Archívumok

56’10.23.

Még nem voltam 7 éves se. Apám éppen külföldre ment a munkája (a DIVSZ gazdasági igazgatója volt) miatt, Bécsbe kellett utaznia, anyámmal és öcsémmel voltunk otthon a Déli pályaudvarhoz közeli lakásban. Hatalmas lakás volt, (lehet, hogy csak azért, mert én kicsi voltam akkor még) persze nem a miénk, a DIVSZ-é volt Igazi budai, nagypolgári lakás volt: a három szoba mellé, a konyha mögé még egy „cselédszobát” is építettek. Az ötemeletes ház harmadik emeletén laktunk, pont a lépcsőház túloldalán, a nyitott körfolyosó végén. Mindig a fal mellett igyekeztem menni, mert féltem lenézni a belső udvarra. A kövezett udvaron egy nagy poroló állt, sokat ugráltunk alatta és rajta is, a házmester bácsi (vagy néni, már nem emlékszem) emiatt sokat kiabált velünk. A gangon haladót, végig-körben, díszes, inkább még csicsásnak is mondható vaskorlát védte. Egyszer be is akadt a kantáros nadrágom, de nem szakadt el, hanem odarántotta a fejemet a korláthoz, úgy fölvágta a homlokomat a halántékomnál, hogy össze is kellett varratni. De ez, talán félévvel később történhetett.
Szóval, hárman voltunk csak otthon. Ilyenkor anyám mindig idegesebb volt a kelleténél, meg persze mi is jobban randalíroztunk. A lukas zoknikból – egymásba göngyölve azokat – összemesterkedtünk egy rongylabdát, és az egész falat beborító (mert a gyerekszobával közösre volt építve) cserépkályha előtt, azzal fociztunk. De öcsém még alig múlt három éves, úgyhogy ő csak sikongott, meg ide-oda futkározott, foci címen. Elég meleg lehetett, mert anyám kinyitotta a nagyszoba ablakát, az a Greguss utcára nézett. Egy idő múlva azt vettem észre, hogy anyám, még a szokottnál is ingerültebben szól ránk, de mi rá se hederítettünk. Csupi öcsém tovább sikítozott, én meg tovább rugdostam a gólokat: hol az egyik falhoz, hol meg a másik kapuba, a függönyre. Persze nekünk – apám munkája miatt – telefonunk is volt, ami aznap sokat csöngött. Ez nekem csak most tűnik föl, akkor csak az volt furcsa, hogy anyám mennyit szaladgál be a konyhából a nappaliba, ahol a telefonunk volt. Egy idő múlva a kisasztalt odahúzta az ablakhoz, a másik asztalról átrakta a rádiónkat – aminek három billentyűje, meg két nagy gombja is volt, amit szerettünk csavargatni – és felhangosította. Nem értettük, hogy ezt miért csinálja, hiszen a rádióban hol zene szólt, hol meg egy hang azt mondta, hogy a tüntetést nem engedélyezik. Aztán meg azt, hogy engedélyezik. Majd megint szólt a zene. És ez így ment, egész nap.
Apám meg nem volt itthon.
Másnap, vagy harmadnap jött haza, nem maradt kinn, pedig a Kongresszus vagy valami más miatt fontos lett volna, de Ő hazajött. Nem maradt kinn…
Aztán együtt, az egész család, meg a ház többi lakója is, leköltözött a pincébe.

2016. 10. 20.

Kitüntetés…

Ünnep lesz. Ilyenkor záporoznak a kitüntetések, aki jó helyen áll, azt eltalálják vele, ami aztán olyan, de olyan dicsőséggel jár…
Kitüntették. Az operatőrt is. A László Petrát, tudjátok: a menekülő kisgyereket és az apját fölrúgó, bátor magyar honleányt is. Ahogy korábban a mocskos-szájút is kitüntették. Ismeritek: az ötös párttagkönyv (vagy a hatos, lehet, hogy a hetes, ki tudja ebben a rohanásban) tulajdonosát is. Aki gyakran zsidózik egy jót, akinek általában 18 éven felülieknek karikával jelennek meg az írásai. Aki aztán megígérte, hogy többet sohase, de azóta is, ugyanúgy. Ahogyan a Wittner is megkapta, amit megkapott. Meg a Bencsik is, meg a Schmidt Mária is. Ők a példaképek! A minták. A gyerekeink előtt fölmutatott erkölcsi nulla pontok, vagy kiinduló pontok, a kutya tudja, hogy kell ezt ma megírni. Őket kell utánozni, követni – ez a magyar kor szava, az Új Egység üzenete.
De ne aggódjunk: szerencsére van még utánpótlás! Gondoljatok csak a gázszerelők gyöngyére, a Mészárosra, az új közgazdaságtan megteremtőjére, a Matolcsyra, vagy a helikopteres kis Rogánra, hogy Vajnáékról el ne feledkezzek, vagy az asszonyverő Knézyt ki ne felejtsem.
Ünnep lesz. Ilyenkor záporoznak a kitüntetések, aki jó helyen áll, azt eltalálják vele, ami aztán olyan, de olyan dicsőséggel jár.
Csak agyon ne üsse…
2016. 10. 18.

Van, aki szóval – Van, aki kézzel

toll2
Tudsz a szóval hívogatni
Ahogyan a kezeddel is
Tudsz a szóval kérdezgetni
Ahogyan a kezeddel is
Tudsz a szóval felelgetni
Ahogyan a kezeddel is
Tudsz a szóval simogatni
Ahogyan a kezeddel is
Tudsz a szóval becézgetni
Ahogyan a kezeddel is

Tudsz a szóval vádaskodni
Ahogyan a kezeddel is
Tudsz a szóval gyűlölködni
Ahogyan a kezeddel is
Tudsz a szóval uszítani
Ahogyan a kezeddel is
Tudsz a szóval bujtogatni
Ahogyan a kezeddel is
Tudsz a szóval megalázni
Ahogyan a kezeddel is

Hát jól figyelj, és vigyázz
Mert tiéd a szó: hol derű, hol gyász
Mert Te vagy a kéz is: hol megvéd, hol vág
Hát jól figyelj, és vigyázz
Válaszd ésszel, hogy ne legyen gáz!

2016. 09. 17.

Nem Önökről szól …

Néhány napja Zsibbadás címmel írtam egy jegyzetet. Arról, hogy a gyűlölködés már mindent elönt. És, ha nem vigyázunk, ennek nem lesz jó vége. Ez az írás, egy egyszerű, hatalommal, tisztséggel nem bíró, magyar állampolgár véleménye. Nem fenyegetőzik, nem gyűlölködik, nem támad: figyelmet kér.
Szeretném kiemelni: ez a bejegyzés a jó-szándékú, a közösségért tevékenykedő, a szemetet eltakarító, a természet megújításáért aggódó és cselekvő, a környezetüket védő embereket, gyerekeket nem bírálja. Az írás nem róluk szól. Éppen ellenkezőleg: én is azt gondolom, hogy köszönetet, elismerést, támogatást, tiszteletet érdemelnek. Ha szándékom ellenére a leírtakat félreértették, akkor – tőlük – elnézést kérek!
A jegyzethez rengeteg hozzászólást, támogató és támadó észrevételt, szabadságvesztéssel járó feljelentéssel-ijesztgetést és más fenyegetést kaptam. Mások viszont megosztották a posztot, ahol – a leírtakról – további vita bontakozott ki. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy egyesek hazugságokat fogalmaztak meg, személyeskedtek, „jópofán” kívántak a másvilágra küldeni.
Ami pedig a jegyzet hátterét illeti:
• a bejegyzésben – az érintetteken kívül megérthetően – semmi konkrétum nincs arról, hogy valóban létező egyesületről van-e szó, vagy sem; más írásaimban mindig nevén nevezem az érintetteket;
• ami az írás valóság-magját érintő adatokat illeti, azok az önkormányzat honlapján szereplő, bárki számára hozzáférhető jegyzőkönyvekből származnak;
• a testületi ülésre beterjesztett javaslat (valamiért??) nem került nyilvánosságra, így én sem ismerem azt, hiszen nem került föl a honlapra se, és ahogyan az a testületi ülésen elhangzott hozzászólásokból is kiderült, még a megjelent képviselők sem kaptak meg minden dokumentumot;
• sem az önkormányzati testületi ülésen, sem azóta, a jegyzethez írt hozzászólásokból nem derült ki, hogy miért ebben a formában akarnak megalakulni, miért nem a létező Polgárőrségbe tagolódik be az új alakulat; mi lesz a két szervezet egymáshoz való viszonya, területi (pl. akarnak-e az egész város területén cselekedni) és egyéb munkamegosztása.
Néhány napja Zsibbadás címmel írtam egy jegyzetet. Arról, hogy a gyűlölködés már mindent elönt. És, ha nem vigyázunk, ennek nem lesz jó vége.
Hát vigyázzunk!

2016. 09. 04.

Hazudik rendületlenül…


Hazudj akkorát, amekkorát csak tudsz, meg még annál is nagyobbat: azt hiszik majd, hogy ez az igazság.
És, ha mégse?
Akkor hazudj még egyet, még az előbbinél is nagyobbat: azt majd elhiszik.
És, ha még akkor se?
Akkor bízd őket a magyarázó embereidre: elsősorban a ’gecizőre’, a lelkes „a keresztes lovag”-ozóra, meg a közvéleménykutatókra.
De tényleg, ha tegyük föl: még akkor se?
Akkor váltsál témát, és hazudj egy még nagyobbat!
Rendben…

2016. 08. 21.

„Kísértet járja be Európát…”

Csócsálom a lengyel parlamenti választások eredményeit. Legszívesebben kiköpném, és akkor, mi lenne. Nyilvánvaló: mindennek megvannak az okai és persze – azután – a következményei is. Hol van már az 1993-as: „Varsó elesett” jaj-kiáltás Für Lajos, az Antall kormány hadügyminisztere szájából. Most a baloldal és a polgári közép sikíthatná ezt. Miért van az, hogy mégsem csodálkozom, még csak meg sem lepődöm. Ja, persze, hiszen csak a várható, előre látható eredmény született. Ez nem foci, ahol, amíg le nem játszották a meccset, lehet hülyeségeket is mondani, illúziókat kergetni. Itt nem úgy gömbölyű a labda, itt a bírónak nincs olyan szerepe, itt, ha fölbillen a pálya, akkor el is dől a meccs. Márpedig fölbillent!

Valami nagyon elromlott. Valami nagyon csúnyán el lett ba@va. „Kísértet járja be Európát” – de vajon minek a kísértete?!

Tovább a folytatáshoz