Vélemény kategória bejegyzései

Szerecsenmosdatás

SZERECSENmert zsarnokság ott van
jelenvalóan
mindenekben…

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben
színekben, képteremben,”

 

A zsarnokságban minden a helyére kerül. Minden.

A múlt is. Ami szépen, folyamatosan megváltozik. Nemcsak Trockij, Lomnici, és szép sorjában mások is eltűnnek a képről: „kötelező-igazság” lesz a hazugság kimondása. Ebben a „eszmecserében” mindenki részt vesz: ki miniszterelnökként, ki miniszterként, ki szerzőként, ki szobrászként, ki fölvonulóként, ki az úgynevezett választásokon elinduló alternatívaként, ki csak egyszerű olvasó-, szavazó elfogadóként. Pedig a cseppekből van a tenger is!

Mindez Nemeskürty István: Búcsúpillantás című könyvének az elolvasása után fogalmazódott meg bennem.
A magyar nemzetgyűlés 1920 februárjában kimondta, hogy a függetlenné vált magyar állam királyság, majd március 1-én Horthy Miklóst választotta meg kormányzónak. A függetlem magyar királyság de facto 1944 október 15-én, a sikertelennek bizonyult „kiugrás” és a nyilas hatalomátvétel napján szűnt meg. Erről a nem egészen negyedszázados korszakról ad képet Nemeskürty. A szerző mindenekelőtt azt kívánja dokumentálni és bizonyítani, hogy az 1920–1944 közötti korszak, az úgynevezett Horthy-korszak éppen nem szolgált rá a korábbi évtizedekben kötelezően, újjabban is gyakorta emlegetett diffamáló jellemzésekre (Horthy-fasizmus stb.) Sőt! Nemeskürty ábrázolásában e negyedszázad az egyik legjelentősebb magyar politikatörténeti korszakká válik, amikor az ellenségtől körülvett, Trianon területének nagyobbik részétől, lakóinak egyharmadától megfosztott, gazdaságilag lehetetlen helyzetbe hozott ország hét év alatt konszolidálni volt képes önmagát, és nemzetközi szintű teljesítményekre volt képes; a kúltúra teljesítményeiről külön is, bőségesen szól Nemeskürty. Ezt a hatalmas teljesítményt beárnyékolja ugyan, de meg nem szüntetheti, hogy az ország – vezetői hibái, de nagyobbrész külső körülmények szorítására – háborút üzent a Hitler-ellenes koalició nagyhatalmainak. Külön is terjedelmesen foglalkozik a legvitatottabb kérdésekkel: a zsidótörvények parlamenti megszavazásával, a bécsi törvények elfogadásával, a világháborúba való belépéssel, Horthy felelősségével, a kiugrás sikertelen okaival stb. A könyv, amely a korszakra vonatkozó irodalom igen jelentős részének legfontosabb szemelvényeit hosszan idézi, minden bizonnyal az egyik legvitatottabb történeti esszék sorába kerül.” Bookline
A könyv igazi „szerecsen-mosdatás”! Ez a könyv: egy csepp a tengerben! Ez a könyv: egy szó a mondatban. Ez a könyv: a hazug szobor „méltó” írásos előzménye! Giccses nosztalgia, szentimentális ábrándozás: a kötelező szembenézés újabb elmulasztása.

Bojkott…

boykott„A bojkott valaminek a többek által összehangolt módon történő visszautasítása, általában a helytelenítés kifejezésére, vagy bizonyos feltételek kierőszakolására. Tipikusan valakivel, rendszerint bolttal, céggel vagy szervezettel szemben való nyomás gyakorolását célozza.”

Önkormányzati választás(??) lesz Magyarországon. Ebben, úgy önmagában semmi meglepő nem lenne. Korábban is voltak választások, a későbbiekben is lesznek. Különben is: az Alkotmánybíróság jóváhagyta a szabályokat, a köztársasági elnök kihirdette az időpontot. Akkor mi kell még? Megint megy minden a maga útján, mint a karikacsapás.

Mindenki szépen kezébe veszi a kottát, és a karmester intésére elkezdi játszani a darabot: a Fideszesek a központi ukáznak megfelelően kijelölik a megválasztandókat és államigazgatási, valamint média segítséggel elkezdik levadászni az ellenjelölteket. Az ellenzék sem rest részt venni a játékban: nevetséges és siralmas „egyeztetések” után jelölteket állít, és annak rendje és módja szerint szégyenteljes, „demokratikus” vereséget szenved.

Ebben az évben, ezt a darabot már kétszer is eljátszották. A nézők meg megnézték. Még izgultak és tapsoltak is.

Tovább a folytatáshoz

József Attila: A Dunánál

facsimile1
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt – néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.
Tovább a folytatáshoz

Pitiség

GondolkodoGáza. Ukrajna. Maláj gép.
A stadionépítés nem áll le. „olyan tételeket zárolnak, amelyek kifizetése egyébként is átcsúszott volna 2015-re…”. A Fradi járhat a legjobban – kiemelt lesz, ha továbbjut. orbángáspár.
Hol élek?!