Zúgott az osztály. Büdös zsidó – kiabálta Tomi Szilvinek, vedd már észre magad, elvesziktőledisahazádatarohadtmigránsok – hadarta tovább, annyi már itt az idegen, hogy nincs egy talpalatnyi helyünk sem már nekünk, már alig hallani magyar szót az utcán. Szilvi szikrázó szemekkel nézett rá: találkoztál már eggyel is, beszéltél már velük, tudsz róluk valamit is egyáltalán, vagy csak úgy ugatsz bele a világba? A Hitler csinálta jól – folytatta Tomi, Ő megvédte a népét a rohadt zsidóktól és az idegenektől, mert igaza volt, ami az övé, ami a német népé, azt meg kell védeni. Az osztály kíváncsian állta körül őket, kezdődött a mindennapos veszekedés, ami mindig lökdösődésbe, hajtépős, cibálós verekedésbe torkollott. De most nyílt az ajtó és belépett Péter bácsi, az új töri tanár. Marika néni nem ment el az iskolából, de most más osztályt kapott, ez bevett szokásává vált az iskolának, de még senki sem tudta megfejteni, miért. Péter bácsit szerették, mert olyan langyos víz volt, nem igazán követelt semmit, nem szidott meg senkit, minden jó volt úgy, ahogy. Készülni se nagyon kellett, puskázhattak egymásról, nem is volt közepesnél gyengébbje senkinek. Mit kiabáltok – kérdezte vagy inkább megállapította, zeng az egész folyosó. Tomi fölpattant a helyéről: ez a hülye liba vitatkozik velem a Hitlerről, hogy az egy gonoszember volt, aki megölette a zsidókat meg a liberálisokat meg a cigányokat és a kommunistákat is, és hogy fasiszta volt, ami egyáltalán nem igaz, mert az a Joszif Sztálin volt – fejezte be a hirtelen előadott monológját. A szomszéd osztályban éppen énekóra volt és áthallatszott Johann Sebastian Bach Violin Concertos darabjának egy tétele, amit egyikük sem ismert. Szilvi maga elé meredt, nem szólt egy szót sem. Akkor most erről beszélgessünk – kezdte Péter bácsi, van valakinek véleménye vagy más álláspontja? Az osztály mozgolódott, a zaj úgy fölerősödött, hogy már a szomszédból sem lehetett hallani a zenét. Na, ki mer hozzászólni – harsant föl a zúgolódásban Tomi hangja, most nyugodtan beszélhettek, mondjátok csak el, amit gondoltok. Tényleg, minek jönnek ide, semmi keresnivalójuk nincs itt – kezdett bele Zoli, aki eddig még sohasem szólalt meg az ilyen vitáknál, apu is mondta, hogy csak a baj van velük, csak apu munkáját akarják elvenni, meg segély kell nekik, meg másképp imádkoznak is. Szilvi összeszorította a száját, hallgatott, de belülről feszítette valami. A fasiszta tényleg Sztálin volt, meg az oroszok, meg a kommunisták is – szólalt meg most Ági Szilvi padtársa, a nagyi is erről mesélt a múltkor, hogy idejöttek hozzájuk és végigmentek a faluban a lányokon. Most már hangosan röhögött mindenki, csak úgy záporoztak az eddig nem hallott, csak otthon ismert történetek egymás után. Péter bácsi nem szólt közbe, még csak nem is emelte föl a kezét, hogy halkabban beszéljenek. A kipirult arcokon önfeledt öröm látszódott, ilyen jól még nem is érezték magukat. Szilvi összeszorította kezét, vontatottan fölállt, nem szólt semmit. Összecsomagolta füzeteit, könyveit, berakta a táskájába, majd azt a vállára vetette és lassan kiment az osztályból. Éppen kicsöngettek.

Tovább a folytatáshoz

Orbán Viktor jeleket lát …

„Én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot teremtek e földön”

Az 52 éves, jogász végzettségű, nős, öt gyerekes Fidesz elnök, aki egyúttal a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnöke és nem mellesleg Magyarország miniszterelnöke is, tegnap elmondta szokásos interjú-monológját a magyar rádió Kossuth adóján. A nyomaték és a hatásosabb médiaszereplés érdekében a monológot kiegészítette egy előadással, amit „Az idők jelei” című vitaanyagot bemutató konferencián tartott.

Orbán Viktornak, e két fellépése során – az utóbbi években már nem először – látomása volt. Amit érzékelt, azt rögtön közkinccsé is tette, amilyen jeleket látott, azokat meg mutatta és rögtön értelmezte is. Erre nagy szüksége volt – korábban is és most is – az önfeledten hallgató híveknek, mert ők újból híján lettek a bizonyságoknak, ami viszont köztudottan elengedhetetlen föltétele a hívésnek a követéshez. És Orbán sorolá: „Európa népei kezdenek felébredni”; „terroristából egy is sok”; „az identitásunk forog kockán”; „ma a rendezett, jogszerűen működő EU állapotából az anarchikus állapotok felé haladunk” – villantotta föl a hamisíthatatlan jeleket a „migráns-rémhelyzet” kapcsán. És még közel sincs vége: „Ha nem állunk ki Európáért, a kontinens többé nem az itt élő polgárok Európája lesz, hanem néhány nagy pénzt mozgató, a nemzetállamok keretein túlgondolkodó, aktivista, senki által meg nem választott vezető hagymázas álmát teljesíti majd be a következő időszakban” – erősít rá a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnöke. És egyre emelkedik a hang, emelkedik a tét, nő a veszély: „… egy tudatos, baloldalinak mondható szellemi konstrukciót akarnak megvalósítani, ami a nemzetállamokat Európában zárójelbe akarja tenni, és ha már a hagyományos politikai küzdelemben nem sikerült megbirkózniuk a kereszténységgel és a nemzetállami identitással, akkor megkísérlik etnikai alapon … az összeesküvéssel, ezzel az árulással szemben nekünk a demokráciához kell fordulnunk, a néphez kell fordulnunk”, hogy igent vagy nemet mondhassanak a jelenlegi történésekre…”.

Árulás, összeesküvés, aktivista, Soros, baloldal – dörrennek, a már sokszor elátkozott szavak a látnok szájából, ezek az „Idők jelei”. „A személyes lojalitás, a barátság, a bajtársiasság, és azt kell mondanom, hogyha arra a kérdésre akarunk választ találni, hogy ma ez nincs magától, és nincs mindig így, ma miért magasodik a polgári, nemzeti, keresztény oldal olyan óriási mértékben a riválisai fölé, mert magunk között legyen mondva, ma ez a helyzet, az érdemek kérdését most ne feszegessük, de ez a helyzet, így állunk, akkor szerintem itt van a megfejtés” – hirdeti a szónok, „Ez adja ma a magyar polgári, nemzeti, keresztény oldalnak szinte ma behozhatatlannak tűnő – ilyen persze nincsen, de –, szinte behozhatatlannak tűnő erőfölényét más politikai szerveződésekkel szemben”.

De vajh, mindez vajon nem hitetés?! Ahogy Jézus mondá: „Sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják, én vagyok a Krisztus, és sokakat elhitetnek (Mt 24,5).” Pál apostol ezt írja erre vonatkozóan Timóteusnak: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői; kiknél meg van a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld (2Tim 3,1-5).”

Tovább a folytatáshoz

Beszélgetés

• Árpikám, hogy állunk a közvéleményben?
• Főnök, nagyszerűen: fölényesen vezetünk, a szocik a béka segge alatt, a Jobbik is maradt a helyén
• kitart ez majd 2016-ig?
• még azért rá kell segítenünk, de rajta vagyok
• mondjad, édes egy komám, mi a teendő?
• bejelentjük a főcsövünkön, hogy emeljük a védelmi szintjét, Főnök, ezzel még szerzünk néhány aggódó nagymamát, akik majd meg akarják csókolni a kezét
• és mire fogtok hivatkozni
• a migráns-veszélyre, ami azzal is növekszik, hogy egyre kevesebben akarnak átszaladni rajtunk
• szervezzétek, és ha a DK-sok tiltakoznak majd?
• rögtön megcáfoljuk a hírt, ezzel továbbra is hír marad, de nem tudnak tovább tiltakozni
• zseniális
• aztán leadjuk a Lázár nyilatkozatát is
• mért, mit mondott?
• most éppen semmit, éppen azért adjuk le
• briliánsak vagytok…

Tovább a folytatáshoz

Beszélgetés

• Péter, meccsed van?
• nem, Főnök, most éppen szaunázok
• szóltak a fiúk, hogy ez Colin Bell asszony tartott valami előadást, amin jól lehordott minket
• behívassam?
• ne, mert akkor utána megint megszólalna
• akkor mit csináljak, hívjam ki egy futsal meccsre az amerikai válogatottat, esetleg legyen egy ping pong meccs velük?
• nem: egyoldalú megszólalásra gondolok
• ja, akkor leleplezem őket, mint gaz imperialista ügynököket
• inkább kapcsold össze a migránsokkal a témát, már egyre kevesebben rohannak át rajtunk, még a végén teljesen leül a téma és megint mindenki a felcsúti focipálya fűtésével fog foglalkozni
• lesz fűtés a pályán?
• persze, hogy lesz, mire költsem másképp azt a rengeteg suskát, amit fölajánltatok a vállalkozásokkal a TAO-ból
• nem lesz ebből baj, Főnök?
• mi baj lenne
• hát, hogy kitudódik
• na, és, akkor mi van: az MTI úgysem hozza le a hírt, a Csányi pedig majd elmagyarázza, hogy így tudjuk majd megverni a norvégokat
• és, ha mégse?
• akkor majd a Möllert fogjuk hibáztatni és te pedig berendeled a német és a norvég nagykövetet egy elbeszélgetésre…

Tovább a folytatáshoz

Beszélgetés

• hát, Janókám, most mit kezdjek veled, állandó panasz van rád
• nem értem, Főnök
• azt hittem, te érted legjobban a rendszeremet
• így is van, Főnök, lesem a gondolatait és annak a szellemében cselekszem
• ne mondjad már, azt mondja a Laci, hogy rendre beleköpsz a levesembe
• a Laci haragszik rám, mert azt mondtam rá, hogy öreg és már csak egy leharcolt vitéz
• aztán mért mondtál rá ilyet, mikor ő egy jó „elvtárs”
• mindig kell egy új hang, ez a megújulás legbiztosabb jele, eszembe sincs bántani, különben is, úgy védik őt, mint annak idején Bástya elvtársat
• kell is, mert sok minden van a fejében, kár lenne érte
• pedig azt tanultam, Főnök, hogy ne arra figyeljenek, amit mond az ember, hanem…
• amit én mondok, az rendben van, de neked nem kell mindent átvenned, mert az már akkor nem ugyanaz
• elterelek, jobb, ha erről dumálnak, mintha a
• ne is folytasd, alattam ne önállósodj, maradj a sorban, ez a rend
• értettem
• most az elnökségen önkritikát fogsz gyakorolni, elmondod háromszor, hogy mennyire megbántad, hogy megbántottad a kackiás bajuszost, meg a többieket és a végén elénekeld a Fradi himnuszt is
• de azt nem is ismerem
• megtanulod, van egy órád rá, szólj a Keresztes Áginak, ő majd segít
• de hangom sincs
• majd följavítjuk, technika kérdése az egész, és majd fölpontoztatlak a zsűrivel
• rendben
• de váltsunk témát: mi lenne, ha bejelentkeznék másodállásban a FIFA elnökének?

Tovább a folytatáshoz

Beszélgetés…

• András, te vagy?
• természetesen
• most akkor kihallgatjátok a gyereket?
• ha egyértelművé válik a sugallatszerű utasítás az agytröszttől, akkor természetesen
• hogy is hívják a srácot?
• Noel
• de ugye nem focizik a kölök
• még nem töltötte ki saját kezűleg és olvashatóan a vallomását, ezért nem is tudom, a Mezőkövesdben biztos nem játszik
• Felcsúton se
• majd megkérdem a Gábort is, hogy a Fradiban van-e ilyen nevű gyerek
• rendben, mert, ha focizik, akkor hagyjátok futni az edzésre, hátha ő lesz a magyar Maradona
• értem
• de, ha nem, akkor statuáljatok példát
• ugyan még csak nyolc éves és tanúként akarjuk meghallgatni, de abból már könnyen lehet statuálni a szokásos módon, már a Császy Zsolt is megírta
• hallani se akarom a nevét, mindjárt hívom is az Árpit, hogy csináljon valamit, mert ez nagyon nem tetszik nekem: körberodeózza a TV-ket, meg a liberális rádiót
• hát ez tényleg dühítő, most, amikor készülünk a norvégok ellen, akkor kell ilyen piszlicsáré ügyekkel foglalkoznia, Főnök, de azért van egy jó hírem is
• mondjad csak, Andráskám
• tudja, Főnök, sok bajunk volt, hogy a vadon gyűjtött terményekből állandóan dézsmált az a sok éhenkórász, most majd rájuk verünk egy 25%-os adót
• na, végre, hogy önállóan is teszitek a dolgotokat

Tovább a folytatáshoz