Európaiak között egy magyar

– Laci, Te vagy?
– én, soha le nem hulló vezérlő csillagom
– egyedül vagy?
– már igen, kiküldtem az őrezredeseket is, bár így egy kicsit pőrén érzem magam
– kibírod, rövid leszek
– ne tedd azt, olyan jó hallgatni TÉGED, európaiak között egy magyart, még nekem is mindig erőt ad
– te, ezek röhögnek rajtunk
– ne mondd, pedig mindent megteszünk, hogy sírjanak
– meg, itt a hideg, és mégis kimennek az utcára
– már kezdeményeztem, hogy épüljenek sí központok, majd a gyerekek elrendezik, hogy inkább odamenjen mindenki
– meg aztán soká lesz még a Goodfriend rabszíjon elvezetve
– az igaz, de nyerésre állunk, az Echos-ok meg a Hírtv-sek szerint
– azt mondta a Habony Árpi, hogy ne is feküdjek le, hanem egész nap én osszam az észt a tévében meg a rádióban
– ez jó ötlet, mert úgyis vége van a bajnokságnak
– de már nincs új dakota közmondás sem
– viszont rengeteg témát generálunk, amit félreértenek ezek a gaz, bukott szocilisták
– ez igaz, meg az is, hogy jobban teljesítünk
– igen, ezt kell meglovagolnunk, meg jól bemutatnunk
– de jó lenne, ha írnál egy levelet
– kinek írjak, Vezérem, a Pápa Őszentségének, vagy a Dalai Lámának?
– nem, az USA szenátusi elnökéhez
– rendben, kitiltjuk Magyarországról?
– még nem, de majd az is bekövetkezhet, azt írd meg, hogy mi szeretjük a nyugodt medert
– miért is?
– mert nekünk van stílusunk, mert mi tudunk magyarul, mert mi bizonyítunk, mert mi minta vagyunk
– hű, de jól beszélsz, még engem is meglepsz
– mi nem vádaskodunk, nem hazudozunk, megmondjuk az igazat is, mint a Deutsch Tomi a hányásról
– tényleg, a Losonczi Katának a nemi bajáról vagy bájáról nem kellene országos konzultációt szerveznünk?
– jaj de jó ötlet: a nézőpontosokkal meg a századvégesekkel megkutattatom és utána indul a mandula…
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 115.