Vélemény kategória bejegyzései

Szelfi 5.

Minden vélemény számít!

• szobatárs?
• a hangomat csak megismered
• mi ez az izé
• a sztrákcsör-bádzset palira gondolsz?
• most mért szórakozol velem?
• és te, mi a fáckot nyúlkálsz utánam
• mert én vagyok az első, én mondom meg a taktikát a fiúknak, én nevezem ki a kapitányt, és most kell nekem az a lepukkadt kereskedelmi csatorna
• most már és éppen most nekem is az kell, meg kellett volna az autópálya is, meg a hülye Tarlós hirdető oszlopai is
• és ki vagy te, hogy neked kelljen, amikor nekem kell, már frankón meg is beszéltük a kaszinóssal
• és kit érdekel az a filmes guru, mindenki csak röhög rajta
• akkor röhögjenek, amikor én mondom
• eddig így volt
• nahát, akkor
• most már máskor és másokon is röhögnek
• azokon is én engedem a röhögést
• megöregedtél, már alig tudsz néhányat fekvőtámaszozni
• látom, olvasol
• nem én, a menedzsment
• elég, mi legyen?
• már tudsz kérdezni is, alakul ez
• ne szórakozz velem, ismersz
• már nem az vagy…

Tovább a folytatáshoz →

Szelfi 4.

Minden vélemény számít!

I.
Tűz volt Pomázon. A tűoltók kivonultak és eloltották a tüzet. Közben oxigén és gázpalackokat is kihoztak az égő házból. A ház azonban teljesen kiégett. Egy idős, állandó oxigénpalack használatára kényszerült embert kimentettek, őt kórházba vitték. A másik saját lábán kimenekült. A ház lakhatatlanná vált. Az MTI – kis színesként – lehozta a hírt. A két embernek mindene odaveszett, nincs hol lakniuk. A házat nem lehet újjáépíteni. Ennyi.

Pomáz közel 17 ezer lakosú kisváros, több milliárd forint költségvetéssel gazdálkodik, több ingatlannal is rendelkezik. A pomázi önkormányzat segítsége (??!)most abból áll, hogy a honlapján albérletet keres nekik
„Tisztelt Lakosság!
Hétfő hajnalban kigyulladt egy családi ház Pomázon, a Szőlőtelep utcában. A szentendrei és a pomázi tűzoltók oxigén- és gázpalackokat is kihoztak a teljes terjedelmében égő,45 négyzetméter alapterületű épületből. A palackokat visszahűtötték, és megakadályozták, hogy a lángok átterjedjenek a melléképületekre.
A kétfős családnak minden ingósága odaveszett és a lakhatásuk is ellehetetlenedett, ezért kérjük, hogy aki kiadó albérletet tudna számukra biztosítani, az jelentkezzen Pomáz Város Önkormányzatánál az alábbi elérhetőségeken:
E-mail: pomaz@pomaz.hu Telefon: 06 26 814 381, Postacím: 2013 Pomáz, Kossuth Lajos utca 23-25.
Köszönjük a segítségüket!
Vicsi László
polgármester”

II.
Tűz volt. Porig égett a Testnevelési Egyetem atlétikai csarnoka Budapesten, a XII. kerületi Alkotás úton. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője szerint az épület menthetetlen. A katasztrófavédelem tíz járművel hatvan tűzoltót riasztott a helyszínre. A leégett sportcsarnok falai egy beépített raktárként is szolgáltak, és a kosarasok felszerelésén kívül többek között megsemmisült 65 kerékpár, az atléták összes felszerelése is. Sok katasztrófaturista is megjelent az épületnél. A mai napra az egyetemen szünetet elrendelő rektor szerint az egyik legfontosabb feladat annak kiderítése, hogy került-e szennyező anyag a környezetbe. Ember nem sérült, ember nem került veszélybe.

Azonnal sok segítség érkezett. Pokorni Zoltán, a kerület polgármestere segítséget ígért az egyetemnek: „az önkormányzat felajánlja a Hegyvidék sportcsarnokát, heti 25 órában a Testnevelési Egyetem használhatja az épületet. De vizsgálják azt is, hogy a közelben lévő Budai Gimnázium és az ELTE Tanítóképzője hetente hány órára tudja átengedni tornatermeit az egyetem hallgatóinak. Az önkormányzat vezetése felvette a kapcsolatot az KLIK-kel is, és már több kerületi intézmény is felajánlotta a segítségét.”

Hát így mennek dolgaink ma Magyarországon…

Tovább a folytatáshoz →

Beszélgetés …

Minden vélemény számít!

• azonnal híják a futsallost, beszélni akarok vele
• már itt van az ajtó előtt, Főnök
• jöjjön
• üdvözlöm, Főnök
• azonnal szólítsd magadhoz az izlandi és a lett nagykövetet, de lehet, hogy jobb lenne, ha rögtön a külügyminiszterekkel beszélnél
• khm, a schengeni határokról, vagy a dublini szerződésről kérdezzem, akarom mondani, utasítsam őket rendre?
• a frászt, most nagyobb horderejű, politikai kérdésről van szó
• hogy találjam ki
• ne találgass: a fociról van szó
• rendben, és mit mondjak nekik
• mit mondjál, küld el őket Szíriába, vagy Afganisztánba, vagy mit tudom én, hova
• meg lesz, Főnök
• hogy képzelik: az egyik tíz ember ellen se tud nyerni, a másik meg nem bírja a szuflát kilencven percig
• van ilyen, Főnök, én csak tudom
• nem érdekel, fenyegesd meg őket, hogy ennek súlyos következményei lesznek
• és mik lesznek azok, Főnök
• Izlandot körbekerítjük a GYODA-val, a Letteken még gondolkodom, lehet, hogy nem mutatom meg nekik a trafik törvényt
• máris hívom őket
• én meg a Platinit: elbeszélgetek vele a bíróküldés rejtelmeiről…

Tovább a folytatáshoz →

Magyar átok, avagy miért nem látjuk a valóságot…

Minden vélemény számít!

„Ezt a rohadt pechet”, „bosszantó, hogy egy banánhéjon csúsztunk el”, „az elmúlt évek legnagyobb sikerét értük el”, „másfél percre voltunk az Európa-bajnokságtól”, „eléggé elkeserítő, mert tényleg kicsin múlott”, „ilyen nincs… ez mért velünk történik meg?”…

Hányan mennek ki megnézni egy labdarúgó meccset, az elmúlt öt évben hány magyar klubcsapat „élte túl” a nyarat az európai kupákban, hány magyar játékos van, akit Európában jegyeznek, milyen sikereket értek el az elmúlt harminc évben a magyar korosztályos labdarúgó válogatottak a világversenyeken…

Mit ígért az MLSZ új vezetése, mit ígért Orbán Viktor a stadion gigaberuházások fejében, mit sugallnak a riporterek a magyar bajnoki mérkőzések közvetítésekor, kihez hasonlítják Böde, Nikolics, Németh játékát, ha végre gólt rúgnak, kinek a játékával vetik össze a Fradi teljesítményét, amit csak a magyar bajnokságban „tud” elérni…

Akkor: magyar átok, avagy miért nem látjuk a valóságot?!

Tovább a folytatáshoz →

Beszélgetés

Minden vélemény számít!

• na, Antikám, csapjunk megint a dakota lovak közé
• mi legyen, Főnök
• üssük tovább ezt a „keresztény Magyarország” témát, szólaljon már meg egy szakmabeli is
• kire gondol, Főnök
• nekem mindegy, de megint kellene hallatnia magáról a nem látható, nem érezhető, csak a vasárnapi misével törődő KDNP-nek
• máris intézkedtem: a Hargitai János a napirend keretében azt fogja mondani, hogy „a Jóistennel nagyobb barátságban vagyunk, mint az előzőekben, és talán ez is belejátszik az eredményeink alakulásába” – ezt már egyeztettem a magyar egyházakkal, nem emeltek kifogást, bár kérték, hogy a Jóisten-t egybe és nagybetűvel írjuk
• rendben
• mi legyen még, mert ez lehet, hogy hamar kimegy a mosásban
• akkor tőlem is kellene valamit idézni, lehet hosszabban is, mert nem biztos, hogy a fociban a legjobb harmadikok leszünk
• talán a Bibó szakkollégiumban elmondott monológomat kellene lehozni, egy kicsit turbósítva, zanzásítva, és a Török Gábor meg a Mráz Ágoston folytassanak róla egy értelmező vitát, mintha vitáznának, de emeljék ki most már azt is, hogy nemcsak Európa, hanem az Antarktisz is figyel rám
• mi legyen a fő vonal, Főnök
• a keresztény, meg hogy én öt óra alatt elintéztem a válságot
• hivatkozzunk az alaptörvényre is?
• lehet, azt is én csináltam
• de ott említette a Főnök, hogy 52 éves
• nem baj, majd ezt később pontosítjuk
• milyen bátor a Főnök
• és strapabíró, és gógyis, és tudok ultizni is, és büszke vagyok arra, hogy mindenféle szaktudás nélkül is tudok mindent tőletek, és rendes magyar ember vagyok, „aki nem filozofál azon, hogy van-e olyan, hogy magyar, meg van-e olyan, hogy nemzet, meg van-e olyan, hogy haza. Mert az egész értelme, hogy ilyen adottságok, ilyen erőviszonyok mellett mégis itt vagyunk 1100 év küzdelem után, ezen a nyelven ilyen kérdésekről tudunk beszélgetni, és ezt tovább kell vinni.”
• megint milyen szépen mondta a Főnök
• ha jól viselkedsz és vársz a sorodra és jó propagandamunkát végzel, akkor benne leszel a kutatásomban is
• de jó lesz
• ha jó lesz…

Tovább a folytatáshoz →

Kutyák

Minden vélemény számít!

Már két hónapja fosik. Néha bágyadtabb, néha fölkelni se nagyon akar, a sétáról nem is beszélve. Ő, aki máskor rohan előre, olyankor húzatja magát, meg-megáll, farka nem árbocban, lógva. Fogy is. Egyszerűen nem marad meg benne semmi. Különböző kajákkal próbálkoztunk: speciális tápokkal, almával, sárgarépával, pirítóssal. Nulla változás. Eddig mindenevő volt, most a diéta is alig fogy. Az orvos elküldte laborra a székletét: semmi, minden negatív. Aztán jött az ultrahangos vizsgálat, az is zéró. Talán valami gyulladás lehet a vékonybélben: gyerünk egy kis antibiotikumos kúra. Kis javulás, aztán minden a régi. Akkor gyerünk endoszkópra, egy kutyát. De ha kell, hát kell: mégiscsak egy családtagról van szó. „Maga a vizsgáló eszköz, az endoszkóp áll egy merev vagy egy hajlékony csőből, egy fényforrásból, egy üvegszálas optikából, melyet monitorral összekötve a vizsgált terület kinagyítható és jobban láthatóvá válik. Az optikai csatorna mellett van egy speciális csatorna, melyen keresztül olyan eszközök vezethetők le, amik segítségével különböző manipulációk végezhetők az adott szervben. Történhet különböző elváltozások (pl. polip) eltávolítása, vagy esetlegesen mintavétel, mely később szövettanilag feldolgozható és megállapítható belőle az elváltozások jellege.” Ha kell, akkor kell: gyerünk.

10-re kaptunk időpontot. Szakad az eső, minden nyúlós, ragadós. A kutya is érzi, valami itt és ma történni fog. Megállunk az Állatorvosi Klinikánál, beparkolunk. Kiszállunk az esőbe, mindenütt állatokat kísérő, vivő emberek. Sok a fiatal, nem magyarul, általában angolul fecsegő, beszélgető medika: mosolyogva, vidáman mennek a dolgukra. Bemegyünk a recepcióra: papírokat kell kitölteni, kérdezősködés, válaszolgatás. Körülöttünk aggódó „szülők”, reszkető kutyák, macskák. Közben bejön egy csodaszép, fekete óriás schnauzer, nyakában egy elegáns piros-pöttyös sállal. Barátságosan körülnéz, magabiztosan körbeszimatol, szinte bátorítja a többi állatot: ne féljetek, minden rendben lesz. Egy nő és egy férfi kísérik: ők is nyugodtak, mosolygósak. Megvannak a papírok, irány a másik épületben levő műtő. Biccentünk a schnauzeres család felé, majd a kerten keresztül átmegyünk a műtős-házba. Ott is várakoznunk kell egy kicsit, zárt ajtók. Máris hívnak: rövid beszélgetés az orvossal, a medika közben barátkozik a kutyánkkal, aki végig remeg. Aláírunk egy papírt az endoszkópos vizsgálat és az altatás kockázatáról (néhány százalék), köszönjünk el a kutyától, háromnegyed tizenkettőkor várnak vissza bennünket. Megyünk ki, kicsit most már mi is remegünk. A váróban újra összetalálkozunk a schnauzeres családdal, a kutya árbocos farokkal, vidáman bújik a gazdikhoz, teljes a boldogság.

Be a kávézóba, két erős kávé, ki a kávézóból az eresz alá, mert benn nem lehet pipázni meg cigizni. Még mindig van egy félóra. Gyerünk ki a Keletihez, nézzünk körül, mi van ott: néhány nappal ezelőtt ott ostromot, háborút vizionált a hivatalos média. Most csönd, néhány hajléktalan, sok utazásra váró ember. Nekünk a gyomrunk rángatózik: na, jó, menjünk vissza. Csak a külső váróig jutunk. zárt ajtók. csönd. Már a schnauzeresek is megérkeztek. Méregetjük egymást, mosolygunk, endoszkóp neki is. Nyílik az ajtó, be akarunk slisszanni, amikor jön ki egy idősebb asszony, kezében a kiskutyájával. Nem lehet, most minden orvos ott van az egyik állat körül, nagy a sürgés-forgás. Még egy negyedóra. Nyílik az ajtó: botorkálva megjelenik a kutyánk. Még alig van magánál, de amikor megérez minket, apró, bátortalan farkcsóválásba kezd. De még bizonytalan, alig bír állni: várjanak, az orvos mindjárt elmond mindent. Bukdácsolva kisétálunk, kis pisi: de itt van, velünk. Még várunk a kertben, a műtő kapuja előtt.

Megint nyílik az ajtó, kilép egy másik orvos, lépnénk felé, de ő tapintatosan becsukja előttünk a kaput, odafordul a schnauzeresek felé, csak annyit hallunk: sajnos nem ébredt föl…

Tovább a folytatáshoz →

Beszélgetés …

Minden vélemény számít!

• Antikám, le kell ülnünk komolyan beszélgetni
• Főnök, ugye nincs baj
• azt még nem tudom, beszélned kellene Cecília asszonyoddal, én már megbeszéltem Anikóval, ő mindig egyetért velem, még akkor is, amikor nem: szóval, hozzánk költözöl
• huh, ez aztán a meglepetés, szóhoz se tudok jutni, de már is örülünk a Cecíliával, bár még vele nem beszéltem, mert a politikáról nem is szoktam
• szóval, csomagolj, és amikor elkészültél, gyere
• hm, és mennyi időről lenne szó?
• meglátjuk, minden attól függ, megint tanulni fogsz
• rendben, bár ezt nem egészen értem: egy miniszternek miért kell tanulnia, hiszen ő a tananyag írója és lektora és vizsgabiztosa is
• ez igaz, de a szipós szabad szájú Deutsch Tomit se engedtem diploma nélkül rárepülni a titkárnőire
• de nekem van már diplomám
• viszont te egy jó pap leszel, aki holtig fogsz, mert ez kell nekem
• és miről kell majd bifláznom?
• hát, nem is tudom, kis Fidelitasos harcostársam, azt szeretném, hogy méltó utódja légy a nagy elődöknek, mert az majd az én fényemet fogja növelni
• máris elhatároztam a méltó utódságot, most, rögtön mondja, főnök, mit tegyek
• na, jó, „nem várok holnapig, Jó, ha kibírom félhatig,”, énekelgette apám, már amikor nem törte a követ
• ezt most nem egészen értem, Főnök
• ezért kell tanulnod, neked mindent értened kell, még azt is, amit nem
• máris értem, hogy nem értem
• szóval, te lettél az én propaganda miniszterem, ettől kezdve ehhez is tartsd magad
• már teljesen belegörbült a hátam is, úgy tartom, sőt már szemüveget sem hordok, mert azt mondta a…
• nem érdekel!, meg kell értened és a szerint kell cselekedned, hogy „a hatalom megszerzésének, majd megtartásának legfőbb eszköze a tömegekkel való kommunikáció”, ezt az álmodból fölébredve is tudnod kell, ezért is költözöl hozzám, a sufniba a TEK-esek mellé
• már mormolom is, hogy nehogy „kifittyenjen”
• mindig „a legszélesebb rétegeket kell megszólítani, így azt a közös minimumot kell megcélozni”, „amely a társadalom különféle csoportjai számára egyaránt befogadható”
• értem, szóval mindig egyszerű, közérthető blabla, kevés jelszó, sok kép, semmi lelkizés
• egészen tanulékony vagy, Antikám, ezért is választottalak téged és nem a Lázárt
• de Főnök, mi legyen az a kevés jelszó?
• ne kapkodj: először is képszerű legyen, ami „nagyon élénk hatást gyakorol a hallgatóságra, és a kiváltani szándékolt élmény mélyen bevésődik a hallgatóba”
• akkor tudom, ezt csináltuk eddig is: a migráns terrorista, büdös, betegséget terjeszt
• úgy van, „nagyon jól bőgsz, oroszlán”, ezért voltak a Keletinél is szabadjára engedve
• de ez sem volt elég
• persze, mert nem szüntettük meg teljesen a „nem uralható kommunikációs csatornákat”, azok meg tele dumálták a népünk fejét mindenféle zagyvasággal
• de ezek ellen fölléptünk „a személyes kapcsolatokon keresztül terjesztett, tehát a hitelesség látszatát nyújtósuttogópropaganda” eszközeivel
• látom jó iskolába jártál
• nagyon élvezem, Főnök
• akkor mára ennyi elég is…
ui: a „Nyelv és propaganda a náci Németországban” című tanulmány fölhasználásával… (http://www.nyest.hu/hirek/nyelv-es-propaganda-a-naci-nemetorszagban)

Tovább a folytatáshoz →

Beszélgetés

Minden vélemény számít!

• Főnök, berendeltem a Coca-Cola és a McDonald’s, a Visa és a Budweiser elnökeit magamhoz raportra
• nagyon helyes, ne pofázzanak bele a nagypolitikába
• bántották a Blatter urat, és azt mi nem hagyhatjuk, mert aki a Blatter urat bántja, az a mi Miniszterelnökünket is bántja és rajta keresztül egész Magyarországra támad
• jól mondod, futsallos, és még az is fontos, hogy Blatter úrnak rengeteg a barátja meg a támogatója, akikkel mi is jóba vagyunk, és nem hagyhatjuk azt sem, hogy aztán meg idejöjjön az a sok migráns, szóval, térdepeltesd csak le őket, még kukorica is legyen a térgyök alatt
• csak az a baj, hogy van velük is hosszú távra, talán a világ végezetéig szerződésünk, hogy minket is támogatnak
• akkor súgd meg nekik, hogy ne azt nézzék, amit mondasz, hanem amit majd elfogadsz tőlük
• úgy lesz, Főnök
• valamit kezdeni kellene a FIFA-val is, ne bántsák már ezt a jó embert, hát korrupt, és akkor mi van
• én is így látom
• na, most képzeld el, de csak képzeld: elkezdene nyomozni nálunk is a svájci ügyészség mindenféle, csip-csup, korrupció miatt, hányszor kellene a svájci ügyészséget berendelned és följelentened elfogultság és a szocialisták szekerének a tolása miatt
• még csak képzelődöm, de már is borsódzik a hátam
• szóval hívjátok a Putyin marsallt, beszélnem kell vele
• ő most Asszadnál van
• akkor hívjátok az Asszadot, vele is beszélnem kell
• a BLATTER MIATT, Főnök
• nem, dehogy, de kellene egy olyan válogatott meccset szervezni, ahol biztosan nyerünk majd…

Tovább a folytatáshoz →

Beszélgetés

Minden vélemény számít!

• Tónikám, minden rendben?
• minden, Főnök, ugyan a Giró-Szász betett egy kicsit, mert meg van sértődve
• ne törődj vele, majd én megoldom, úgy is csak én tudok megoldani mindent
• tudom, tudjuk, Főnök
• akkor csapj a dakota lovak közé, mert még ellustulnak a végén
• ragyogó ötleteim vannak
• azt majd én mondom meg, mi a ragyogó
• mint mindig, most is, igaza van, Főnök
• szóval, mi az a ragyogó ötlet
• gyerekek látogatnak ki a határra, hogy megköszönjék a hazát hősiesen védő magyar katonáknak a helytállásukat
• ez tényleg olyan, mintha én találtam volna ki
• akkor mehet?, Főnök
• jól van, csináljatok belőle hírt
• abban nem lesz bibi: megszólaltatjuk majd a gyerekeket, akik szívecskéket visznek a katonáknak
• a saját szavaikkal mondják el, amit gondolnak, úgy a leghitelesebb
• úgy lesz, Főnök, ez aztán tényleg nagyszerű, de mi lesz, ha nem tudják jól kifejezni magukat?
• legyen mögöttük ott z óvó néni vagy az óvó bácsi, legyen előttük a súgógép is
• de még nem tudnak olvasni
• akkor fusson alatta a felirat, hogy valójában mit is akartak mondani
• már intézkedek is
• és beszéljenek a gyerekek a migránsokról is, mert ők veszélyeztetik most a hazát, de nehogy megkérdezze valaki a gyerekektől, hogy mit is jelent a migráns
• dehogy kérdezik meg, egyre jobbak az M1 Híradósok
• aztán kérem az óvó néni nevét és címét, mert majd még egyszer akarok tőle kérni valamit, és aztán kinevezem az óvó nénik Egyesült Védelmi Minisztériumát Előkészítő Bizottsága Elnökének

Tovább a folytatáshoz →

A Gondolat-tárház kapujában

Minden vélemény számít!

„A törvény kapuja előtt áll egy őr.”
„Olyan törvények uralkodnak
rajtunk, amelyeket nem ismerünk.”

Azt mondják itt, nálunk, a vidéki kisvárosban, hogy Budapest határánál, de még a tábla előtt, a főút mellett van a Gondolat-tárház. Még ugyan senki sem látta, de nálunk esküsznek rá, hogy ott van. Nem lehet máshol, csak ott, mert mostanság megint Budapest a hős védőváros, az Európai Uniót megóvó főváros. Márpedig akkor ott kell lennie a Gondolat-tárháznak is: meg aztán, az emberek már csak tudják.

Elindultam hát, föl a Fővárosba, a Gondolat-tárházba akartam bejutni. Van ugyanis egy Beszélgető Asztaltársaságunk, és ott aztán minden szóba kerül: a város ügyei, hogy milyen várost is szeretnénk, a csatornaépítés visszásságai, az egyoldalú kinevezések, a sok butaság és törvénytelenség a Városházán, a városi korrupciók, a polgármester pénzügyei; és természetesen a nagy-politika kérdései is, a menekültek migránssága, a reménytelen szegénység, az oktatás elbutító követelményei. Ilyenkor aztán elszabadulnak a gondolatok, az ötletek, szabadon szárnyalnak az ideák is. Szóval nem üres kézzel indultam, nem is gondolattalanul, sok minden volt nálam, amit át akartam adni a föntieknek.

De nem találtam. A tábla körül tébláboltam, már majdnem egy óra is eltelt, igaz, még így sem ütött az óra kilencet. Csak egy ember volt a közelben, eléggé furcsa alkat: lezserül állt ugyan, de valami sehogyan sem stimmelt vele. Talán a kackiás bajusza, talán a ruházata volt különös: valamilyen egyenruhában lehetett, tányérsapkáját a kezében tartotta, a nyaka szabadon maradt, gallérja kihajtva, és az inge vállára és a melle fölé mindenféle mintás díszek voltak varrva. Mintha a múltból szalajtották volna. Mégis magabiztosan, egykedvűen szívott bele a cigarettájába, mintha nem is lenne más dolga a világon.

Egyszer csak megmozdult a föld, először egy kis morgást éreztem, mintha a tábla mellett egy darabon a fű odébb mozdult volna. Egy rúd nőtt ki a talajból, és mintegy három méter magasba emelkedett. Aztán egy lapocska lebillent a tetejéről és egy tükörszerű gömb jelent meg a lap helyén. Néhány másodpercig semmi sem történt, lehetett az talán egy perc is. Mintha nézelődött volna, de biztosan csak képzelődtem. Aztán még hangosabb mordulás hallatszott, azon nyomban kiemelkedett egy fedélzeti felépítmény, és akkor megláttam, hogy egy tengeralattjáró jelenik meg a Budapest tábla közvetlen közelében. Egy tengeralattjáró! Már csak az ellentengernagy úr hiányzott. Ránéztem a mellettem ott sétafikáló emberre, de ő nem csodálkozott, még csak meglepettnek sem látszott. És most, jobban megnézve észrevettem, hogy tengerész egyenruha van rajta: kihúzta magát és azt hiszem díszlépésben odamasírozott a tengeralattjáró mellé. Megállt, szétvetette lábait – akkor már a fején volt a tányérsapka – és „pihenj”- be helyezte magát.

Hát ez meg mi a csoda – kérdeztem az őrembertől, mi lenne – válaszolta, a Gondolat-tárház. De ez egy tengeralattjáró – folytattam, mért, mi tiltja, hogy az legyen a Gondolat-tárház – kérdezett vissza, nem minden él nélkül. És hogyan lehet oda bejutni, mert hoztam egy csomó gondolatot vidékről – folytattam a különös beszélgetést. Oda nem lehet csak úgy bemenni, pláne nem lehet mindenféle gondolatot bevinni – próbálta lezárni a disputát az őrember. Máshol is van bejárat – faggatóztam tovább, mert akkor inkább ott próbálkozom. Persze, hogy van, 2010 bejárat létezik, de ott sem jut be – szigorodott el az őrember. De hát én gondolatokat hoztam, amiknek itt van a helyük – kísérleteztem újból. Hát először is – kezdett bele egy hosszabb kioktató monológba az egyenruhás, már ott hibádzik a dolog, hogy gondolkodni is csak a kiválasztottaknak szabad. Másodszor is, még a kiválasztottak gondolatait is szűrőbizottságok tanulmányozzák át tüzetesen, és azokon a vizsgálatokon átjutni szinte lehetetlen. Harmadszor – emelte most már föl a hangját az őrember, ha a gondolat rendben is lenne, még akkor is egy „C”típusú átvilágításon kell átesnie a kiválasztott gondolkodónak, amit aztán el kell fogadnia az Ország Gyülekezetének. De még ezzel sincs vége az eljárásnak, mert ekkor az Ellentengernagy úr Agytrösztje értékeli a gondolatot nemzetbiztonsági, államháztartási és sportpolitikai szempontból, s ha minden rendben van, akkor nyithatom ki a tengeralattjáró csapóajtaját. És hozott már ide gondolatot bárki is – folytattam a kérdezősködést. Megőrült – felelte, kinek van erre ideje meg energiája, különben is, van még egy biztonsági rendszerünk is, ami eddig mindig segített – próbálta lezárni a kioktatást. És az micsoda – dühítettem tovább az őrembert. Hogy még ezt sem tudja – csodálkozott el, hát kiépült már mindenkiben az elő-önszűrő védekező cenzúra, ami már eleve blokkolja a gondolkodást. De hát akkor én, mi mégis hogyan tudtunk gondolkodni – ijedtem meg és már a sokk kerülgetett. Hát ez az – fejezte most már be véglegesen az eszmecserét, minden öt évben van egy hiba, ami valahol előjön, és ott közbe kell lépnünk és tisztogatásba kell kezdenünk. Most maguknál kell ezt megtennünk, de semmi gond: majd jönnek a lejáratók, a besározók, a hamis tanúk, az ügyészek, a bírák és minden visszazökken a normál kerékvágásba. És bármikor is, vittek már innen el gondolatot – próbálkoztam még egyszer. hova gondol, innen, el, ugyan már.

Tovább a folytatáshoz →