„Nem csak a múlt és nem csak a jövő

veszett el: ma már nincs meg a jelen sem,

a kategóriák csendjében élünk.

Reménytelen csőd. Mélyülő vadon.

A látást mégis gyakorolhatom,

s mint látásában élő, úgy tekintek

– nem időn kívül, mégis – az időre:

semmi sem úgy volt, s nem ez lett belőle.”

Mozgó Világ 1987 eleje, miért hagytuk, hogy így legyen XXI. Század Kiadó 2012.