Már megroppannak évtizedes barátságok is, már szakadnak soha el nem múló szerelmek is, már elnémulnak az őszinte szájak is: és a láncok csak csörögnek, csörögnek, csörögnek tovább…
Archívumok
Nem érzem jól magam …
Nem érzem jól magam. Itthon. Ebben, „… e lángoktól ölelt kis ország”-ban, ahol most nem üzen nekem a bakter; ahol nincs már mesélő sem, aki meséljen nekem, hogy ne szökjön rám „hirtelen az éj”; ahol napról napra „…uszulnak ránk új ordas eszmék…”; ahonnan úgy hiányzik egy, a valódin túlmutató, igazmondó európai.
Devecseri Gábor: Bikasirató
Megszülettünk hirtelen,
egyikünk se kérte.
Kérve kérünk, szép jelen:
meg ne büntess érte.
Kérünk, kurta pillanat,
ne vess tűzre, lángra,
szép olajfa-lomb alatt
várhassunk halálra.
Hadd teljék az életünk
– mint lehet – szelíden,
gyolcsban zengjük énekünk,
nem csalános ingben.
József Attila: Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
1934. október
Egyenlőtlenség
„Az egyenlőtlenség önmagában nem feltétlenül rossz: a központi kérdés az, hogy vajon megfelelően indokolható-e, van-e oka a létezésének.”
Thomas Piketty: A tőke a 21. században Kossuth Kiadó, 2015, 30. old.
Pillanatnyiság…
Belebaktatok a pillanatba.
Megélem.
Te jó isten: már emlék!
2015. április 26.
Gondolatok…
Szekfű Gyula írta, nem ma, hanem 80 éve írta:
„… sem a társadalmi tagozódás, sem a társadalmi gondolkodás nem igen változtak,s minden maradt e téren úgy, amint azt már a harmadik nemzedék idején megszokták az emberek. Középosztálybeli intelligenciánk legfeljebb ha múló kívánságokkal vagy formalisztikus beszédekben közeledett az alatta álló néposztályokhoz és sem a parasztság, sem az ipari munkásság nemzeti öntudatosítása demokrácia útján nem haladt előre lényegesebben. A társadalom élte csoportokba bomlott életét, s borzongva a kommunista forradalmi kor emlékétől, mindennemű demokratikus fejlődéstől ösztönösen elzárkózott.”
Szekfű Gyula: Három nemzedék. Budapest, 1938, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 409-410. Idézi: Romsics Ignác: Múltról a mának, Osiris Kiadó, Budapest, 2004.
2015. április 16.
Tegnap szép idő volt…
Tegnap szép idő volt. A nap melegen sütött, szellő sem rebbent. A fagylaltosok nem győzték a gombócokat a tölcsérekbe mérni.
Tegnap délután több ezren vettünk részt Budapesten az Élet Menetén. Beszélgettünk, csendesen vonultunk, egy kicsit emlékeztünk. Beszédek is voltak.
És tegnap a Jobbik megnyert egy egyéni országgyűlési választói körzetet. Meglepetés tulajdonképpen nem történt. Eddig még ugyan ilyen nem volt, de tegnaptól már ez sem újdonság.
Történt valami?
Semmi, tegnap szép idő volt. Vagy mégis…
2015. április 13.