Archívumok

„MAGYAR NAPLÓ”

Vajon „Az úton végig kell menni” nekünk is? – morfondírozom magamban, teszem föl magamnak a kérdést, miközben Anna Politkovszkaja Orosz naplóját olvasom:

  • ott a csecsen háború, terrorista robbantások; nálunk a Keleti pályaudvarra „terelt” menekülők, egyetlen Teréz kőrúti robbantó adták meg a képi hátteret;
  • ott lasszóval keresett elnökaspiránsok, akik jó-előre biztosították Putyint arról, hogy ők csak a ”részt-vétel a fontos” elv alapján indulnak el az elnökjelöltségért, de szerintük is Putyin az igazi választás; nálunk „sohanemlétezett” pártok, az ellenzéki jelölttel megegyező nevű jelöltek jelentkeztek be a választásra, hogy aztán (a pénzzel is) örökre eltűnjenek;
  • ott a Kremlhez „becsatolt” bírák és ügyészek; nálunk Fideszes Legfőbb ügyész, Fideszes feleség Főbíró és egy leendő, a kormányhoz csatolt Közigazgatósági Bíróság;
  • ott vitamentes Duma; nálunk már „dumamentes” parlamenti ülések, mert az elnök már azt sem engedi, hogy az ellenzék kifejezhesse a véleményét;
  • ott meggyilkolt képviselők, újságírók; nálunk einstandolt médiák, bebörtönzött ellenzéki képviselők, köztisztviselők;
  • ott populizmus és álhírek; hát bizony nálunk is.

Vajon „Az úton végig kell menni” nekünk is? – morfondírozom magamban, teszem föl magamnak a kérdést, miközben Anna Politkovszkaja Orosz naplóját olvasom…

2018. 12. 27. csütörtök

VÁD…

  • Vádolom Orbán Viktor: gyűlöletkeltéssel; mit tud fölhozni mentségére?
  • Én szeretem a családomat!
  • Vádolom Orbán Viktor: a keresztényi gondolat meggyalázásával, kiforgatásával; mit tud föl hozni mentségére?
  • Én csak azt akartam, hogy a gyerekeim a saját lábukon álljanak!
  • Vádolom Orbán Viktor: az emberek tudatos félrevezetésével, manipulálásával, becsapásával, álhírek terjesztésével; mit tud föl hozni mentségére?
  • Én sohasem hazudtam!
  • Vádolom Orbán Viktor: korlátozhatatlan és gátlástalan hatalom megszerzésével, a hatalom kisajátításával; mit tud fölhozni mentségére?
  • Én erőt akartam mutatni, mert a hatalom erőt jelent, amit használni kell, mit sem ér a hatalom erő nélkül: Én a hatalmat akartam mindenáron.
  • Vádolom Orbán Viktor: a demokratikus jogrend szétverésével; mit tud fölhozni mentségére?
  • A liberális demokrácia gyenge, szócséplő, elszállt fölötte az idő, karizmatikus vezér kell a nemzetnek, Én az vagyok!
  • Vádolom Orbán Viktor: a nemzeti gondolat eltorzításával, nemzetek egymásra uszításával; háborús izgatással; mit tud fölhozni mentségére?
  • A hatalom harc, az emberek gyengék, esendők, nincsenek rendes céljaik, Én adtam nekik!
  • Vádolom Orbán Viktor: a nyomor újratermelésével, érzéketlenséggel, a szegény emberek megalázásával; mit tud fölhozni mentségére?
  • Aki az árok partjára került, az maradjon is ott, nem érdemel az más életet!
  • Vádolom Orbán Viktor: gyilkosok szabadon engedésével, szervezett embercsempészéssel; mit tud fölhozni mentségére?
  • Aki a barátom, harcostársam, amíg az: számíthat rám!
  • Vádolom Orbán Viktor: hatalmi visszaéléssel; mit tud fölhozni mentségére?
  • Nekem nem kell mentség!

2018. 12. 26. szerda

(Ui: Mindez a képzelet szüleménye, a valósággal való egyezőség kizárt!)

STAFÉTA (8.)

A karácsonyról …

Beszélgetni kell Velük.

Nagyon sokat beszélgetni.

Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.

Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

  • Papa, mit kapok Tőled karácsonyra?
  • Még nincs is karácsony, majd a fa alatt megtalálod.
  • Úgy izgulok. Úgy várom már: olyan jó ajándékot kapni!
  • Adni is, kis-unokám.
  • Tudom, én is csináltam anyáéknak!
  • De még Te sem adtad oda: majd a fa alatt Ők is megtalálják.
  • Már be is csomagoltam.
  • Aztán tudod-e, hogy mit ünneplünk karácsonykor?
  • Jézus születését.
  • Úgy van, a keresztény emberek nagy ünnepe ez. Korábban, nagyon régen, még a IV. század előtt az emberek földművelésből éltek és állattartással foglalkoztak, és a termés, az állatok adta tej, hús bizony attól függött, hogy milyen volt abban az évben az időjárás: ha sok eső, napfény volt, akkor nagy volt a termés, kövérek lettek az állatok, de ha nem, akkor bizony kevés és éhezniük kellett. Ezért az ókori népek hálaadó, köszöntő rítusokkal ünnepelték a téli napfordulót, hogy az elcsigázott emberekbe reménységet, hitet öntsenek, hogy könnyebben viseljék azt az időt, ami a tavasz beköszöntéig hátravan. Nekik ez volt az ajándék!
  • De ma már nem ez a karácsony ünnepe?!
  • Persze, hogy nem: ahogyan azt az előbb mondtad, Jézus születését ünneplik az emberek. De tudod-e, hogy mióta ünneplünk karácsonyfa körül?
  • Jaj, Papa, nem tudom.
  • Többen úgy tartják, hogy az első hagyományosnak mondható karácsonyfát a freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században, aminek az átvitt jelentése az volt, hogy az életfa benn legyen a kórházakban, aztán a lakásokban is. A természet évről-évre történő megújulását, körforgását is kifejezte. Ha a fán látható volt girland (vagy boa!) is, azok a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezték, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztetett (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai voltak.
  • Rendben, Papa, de mit kapok ajándékot?
  • Ott leszünk mindannyian, akiket szeretsz, akik szeretnek Téged, vidámak leszünk és persze lesz sok ajándék is. Mindjárt meglátod…

2018. 12. 24. karácsony első napján

TÁRGYALÁS

  • Pintér Sándor vádlott álljon föl, mondja el a maga történetét: mi történt az MTVA székházánál maga szerint?
  • Tisztelt Bíróság! Az egész vád egy szemenszedett hazugság! Azzal kezdeném, hogy azok ott, azok az un. ellenzékiek nem is akartak bemenni! Semmi jó ötletük nem volt. Nekem kellett kitalálni azt, hogy mit csináljanak, hogy olvassanak be valamit az M1 adásában. Én teljesen együttműködő voltam egészen az események végéig.
  • Hogyan üzent?
  • Én futólag ismertem már közülük néhányat: a Vadaival is találkoztam már bizottsági ülésen, úgyhogy fölhívtam a Bayer Józsit, meg a G Fodor Gabit, azt hiszem a Mráz Ágostont is, hogy lépjenek velük kapcsolatba, fogalmazzák meg nekik a fölolvasandó szöveget és mondják meg nekik, hogy nyugodtan menjenek be fölolvasni, mert akkor már megmondtam a mieinknek, hogy engedjék be őket.
  • És akkor mi történt?
  • Bementek. Ha nem lettem volna együttműködő, be se jutottak volna! Tisztelt Bíróság! Nézzék meg a felvételeket: azok nem akarták fölolvasni az öt pontjukat! Csak lófráltak föl s alá az épületben, szándékosan csak a folyosón maradtak, lépcsőt másztak, a stúdió közelébe se mentek. Ráadásul nem is akartak kapcsolatba lépni egyetlen felelőssel sem: még a Papp Dániellel sem, aki többszőr is próbálta hívni őket telefonon, még agyaggalambokkal is üzent nekik, bár azokat a Semjén időben lelőtte. De semmi! Sőt! Provokálták az éppen arra járó, fegyvernek tűnő tárgyakkal fölszerelkezett (de a tárgyak végig a pisztolytáskában maradtak), vagyonőröknek tűnő embereimet, akik éppen jól megérdemelt reggeli kávéjukat akarták volna meginni.
  • Akkor miért fajultak el az események?
  • Elfajultak volna? Én nem így láttam: az embereim végig békések maradtak, sőt védték őket önmaguk ellen, hiszen például Varjú Lászlóra is hatan rávetették magukat, hogy nehogy kárt okozzon önmagának, de nem sikerült megakadályozniuk, hogy megsértse a bordáját, a lábát. Sőt a Hadházy Ákos nevűt is vissza akarták hozni az épületbe, meg a síró Szél Bernadettit is, csak azok szándékosan kinn akartak maradni!
  • Értem, akkor végül maguk olvasták be a követeléseket?
  • Még ez is fölmerült bennünk, de a Dózsa Laci nem volt a közelben, éppen ’56-os plakátokkal volt elfoglalva, ezért lemondtunk erről az ötletről. Ja: elfeledkeztem Soros Gyuri bá’-ról, pedig vele is egyeztettek a munkatársaim.
  • Mi lesz most?
  • Tovább folytatjuk a harcot, hogy emberelje meg magát az ellenzék, jelenjenek meg végre a köztévében is, olvassák végre be követelésüket: a rabszolgatörvény azonnali visszavonását; kevesebb rendőri túlórát; független bíróságokat; Európai Ügyészséget; független közmédiát!
  • Köszönöm, leülhet(i).

2018. 12. 19. szerda

(A személyek kitalált személyek, a történet sem történt meg, a valósággal való egyezőség kizárt!)

– FŐNÖK, milyen a meccs?

– Nagyon jó! Ahogy a kis-Kovács leszerelte a Lovrencsicset!

– De FŐNÖK, az szabálytalan, annyira durva volt: a kis-Kovács nyújtott lábbal beleszállt a Lovrencsicsbe, majdnem kiállította a bíró, sárga lapot adott érte!

– A bíró rosszul látta, szerintem meg szép volt, így kell szerelni! Csak így tovább!

– És a másik meccs, milyen?

– Milyen másik?

– A köztévénél.

– Ott kik játszanak?

– De FŐNÖK …

– Na jó: a Hadházy és a Szél miért támadta meg az ártatlan revolvereseket odabenn, na az nagyon csúnya volt, akkor kellett volna piros lapot adni.

– Most mi lesz, FŐNÖK?

– Sorosozunk egy jót, tovább sorosozunk, alatta meg menjen a film, ahogy a Hadházy támad …

2018. 12. 17. hétfő

STAFÉTA (6) …

A tüntetésről …

Beszélgetni kell Velük. Nagyon sokat beszélgetni. Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk. Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

  • Papa, miért tüntetnek az emberek?
  • Amikor elégedetlen vagy, mert például spenótot kell enned, akkor Te mit csinálsz?
  • Mérges leszek és kiabálok meg toporzékolok!
  • Én szeretem a spenótot, megettem volna.
  • De én nem szeretem!
  • Miért nem beszélsz olyankor anyáddal, hogy nem kéred?
  • Először mindig mondom neki, de az nem használ, mert azt feleli, hogy az egészséges, de nekem nem ízlik.
  • Pedig anyád szeret téged, jót akar neked, azért főz spenótot is.
  • Deén akkor se szeretem, nem tudom megenni!
  • És olyankor már tehetetlennek érzed magad, mert tudod, hogy úgy sem tudod elérni, amit akarsz és meg kell enned a spenótot.
  • Pontosan.
  • És mit gondolsz, igazad van olyankor?
  • Az már mindegy, dühös vagyok!
  • Na, éppen ezt érzik az emberek is, amikor kimennek az utcára tüntetni.
  • És nekik sincs igazuk, csak dühösek?
  • Tehetetlennek érzik magukat. Nem látnak már kiutat, csak a tüntetést, az utcai elégedetlenkedést.
  • És először ők is beszéltek a … nekik kivel kell előbb beszélniük?
  • Attól függ.
  • Jó, ez olyan „nem mondok semmit” válasz volt Papa: most láttam a tévében, hogy már harmadik napja sok ember tüntet az utcákon: kiabálnak, fütyülnek, énekelnek, néhányan szánkóval dobálóznak is, ők kivel beszéltek előtte?
  • Most arról van szó, hogy a kormány azt akarja, hogy a diákok csak azt tanulják, csak arról halljanak, amit a kormány akar. Aztán meg hoztak egy olyan törvényt, hogy az emberek 400 órával többet dolgozzanak, ha a munkaadójuk úgy látja jónak, és majd 3 év múlva kifizetik a bérüket. És ez már nem tetszett se a diákoknak, sea munkásoknak, alkalmazottaknak. A parlamentben nem tudtak eredményt elérni, mert beléjük fojtották a szót, ezért mentek az utcára tüntetni.
  • És mi a céljuk ezzel?
  • Ez a jó kérdés, kis-unokám, ez a legfontosabb kérdés: Te tudtad, hogy mi a célod a spenót elleni lázadásodkor?
  • Nem akartam megenni a spenótot!
  • Pedig magadban azt is tudtad, hogy ezt a célt nem éred el, de azt viszont igen, hogy anyád látja, nem szereted a spenótot, ezért legközelebb majd sóskával fog próbálkozni. A tüntetőknek ugyanígy kell(ene) tudniuk, hogy mi a reális cél: például először a figyelem felhívása, maguk megszerveződése, majd a későbbiekben a tárgyalások kikényszerítése. Az öncélúvá váló balhénak nincs értelme, sőt visszaüt!
  • Értem, Papa. De mond, a mi kormányunk ugyanúgy szereti a népet, ahogy anyu szeret engem? Mert akkor nem lesz baj.
  • Meglátjuk, majd meglátjuk, kis-unokám ….

2018. 12. 16. vasárnap 2

„KIADTA A FELADATOT A FIDESZ, A KÉPVISELŐK MEGPRÓBÁLTÁK MEGOLDANI” … (444.hu alapján)

Megjött! A „Mi, magyarok, büszkén valljuk …”, a nagyon sokba kerül ez nekünk levél. A félkövér típusban ÁLTALA aláírt „szórólap” (Felelős kiadó Miniszterelnöki Kabinetiroda …). A tíz (ál)kérdésbe bújtatott 11 kérdés. Amire IGEN – t kell beikszelni.

Vágod?!

De mindez nem elég: a gatyánk is rámegy a „rásegítő” kampányra, a mindenhonnan csorgó nyálas klipekre, cukiság-marhaságokra, kis-színesekre, óriás-plakátokra.

De ez sem elég! Mert mindig győzni kell! Hányan küldik majd vissza, most még nem tudjuk: a Vezér még nem mondta meg a számot, majd december közepén, a siker-mámorában a második meghosszabbítás után megadja! Mert most (megint) „a magyar történelem EGYIK legsikeresebb nemzeti konzultációja” kell, hogy következzék! Nem lehet másképp! A Vezér így akarja! A hívő-híveket tovább kell hülyíteni, a tüzet táplálni kell: rakjunk rá még egy lapáttal!

Akkor a fizetett siserahad lépjen akcióba! Munkára föl! Kapjon föl mindenki egy jeges vízzel teli vödröt és zsupsz, öntse vidáman a nyakába! És életerősen, vidáman, telve bizalommal vigyorogjon a kamerába! És már ömlik is a víz: „… ma még elvégzendő feladatoknál is ennek kitöltésével kezdtem” (Font S.); „meg vagyok döbbenve, hogy sokan elviccelik…” (Szűcs L.); „Én már kitöltöttem a kérdőívet. És Önök?” (Németh Sz.); „A konzultációt december 21-ig lehet visszaküldeni, de az interneten is kitölthető…” (Dr. Pósán L.); „Vegyen részt Ön is a családok védelméről szóló Nemzeti Konzultációban!” (Kara Á.); és így tovább a végtelenségig, pontosabban a Fidesz képviselők és csahosok lehetőségéig!

„Kuka, elégettem, kazán, kidobtam, budi, máglyára küldtem, likvidáltam, összetéptem, bontatlanul a szemétbe, széttépte a kutyusom, csákó, repülőgép lett belőle, a papír túl kemény volt, semmire nem tudtam használni, ment a szelektívbe…”.

2018. 12. 07. péntek

KOCSMÁBAN …

– Hallottad, haver: valami génizés ikreket szült egy kínai anya? Érted te ezt, belebarmolt egy doki abba a nőbe, valami déenesbe, hogy ne kapják meg bébik az édszet. Mindjárt odapetézek én is, hogy mik vannak már manapság.
– Ne má’, vaze, én állandóan szomjas vagyok a sörre, arra nincs valami?
– Ne hülyülj, ez komoly!
– És nem veszélyes ez?
– De, nagyon.
– Ez nem emberkísérletezés?
– Hát aztán: az anya benne volt a buliban, „’oszt jónapot”!
– Akkor nem iszunk?
– De, igyunk!
– Te, haver, mi van a Vidivel, megint agyonverték, a nevét se tudom kik.
– Ne má’, tényleg?
– Közben meg annyit lóvét kapnak, hogy egy egész ménest lehetne abból venni, alig adóznak utána!
– Én se adózok, nincs miből.
– De ők azért nem adóznak, mert jól teljesítenek, ezt mondta egy fideszes hozzáértő-szakértő, nem kéne ezeket is kiküldeni Kínába meggénizélni őket?
– Nem fájdalmas az? Biztos félnének.
– Azt nem tudom, de biztosan kapnának valami cuccot, aztán annyi
– Azt anélkül is kapnak!
– Na, igyunk.
– Igyunk!
2018.12.01. szombat

KÉRÉSEK …

Először megkértél, Te, az „ártatlan”: hallgassak a „szívedre”,
aztán arra, támogassalak
később megaláztad a nyugdíjasokat
majd csak te maradtál új és mégis megszavaztalak.

Akkor megkértél tépjem össze a telefonkönyvemet,
aztán arra, legyek partnered a gyűlöletben,
később „kirúgtad” a Legfőbb Ügyészt, akkor nem értettem
majd focizni kezdtél a parlamentben.

Most már arra kérsz: jelentsek,
írót, költőt, színészt, professzort, orvost,
csak gázszerelőt és örökös pályázat-nyerőt ne,
lőni is kérsz majd egyszer? Meglásd, mi lesz akkor, csak azt ne!

2018. 11. 29. csütörtök

KÉTELKEDÉS

Biztosan én látom rosszul.
Biztosan valamit nem vettem észre.
Biztosan nem voltam elég figyelmes.

Na de mindig?

Olvasom, hallgatom a híreket, mert olvasnom, hallgatnom kell. Mert ismernem, tudnom kell az életemet, a szeretteim életét meghatározó, befolyásoló történéseket. A hírek ugyanis a – kimondott és kimondatlan – szabályokról jeleznek mindig: a hatalom gyakorlásának a módjáról, szokásainak a változásáról, a mindennapjaimat alapvetően befolyásoló intézkedéseiről.

Olvasom, hallgatom tehát a híreket. Innen is, onnan is. Nem lehet nem olvasni, hallgatni, nézni, aztán torkig lenni velük. Egyszerűek, tőmondatocskák, kijelentések: megfellebbezhetetlen állítások.

Hogy tények-e? Hogy kifejtik-e az igazság minden szálát?

Az már bizonytalan, kétséges. Talán nem is érdekes. Talán nem fontos. Majd kimegy a mosásban. Az idő mindent megold: vagy így, vagy úgy. Rendszerint úgy. „Oszt’ akkor jónapot”!

Nekem kell értelmeznem azokat!

Olvasom, hallgatom tehát a híreket. Most az orosz-ukrán konfliktusról szól az ének. Ijesztő. Itt történik a „szomszédban”. Már hadiállapot van! Harari azt írja: „Sajnos az, hogy a háború a 21. században veszteséges üzlet még nem garantálja a békét. Sosem szabad alábecsülni az emberi ostobaságot. Az emberek egyéni és kollektív szinten is hajlamosak az önpusztításra.” Ezt már többször bizonyították, mint az ellenkezőjét. Kis gesztusok ködös reményekért, aztán hatalmas pofára esés! Az „ostoba” vezetők mindig a nép farkával verik a csalánt! Nekünk sem jutottak mások. És láss csodát, tényleg: „A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében” – mondja Németh Szilárd saját alapítvánnyal rendelkező birkózó államtitkár, „és nem fogunk a kézifegyverek gyártásánál megállni. Itt is a magyar érdek a meghatározó.”

Megint a sorok közötti ürességből kell olvasnom, a második (harmadik) értelmezést kell észrevennem! Már megint nem azt jelentik a szavak, amit valójában jelentenek.

Nem baj.

Figyelek.

2018. 11. 26. hétfő