– Vezérem, hozzá kéne fognunk a választási hadjárathoz, itt van a nyakunkon.
– Igazad van, Péter fiam, na, hozzál papírt meg a ceruzát, mert diktálom a harci stratégiát. De az Ipadot hagyd a francba, mert látni se bírom.
– Már itt is van, hozzá is foghatunk Vezérem.
– Na, akkor mondom: a KSH adjon ki gyorsjelentéseket, hogy csúcsokat dönt a GDP növekedése, a foglalkoztatottság soha nem látott mértéket ért el, eltűnőben a munkát keresők hada; a Meteorológiai Intézet erősítse meg, hogy szép idő lesz augusztus 20-án és idén nem lesz árvíz; a Hiszékeny Dezső ügyet az Ügyészség a szokott módon tegye nyilvánossá, majd erősítse meg; a Tarlós nyilatkozzon, hogy további 70 évre látja Budapest jövőjét és a Metro sorsa is jó kezekben lesz; a Hernádi Zsolt menjen hosszú szabira és még az OTP igazgatósági tagságáról is mondjon le; a Kubatov nézze át a listákat és kezdjen telefonálni minél előbb.
– De Főnök, még nem is indult el a kampány.
– Ne szólj közbe, ezt én is tudom. Mit gondolsz: miért vannak a választási bizottságok, magyarázzák csak meg, hogy ez miért szabályszerű, „oszt jónapot”.
– Milyen igaz.
– De folytatom: a Semjén magyarázza el érthetően mindenkinek az evolúció mibenlétét, ezen majd lesz egy kis csámcsogás; a Fradi nyerjen a bajnokság elején, a Honvéd nem érdekes, de az MTK nálam játssza majd minden hazai meccsét. Apropó: a zsidók. Most jól figyelj, mert ez nagyon fontos!
– A diktafont is bekapcsolom, mert ennyi mindent én sem tudok megjegyezni.
– Szó sem lehet róla: csak semmi emlék, semmi varázslat, még adattá válna.
– Megint milyen jól beszélsz, Haduram.
– Szóval a zsidók: ezt az egész holokauszt évet elfúrtuk, nem kicsit, nagyon, ezért csavarunk rajta egyet, átmegyünk támadásba: kitüntetjük Imrét, tudod a Kertészt, ehhez szólj a Borókainak, hogy a Heti Válaszban Máriánk írja meg pont az ellenkezőjét annak, amit eddig mondott és írt és így támogassa az Imrét. Azt is mond meg Gábornak, hogy rögtön utána derítsék ki, hogy ez a Falus szoros kapcsolatban van a zsidókkal, még a végén zsidó vér is folydogál benne. Na: egyelőre ennyi elég lesz, a többit ti is tudjátok.
– Zseni vagy, Vezérem…
Vélemény kategória bejegyzései
…
Harcos volt. Élesen érvelő. Indulatai határozták meg a gondolatait is. Mindenen ott volt. Az első sorban lengette a zászlót. Hitte, mondta, csinálta. Rá lehetett számítani.
Most hallgat. Nem vitázik. Indulatai sincsenek. Nem jár el, él. A zászlót elcsomagolta. Hite sincs, nem is mondja, meg se hallgatja…
Szilánkok….
„Cirkuszban utoljára valamikor tízesztendős koromban voltam…. Mindez pontosan ugyanolyan volt, mint gyerekkoromban, csak a csodák máza kopott le róla… de talán még az sem egészen, mert Ilonka közelsége, akkor még úgy éreztem, visszaadott valamit a világ gyermeki ragyogásából. Ahogy gondosan megtisztogatta zsebkendőjével a padot, mielőtt leült rá, ahogy csillogó szemét várakozásteljesen a porondra függesztette, miközben parányi kezével bele-bele markolt a pattogatott kukoricás zacskóba, ahogy kissé elnyílt szájával, egy gyerek megbűvölt arcával bámult a bánatosan körbebóklászó elefántra, ahogy teli szájjal kacagott, amikor az elefánt lespriccelte a bohócot – mindez olyan volt, mintha még mind a ketten gyerekek lennénk, és egy idő után velem is elfeledtette aggodalmaimat, és én is együtt kacagtam és bámultam vele.”
Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok
Minden megy a maga útján…
Nem tudom a megoldást.
Más se. Még az okosok se. A megmondó emberek sokasága se.
Csak találgatnak. Csak találgatunk.
Hogy mi lenne a jó. Vagy legalább a kevésbé rossz.
Hogy mit kéne csinálni.
Hogy mit nem kéne csinálni.
Ő meg adja az egyik nyilatkozatot a másik után: táborban, rádióban.
Már a tengerentúlról is reagálnak rá. Válaszoltat rá.
Szégyelljük.
Tovább a folytatáshoz
Baranyi Ferenc: Fejedelmek figyelmébe
Fejedelmek figyelmébe
Írta: Baranyi Ferenc
2014. április 22. kedd 12:55
Olyan ostobák az emberek, s olyannyira
csak a mának élnek, hogy aki be akarja
csapni őket, mindig megtalálja köztük
a maga emberét.
/…. /
Az emberekről általában elmondhatjuk,
hogy hálátlanok, ingatagok, színlelők;
a veszélytől visszarettennek,
harácsolásra hajlamosak.
(Niccolo Machiavelli: A fejedelem)
„Megint jőnek…
„…fabatkát sem ér az olyan írás,
amely nem tud gyakorlatilag is
hozzájárulni a baloldal,
a „szocialista értelmiség”
megújulásához…”
„…Vége azoknak az időknek,
amikor egy nyilatkozat,
egy nyílt levél,
egy petíció önmagában
politikai tett…”
„…Nekünk pedig ezzel szemben
… csak szerepeink vannak,
nem mozgalmaink,
régi kísérteteink,
akik állandóan visszajárnak…”
„Megint jőnek,” egyeztetnek… aztán a sötétség tovább hallgat. Pedig megy az idő, sőt szalad!
Én is részt vettem már számtalan – kisebb, nagyobb – egyeztetésen, amelyen a „hogyan vegyünk részt az önkormányzati választásokon” című színes, tízfilléres alapon zajló társasjátékot űztük. Csapkodtuk a csupa nagybetűs nép „szerszámával” a csalánt, miközben tudtuk, hogy rosszabbak az esélyeink, mint az ötös megnyerésének. És mégis játszottunk. Minden találkozón amellett érveltem, hogy MÁST KELL CSINÁLNI. De elutáltak: „így majd megismernek”, „5,1 helyett 5,2%-ot kapunk és mi leszünk ezen az oldalon a legerősebbek”, „itt van esély, mert ismernek”, „civil vagyok, mást akarok, engem megszavaznak”… és így tovább hangzottak az érvek.
Ennyi.
Miközben minden szavazás, közvélemény-kutatás azt mutatja: nem vagyunk hitelesek, mert egymást akarjuk legyőzni, mert hatalomtechnikával foglalkozunk, mert nincs valódi mondanivalónk a közeljövőről, a távoliról meg végképp!
Mégis verjük a csalánt.
Pedig egy zsarnoki, a jogegyenlőséget kizáró, az alkotmányosságot megcsúfító, a velejéig korrupt, a szolidaritás minimális szintjét is nélkülöző rendszert nem lehet csak a rendszeren belülről, a rendszerben nem fellelhető demokratikus eszközökkel legyőzni!
Pedig Adyval szólva: az új időkhöz új dalok kellenek:
• újra kell definiálni a célokat
• ösztönözni kell a kis-közösségi önszerveződő csoportokat
• támogatni kell az ifjúsági, szakszervezeti, és egyéb, pl. városvédő érdekképviseleti szervezetek megújulását
• ki kel találni a kornak megfelelő (pl. internet) eszközök szervező funkcióját.
Elvesztegetett idő…
Már megint eltelt egy hónap. Előreláthatóan még legalább további 3 hónap is lepereg majd. Azzal fog foglalkozni mindenki, hogy ki volt a hibás, megint miért nem sikerült, ez hogyan is lehetséges: hiszen megegyeztek, együtt mentek a lehetetlenbe…
De nem is érdemes erről beszélni.
Hát akkor miről kellene?
Semmiképpen arról, hogy a demokratikus oldalon a pártok hogyan győzzék le, hogy hogyan szorítsák ki egymást, hogy hogyan csábítson el támogatókat egyik a másiktól, hogy miért alkalmatlan, hiteltelen, elfogathatatlan a másik jelöltje stb.. Ezek a viták, ezek az akciók sehova sem vezetnek: sőt tovább élezik, nehezítik a helyzetet. De ezt is megírták, mondták sokan. Csak valahogy a politikusaink nem értik, nem akarják elfogadni.
Ezzel szemben senki sem beszél arról, hogy mi kell a változáshoz, mit kell másképp csinálni, hogyan lehet kikerülni az apátiából, kiket akarunk és hogyan képviselni. Semmi elvi és még annyi se konkrét javaslat, ötlet, akció.
Hogyan kellene megállítani az egyenlőtlenség növekedését, mit kell tenni a reménytelen, kilátástalan helyzetben lévők körülményeinek a javítására, milyen stratégiát akarunk megvalósítani a költségvetés stabilitásáért, mire kell majd költeni az uniós forrásokat. Hogyan szerezzük vissza az elárult értelmiség, a vidék, az országot elhagyók bizalmát, hogyan lesz itt újból jogállam, jogegyenlőség.
Mi a viszonyunk az alapjövedelem konstrukciójához, az egyetemi autonómia újraépítéséhez, a romhalmazzá vált egészségügy újjászervezéséhez.
És folytathatnám a sort…
Politikusok: már megint lepereg majd egy újabb hónap?
Meddig hátrálunk…
Meddig hátrálunk?
A Fidesz által megalkotott és megszavazott választási törvény kényszerpályára lökte a demokratikus pártokat. Egyfelől a szabályokat ők nem szavazták meg, azok nem konszenzus alapján születtek, csak röviddel a választások előtt léptek hatályba, sőt vannak olyan területek (pl. a főpolgármesterre vonatkozó szabályok), amelyek megalkotása még várat is magára, ezért joggal fogalmazódhatnak meg az elutasításra vonatkozó érvek! Másrészt, de ezzel szoros összefüggésben a szabályok lehetetlenné teszik a demokratikus erőknek nemhogy a győzelmét, de még a tisztességes helytállását is (lásd a kompenzációs listára, vagy a fővárosi szavazásra vonatkozó szabályokat)!
Tovább a folytatáshoz


