Beszélgetni kell Velük.
Nagyon sokat beszélgetni.
Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.
Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!
- Papa, beszélgessünk megint egy jót.
- Mire vagy kíváncsi, kis-unokám?
- Az őszinteségre.
- Az őszinteségre?
- Képzeld el, ma az osztályban összevesztem a Katival, mert ő azt mondta, hogy nem szabad őszintének lenni, mert abból csak baj lehet.
- És erre te, mint feleltél?
- Hogy ez butaság, mert anyu is meg apu is pont az ellenkezőjét kéri mindig tőlem.
- És te ezért mindig őszinte vagy hozzájuk?
- Igen, pontosabban nem is, mert van, amikor nem mondok el mindent, például azt sem, amikor a Mikivel csúnyán beszéltem, mert meghúzta a hajam.
- És miért húzta meg a hajad?
- Az nekem fájt, de ő azt mondta, hogy azt akarta, hogy figyeljek rá, mert nagyon szeret velem beszélgetni is meg együtt lenni sétálva, de ezt nem akarta mondani, mert félt kimondani.
- Félt?
- Igen, mert tudod Papa, a fiuk ebben a korban tele vannak olyan gátlásossággal meg mindennel, mert mi lányok jobban tudunk beszélgetni, mint ők, meg rögtön reagálunk rá, meg észrevesszük, amikor nem mondják azt, amit valójában gondolnak.
- Értem.
- Szóval akkor csúnyát mondtam a Mikinek, de ezt nem mondtam meg anyuéknak, mert nem akartam, hogy mérgesek legyenek és leszúrjanak engem, de utána nem éreztem jól magam egy kicsit és rossz kedvem is lett, de aztán arra gondoltam, hogy egyébként majdnem mindig őszinte vagyok hozzájuk és ezért megnyugodtam, csak egy kicsit.
- Az jó.
- De a Kati szerint ma olyan világ van, hogy aki őszinte, az veszíteni fog és lúzer lesz, én meg nem akarok lúzer lenni, hanem nyertes és az is leszek, de őszinte is akarok maradni, mert akkor nem mar a gyomrom egy kicsit se!
- Na látod.
- És akkor megkezdődött az ofő-óra és a tanárnő elkezdett beszélni arról, hogy mostanában lesznek megint szavazások az Európáról, hogy ki legyen a főnök meg minden és erről mi mit gondolunk és akkor egy darabig nagy csönd lett az osztályban, mert senki nem akart beszélni, mert nem tudta, mit mondjon és én akkor arra gondoltam, hogy a Kati biztos azért nem akar beszélni, pedig ő mindig elsőként szokott, mert akkor sem akar őszintének lenni és ezért inkább hallgat.
- És aztán mi történt?
- Az ofő ránézett a Katira, aki aztán mégis elkezdett beszélni, hogy tegnap ment hazafelé és látott egy plakátot, amire az volt írva, hogy „Támogassuk ORBÁN VIKTOR PROGRAMJÁT, állítsuk meg a bevándorlás!” és egy nagy, lobogó magyar zászló és akkor arra gondolt, hogy nekünk milyen jó, hogy egy ilyen vezetőnk van, aki kimondja az igazat, de közben egy kicsit szaporábban vette a levegőt, mert mi sokat röhögcséltünk azon, hogy még nem is láttunk migráncsot, egyet se, de anyuék se láttak meg a nagyiék se, de a Kati folytatta akkor, hogy nem érti, hogy mit jelent az, hogy keresztény Európa, ha ezt a tanárnő elmagyarázná neki, mert ő nem keresztény és úgy tudja, hogy az osztályban sokan vannak, akik nem keresztények és velük akkor mi van.
- És a tanárnő válaszolt?
- Egy ideig nem, és akkor a Zsolti halkan megkérdezte, hogy a cigányok keresztények-e és akik nem hisznek, még a Jézusban se, azokkal mi lesz, meg a zsidókkal. De akkor kicsöngettek. Tényleg Papa: velük mi lesz?
- Mindannyian emberek vagyunk, kis-unokám, mindannyian! Vannak köztünk olyanok, akik magyarul beszélnek, magyarul hallgatnak és értenek meg meséket, történeteket, és vannak, akik más nyelven. Köztünk is vannak rendes emberek és köztük is; vannak magyarok is, akik lopnak, csalnak, hazudnak, és vannak mások között is ilyenek, a vallásosok között is. Nem ez a lényeg, ezt ne felejtsd el, hanem az, hogy minden embernek joga van emberi életet élnie, amit persze akarnia is kell.
- De Papa, én ezt nem értem, miért nem tudnak az emberek így élni? Miért vannak olyanok, akik éppen az ellenkezőt mondják, meg ijesztgetnek?
- Ez nagyon jó kérdés, ez a kérdés!
2019. 04. 12. péntek