Archívumok

József Attila: (Már régesrég…)

József AttilaMár régesrég rájöttem én,
kétéltű vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.

Gondos gazdáim nincsenek,
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.

Tengerem ölelő karok
meleg homályu, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.
1937. jan.

„Derüljön ki…” Rogán Antal

rogan
– mennyire „független” alkotmánybírósági elnök lesz Lenkovics Barnabás, független-e a főügyész Polt Péter, az OBH elnök Handó Tünde, az MNB elnök Matolcsy György, az NVB elnök Patyi András
– mikor fog valódi Alkotmánybíróságként működni az Alkotmánybíróság
– milyen adat kell még ahhoz, hogy Polt Péter elindítson egy korrupciós vizsgálatot
– mikor lesz újra Felügyelő Bizottság az MNB-nél
– hitelesít-e bármikor is népszavazást az NVB
– milyen korrupciót követett el Vida Ildikó
– indított-e „fölkérésre” vizsgálatot az adóhatóság, mikor és ki ellen indít(ott) eljárást a NAV az ÁFA ügyben
– mikor indít vagyonosodási vizsgálatot a NAV azok ellen a politikai és állami vezetők ellen, akiknek és családtagjaiknak tisztázatlan eredetű jövedelemből vannak lakásaik
– mikor indít vizsgálatot az illetékes hatóság az V. kerületi ingatlaneladások ügyében
– lesz-e eljárás az elmúlt évek törvénykezési gyakorlatáról, amelyben az Alaptörvénnyel ellentétes törvények születtek
– ki és mennyivel finanszírozza a „független, civil” CÖF tevékenységét
– mikor lesz újra jogállam Magyarországon…
2015. január 12.

Csak ülök…

7499407_1c0192722d09a3faeea1e26cd897bfab_wmÜlök a számítógépem előtt. Nézem a képernyőt: a TV5, a France 24, a CNN képeit. Fölváltva. Hol Párizst, a kóser zöldségest, hol a Charles De Gaulle reptér közelében a gyárat. Már vannak újabb halottak is. Tudom, lesznek még többen is. De akik benn vannak, ők még élnek. Most éppen minden mozdulatlan. Állnak az autók, nem repülnek a madarak sem. A fák is mozdulatlanok. Már a katonák is leültek a támaszfal mögött. Csak a riporterek ideges hangja(i) hallatszanak. Meg a szakértők értelmezései. Ők ingben, nyakkendősen, konszolidáltan. Vannak, akik zakóban magyarázzák a megmagyarázhatatlant. Látszólag nem történik semmi.
Miközben éppen, percről-percre törik össze világunk. Már semmi sem lesz úgy, ahogy eddig volt. Már megint ŐK és MI leszünk. Vagy MI és ŐK. Már megint körül fogunk nézni. Már megint figyelni fogjuk egymást. Már megint több lesz a zár. Több a riasztó. Óvatosabban fogunk viccelődni. Óvatosabban fogunk nevetgélni. Megint elkezdünk figyelni a mögöttesre. A sorok között kimondatlan üzenetekre. Megint újra kell tanulnunk mindent…

2015. január 9.

Videók…

Megnéztem a videót. Párizsból. A háztetőről vették föl. Néhány órával ezelőtt. Lövések. Egy férfi elesik. Mozog, nem tud fölkelni. Két álarcos férfi kiszáll egy fekete kisautóból. Odamennek hozzá. A fekvő férfi hárító kézmozdulatot tesz. Az egyik álarcos kíméletlenül fejbe lövi. Kétszer. Kivégzi. Visszamennek a kiskocsihoz. Elhajtanak.
Megnéztem újból a videót. A 2007-ben Bagdad külvárosában készültet. A célkeresztet. Mögötte az utcán mozgó újságírót, és a fényképészt. Ahogy fölporzik az út. Ahogy esélytelenül menekülnek. „Mind a nyolcat leszedtük.” „Szép vadászat volt, köszönöm mindenkinek.”

Idegesen állok föl a székről. Görcsben van a mindenem. Menekülök, rohanok a vécére. Nem bírom sem gyomorral, sem tudattal.

Hány videó készül még? Vége lesz ennek valamikor?
Mi kell ahhoz, hogy vége legyen…
2015. január 7.

A tüntetésekhez…

10628176_707143836045214_2431248143811153954_nAz elmúlt napokban erősödött a vita arról, hogy a sokasodó tüntetések szervezői és a pártok hogyan viszonyul(ja)nak egymáshoz (velük vagy nélkülük); hogyan kell értékelni a ez elmúlt 25 év fejleményeit (mindent a kukába vagy vannak megtartandó értékek is); mi legyen a tüntetések célja (részcélok elérése, az Orbán kormány megdöntése vagy/és egy új rendszer kiépítése); milyen kifutás várható (mennyire profik, mennyire átgondoltak, mennyire amatőrök a szervezők).

1. Nézzük a tényeket, az ellenzéki pártok
• nem tudták megválaszolni azt a kérdést, hogy minek tartják az Orbán-rendszert:
o demokráciának,
o puha diktatúrának,
o fasisztoid képződménynek,
o ki is Orbán Viktor: McCainnel szólva, egy neofasiszta diktátor, vagy valaki más;
• képtelenek voltak tárgyalásra (de még informális egyeztetésre) kényszeríteni Orbán Viktort;
• az elmúlt öt év alatt nem tudtak egy igazi, jelentős, nagy tömegeket megmozgató rendezvényt összehozni;
• nem tudtak választ adni a társadalom többségét nyomasztó kérdésekre, még rosszabb: a kérdéseket sem fogalmazták meg.
Mindezek miatt (talán akaratukon kívül, mégis) kollaboráltak az Orbán-rendszerrel, asszisztáltak annak kiépüléséhez és nem értették meg, hogy a társadalom miért nem hisz nekik, miért nem támogatja őket. Azt a „hiú ábrándot” keltették, hogy demokratikus választásokon le lehet váltani az Orbán kormányt, csak akarni, összefogni, erősnek kell lenni. Miközben 37%-kal kétharmadot lehet elérni!
2. ’89 egyik legfontosabb ígérete, hogy szabadság és nagyobb esély lesz a fölemelkedésre, a szociális biztonságra, a nyugatos életre – legalább is a széles tömegek, a döntő többség számára – megvalósulatlan álom, illúzió maradt. Sőt: megmagyarázhatatlanul és ezért elfogadhatatlanul, továbbá elviselhetetlenül nőttek az egyenlőtlenségek; a társadalom jelentős része nyomorban, egyre nagyobb része a nyomor felé taszítottság rémében él. Esélyt sem kap a visszakapaszkodásra. Erre a helyzetre már nem fogadja el azt a választ, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér; egy kicsit húzd meg magad, rendbe tesszük a költségvetést, aztán majd jobb lesz neked is. Csalódott a képviseleti demokráciában is, hiszen képviselői nem őket képviselik, hanem valami mást, megfoghatatlan és érthetetlen erők szerint döntenek. És – velük ellentétben – gazdagodnak, urizálnak, lenézik és megvetik szavazóikat. Folyamatosan hazudnak nekik. Csalódtak bennük!
3. A tüntetők és a szervezőik változást akarnak! Nem fölfordulást, nem ugyanazt, ami eddig volt, csak az ő vezetésükkel, hanem valami egészen mást. Szabadságot is, és nagyobb egyenlőséget is! Beleszólást ügyeik intézésébe, esélyeket egy jobb életre, egyáltalán az életre. Ahogy eddig mentek a dolgok, úgy nem mehetnek tovább. Az eddig megfogalmazott célok, módszerek, kezdeményezések nem vezettek eredményre. Még nem látják tisztán: hogyan csinálják, merre induljanak, milyen eszközökkel éljenek. De már hozzáfogtak.
2015.01.06.

Mit szeretnék a 2015. évben…

325918_2015_a_kecske_eveNem nagy dolgokat.
Csak olyan egyszerű, megélhető, széppé, érdemessé tevőket.
Hiszen nem olyan nagy dolog nyugodtan élni. Miért lenne különleges: biztonságot tudni.
Hogy érdemes. Együtt lenni veled, meg vele is.
Hogy itthon maradj, hogy ne menj el. Hogy kifizetődő legyen visszajönnöd.
Tudni, hogy lesz mit enni, inni. Hogy nem kell majd fázni. Neked se, Neki se.
Semmiségeket: ha tudok, nem éhbérért, dolgozni. Ha akarok: vásárolni, sétálni, olvasni, szórakozni.
Hogy mindig legyen valaki, akit fölhívhatok. Tudni megbeszélni közös dolgainkat. Tudni, hogy van valaki, aki figyel rám is.
Hogy legyen kit simogatni, ölelgetni. Hogy legyen, ki simogat, ölelget.
Hogy nyugodtan gondoljak arra, amire akarok. Hogy gondolhatnak rólam azt, amit akarnak.
Hogy legyen út. Hogy lássuk az út végét is. Hogy végre elinduljunk azon az úton.
Hogy a politikusok ne lessenek be az ablakomon, ne mondják meg, hogy mikor vásárolhatok, hova menjen az unokám iskolába, mikor kapjak csípőprotézist. Ne ők mondják meg: ki legyen az istenem, ne feküdjenek az ágyamba.
Hogy legyen miért gondolkodnom. Cselekednem. Tüntetnem, ha úgy látom értelmét. Hogy végre figyeljenek rám is. Ránk is. Rátok is. Mindenkire!
Hogy ne legyen magunkfajta meg ’magukfajta’.
Hogy egyre kevesebben legyenek az út szélén, az árok partján. Hogy Ők is fölállhassanak. Hogy nekik is legyen MÉLTÓSÁGUK. Hogy mindenkinek legyen méltósága.
Hát olyan nagy dolgok ezek?!

2014. december 31.

Olvasom a baráti facebook oldalakat. Pontosabban: csak a baráti oldalakat olvasom. A leggyakoribb téma persze a tüntetések folytatása, kifutása, a hogyan tovább:
– a pártokkal együtt, vagy inkább nélkülük;
– van-e célja a tüntetéseknek, vagy elég a tiltakozás valami ellen, aztán majd kialakul;
– hideg lesz, korábban kellene kimenni;
– a fiatalok alakítsanak pártot, vagy valami teljesen más kell;
– mindent ki kell-e dobni a bárkából, vagy legalább a bárka maradjon;
– ha úgy alakul, ki lesz (legyen) akkor a kapitány;
– egyáltalán: veled, velem, együtt vagy külön-külön, nélkülünk?
Indulatos, igazándiból azonban csak: ’nemtudomaválaszt’ megnyilatkozásokat olvasok.

A különböző tüntetéseket kitalálók is bizonytalanok. Ők se mondják meg (rosszabb, ha nem is tudják):
– mit akarnak, mit vállalnak, és mit vállalnának,
– kimenni, megmutatni – aztán hazamenni(?);
– megfogalmazni a célt, és aztán el is jutni a megvalósításig;
– vagy „csak” elég hallani vagy hallatni a hangjukat;
– és mit várnak a tüntetőktől?
Ami most észlelhető: nemhogy az össze-rendezőségig, a közös megfogalmazásokig, de még a közös gondolkodásig sem tudtak a szervezők eddig eljutni. A célt sem láttatják, vagy ők maguk sem látják!

A kommentezők – alapvetően a párthovatartozásuktól, a koruktól, az indíttatásuktól függően – sokfélét, és sokféleképpen reagálnak. Viszont egyre indulatosabbak, egyre türelmetlenebbek, egyre intoleránsabbak, egyre gátlástalanabbak. Abban viszont egyezik a véleményük: nem elég csak tiltakozni; nem elég csak elutasítani; nem elég csak nemet mondani.

Mert most az a fő kérdés: „..MI LEGYEN, KI NE LEGYEN MIKÖZÜLÜNK ÉS KI LEGYEN …”.

A válaszra eddig nem sokan vállalkoztak, pontosabban egyelőre nyilvánosan senki sem. Pedig e kérdés megválaszolása nélkül nem fog menni.

2014. december

Üzenet Orbán Viktornak (46.): A tüntetőkhöz II.

tüntetás1216Megmozdultunk. Tüntetünk. Tiltakozunk. Nem értünk egyet. Kiabálunk. Dühösek vagyunk. Vonulunk. Egyre többen. Egyre gyakrabban. Nemcsak Budapesten. Már vidéken is. Londonban, Torontóban is.
Nem veszik komolyan. Nem akarják meghallani. De: már figyelnek rá. Becsmérlik. Fitymálják. De: már rágalmazzák. Továbbra is döntenek. Nélkülünk, ellenünk. De: már vissza is vonnak. Már sunnyognak. Már nem merik nyíltan védeni.
Ez még nem elég!
Alapjában nem változik semmi. Lényegében minden megy tovább a maga útján. Tovább lopnak. Továbbra is csalnak. Továbbra is osztják a földet, az uniós pénzt, feltőkésítik a lerobbant bankokat eladásra, bagóért adják az ingatlanokat, építik a stadionokat, eleszik a csokoládét.
Pedig alapjában változott a helyzet. Már nemcsak a gyerek kiáltja: hiszen meztelen a király! Már nemcsak a kisszobák hátsó sarkában morgunk, hogy milyen nehéz. Már kiröhögjük őket! Már nemcsak az elmúlt ’nyocév’ a sláger. Már nemcsak a „Gyurcsány takarodj” hallik. Már nemcsak a „bukott baloldal” látható.
De még nem vagyunk a tudatában. Még nem hisszük el igazán. Még csak „keressük a hangot, keressük a szót”! Még nem látjuk a célt. Még nem tudjuk: mit akarunk!
Pedig már erősek vagyunk. Már tudunk erőt mutatni. Már félnek tőlünk. Már érzik a leheletünket a tarkójukon. Már látják: nem lesz végtelen a véges.

2014. december 20.