„Nem, politikai választásunkat továbbra is meghatározza az, hogy elfogadjuk-e a jelentős társadalmi különbségeket azok között, akik „a hátukon viszik az ország gondját”, illetve akik kiszorulnak a jobb egzisztenciákból, a tudáshoz, jövedelemhez és vagyonhoz jutás lehetőségeiből, vagy inkább visszaszorítani kívánjuk ezeket a különbségeket, meg akarjuk nyitni a kevésbé szerencsések számára is a felemelkedés lehetőségeit.”
Bauer Tamás, Galamus
Ma megint írtam egy széljegyzetet.
Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák – kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.
És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét –
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.
S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg –
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.
1936. okt.
A Népszava, a nagy múltú magyar baloldali politikai napilap léte veszélybe került. Ahogyan a többi napilap, a Népszava sem tudja magát fönntartani csak az olvasók előfizetéseiből. A lap tulajdonosai ugyanakkor nem tudják, akarják tovább finanszírozni a veszteségeket. Az egyenlőtlen, manipulált reklám-piac „bünteti” a baloldali médiát, azokban nem vagy alig reklámoz. Ha nem jön valami csoda: nincs tovább. (Erre nem válasz a liberális válasz, hogy aki nem tud a piacra „termelni”, nem tudja a piaci igényeket kielégíteni, az bukjon el, mert nem érdemli meg az állami támogatást sem. A napilap-piac ugyanis nem valódi piac.)
Szolidárisnak kell(ene) lennünk! Én biztos, hogy fogok Népszavát venni.
„Mától Magyarország nem jogállam – mondta Burány Sándor, mert a kormány ráküldte az RTL Klubra a NAV-ot. Az előzmények közismertek: az RTL Klub nem állt be a sorba, nem vette szó nélkül tudomásul a reklámadó bevezetését, visszaszólt, ezért meg kell büntetni.
Szolidárisnak kell(ene) lennünk! Én biztos, hogy nézni fogom az RTL Híradót.
Az ismert politológus „coming outolt” a Facebook oldalán és vállalta másságát ország-világ előtt.
Szolidárisnak kell(ene) lennünk! Én biztos, hogy tisztelni fogom tettéért.
De ez a sorozat nem ma, nem is tegnap indult! Hol voltunk 2010-ben, amikor az államigazgatásból minden indoklást mellőzve, a szakmai tudást, felkészültséget negligálva, megalázó módon, válogatás nélkül rúgták ki a szakembereket? Hol voltunk, amikor a visszamenőleges hatályú törvénykezést bevezette az orbánviktor vezette kormány? Megszólaltunk a rendvédelmi dolgozók, a pedagógusok, a diákok, az egészségügy robotosai kirúgásakor? És a rokkantak megszégyenítésénél? A koncepciós perek indításánál, a magyarhírlapban és a magyarnemzetben megjelenő első zsaroló cikkek hamisításánál…?!
Ki ne tudná folytatni a sort?
Szolidárisnak kell(ene) lennünk!
Lehet, hogy már késő?
„Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztúlnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.”
Katona József: Bánk Bán, Tiborc panasza, részlet
Még köztünk vannak. Még emlékeznek. Még tudnak mesélni. Még ismerik az igazat. Ők az életükben találkoztak a történelemformálókkal. Akikre ma szobrokkal emlékezünk a Kossuth téren, a Szobor-parkban.
Ne „csak” a szobrokkal foglalkozzunk, hanem az élő tanukkal is: beszélgessünk velük, kérdezzünk tőlük!
A magyar miniszterelnök megteremtette Avatar magyar világát. Ebben a világban orbánviktor az „ istenség földi megtestesülése, inkarnációja”, minden akarat, döntés eredője. :
• Azt hiszem, hogy szabadon gondolkodom. Pedig dehogy: arról és úgy gondolkodom, ahogyan ő akarja.
• Azt hiszem, hogy szabadon beszélek. Pedig dehogy: arról és úgy beszélek, ahogyan ő kötelezővé teszi.
• Azt hiszem, hogy szabadon cselekszem. Pedig dehogy: akkor és úgy cselekszem, ahogy ő előírja.
• Azt hiszem, hogy magam alakítom a világomat, tehát a magam ura vagyok. Pedig dehogy, csak addig és oly módon tudom befolyásolni a sorsomat, ahogyan ő engedi.
„El lehet menni Magyarországról, itt lehet hagyni…”, hallom az elhíresült mondatot. De ez nem orbánviktor mondata, mert ez nem is lehet az ő mondata. Hiszen ha elmennénk, akkor nem lenne kit a virtuális világba kényszeríteni! Akkor nem lehetne kitől elvenni, nem lenne kit megalázni, nem lenne kit közmunkássá lefokozni, folyamatos tapsolásra kényszeríteni. Szóval Magyarországról ne elmenjenek az emberek, hanem csak ereszkedjenek le az Avatar világába. Az való nekik, a „merjünk nagyot álmodni” képzeletvilága, a majd hófehér paripán eljövő herceg utáni vágyódás.
De miért van szüksége orbánviktornak erre a „való világ”-ra? Mert fél a valóságtól, mert ott ő sem istenség, csak halandó és esendő ember: vereségeivel, tévedéseivel, kicsinyes gonoszságaival. Egyszer egy „nagy” riporter azt kérdezte egy „kis” riportertől: miről fognak rád emlékezni, hogy „jó estét, jó szurkolást”? És ez elég neked?
Miről fogunk emlékezni rád, orbánviktor?
Hogy király lettél az Avatar világában?!
2014. június 7.
Ne a lélekzetvételt. A zihálást.
Ne a nászasztalt. A lehulló
maradékot, hideget, árnyakat.
Ne a mozdulatot. A kapkodást.
A kampó csöndjét, azt jegyezd.
Arra figyelj, amire városod,
az örök város máig is figyel:
tornyaival, tetőivel,
élő és halott polgáraival.
Akkor talán még napjaidban
hírül adhatod azt, miről
hírt adnod itt egyedűl érdemes.
Írnok,
akkor talán nem jártál itt hiába.
Magyar elvégezéssel,
Gyászos, magyar hibákkal,
Érettük kicsufoltan,
Kezdek most már nagyon is
Kötődni, nem törődni
A világgal.
Vállalom, ami sorsom,
Vállalom, ami átkom,
Vétkeimet nagy büszkén
Biborba öltöztetem
S magyar bünnél nincsen szebb
A világon.
Ilyen vagyok, igy van jól,
Ez a szemem, igy látok,
Ez a sorsom, tehát szent,
Magyar dölyffel fölrugom,
Hogyha bánt és nem ért meg,
A világot.
1909.
A viktoristák nyerték a nótafaválasztást. A Viktorra 11 gyerek szavazott, másra 14-en, és 16 gyerek nem mondta meg, hogy kit akar nótafának.
A Robinak azt mondtam, hogy megbeszélem anyuval, hogy elmegyek egy másik osztályba…
tanuló
ui: A Robi azt mondta, hogy várjak még az „anyubeszélgetéssel”, előbb aludjunk még egyet…