(El nem mondott beszéd NI Emlékművének elszállítása előtt az üres sötétségben!)
Most megint hozzátok szólok: remélem nem hallgatjátok (ezt
mormogva)!
Ti még emlékeztek arra, milyen jó volt nemzeti függetlenség
és politikai szabadság nélkül élni!? Oly egyszerű, világos volt minden:
gondolkodni se (nagyon) kellett, másként dönteni meg végképp nem.
Gyönyörű volt!
Ezér’ gyönyörű ma is!
ÉN mondom ezt nektek, Én kiáltom, harsogom füleitekbe, hogy
meghalljátok és tovább adjátok a nagyvilágban élő gyerekeiteknek! Céljaink
megváltoztak: nem kell nekünk ’48 és ’56, pláne nem európai polgári demokrácia!
Ezér’ nem hajtok most fejet a kommunista NI előtt, ezér’ vitetem el ÉN is új,
még mindig nem végső helyére!
ÉN azokat az államférfiakat tisztelem, akik azonosulni tudnak
a magyar társadalom – ÁLTALAM képviselt és megvalósított – akaratával; akik,
hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni korábbi énjükkel, szent tabuikkal
is: azaz az orosz birodalom feltétlen utálatával és egy párt diktatúrájával. Ők
azok az államférfiak számomra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalják, hogy
a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem
tagadják meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte.
ÉN az ő sorsukból tanultam meg, hogy a demokrácia és az ÉN hatalmam
összeegyeztethetetlenek!
Jól tudom, mert amikor MAGAM is fiatal voltam még, izzított a
Pesti Srácok forradalmi hevülete. De abban, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés
útjára lépve gazdasági jólétet teremt, mára már nem hiszek. A ma vállunkra
nehezedő csődtömeg egyenes következménye Gyurcsánynak, Sorosnak, Merkelnek és a
többi elfajzott libcsinek: hála nekik, ők visszakényszerítettek bennünket az
ázsiai utcába, amely nem is zsákutca, csak egyirányú és csak egy kijárata van! Valójában
most vennék el TŐLEM – és a mai fiataloktól – a jövőnket, ha a nem a Fidesz és
ÉN vezetném az országot. Ezért kell új helyet találnom ennek az Emlékműnek,
hogy a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk (ide még kellene találnom
valami dakota-idézetet).
Drága nemzetes társaim!
ÉN mindent értek, ami talán nem természetes az idősebb
generációk számára. Ők értetlenül állnak azelőtt, hogy az emlékmű-tologatás az
ÉN történelmem szerves része; hogy a köpönyeg-forgatás politikai cselekvésem krédója,
mert harcot nyerni csak így lehet! Ők azt sem értik, miért rendeltem el, hogy új,
útmutatásaim alapján készült tankönyvekből oktassanak, láttassák az akkori és a
mai eseményeket. ÉN úgy vélem, NEKEM tartoznak hálával ezért! Az ÉN politikai
vezetésemnek az érdeme, hogy a demokráciát és szabad választásokat követelőkkel
szemben nem lép fel csak a csürhe és a csőcselék!
Hű jobbágyim!!
Ma végre esélyem van arra, hogy békés úton érjem el mindazt,
amit el akarok érni, már közel az vég(e)! Meg kell értenetek: a nemzet sorsa
most másodlagos, harmadlagos! Ha hiszek a magam erejében, ha képes vagyok véget
vetni a demokratikus elégedetlenkedésnek, ha érvényt tudok szerezni a
rabszolgatörvénynek, ha elég eltökélt vagyok, rászoríthatlak benneteket, uralkodó
pártomat, hogy alávesse magát a szabad akaratomnak! Ha nem tévesztem szem elől
’56 eszméinek hazugságait, akkor olyan kormány marad hatalmon, amely azonnali
tárgyalásokat kezd az orosz csapatok védelmi rendszerének haladéktalan kiterjesztéséről.
Ha van bennem elég mersz, hogy mindezt akarjam, akkor, de csak akkor
beteljesíthetem VELEM együtt dobogó szívetek akaratát. Senki sem hiheti, hogy a
pártállam magától fog megváltozni.
Nyugodjatok békében!
2018. 12. 31. hétfő
(Ui: a valósághoz semmi köze, 2100.01.01. Magyar Időkben
megjelent: Riói Üzenet című cikk előzetes összevágása)