2015. április hónap bejegyzései

Tapolca után…

Minden vélemény számít!

imagesI.

– hívta nekem a Gábort meg az Árpit?
– a Kubatovot meg a Habonyt?
– Őket
– konferencia-beszélgetésre gondol, miniszterelnök úr
– azzal ne zargassanak, rengeteg gombot kell kézzel nyomogatni, mert ha még lábbal kéne, szóval jöjjenek be
– már itt is vannak
– Gáborkám-Árpikám, szóval mi történik itt, nem ezt beszéltük meg
– fogynak a talpasok
– ne fogyjanak,
– már nincs lelkesedés
– ha nem elég a pénz, a trafik, a föld, a pályázati zsuga, amit szétszórtunk köztük, ha még több kellene, akkor miért nem szóltok: még becsukunk néhány bölcsödét, óvodát, középiskolát, vagy megint átszervezzük a szociális segélyrendszert és ami még ott maradt, azt is berakjuk a közösbe
– nem ez a gond, pénz az van elég, még a Lajos nélkül is, viszont azt mondják a zemberek, hogy sok a lopás, kevés a lebukás, meg nyilvánosság előtt zajlik az urizálás, ez nem tetszik nekik
– hát mit csinál a közmédia, mindent megkaptak, amit csak akartak, Magyarország jobban teljesít, akkor teljesítsenek ők is jobban
– hát, jobbak is, jobbak, mint a Duma Színház meg a Mikroszkóp Színpad együttvéve, röhögnek is eleget rajtuk az emberek, bár van, akik lekever nekik egy sallert
– ne bomoljatok, most komolyan Árpikám, nem jegyeztettétek még be április 9-én a Modern Media Group Befektetési és Vagyonkezelő Zrt.-t, amely az új sajtóbirodalom központi cége lesz
– de, azzal minden rendben
– akkor meg mért nem jött az eredmény, pedig még a Fletó is besegített a nyilatkozatával
– mert mindez nem volt elég, meg az se, hogy csak a Csabát tetetted előzetesbe, valakit be kéne áldoznod
– az Egervárit már beáldoztam
– akkor mindent csináljunk tovább, ugyanúgy, ahogy eddig?
– kezdjetek gondolkodni: nem kellene egy kicsit változtatni a választási törvényen, valami nem stimmel vele…

Tovább a folytatáshoz →

Kit is akarunk…

Minden vélemény számít!

unnamed„Bárki, csak ne a Fidesz!” – mondja a politikai elemző a mai Magyarországon kialakult véleményekről.
„Bárki, csak ne a Jobbik!”, „Bárki, csak ne a szoci!”, „Bárki, csak ne a …!” – mondja a mai Magyarország többsége. Tagadás – tagadás hátán.

Akkor ki? Akkor mit? – kérdezem aggódva a maradékkal.

Nincs egy állítás. Nincs egy végiggondolt javaslat. Nincs egy út, nincs útbaigazítás. Pontosabban: javaslat még csak lenne, de annak megértése, támogatása, továbbgondolása és megértetése, az nincs! Ha meg lenne, ha meg van, akkor össztűz rá: ezért nem, azért nem, nehogy már.

Még a kérdést se tudjuk föltenni, még a probléma megfogalmazásáig se tudunk eljutni, nemhogy a megválaszolásához. Mi a legfőbb, az eredendő, az igazi probléma?

„Nem vagyok koldus, de kérem segítsen ha tud.
Nem tudom kifizetni teljesen a közüzemi számláimat, nincs miből. Még nem tartoztam senkinek.
79 éves, egyedül élő, rokkant és rákos beteg vagyok. Dolgozni már nem tudok.”
„Bár a depriváció csökkent Magyarországon, annak egyik statisztikai elemében, a váratlan kiadások kezelésének képességében elképesztően le vagyunk maradva. Az elmúlt 9 évben még soha nem élt olyan sok ember Magyarországon, akinek gondot jelentett volna egy váratlan kiadás fedezése, mint 2014-ben. Tavaly ugyanis a teljes lakosság 76,1 százalékát érintette ez a probléma.”

„Versenyt!” – kiáltják liberális barátaim, „teljesítsen” – jön egy másik válasz, „cigány vagy bevándorló vagy?” – jön a megelőző kérdés, „nincs annyi pénz” – zúgják az okosok, „ennyit érsz” – zárja le a vitát a regnáló hatalom.

Ezek a mai hivatalos válaszok.

És ezek nem válaszok!

Miért csodálkozunk?!

2015. április 14.

Tegnap szép idő volt…

imagesTegnap szép idő volt. A nap melegen sütött, szellő sem rebbent. A fagylaltosok nem győzték a gombócokat a tölcsérekbe mérni.

Tegnap délután több ezren vettünk részt Budapesten az Élet Menetén. Beszélgettünk, csendesen vonultunk, egy kicsit emlékeztünk. Beszédek is voltak.

És tegnap a Jobbik megnyert egy egyéni országgyűlési választói körzetet. Meglepetés tulajdonképpen nem történt. Eddig még ugyan ilyen nem volt, de tegnaptól már ez sem újdonság.

Történt valami?

Semmi, tegnap szép idő volt. Vagy mégis…

2015. április 13.

Ez még mindig nem az igazi…

Minden vélemény számít!

orbán árvízEz még mindig nem az igazi
mondta az Úr, mikor lenézett a földre –
és elfordította a fejét

Ez még mindig nem az igazi
mondta a fiú a lánynak, miközben izgatottan nézte
és lehúzta a bugyiját

Ez még mindig nem az igazi
mondta a lány a fiúnak, és fölöltözött
miközben lassan elengedte a kezét

Ez még mindig nem az igazi
mondta a gólya, mikor megérkezett Afrikából a szabolcsi faluba
és továbbrepült

Ez még mindig nem az igazi
mondta az orvos a várandós anyának
és nem indította meg a szülést

Ez még mindig nem az igazi
gügyögte a csecsszopó a cicire
majd ínyével jól megcsípte a bimbót

Tovább a folytatáshoz →

Riport az örökkévalóságról…

Minden vélemény számít!

images– Semjén atya, megrendülten és átszellemülten olvastuk az Önnel készült interjút a Mandiner internetes portálon
– áldásom rátok, édes fiaim
– egy „érdekcsoporttól” jöttünk, akik a szabad vásárnapokért és Darwin szólásszabadságáért emelnek szót
– maguk írták azt az elmés dalocskát, a „Baszódjál meg, KDNP, s külön Semjén Zsolt…” címmel?
– nem, de nekünk bejött: jót röhögtünk rajta
– hát én nem paskoltam meg a lovam nyakát köszönetül, viszont abban nagy segítségemre volt, hogy ezután már biztosan nem fogok „lelkiismeret-vizsgálatot” tartani
– nem igazán láttuk, hogy eddig tartott volna
– mert vasárnap is a Plázákban lófráltak
– ott is, meg máshol is: igaz, meccsekre nem jártunk, meg vadászni se, lovas-túrára meg nem hívtak bennünket
– maguknak is bajuk van a keresztyénséggel meg VELEM?
– a keresztyénséggel még csak jól meg lennénk egymás mellett,
– akkor meg még egy áldás rátok
– különösebben nem érdekel bennünket maga sem: „magyar teológus, szociológus, politikus” úr, amíg békén hagy, az viszont már zavar, amikor csak úgy beosztja az időnket, előírja, hogyan gondolkodjunk, meg effélék
– pedig a szabad vasárnap a KDNP bizarr sikere, amit a nép egy emberként követelt Frivaldszky Gáspár száján át
– ja, Ő az a munkatársuk, aki a párt külügyi titkára 2006 óta és 2009-ben a Fidesz-KDNP Európai Parlament jelöltje is volt, és a KDNP Szabad Vasárnap kampányának koordinátoraként is dolgozott…
– igen, Ő az, áldott legyen a neve, de most független, mint a Stumpf Alkotmánybíró úr is
– Ön egy nagyon bátor ember
– szeretek vadászni, ahhoz bizony néha bátorság is kell
– momentán mi nem erre gondoltunk, hanem arra, hogy Ferenc pápa szerint az állatok is mennyországba juthatnak, azaz „Vadászként ön akkor gyilkos”
– a „vadászat nem szórakozás, hanem szenvedély… az ember antropológiai természetéből következik”
– és gyógyítható?
– nem, ahogy a szerelem sem
– akkor a Szentatya tévedett?
– Ő biztosan nem, csak maguk csavarják ki a szavait szenzációhajhász módon
– végezetül mégiscsak visszatérünk a szabad vasárnaphoz, mit tanácsol azoknak, akik vasárnap felkelnek, indulnának a templomba, de látják, hogy a cipőjükben a fűző elszakadt, és ráeszmélnek, hogy itt kurva nagy baj van…
– hát, isten bocsássa meg nekem, de „ ba@odjanak meg”…

Húsvét

Minden vélemény számít!

imagesFázott. Pedig annyira nem is volt hideg. Már fölkelt és gyengén sütött a nap, de a szél befújt a kabátja alá is. Félig feküdt, félig ült. Lyukas kesztyűs kezét lukas zsebében dörzsölgette. Nem mozgott, a papírdoboz a feneke alatt már egy kicsit átmelegedett, legalább annyira nem érezte a beton hidegét.
Enni akart. Valami meleget. Inni: legalább egy teát. Meg fürdeni. Érezte ugyan göncei büdösségét, de ez nem érdekelte: a víz simogatását akarta.
A legjobban mégis aludni akart. Újra álmodni. Visszamenni a múltba, feledni a jelent. Kómában lenni.
De már világos lett, bár még alig volt mozgás.
Újra becsukta a szemét. „Hazaindult”, vagy legalábbis haza akart indulni. Minden elalvás előtt a feleségére és a lányára gondolt. Arra, amikor még jóban voltak. Amikor még hazamehetett, vacsorát kapott, beszélgettek. Simogatta a lánya fejét, becézgette. Az asszonyhoz vacsora után odabújt, tapogatta, becézgette is. Hétvégeken később keltek, hosszan lustálkodtak. A lánya ilyenkor odafeküdt közéjük, és egyik kezét az Ő kezébe, a másikat pedig az asszonyéba kulcsolta. A paplan és a gyerek keze selymesen cirógatták. Bevillan egy születésnap is: talán 8 vagy kilenc éves lett a lánya, csak a gyertyák imbolygó fénye világított, míg a gyerek el nem fújta a gyertyákat. Utána asztalhoz ültek, a gyöngyöző húsleves illata most is ott van az orrában. A leves után az asszony tálalta a csirkepörköltöt nokedlival, talán csemege uborka is volt, meg persze a kőbányai. A lánya kapta a csirke combját, Ő meg a melle húsát, az asszony a nyakát szopogatta. A gyerek alig várta már, hogy majd fölszeleteljék a tortát is. A barna marcipán mackó még sokáig „brummogott” egy kistányéron…
Váratlanul megint fölriadt, hirtelen nem is tudta hol van, mit csinál, hogy került ide. Lassan kezdett tisztulni a kép, tegnap után már megint ma van.
Lenézett a lába mellé, a másik kartondobozra. Vakarcs, a keverék szuka-kutyája összegömbölyödve, halkan szuszogott, összeharapdált füle kókadtan lógott mellette, mintha ő is álmodott volna valamit: halkan vonított egyet.
A kólás flakonból egy kis vizet töltött a kutya tányérjába, megcirógatta a kutya fejét, majd alig hallhatóan kezdte dünnyögni: „Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni?! Igyál, Vakarcs, vedd úgy, hogy meglocsoltalak, Húsvét van”…
2015. április 6.

Feljegyzés

70175_orban_havasi_bertalanMiniszterelnök úr kérésére és utasítására a mai nappal közlöm, hogy befejeztem a vizsgálatot a családban arról, hogy ki vezetett értékpapír számlát a Quaestornál, adott-e valaki, például a 83 éves „drága mama ” megbízást állampapír vásárlásra a Quaestornak vagy sem. Az eredményről tájékoztattam G Sz Andrást és L Jánost is, akik majd jövő csütörtökön adnak tájékoztatást a sajtó igen tisztelt képviselőinek.
ui: senki

2015. április 2.

Tarsoly Csabának, Helyben

Minden vélemény számít!

203-001_C5ABC1BD0AB0E12596349542D026C2F516B4AD40-nolCsabikám!
Talán holnap, vagy tegnap megkaptam kedves leveledet, amiben kisebb problémádról írsz.
Teljes mértékben együtt érzek Veled. Nekem is vannak gyerekeim, akiknek taníttatásáról, a jövőjéről kellett és kell gondoskodnom, és ehhez tudom, milyen macerás egy kis vagyont összehozni. A sok izgalom, hogy mennyit ér a székház, megveszi-e majd az MKB, aztán meg mit csináljunk a pénzzel. Aztán beérik-e a szőlő, vagy sem Tokajban, nem is beszélve arról, hogy ne mi kapjuk a legtöbb pénzt a pályázaton, de mégis eleget. Meg aztán a gyerek megtanul-e rendesen ütközni a tizenhatoson, hogy bekerüljön a csapatba. Egyáltalán: egy csapatot kreálni a gyereknek, kitalálni a stadion(ok) építési projektjét közpénzből, mégpedig úgy, hogy a lóláb mégse lógjon ki, legalább is rögtön ne. Értelek tehát, nagyon is. A Peti is, meg az Anti is, a Janóról nem is beszélve mondták, hogy mennyi fölösleges papírmeló van a vagyonbevallásokkal, hol kisebb a lakás, hol meg kimarad egy telek, nem is beszélve 1 milliárd forintról, amiről meg a Lőrinc feledkezett meg. Szóval, nagyon is értelek, szívemből együtt érzek Veled. Hiszen a Te esetedben nem koszos kis százmilliókról, hanem kemény százmilliárdokról van szó. Mennyi meló, közmunka, külföldi utánajárás kell a rendes kerékvágásért. Szóval: nem irigyellek.
Ha már nemcsak személyesen, hanem levélben is kommunikálunk, szeretném megköszönni Neked azt a sok segítséget, mindenféle támogatást, amit a magyar labdarúgásért, az MLSZ-ért, a szép stadion fölépítéséért, a győri díszpolgári cím megszerzéséért tettél le a haza asztalára. Most nem akarom minden érdemedet fölsorolni: a keleti nyitásban megvalósult aktivitásodat, a sok szalagátvágást, a svájci és a vaduzi kapcsolatépítést, meg az emlékezetes szotyizásokat a meccseken. Ezekkel örökre beírtad a nevedet az emlékezetembe és tudod, hogy az sokat jelent.
Talán azt is mondtad valamikor: lehet, hogy egyszer majd Te is fogsz kérni TŐLEM majd valamit, de ezt én már akkor se értettettem, mert arra gondoltam, hogy valami filmből idézel, azt meg nem szeretem. Úgyhogy nem is így veszem leveledet.
Mindenesetre szólok a Varga Misinek, hogy hallgasson meg, mert az sose árt, hátha adsz egy jó ötletet a jövőre nézve.
És fölhívtam Polt Petyát is.
Így, az egyre messzibb távolból ölellek
Viktor
ui: a dátumot majd utólag ráírjuk