• hívják azonnal össze az agytrösztöt, a gyors-reagálásút
• mindenkit hívjunk, vagy csak azokat, akiket a múltkor is hívtunk?
• csak a szűk csapatot, háborús helyzet van: közvetlen veszélynek van kitéve Európa, hát akkor mi se maradhatunk ki, mi is benne vagyunk a veszélyben, ezt én mondom, és akkor úgy van, ahogy mondom, ilyenkor a legfontosabb az erő és a bizalom, ezért csak azok jöjjenek, akiket én bizalmasnak mondok
• már meg is jöttek
• veletek van az erő, de az oroszlán nem csapkod a legyek után, még akkor sem, amikor húst kap
• az erőt értjük, az oroszlánt azonban nem, nemzetet megvédő vezetőnk
• pedig egyszerű: Dublin halott, Schengenből nem engedünk, ezért újra kell gondolnunk az Európai Unió alapszerződését
• nekünk jutott megint ez a szerep, reméljük, meghallják ezt a nagyok is, szeretett vezetőnk
• együtt dübörgök az elefánttal a hídon, úgyhogy biztosan meg, de azért Péterem, rá kell segítened minden fórumon erre
• úgy lesz, tekintetes főméltóságú elnök úr
• veszélyben vagyunk, ezt mindenkinek látnia kell
• látjuk
• nem nektek, a TEK-nek, meg az embereknek is
• több cikket is hírt írtak az MTI-ben, a köztévé helyszíni tudósítót is delegált Párizsba
• most Párizs a mi Bakonyunk
• erről már hallottunk mi is, csak aki írta, az nem igazán idézhető
• mindenki idézhető, ahogy én idézek, mert úgy nem idéz senki
• most a Hóman meg a Fekete György a menő, főnök
• nem elég
• jó, akkor egy kicsit megfingatjuk a Papp Réka Kingát is
• helyes, mindenkit, aki nem úgy lát, ahogy én látom
• hú, lesz dolguk az Antiéknak, dögivel, akkor jobban be kell vonni majd a Századvégeseket is, meg be kell hívni az veteránokat, a doberdóiakat, meg akik még látták Horthy bejárónőjét is
• ha a Boross Péterre gondoltok, akkor rendben van, csináljatok vele is egy riportot, meg próbálkozzatok a D-200 körüliekkel is, hátha bejönnek a csőbe, még nem vagyunk elegen
• meg lesz, főnök, majd kreálunk valami kínai vázát
• rendben, hogy állunk a fokozatokkal, mert most azokról is le kell söpörni a port
• fokoztuk a harci kedvet: a Dzsudzsi olyan beszédet mondott az öltözőben, amit még Zrinyi is megirigyelt volna, ha hallja
• az rendben van, de most a terrorfokozatokra gondolok, legalább négy kell
• már meg is írtuk a határozatot
• rendben, de lekerültünk a címlapokról, nem látni egy migránst se a Nyugatiban, már az operatőrök sem rugdossák a szír edzőket, így lesz jó a harci kedve a népnek
• értjük
• dehogy értitek, azonnal főcímet, hogy rajtunk keresztül jöttek a párizsi merénylők
• de ez nincs megerősítve
• akkor nem bánom: jöhettek volna talán rajtunk is keresztül; nagy valószínűséggel átléptek egy kerítést alsó-Dobácz külsőn; nem lehet kizárni, hogy a feltételezett kitervelők egyike dédüköregapja nem aludt egyszer Kiskovácsiban a szénaboglya mellett, hát mindent én találjak ki?
• már szólunk is a Mandinereseknek, hogy írják ezt is meg
• az alelnök asszony, a Kinga, nyilatkozhatna arról is, hogy Európában én kapom a legnagyobb figyelmet
• ezt majd a PestiSrácok.hu fogja lehozni
• akkor ez is rendben van, egész jólesik veletek beszélgetni: ne menjek be a Fridihez egy éjszakára
• előbb még adnia kellene autogramot néhány szombathelyi gyereknek
• de sokan legyenek, vagy legalább úgy legyenek filmezve…
• azok a rohadt, tetves, büdös zsidók
• anyu, ma király volt az iskolában
6000 példányban készül. Havonta hozza a postás. Ha akarod, ha nem. Mint egy CBA reklám-szórólapot: ott találod a postaládádban. Ingyen. Legalább is így hirdeti magát. Persze: a pomázi önkormányzat finanszírozza. A Pomázi Polgármesteri Hivatal a felelős kiadója. Így könnyű: a mi adóforintjainkból „ingyenesen”. Mostanáig – a biztonság és az ellenőrzöttség érdekében – Szerenka Tibor, Pest Megye Közgyűlésének Fideszes alelnöke volt a lap főszerkesztője, ami legalább is gyanúsan összeférhetetlen. A novemberi újságot már a „független, tárgyilagos, semleges” Hamvas Atanáz-fő szerkeszti. Aki legutóbbi egyik Facebook megosztásában (amit János Pomázi „álnevű, arc-nélküli” facebookoló jegyez), egyoldalúan, elfogultan ad „félre”tájékoztatást a Hardi Péter által szervezett lakossági fórumról. Atanáz most már „kiérdemelten” lett a „Pomázi fő-polgárnok”. A kidoboló. A fő-szócsőbekiáltó. Az persze nem zavarja sem őt, sem a kiadót, sem a kiadásért felelős személyt (Pomáz város jegyzőjét, dr. Szabóné Bartholomaei Krisztinát), sem a szerkesztőket, hogy ami az újságban van, az mennyire tükrözi a Pomázon történteket, mennyiben fejezi ki a pomáziak véleményét, mennyire ad hiteles, kiegyensúlyozott tájékoztatást. Hiszen nem is ez a feladat.
Összejöttünk. Arról beszélgettünk, hogy a kisvárosunkban hogyan lehet eredményesebben politizálni. Hogyan leszünk a kevésből többen, a kevesebbekből többségben. Most még csak a kevésből legyünk többen. Aztán meglátjuk.
A két öreg tanár éppen az Óbudai-temető oldalbejárata mellett sétál el. Lassan, komótosan, megfontolt-öregesen haladnak a régi Bécsi út felé. Kabátjukat összehúzzák magukon, a késő őszi szelek hideg fújását már nehezebben viselik. Havonta találkoznak, ilyenkor sétálnak egy jót és beülnek egy közeli kávézóba beszélgetni. A barátságuk egyidős tanárságukkal: amikor egy neves gimnáziumban elkezdtek tanítani, akkor találtak egymásra. Ennek már ötven éve. Fél évszázad, és hogy elrepült. Mindig vitatkoztak, miközben mindig egyetértettek. Hol az egyikük mondta a téziseket, amit a másik rögtön kontrázott; hol megfordultak a szerepek. Így van ez, ha két ember érti egymást.