Körpanoráma

1. „Hagyják figyelmen kívül, amit mondok…”
a. „a keresztény hozzáállás nem tűr meg semmilyen muzulmánellenes politikát”a tömeges bevándorlás destabilizálni fogja Európát – veszélyben van a törvények tiszteletére épülő életformánk, veszélyben van Magyarország és egész Európa is; szeretnénk-e, hogy az unokáink az „Európai Egyesült Kalifátusok”-ban éljenek?
b. korlátlan a folyamatban részt vevő emberek utánpótlása – ezek gazdasági bevándorlók
c. világkvótarendszer – csak Magyarország mondott nemet a menekültekre
d. „országaik rossz kormányzásának” és „olyan elhibázott nemzetközi politikai döntéseknek az áldozatai, amelyek különböző térségekben háborúkhoz vezettek” – ezek gazdasági bevándorlók, tömeges népvándorlók
e. szenvedésük elmondhatatlan – mobiltelefonokkal, repülőn jönnek, dörömbölnek, de ránk is törik az ajtót, ami most történik, az lerohanás, valójában lerohannak bennünket
f. visszakapják saját életüket, saját hazájukban –
g. „A muszlim hit, amelyet becsülünk és tisztelünk, nem felelős e népvándorlás alapvető okaiért. Mindannyiukat felhívom, hogy csatlakozzanak azokhoz az erőfeszítéseinkhez, amelyek célja a muzulmánellenes hangulat terjedésének megakadályozása” – meg akarjuk védeni Magyarországot, a magyar embereket, meg akarja őrizni nemzeti kultúránkat és európaiságunkat.
2. Motozás, igazoltatás: egy hónapos fokozott ellenőrzés lesz országszerte
a. ezen intézkedés nyomán a rendőrök bárkit igazoltathatnak
b. ruházatukat átvizsgálhatják
c. és a gépjárművek csomagtartójába is benézhetnek.
3. „Összeurópai békemenetre” készül a CÖF
a. több mint ezer önkéntes jelentkezett a CÖF felhívására kerítésépítőnek
b. „folyamatosan figyeljük a nemzetközi helyzetet…”
c. a jelzőtüzek meggyulladtak
d. „…ha eljön annak az ideje, hogy elindítsunk egy európai békemenetet, el is fogjuk indítani”.

Édes Hazám: merre haladsz mostanában?

Tovább a folytatáshoz →

Tervezés

• jó a kép, bár rossz pillanatban kaptak le
• mert nem mi csinálhattuk, de már mindenki erről beszél, minden Tv-ben benne van, az internetes portálok is vezető hírként hozták
• na, ugye: mégis találkoztam vele
• tudtuk, így van ez rendjén, hiszen világpolitikai tényezővé vált, Főnök
• mi van a Tátraiékkal?
• ő 4 évet kapott, Császi is 3 évnél többet
• és a Dávid Ibolyáék?
• őket is elmarasztalta a Handó-féle Bíróság
• kezdett már kifulladni a migráns buli, új hírek kellettek, jól ütemeztétek
• Simicskát is kirúgta Tarlós
• nagyszerű, ezen is csámcsoghatnak
• a többi téma előkészítés alatt van
• majd szólok, amikor jönniük kell…

Tovább a folytatáshoz →

Parlament

Egykoron, még az első Nagy Háború előtt néhány évvel, Ady Endre azt írta publicisztikájában: „Örülj Magyarország, van már prókátorod a rágalmazó külfölddel szemben: dr. Nagy Dezső orsz. képviselő és társai kimondták, hogy őrködni fognak, s visszavernek minden Magyarország ellen jövő külföldi támadást. Ezt ők, mint az Országos Magyar Szövetség huszársága fogják cselekedni. Meg vagyunk róla győződve, hogy komoly emberekkel van dolgunk, s Nagy Dezső komoly hadvezér, aki tudja, hogy ellenségeinkkel szemben milyen fegyvereket kell harcba vinni. Tehát, ha ellenségeink azt mondják, hogy nincs magyar tudomány, Nagy Dezsőék csinálni fognak. Franciaországból megtámad esetleg bennünket Anatole France, hogy nincs demokráciánk, Nagy Dezsőék csinálni fognak demokráciát is. És így tovább, mert őrködni és védekezni csak így lehet, nemde dr. Nagy Dezső úr? Tehát örülj, Magyarország, Nagy Dezsőék mindazt meg fogják csinálni, aminek a nincsensége miatt bántanak téged.” (Budapesti Napló 1908. február 1.)

Aztán, már a Nagy Háborút követően, amikor a törvényhozó hatalom alárendelt szerepet játszott a korabeli Magyarországon, Bajcsy-Zsilinszky Endre így „írta” le ezt a „dicstelen” ténykedést: „A magyar parlamentarizmus beteg 1867 óta. Ez a betegség csak fokozódott az ellenforradalom nyomán. Ez alatt a tíz esztendő alatt annyira elvékonyodott és megkopott a magyar parlamentarizmus, annyira hitelét vesztette lassanként a magyar közvéleményben ez a parlamentarizmus, ez az álparlamentarizmus és burkolt diktatúra, hogy igazán nincs szükség arra, hogy a burkolt diktatúrából most már nyílt és intézményes diktatúrára térjünk át.” (In: Sipos Péter, Állam és hatalom a Horthy-korszakban… RUBICON LINE, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/allam_es_hatalom_a_horthy_korszakban_ormany_kormanyzo_parlament/)

Közeledvén a második Nagy Háborúhoz betekinthetünk a Felsőház munkájába és hozzáállásába is: „Az a körülmény, hogy a felsőház jogköre ma újra összhangban áll a régi alkotmányjogi fejlődés eredményeivel és nagy vonalakban megfelel az országgyűlés dualisztikus szervezete keretében kifejlődött egyenrangúság és egyensúly követelményeinek, kétségtelenül a kétkamarás rendszer alapgondolatának megerősödését jelenti, egyben pedig növeli a felsőház tekintélyét és lehetővé teszi az eddiginél hatékonyabb törvényhozási közreműködését is. Ezzel párhuzamosan a felsőház beléleti önállósága legelemibb előfeltételeinek egyidejű helyreállítása módot nyújt arra, hogy belügyeiben ezután egyedül és kizárólag a felsőház maga, illetve arra hivatott szervei intézkedjenek…” (Felsőházi napló, 1939. I. kötet 1939. június 13.)

A későbbiekben, már a II. Világháború után, volt olyan év, amikor csak két alkalommal ülésezett a magyar parlament: tavasszal és télen. A gondosan ki, akarom mondani megválasztott képviselők összegyűltek, meghallgatták az aktuális napirendi pontot előterjesztő miniszter expozéját (amit előtte gondosan elemzett, értékelt, átírásra jóváhagyásra, majd elmondásra érdemesnek tartott a politikai bizottság), udvarias, kissé unalmas „vita” után egyhangúan elfogadta a javaslatot és az törvényerőre emelkedett.

És napjainkban, több mint 25 évvel a rendszerváltás után, a szabadság, a függetlenség, az önállóság után milyen parlamentünk van? Változott valami?!

Tovább a folytatáshoz →