Ez még mindig nem az igazi
mondta az Úr, mikor lenézett a földre –
és elfordította a fejét

Ez még mindig nem az igazi
mondta a fiú a lánynak, miközben izgatottan nézte
és lehúzta a bugyiját

Ez még mindig nem az igazi
mondta a lány a fiúnak, és fölöltözött
miközben lassan elengedte a kezét

Ez még mindig nem az igazi
mondta a gólya, mikor megérkezett Afrikából a szabolcsi faluba
és továbbrepült

Ez még mindig nem az igazi
mondta az orvos a várandós anyának
és nem indította meg a szülést

Ez még mindig nem az igazi
gügyögte a csecsszopó a cicire
majd ínyével jól megcsípte a bimbót

Ez még mindig nem az igazi
mondta a gyerek lassan, fenyegetően a tanítónak,
miközben unottan nyomogatta okos telefonját

Ez még mindig nem az igazi
mondta a kamasz közömbösen, befelé magának
miközben nagy ívben elkerülte az iskolát

Ez még mindig nem az igazi
mondta az apa a fiának a sört vedelve
egykedvűen, a „homályba bukó” jövőről mesélve

Ez még mindig nem az igazi
mondta a szabadelvű ’89-ben
és szétverte az „élhető biztonságot”

Ez még mindig nem az igazi
mondta később ugyanő, a szabadságról regélve
miközben a sokaság a szabadságot csak remélte

Ez még mindig nem az igazi
mondta az újgazdag a szegénynek
miközben nógatta, hogy siessen

Ez még mindig nem az igazi
mondta a szegény az újgazdagnak
a leszopogatott „csirkefejet” cuppogtatva

Ez még mindig nem az igazi
mondta Attila a Mamának
miközben leverték nevét az iskola faláról

Ez még mindig nem az igazi (DE MAJD LESZ)
mondta megint a PÁRT, az istenadta NÉP-nek
hazudva, ígérve, követelve és nem kérve

Ez még mindig nem az igazi
mondta a NÉP zúgva, hörögve, lejmolva és félve,
sunyítva közmunkát remélve

Ez még mindig nem az igazi
mondta az ellenzéki politikus a hídon kiterítve,
miközben magához tért egy pillanatra a lövés után fekve

Ez még mindig nem az igazi
mondta a néger fiú, botladozva, térdre bukva, elesve
St. Louisban, miközben a fehér rendőr több lövéssel leterítette

Ez még mindig nem az igazi
mondta a cigány, halkan, inkább csak magának dünnyögve
miközben a magyar rendőr – csakúgy – istenesen megverte

Ez még mindig nem az igazi
mondta a hajléktalan gönceit rendezve
miközben – mint mindig – nem gondolt semmire

Ez még mindig nem az igazi
mondta a munkát kereső fiatal semmit se remélve
és kitántorgott sírva Angliába, mindent feledve

Ez még mindig nem az igazi
mondta Marx, mikor megírta a Tőkét,
hát akkor csináljatok…

2015. április 10.