Archívumok

TEGNAP…

Tegnap nem oszlottak el a fekete felhők Európa felett: inkább sűrűsödtek. Az enyhet hozó vihar még nem csapott le, sőt: a kavargó szél, a hatalmas villámok egyre hatalmasabb viharral fenyegetnek.

Az Európai Néppártnak (az Unió legnagyobb pártjának) a közgyűlése az elnökség javaslatára – amellyel a Fidesz is egyetértett – tegnap (190/3, 77 tartózkodó arányban) úgy döntött, hogy felfüggeszti a Fidesz tagságát mindaddig, amíg az értékelési bizottság jelentése el nem készül. A döntés előzménye: több párt jelezte aggodalmát amiatt, hogy a Fidesz nem felel meg a Néppárt tagsági alapfeltételeinek, ezért egy bizottságnak meg kell vizsgálnia a Fidesz cselekedeteit különösen a jogállamiság, az EPP értékeinek a tiszteletben tartása, „az uniós értékek védelme és a demokrácia védelme” szempontjaiból.

Tehát a döntés elhalasztva, a kizárás föl sem merül(t), az eltévedt bárány további „tévelygése” megengedett. Az értékeire oly büszke Néppárt megint fontosabbnak tartotta vélt rövidtávú érdekeit követni, mint alapértékeihez hű maradni. Megint elgyávult, megint gyenge maradt.

Persze nézhetnénk a folyamatokat más nézőpontból is, hiszen mennyi pozitív eredményt vehetnénk(?) észre:

  • az EPP nem robbant szét, a „fekete bárány” nem vitte (még) magával a tartózkodókat;
  • végül is (puhán, érvelhetően) „elítélték” az orbáni politikát, sunyiságot (persze nem a lényegét);
  • kicsit nyílttá tették azt, ami eddig rejtve volt: Orbán nem EPP konform;
  • Orbánt “védekező-megelőzésre” kényszerítették, ami habitusát agresszív ismerve fölér egy pofonnal (nem egy junckeri paskolással);
  • alkut kötöttek Orbánnal, aki így nem tudott azonnal a szélsőjobbhoz csatlakozni.

De nem kevesebb és kisebb hatásúak a negatív eredmények sem:

  • megint nem vállalták föl az értékeiket, s ez Európára nézve katasztrofális is lehet;
  • gyenge megalkuvók voltak, mert nem mondtak egyértelmű nemet a gyűlöletkeltő orbáni propagandára;
  • Orbánt – talán a közelgő választásokra tekintettel(?) – nem akarták végérvényesen megállítani, aki ezzel a néppárti „kettős beszéddel” élni fog;
  • az üzenetük (ragaszkodnak értékeikhez) így nem lett egyértelmű, hiteltelenné váltak;
  • Magyarország megint le lett szarva.

Kísért a múlt!

2019. 03. 21. csütörtök

POLITIKAI ÜLÉSEN…

  • Orbán Viktor Mihály, álljon fel!
  • Maga ne parancsolgasson NEKEM: engem a népem már harmadszor választott meg kétharmaddal!
  • Nem otthon van, most ne páva-táncoljon!
  • Ez nem pávatánc, ez az ÉN állandó kisebbségi-érzéses mozgásom.
  • Csak akkor feleljen, ha kérdezem!
  • Ne mondja, azt hiszi?
  • Mit akar itt nálunk: maradni vagy menni?
  • Maguk mit akarnak VELEM?!
  • Még mi sem tudjuk: maga egy olyan „jó-pofi” ember, néha olyan „cukiságokat” tud mondani, meg a 13 mégiscsak 13, a foci-imádatáról nem is beszélve.
  • Akkor mit magyaráznak NEKEM demokráciáról, kereszténységről, európai értékekről?
  • Nem mi magyarázunk, már régen nem mi!
  • Akkor ne álljanak be ENGEM pocskondiázni: a „keresztény háborúkat meg kell nyerni”!
  • Ne harsogjon itt háborús retorikával!
  • „Európa már most invázió alatt áll. Ha hagyjuk, a következő egy-két évtizedben tíz- és tízmilliók indulnak meg Európába Afrikából és a Közel-Keletről. Európa nyugati része feltartott kézzel nézi mindezt.” – cselekedjenek végre, ÉN mondom ezt, a magyar Mihály!
  • Ne agitáljon itt, hagyja a propaganda szólamokat otthon!
  • „Ezeket az embereket nem tekintjük muszlim menekülteknek. Mi muszlim inváziós erőknek tartjuk őket.” – hát még mindig nem értik?
  • Most már elég! Mi lesz a CEU-val?
  • Nem kapták meg a levelemet? Az a @urva POSTA.
  • Legalább beszéljen szépen!
  • Magukkal csak így lehet beszélni, mint a „hasznos idiótákkal”!
  • Már megint kezdi?
  • Abba se hagytam!
  • Akkor hagyja abba!
  • Nem tehetem: ilyen vagyok ÉN!

2019. 03. 20. szerda

TWITTER NOVELLÁK (4.)

Papa, folytasd a Hetedhét Hugót – ölelte át a négyéves unokája; ájpat – mondta a kétéves és kivette a hátizsákjából; először mese aztán az ájpad – felelt rá a négyéves, mire a kétéves lekuporodott a Papa másik oldalára és rábökött a könyvre: mi ez?

És a mese még most is tart…

2019. 02. 21. csütörtök

12600 km messze, 13. emelet, erkély, 3 magyar és a lány, beszélgetnek.

24 évvel azelőtt a lány Budapesten megismerkedett a későbbi férjével, egy menekült fiúval.

Szerelem, végre, vissza a férj országába.

Alattuk a „Pinochet Stadion” fényárban: ott kínozták a férj rokonságát …

2019.02.26. kedd

Az Üllői úton hazafelé tartok. Lassan haladok. Csúcsforgalom. Állnak az autók. 

Csak egy autó cikázik az egyik sávból, a másikba. Tülköl, gázt ad, gyorsít, aztán csikorogva fékez és megáll. Melléérek.

Az első ülésen egy 5-6 évesnek tűnő gyerek ül, szemében rettegés…

2019.03.05.kedd

Akkor inkább olvasok. Mindenfélét, Horel: Horthy; Király: Napló 1956-1989; Révai: Beszélgetések a baloldaliságról. Fölfeslik a múltból eredő jelen; megismétlődnek a hibák-bűnök; bekövetkeznek a tragédiák.

Akkor kézbe veszem Molnár T. Eszter: A kóbor szálló gyerekkönyvét…

2019. 03. 09. szombat

ÜZLETKÖZPONTBAN…

Csurig. Mozgólépcső az egyik oldalon fölfelé nem jár. A másik oldalon lefelé. A Médiamark tele, eladó sehol. A keresett cuccból csak a gagyi van. A pénztárnál kígyózó sor.

Mindenki nyugodt mégis: “hisz” sehol egy migráns, sehol egy bevándorló, Soros és Juncker is csak a plakátokról vigyorog…

Magyarországon, Budapesten.

2019.03.09.szombat

Három nap és három éjen át zakatolt a vonat, vitte a kisfiút magával, néha megállt, fújtatott, újra nekiveselkedett a kattogó robogásnak; a kisfiú kicserepesedett szájjal nézte, ahogy az égbolton a nap és a csillagok váltogatják egymást.

Aztán kivágódott a marhavagon ajtaja…

2019. 03. 19. kedd

KIS LÉPÉS…

Tegyük föl: holnap kiba@@ák őket.

Vagy tegyük föl: esetleg fölfüggesztik a tagságukat.

Vagy azt tegyük föl: csak ejnye-bejnye lesz.

Mi lesz akkor?

Semmi.

Ő és ők – sem ettől, sem attól – nem fognak megváltozni. Kidumálják, megmagyarázzák, elhúznak még annál is jobbra (van még annál is jobb?), lehülyéznek majd mindenkit és a keresztény Európa nevében(?) tovább kakaskodnak majd a szemétdombjukon.

És az Európai Néppárt?

Talán.

Akkor miért fontos mégis, hogy mi lesz a holnapi döntés?

Mert mindig minden egy kis lépéssel kezdődik: amit vagy megtesznek vagy nem. Ami aztán – ha megteszik, azért; ha nem, amazért – kibillenti a mérleg nyelvét vagy erre vagy arra.

Ma március 19. van. Borzalmas nap a magyar történelemben. Pedig a borzalom azon a napon (még) nem öltött testet: a megszállás csak „egy, a sokadik kis lépés” volt a későbbiekhez képest.

Közben kis lépésekkel ma is haladunk, megyünk.

Vajon hová…

2019. 03. 19. kedd

MÁRCIUS 19.

Három nap és három éjen át zakatolt a vonat, vitte a kisfiút magával, néha megállt, fújtatott, újra nekiveselkedett a kattogó robogásnak; a kisfiú kicserepesedett szájjal nézte, ahogy az égbolton a nap és a csillagok váltogatják egymást.

Aztán kivágódott a marhavagon ajtaja…

2019. 03. 19. kedd

ÜNNEPELTÜNK…

Túl vagyunk rajta.

Megint, ebben az évben is túl vagyunk rajta.

Mi a francot ünnepeltünk: forradalmat, szabadságharcot? És kit: Petőfit, Kossuthot?

Mindenki ünnepelt, és vajon ugyanazt?

És miért nem együtt? Ja, ez hülye kérdés: miért ünnepelnénk együtt, amikor semmit sem csinálunk együtt?

Túl vagyunk rajta.

Beszélt ez is, az is. Szónokoltak innen is, onnan is. Mondtak ezt is, azt is.

Még lengyelek is jöttek. A miniszterelnökük is megszólalt, aztán hejehuja-haj!

Az amerikai nagykövet meg elment: meg se hallgatta Orbánt.

Duma, duma, duma: “Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,/ Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,” (Petőfi Sándor)!

Se füle, se farka.

Túl vagyunk rajta.

Akkor most mi van?

Ti értitek? “Csúnya a zsarnokság, de a fortélyos elnyomás még undokabb.” (Eötvös József) Fortély az van, már kilenc éve, nap, mint nap, csak győzzük: “… aki száz meg százezert rabol,/ bírája lészen annak, akit a / szükség garast rabolni kényszerített.” (Katona József) Mert “Túl sokáig nem lehet népeket gyötörni.” – írta Széchenyi Naplójába.

Hát mi nem vagyunk túl ezeken még, de legalább az ünnepen túl vagyunk.

2019.03.17. vasárnap

A KIRÁLY SZÉKE…

Hol volt, hol nem volt, talán Felcsúton, mindenesetre még a keresztény Európán innen történhetett, amikor még se kisvasút, se sziget, de még egy Aréna se nem volt, mégis akkortájt történhetett, hogy élt a faluban egy parasztfiú, aki egy éjjel egy nagyot álmodott!

De mielőtt az álomról szólnék, hadd mondjam el Néktek, hogy akkoriban biza’ sokan álmodozhattak, álmodhattak, mert akkoriban már nem kellett éhezni, volt munka is, a gyerekek iskolába jártak, a Balatonban megmártózni sem csak a kivételezetteknek lehetett és néha-néha külhonba is eljuthattak. Már csak csúnya emlék vót a padlás leseprése, a gyerekeket sem a fekete autóval ijesztgették.

Nos a kicsi parasztfiú sokat játszadozott a porban, hajkurászta a lányokat, kergette a kutyákat, rugdosta a rongylabdát is, bármi-áron, bármiképpen és mindig győzni akart. Sokat kellett tanulnia, mert az apja tanult embert akart belőle faragni és bizony a parasztfiú is el akart kerülni a faluból.  Nagyokat álmodott, még álmaiban is merész és legázolóan törekvő volt. Akkoriban két nagy álma is volt: világbajnok focista akart lenni, és be akart ülni a KIRÁLY székébe!

Ehhez mindent, de tényleg mindent hajlandó volt – még éberen is – megtenni, megcsinálni, csak a két álom lebegett a szeme előtt, semmi más. Még a Sorostól se szégyellt ösztöndíjat kérni, s persze kapni se. Messzire jutott a kis faluból, nemcsak a közeli városkába, no nem a világ alig látott végére, de Angolországba, annak is egy egyetemi városába, ahol megtanulta a külföldi nyelvet, sőt egy időre a neve az egyetem falára is fölkeveredett, hogy aztán onnan lekeveredjen.

Lassan felnőtt lett a parasztfiúból, megemberesedett, kezdetben enyhén, aztán magyarosan pocakot eresztett. Az álmok azonban nem múltak, nem hagyták békén a fiút, egy kicsit ugyan alakultak: a fociból stadionok, TAO-támogatások, akadémiák lettek, világbajnokságok, de még EB-k sem.

Viszont a KIRÁLY széke nem hagyta nyugodni, az az álom ott motoszkált a fejében, még Liechtensteinben is, miközben nézte a meccset. Ahogy idősödött, ahogyan egyre ércesebb, határozottabb lett a hangja és semmi ellentmondást nem tűrő a magatartása, egyre jobban akarta azt a széket. Még a Várat is einstandolta, kiköltöztetett mindenkit, akit csak bírt. Még a világörökséget is “meghágta”, annyira fontos volt a szék.

Aztán beleült.

Még ma is benne ül, alig akar kiszállni belőle…

2019.03.16. szombat

„ÖN AZÉRT MONDJA EZT, MERT NÉMET” …

(„Az ábrázolás és a kontextus antiszemita vonásokat hordoz.”)

Aztán hogy egyértelmű legyen még ráerősít: „Egy ilyen plakátról Magyarországon senkinek nem jut az eszébe az antiszemitizmus. Mi a zsidó származású magyarokat elsősorban nem is zsidóknak, hanem magyaroknak tekintjük.” (Kiemelés tőlem.)

Nos, miniszterelnök úr, ahogyan azt a képen is látja, Magyarországon sokaknak bizony eszébe jut. Nemcsak, hogy az eszébe jut, hanem ki is nyilvánítják, hogy értik az üzenetet. Ahogyan – az arra szomjazók – „isszák” a gyűlölet-cunami minden cseppjét: a készülő és elkészült szobrokat; az apákra, nagyapákra a lakáj-médiákban tett utalásokat; a „jó” zsidók újraéledését; a pávatánc ütemes kettősségét; az izraeli miniszterelnökkel a barátságát is.

Miniszterelnök úr: megbocsájthatatlan, amit tesz!

Drága nagynénikém, második anyám jut az eszembe, akit Mengele örök életére meddővé „kísérletezett”: örökké ott volt a retiküljében egy kis pénz, mert „soha nem lehet tudni, mikor kell újra elindulni és vizet csak pénzért adnak majd akkor is a magyar csendőrök, vasutasok a vagon kicsiny ablakán be…”

Orbán úr, maga tudatosan hazudik, vagy nem látja, amit újjáéleszt; az egyik rosszabb, mint a másik: mindenki az jut eszébe először, amit tagad(na): nem visszaszorította, újra-gerjesztette az antiszemitizmust.

Lemoshatatlan, levakarhatatlan, amit tett.

2019. 03. 05. kedd

TUDÓSÍTÓNKTÓL…

Tegnap este – a 2017. évihez hasonló – drámai botrány tört ki az Oscar-gálán!

Mint emlékezetes, tavalyelőtt tévedésből rossz győztest hirdettek a legjobb film kategóriában: a kaliforniai álom csapatát hívták színpadra, holott a Holdfénynek járt az aranyszobor. Később javították az eredményt és végül a valódi győztes megkapta a szobrocskát.

Az idei gála sem maradt el a botránytól!

Mint ismeretes, minden évben megemlékeznek az előző évben elhunyt filmesekről, idén is levetítettek egy „megható összeállítást, amelyben többek között Burt Reynolds, Bernardo Bertolucci, Milos Forman, Penny Marshall, Stan Lee, Bruno Ganz és Albert Finney szerepelt”.

Az összeállításból kimaradt viszont Andy Vajna, a néhány napja elhunyt egyik legnagyobb magyar! Amikor a vetítés befejeződött, a szakértő közönség a helyszínen azonnal fölszisszent, többen a mellettük ülő hírességre néztek, aki visszanézett, majd csönd lett. Az utolsó sorból hangos sikoly hallatszott: Andy Vajna híres magyar felesége, a fánkos-lánc tulajdonos Vajna Tímea, aki nem mellesleg Rogán Cecília és Sarka Kata barátnője is, sírásba fogott és sűrűn cserélgette aranyrögöcskékkel díszített papiros zsebkendőit, amiket természetesen használat után visszagyömöszölt a Vaterán sikertelenül meghirdetett Louis Vuitton hátitáskájába. „Ez kibírhatatlan” – suttogta magyarul, és ezért a körülötte ülők nem tudták eldönteni, hogy ez a megjegyzés a náthájának vagy másnak szól-e.

Szijjártó Péter, még hajnalban behívatta az amerikai attasét egy reggeli konyakra (az attasé whiskyt kért), majd szóba elegyedve vele nehezményezte a nemzetközi helyzet fokozódását. Később tolmácsolta az éppen Egyiptomban tartózkodó Orbán Viktor Andy Vajnát méltató szavait, és kilátásba helyezte a magyar kerékpáros deszant készültségbe helyezését is, ha azt a venezuelai helyzet megkívánja. Említést tett még valami Soros nevű banki szakemberről is, de a mondatot itt elharapta és morogva jean-claude-junckerezett egy kicsit. A találkozó koccintással és „Hi-Hi” szavak kimondásával végződött.

A Ripost, a 888 és az Origó vezércikiben hozta le a botrány hírét és „nem hagyjuk annyiban!”, „márciusban újra kezdjük!”, „Magyarország a magyaroké!”, „Magyarország Európa és a világ Suzuki-motorja!” skandálására utasította híveit.

Az Oscar-gála közben rendben befejeződött.

2019. 02. 25. hétfő

VALAHOL, EGY MAGYAR KIRENDELTSÉGEN…

  • Szép nap…!
  • Üdv: mit akar?
  • Bejönnék a magyar országba hosszú lakni.
  • Kötvényvásárló, vér-szerinti, orosz banki alkalmazott?
  • Tessék?
  • Kötvényvásárló, vér-szerinti, orosz banki alkalmazott?
  • Nem tudok jól mondani és értem magyarul.
  • Ha ezek közül választ, nem is kell!
  • Értettem, vagy nem: mi az, hogy kötvénivásárló, az valami védő orvosság, amit be kell venni szájba, lerágni és nyelni le?
  • Ne szórakozzon itt velem, nem látja, milyen hosszú a sor? A letelepedési kötvény az egy biznisz, egy rogáni nagy biznisz, ami magának is jó, meg a Rogánnak is jó, a magyar államnak meg momentán nem jó: de ha vesz 300 ezerért, ott a másik ablaknál, akkor a többi már megy majd magától.
  • Nagy a család meg háború, nekem nincs annyi … sem.
  • Akkor mutassa a családfáját, biztosan vannak magyar fölmenői: minden „magyar, legyen a világ bármely pontján, ha bajba kerül, számíthat az anyaországra”, úgyhogy kutakodjon.
  • Nem tudom: én csak Ádámig tudom találok kapocs a múltban.
  • Az kevés! Akkor legalább a Nemzetközi Beruházási Bank alkalmazottja? Mert akkor papír se kell, igazolás se.
  • Én és a család, gyerekek, nagyi csak a bombák elől…
  • Nem érdekel, hülye migráncs, na húzzon innen, de gyorsan!

2019. 02. 23. szombat